A hadistennő 5

V.
Újra itthon

Antonia elé egy hatalmas, minden képzeletet felülmúló paloták tárultak. Tyr is nézegette a paloták sorát
- Itt nem változott semmi!- sóhajtotta.
- Jól hallom, hogy megkönnyebbültél?
- Igen, nagyon örülök, hogy végre itthon vagyok.
A kapuval szemben épült palotához mentek, melyet több kisebb palota ölelt körül. Leszálltak a nyeregből, majd bementek a palotába. Mielőtt beléptek a lány felnézett az égre, mely sötét volt, holdtalan és csillagtalan, és vastag felhőkbe burkolózott.
- Ha nem tévedek ez már biztos előjele a közelgő világvégének.
- Ez csak egy a számtalan fenyegető előjel közül. Lesz ennél rosszabb is.
Ezek a mondatok egy fáklyával megvilágított hosszú folyosón hangzottak el. Tyr ment elől a gyér fényben, majd egy ajtó előtt megállt, majd lehajolt, és mikor felegyenesedett, lapockáig ért a haja.
- Na így már sokkal jobban nézel ki!- jegyezte meg mosolyogva Antonia.
Tyr benyitott a terembe, Antonia követte, s a bent lévő látványtól elakadt a lélegzete. Hatalmas csarnok tárult elé közepén egy trón, ahol egy öregember ült. Fél szeme hiányzott, hosszú ősz haja és szakálla volt. Lábánál két farkas, vállán két holló ült, Hugin a Gondolat, és Munin, az Emlékezett, kezében ott volt a Gungnir. Fenséges látványt nyújtott, ahogy ott ült, méltóságteljesen, és nyugodtan fürkészte a belépőket. Háta mögött nők és férfiak álltak. Felnézett a mennyezetre, ám nem látta a tetőt, olyan magas volt a csarnok.
- Üdvözöllek, fiam, és téged is, Antonia.- szólt.
Hangja mély volt, és meglepően fiatalos, meghazudtolva a korát. Mikor megszólalt, a lány kissé összerándult, mivel a csarnok visszhangozta a szavait.
- Mi is üdvözlünk.- szólalt meg a férfi, és tett egy lépést előre, mire az egyik farkas felugrott, és vicsorogni kezdett.
- Nyughass, Freki!- parancsolt rá Odin, mire a farkas lekushadt, de halkan morgott a férfire.
- Nem ismer meg, de semmi baj:- mosolygott a férfi. A másik farkas is felemelte a fejét, de ő csóválta a farkát, majd Tyr-hez szaladt, és megnyalta a kezét.
- Geri viszont megismer.- vakargatta meg a farkas fejét Tyr.
- Bizonyára fáradtak vagyok, és éhesek. Menjetek, pakoljatok le, fürödjetek meg, aztán egy óra múlva tálalva lesz a vacsora.
- Köszönjük.- válaszolt a férfi, majd elmentek.

Kimentek a palotából, majd fogták a közelben lévő lovak kantárját, és bevezették őket az istállóba, ahol leszerszámozták őket.
- Itt jó helyük lesz!
Otthagyták a lovakat, és egy másik palotához mentek.
- Nos, ez az én szerény hajlékom! - mondta a férfi, mikor beléptek.
Benn hideg volt, és sötét, ám Tyr ismerte az utat, így sötétben kezdte vezetni a lányt, akit kézen fogott. Egy helyen a férfi megállt, majd utasította a lányt, hogy várjon, csak előkeríti a gazdasszonyt. Antonia egy darabig figyelte, ahogy mozog a helység árnyai közt, de aztán elvesztette szem elől. Tíz perc múlva a férfi és egy öregasszony bukkant fel.
- Légy mindig készen, hogy haza jövök Röszkva anyó, mert nem szeretem hidegen, és elhagyatottan találni a házam!- hallotta Tyr feddését a lány.
- Bocsánat, uram, de olyan régen elment, hogy nem számítottam Önre.- morogta a vénség.
- Egy jó gazdasszony mindig készen áll az ura fogadására!- vágott vissza Tyr, mire az öregasszony, olyan mélyen hajolt meg, ahogy öreg csontjai engedték.
- Most pedig gyújts világosságot, aztán készíts egy fürdőt!- hangzott az utasítás, és az asszony elment.
- Ki volt ez a vén satrafa, Tyr?- nézett rá a lány.
- Ez a gazdasszony, ő tartja rendben a házat, amíg nem vagyok itthon. Röszkvának hívják, a cselédség feje.
- Értem.
- Ja, és ne nagyon emlegesd a korát, mert nem szereti, ha levénasszonyozzák. Hívd csak egyszerűen Röszkva mamának.
- Rendben.

