Történetek

Egy órán keresztül forgattak kardot, és a végén Tyr elégedetten ennyit mondott:
- Látom, nem felejtettél, sőt még jobb lettél!
- Köszönöm. Talán a Teiwaz is közrejátszott, de tizennégy éves koromtól ismét elkezdtem kardot forgatni.
- Remek mesterid lehettek, mivel nagyon jól forgatod a kardot.
- Igen, jók voltak, de hozzád képest senkik! Te vagy a legjobb, Tyr, tőled tanultam sok mindent! ...

Pontosan öt cső lógott ki-be belőlem, és saját magam nem találtam volna meg az ágyban, annyira kicsinek éreztem magam, amikor a fiaim is bejöttek hozzám az édesapjukkal.
Ha engem megkérdeznek, én nem engedtem volna meg, hogy még eljöjjenek.
Mikor beléptek a kórterembe és megláttak, mozdulni sem bírtak egy pillanatig a rémülettől. Tőlem ijedtek meg, a beteg anyukájuktól.
Annyira sajnáltam, annyira szerettem volna megnyugtatni őket...

Két fiú sétált komótosan kifelé a szakközépből. Bő farmert és pulóvert viseltek, egyiküknek tincsenként fel volt zselézve a haja és fülbevalót hordott, a másikon NY feliratú baseball sapka volt. Mindketten rapperek voltak.
- Aztán milyen nyelvet vettél fel az idén? - kérdezte a sapkás.
- Németet - felelte a másik.
- Pfff. Aztán miről fogsz beszélgetni egy köcsög némettel? Hitlerről? Vagy a Effenbergről? Vagy hogy milyen kurva gazdagok…?
- Hát ez mondjuk jogos -...

A szomszédok is felriadtak a robbanásra, és kijöttek. Hamarosan rendőrök és tűzoltók lepték el az utcát, és kérdezgették a szomszédokat és a lányt is, aki Tyr kabátjával a vállán, még mindig a kocsinak dőlve állt, de ekkora már összeszedte magát annyira, hogy válaszolni tudjon a kérdésekre. Tyr végig ott ált mellette, majd úgy döntött, eleget zaklatták már a lányt.
- Hagyja békén a lányt, legyen kedves, fárasztó napja volt, és már huszadszor hallja tőle a történetet! - szólt rá a...

Hónapok telnek lassan, úsznak az évszakok, előbb a tavasz, lassan a nyár. Gólyatábor, messzi szomszédok vagyunk épületileg. Ők hoznak, anya, tesó, sógor, no meg ő maga. Kicsit kínos, de bírom, hisz felépültem. Nem vonz, nem érzek semmit, s büszkén mosolygok, ha megpróbál zavarba hozni. Voltam én jobb pasival azóta, nála dögösebb száz generációval, rendesebb, mint négy angol lord, erősebb, mint öt Rambo. Az táncolt velem, megérintett, s belémhasított a csalódás: nem érzek semmit. Ez akkor...

Gondolkoztam azon, mit felelnék, ha megkérdeznek arról szeretem-e a párom. Egy egyszerű eldöntendő kérdés, de mégis sokkalta több, minthogy igennel, vagy nemmel válaszoljunk rá. Arra jöttem rá, hogy bár a kérdés nekem szól, a választ nem nekem kell megadnom, hanem annak, akiről szól...

Hát nem értik? A világ nem olyan, mint ahogy azt elképzelik, és sose volt olyan. Mindannyian naivak, keresnek egy embert, akiben megtalálhatják a Sátánt és megnyugodnak. Megnyugtatják magukat, addig a pillanatig, amíg valakiből ismét kitör az érzés, és megint felrázza borzalmas tetteivel a világot. Egyedül az emberi faj képes arra, hogy saját fajtársának csupán kedvtelésből elvegye az életét...

Lassan nyitottam ki a szemem. Tudtam, hogy már ébren vagyok, de mégis hagytam, hogy az éjjeli melegség átjárja testem-lelkem. Hangokat halottam, miket tudtam értelmezni, de nem kívántam velük ott és akkor foglalkozni. Magam mellett éreztem Őt. Éreztem, hogy dobog a szívem, mikor magamban nevét emlegetem. Jóleső érzést keltett bennem. Egy új, furcsa és szokatlan érzést...

- Rég láttam, hogy van?- kérdezte egy távoli szomszéd - volt az indító kérdés-, amit nem lehetet szó nélkül hagyni.
Szívesen megállt, mert szó, ami szó, ő is nagyon vágyott arra, hogy gondolatait megoszthassa valakivel vagy valakikkel.
Amint éppen megállt, hogy válaszoljon a kedvesen feltett kérdésre, látja ám, hogy a szemközti házból ismeretlennek tűnő néni ballag nagyon leromlott állapotban, - de hisz alig ismert rá...

- Ki maga?- kérdezte bátortalanul a lány.
- Majd mindjárt eszedbe fog jutni, hogy ki vagyok. - ígérte csendesen, s kinyújtotta a kezét, mire a lány homlokába fájdalom nyilat, és a rég szunnyadó Teiwaz jel felizzott.
Agyába emlékek tódultak, és a szeme feketévé vált. Fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán, a lába remegett, majd hangtalanul összecsuklott. Az idegen utána nyúlt, elkapta, majd a karjába vette. Nézte a lányt, majd elindult vele...