Történetek

- Kérem, jöjjön le, nem szeretném ha...
- Mi lenne a baj?
- Tudja régen mindig veszekedések voltak mikor Wolen úrfi, herceg itt volt. Még vér is folyt. Kérem, menjen le! - a szobalány majdnem könnyekben tört ki...

- Mondjad öreg, miben segíthetek?
Ekkor kapta az ütést, aztán a hátra szaltó után a fejrúgást.
Kezdett egy kicsit megsértődni, nem emlékezett arra, hogy bunkó lett volna, vagy balhézott volna velük, nem is szólt hozzájuk.
- Figyusz barátom - szólt ekkor a taxishoz- ismerős vagy ugye a BJ-ben? Ha arra jársz, mond meg annak a jóembernek, hogy kerüljön el, mert kitekerem a nyakát ezért a plekniért...

Lajost nemrég engedték ki a börtönből. 10 évet ült emberrablásért és gyilkosságért. Ezen felül, mielőtt lecsukták volna, társaival még egy bankot is megpróbált kirabolni, de az kudarcba fulladt és később társai elárulták őt. Ekkor bosszút esküdött, ha egyszer kiszabadul, csúnyán megtorolja ezt az árulást...

„Legalább nyaral, és világot lát.”- gondolta Angela. Tessa érdeklődve vetette bele magát a régészet világába. Tavaly egy inka romtemplom feltárásánál voltak Dél-Amerikában, most pedig a világ másik végén, Ausztráliában. Ezek mind nagyon szépek és érdekesek voltak a lány számára, akinek tetszett, hogy minden földrészen más és más emberi civilizáció és életforma volt az uralkodó...

A nézőtéren senki nem tapsolt, az emberek teste bénultan süppedt az egyszerű karosszékekbe. Valahol másutt voltak. Mindenki másutt egy emberként, mint egy élőlánc. Felkapta őket a szellem és egy nagy körhintában, vigyázó kezek védelmében forogtak. Ki mosolyogva, ki fájdalommal, ki csak ráfeküdt a fuvallatra és hagyta sodorni magát a feltörő áramlattal...

. Két szinte meztelen felsőtest szorosan egymásnak simulva, a lány is tett érte, hogy a fiú ne fázzon, szintén a nyakát borítva csókkal, közben minkét kezével folyamatosan a hátát simogatta csakhamar eszébe jutott a fiú igazán gyenge pontja, amiről tudta, hogy igazán melege lesz - a fiú füle - hát rávetette magát és harapdálta, nyalta, marcangolta, és talán megint túllőtt a célon, érezte a fiú megfeszülését, tudta, hogy itt most valaminek történnie kell...

Körözni kezd a két pompás állat, egymás agancsát vizsgálgatják, s közben bőgésüktől visszhangzik a környező erdő. Egyformán esélyes lehet mindkettő. Az öreg kisebb, mint ellenfele, de ezt a hátrányát kárpótolja arányos felépítésű agancsa, és kissé talán túl hosszú szemága. Vetélytársa testre nagyobb ugyan, de agancsa kevéssé alkalmas a harcra, mint a tízesnek. Fejdíszükkel a földet szaggatják, lábukkal kapálnak, s közben csak bőgnek, és csak bőgnek...

Tételezzük fel, hogy kopogtattak, de nem, mert Seron kopogtatás nélkül lépett be az ajtón. Még mindig olyan szép volt, mint mikor kétszer egymásután elment. Ugyanaz a francia-saláta- zöld koktél-ruha volt rajta, de már kifordítva, vagyis befordítva, de talán mégis bunda volt a meccs? Semmi nem változott rajta, csak a haja nőtt meg bubiból kleopátrára-re...

A meggyűlölt férfi ölelése őszinte örömöt izzad. Annyira dühít, hideg szóláncok tolakodnak fel.
- A tiéd. Megkapod. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Nem érdekel. Te és az egész család békén hagy előtte, alatta és utána is.
Elgondolkodik. Kézenfekvő lenne kérdezni, de tisztában van vele, semmi értelme. Érti ő, nagyon is. Inkább támad? Nem, azt sem. Azt hiszi, az idő majd megold engem...

. Elbeszélgettem a fiúval, eléggé beindult és valahogy kikerültünk a kocsma melletti kis erdőbe. Se percbe tellett és én már a fiú nyakát szívtam. Majd hirtelen eszembe jutott nem ölhetem meg, gyorsan visszarohantam a Hotel felé. Armel már ott volt és a szobában várt.
- Látom, már vacsoráztál, elég jót fogtál ki. - szemügyre vettem Armelt, a sötét haját és szemét, a fehér arcát az egész lényét szinte már, a lelkét is láttam...