Lelkemből kitépdesett gondolat-cafatokat raktam eléd, titkos sejtések sóhajait, legszentebb álmaimmal ajándékoztalak meg.
Nincs már, amit adhatnék neked. Most olyan üres ez a léleknek nevezett valami, olyan üres és halott. Néha meg-megújul, mint Prométheusz mája, de csak azért, hogy újra szétmarcangolhassák.
Levettem előtted a ruhát, mely a sebeket betakarta. A ruha gyűrött lett és mocskos, én pedig fázom, nagyon fázom... A magány hideg vasa égeti meztelen bőrömet. Reszkető kezekkel nyúlok a ledobott rongyokért....
Most már értem, miért növesztenek páncélt az emberek. Az őszinte ember a legsebezhetőbb, de én mindig konok lázadó voltam! Ha páncél a divat, én lenge selymet hordok, ha ütnek, én simogatok, ha mások begubóznak, az én lepke-szirmaim kinyílnak és repülök... repülök!... bele a tűzbe.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-09 00:00:00
|
Történetek
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-20 00:00:00
|
Történetek
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
Hozzászólások
A ma emberével kapcsolatban oly gyakran jutnak eszemebe Dumas szavai: "Hangya, aki a fűszál tetejéről átkozza Istent!"
Az írásodról meg az jutott eszembe, hogy te vagy a hangya, aki a fűszál tövében ücsörög, és írogat. :) Megsimogattak a szavaid!
Üdv
JagerColonel
P.S.: írj többet! :innocent:
:) Azért köszönöm, hogy visszasimogattál :)
Minden szavad jolesett:), még a hangya is:) Köszönöm:)
Elbizonytalanítottál. :wink: