A némán ordító

Lelkem Tied! Nem kérted, de megkaptad. Nem adtam, de elvetted. Neked nem kell, de visszaadni nem tudod. Kezd vele, mit jónak látsz. Cselekedj szabadon senki által be nem folyásoltan. Gondolj múlttal, jelennel, jövővel. Vigyázz, mert mi most Tied, nem biztos, holnap is az lesz. Ne az eszed, de a szíved legyen társad ezen az órán. Hagyd hátra a jelent, lépj ki önnön emberi mivoltodból. Ne velem gondolj, de ítéld helyesen, mit benned keltek. Érezni és ne tudni kívánd a választ, arra mi sose hangzott el. Engedd szárnyalni lelked. Tudás, hatalom, érzés, akarat. Tudni az érzéseken úrrá lenni. Elfojtani azt, mi nem helyén való, engedni azt mi új reményt ad. Nem félem az igazságot. Segítőim, oly hatalmasok, nem kételkedhetem bennük. Megmutatták erejüket és én tőlük kértem segítséget. Méltónak bizonyultam. Kegyeikbe fogadtak, mentoraimmá lettek. Nem félem az igazságot, mert ismerem a lehetőségeimet.

Több vagyok, mint egy a sok közül Nem félem az igazságot, mert énnekem vagy. Lehet benned tiltakozás, visszakozás, félelem, düh, harag, meg nem értés. Hiába! Láttam az utam, róla le nem térhetek. Erővel van kikövezve. Szegélye erély, eleje és vége egy. Ugyanaz, de mégis más. Ugyanaz, mert eredménye a fennkölt boldogság, mit ember, emberi létben nem érezhet, mit anyagiasulva érezni-érteni, felfogni-elfogadni nem képes, más, mert a gépezet hibás. Nincs benne zavar, csak a régi rendszer nem képes ellátni az új reményeket. Remélem érted, hogy mi az, amiért lelkem némán ordít.