Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Hűha, nagyon ki lehetsz éhezve...
2026-01-22 13:16
Fa King: Szia Anna. Szívesen megismerné...
2026-01-19 10:00
Gábor Szilágyi: Nem gond, csak nagyon ismerős...
2026-01-15 22:32
golyó56: Szerintem nem pont ez,csak egy...
2026-01-15 17:01
sentinel: Igen és én hibáztam a dupla be...
2026-01-15 16:21
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Gall Ilona adatai

Neve:
Gall Ilona
E-mail címe:
Nem publikus
Gall Ilona összes beküldött történetének megtekintése »
Gall Ilona
Írásai 26 69
1876
görnyedten cipeljük a kínt
izzadjuk a hétköznap robotját
teherként nyomja vállunkat a "nincs"
s csak legyintünk, nem tépjük a láncot
de egy kisgyerek láttán...
1535
Szemem van, nézek, nem látok
fejem van, gondolkodom, elmondanám
de a szám csak mosolyog
orromban érzem a szoba illatát
fülemben cseng a csend
szólnék de a szám...
1615
nyíltak virágok
hóvirágok, szóvirágok...
de szépek, remények
most a nagy semmi, félek
kiölted belőlem a szépet ...
1808
Tükröm voltál
magamra leltem szemedben
elvesztett-megtalált önmagamra ...
1672
sebzett kis madarak röppennek fel a szádról
szeretnéd elmondani, hogy minden úgy sajog
mennél, de hova, hisz egyedül vagy bárhol
légy a világon, senki se hallja sóhajod ......
1604
hosszan elnyúlva
fekszik a nyár
fekszik az utcán

forrón horkolva
henyél a köveken
henyél kövéren ...
2572
Nincs már, amit adhatnék neked. Most olyan üres ez a léleknek nevezett valami, olyan üres és halott. Néha meg-megújul, mint Prométheusz mája, de csak azért, hogy újra szétmarcangolhassák...
1743
nem szerelem, de kín és fájdalom
nem szeretem, mégis várok mindig
léptei neszére és fáj nagyon
ha a folyosók csend porát hintik ...
1625
mint a világ értelmetlenségébe süppedt
gondolat- hever a test karjaiban -
a hinta meglódul - leng a lét
így lesz se lent se fent előre-hátra
öntudatos öntudatlanságba...
1611
magánysarokban kuporgok már megint
ha én lent, te fent, ha bent vagyok, te kint ...