Történetek

Csurom vizesen felkeltem. Éreztem, ahogy a szívem a félelemtől majdnem kiugrik a helyéről, hiszen nem a szobámban ébredtem fel. Hol vagyok, mi történik itt? Ezt kérdeztem magamban.
Éreztem, hogy a sötétben valaki van ott, és engem néz mozdulatlanul. Az erős félelemtől nem tudtam kiadni hangot sem a számból. Éreztem, hogy az a valaki vagy valami határozottan felém indul...

Értetlenkedik, és érzem, ahogy lassan beijed. De már késő kiáltani, megszorítom a gégéjét. Oldalra billentem a fejét, és megnyúló szemfogaimmal belekapok a nyakába. Bőr felhasad, és vér hullik. Nem pocsékolok el egy cseppet sem, mindet lenyelem...

A fiú hirtelen mérhetetlen haragot érzett, elborult az elméje, és úgy érezte, bosszút kell állnia mindenkin, aki hátat fordít neki. Oda sem nézett, miközben az asztalról a kezébe vette az üvegdarabot, és nekiesett Andrásnak...

Ez itt a jövő generációja, akiken ugyan mindenki segíteni akar, s mégis tétlenül tudják csak nézni ezt a züllést. Mit lehet tenni, hogy lehet ráébreszteni a fiatalokat arra a tényre, hogy igenis van miért küzdeni, elviselni az iskola hajtását, a piszkálódást, hogy ilyenkor fontos a környezet felfedezése, az újdonságok megismerése? ...

Eragon ordítva kirontott rejtekéből, és kilőtt egy nyilat az éjszakába. Látta Arya-t elsuhanni, látta, amint felkapja az íját, és ekkor felvisított a ra’zac. Eragon elesett, és fülére szorítva a kezét, rángatózav feküdt a földön. Kathrina és Arya is alig bírták. A két ra’zac a két szárnyasuk hátán közeledtek, és nyilaztak. Saphira ekkor érkezett...

Kétségbeesés öntötte el, nem tudta, mit tegyen. Nem a hite gyengült meg, vagy hagyta cserben. A test volt az. Néha a test fellázad, és legyűri az őt irányító és használó lelket, néha pedig megtagadja az engedelmességet, a működést – most mindkét lehetőség egyszerre vált valósággá. Megállt. Felemelte fejét, és igyekezett körbenézni, felmérni a helyzetét...

- De miért van kővé dermedve? Mi? MI?! – a gondnok, Agressz Eve, aki egyben a cica gazdájaként és ajtókitámasztóként is funkcionált, mérgesen meredt a kislányra. És annak egyéb, érdekes szerveire.
- Azért, mert halott és a hullamerevség minimum 12 órán át tart. Vagy ameddig el nem égetik… Hehehe… - a fiatal lánynak nem esett nehezére viccelődni, hiszen eleve förtelmes, nyúzott, angolhumora volt...

És én azt is mondtam neked, hogy ne mondjuk egymásra, hogy olyan kis hülye vagy, csak te nem hallgattál rám, és ha butaságot csináltam, akkor mondtad néha, de csak olyan kis kedvesen, hogy egy aranyos kicsi hülyének éreztem magam, és ez rendben is volt, egészen addig a napig, amíg le nem törtem véletlenül a mosógép kapcsolóját, és ahelyett, hogy azt mondtad volna, hogy ’Majd megjavítjuk.’, ahelyett azt mondtad, hogy ’Te olyan hülye vagy.’ ...

- Hogy ment? Tudod már a koreográfiát? – kérdezgette az anyja.
- Michelle azt mondta, hogy szólóznom kell klasszikusban – újságolta teli szájjal Naomi.
Anyja furcsán nézett rá, hiszen nem igazán értette.
- A tánctanárom azt szeretné, ha egyedül is táncolnék a színpadon, klasszikus egyiptomi táncot – magyarázta meg a lány, majd megköszönte az ebédet, és elsietett a szobájába...

Elkezdte olvasni a cikket, de nem jutott el túl sokáig, mert zajra lett figyelmes. Körülnézett és egy férfit látott közeledni. Fehér koszos kórházi ruha volt rajta és a fején egy lőtt seb volt. Rachel ijedtében ledermedt. A férfi úgy nézett ki, mint egy zombi és az arcán vérszomjas vigyor pihent...