Rövidesen elkészült minden, és a lány ment először fürdeni. Jól esett neki a forró víz, és hagyta, hogy átfagyott tagjai felmelegedjenek, és az izmai elernyedjenek. Lefürdött, majd, átadta a férfinak a helyét, és elment átöltözni. Hamarosan elindultak a vacsorára. Mikor beléptek a terembe, vidám zsivaj ütötte meg a fülüket. A lány ismét megnézte magának a tetőt, de nem tévedett, valóban olyan magas volt, hogy nem is látta. Váratlanul valaki a vállára tette a kezét, így az ismeretlen felé fordult, hogy lássa kicsoda. Egy harminc év körüli szőke kék szemű fiatalasszony állt mellette.
- Szia. A nevem, Frigg. Odin felesége vagyok. - üdvözölte.
- Antonia Erikkson. - mondta automatikusan a lány.
- Tudom, ki vagy. - mosolyodott el a nő. - Te vagy Tyr barátnője.
- Igen. - biccentett a lány.

Antonia hamarosan más istenekkel is megismerkedhetett. Végül egy sötétszőke, zöld szemű fiatalemberrel és annak testvérével kezdett beszélgetni, és rögtön kitalálta, hogy ők nem mások, mint Freyr, a termékenység istene, és Freyja, a szerelem istennője. Néhány udvarias gesztus után már oldottan folyt köztük a társalgás.
- Hol van, Tyr? - nézett körbe a lány egy óra múlva.
- A hátad mögött beszélget az Öreggel. - intett Freyja, a lány hátra fordult, és valóban.
Tyr és Odin valami érdekfeszítő témát boncolgattak, mert szenvedélyesen vitatkoztak. Antonia nem hallotta, mi a társalgás tárgya, de így is látta, hogy van köztük nézeteltérés. Visszafordult hát új barátaihoz, és tovább beszélgettek.
- Tudod, pont jókor érkeztetek. Épp Baldr temetésén vagyunk túl. - jegyezte meg Freyja.
- Részvétem.- morogta Antonia.
- Köszönjük.
- Frigg hogy viseli?
- Nehezen. Szegény most csak játssza, hogy jókedvű, de legszívesebben sírna. Szerintem már vissza is vonult. Nem akar nagyon feltűnni. Szívből sajnálom, hiszen már sebezhetetlennek hitte a fiát, és mikor meghalt nem tudta megvédeni.

- Tessék?- kérdezte a lány, pedig jól tudta mi történt a napistennel, de megengedte, hogy kibeszéljék magunkból új barátai.
- Te nem tudod? Nos, ez úgy történt, hogy szegény Baldr rémálmot látott, miszerint valaki meg fogja ölni. Ekkor Frigg útra kelt, és a föld minden élőlényét megeskette, hogy nem bántja a fiát. Mindenki megesküdött, mert szerették Baldr-ot. Mindenki, kivéve a fagyöngyöt, hisz az nem is él igazán, mivel a fából szívja el az életet. Kipróbáltuk az esküt, és volt foganatja, semmi sem ártott Baldr-nak. Örültünk mind, és mi is sebezhetetlennek hittük. Loki azonban elmondta Friggnek, hogy van valaki, aki még nem tett esküt. Öregasszonnyá változott, és elmondta, hogy van egy élőlény, aki nem tett esküt. Frigg tudta, hogy a fagyöngy nem önálló élőlény, ám sejthette szegény, hogy Loki figyelmezteti erre a hiányosságra. Csak nevetett a dolgon, így Loki elment, majd kieszelte, hogy milyen aljas módon gyilkolhatja meg szeretett testvérünket. Csakhogy túl gyáva ahhoz, hogy a saját kezével vigye véghez az aljas tervét, és szegény vak Hödurt használta erre. Ő dobta bele a szívébe a halálos kis ágacskát. Loki jól rászedte, kihasználva a fogyatékosságát! Mocskos, aljas féreg!- mondta Freyr, és a keze ökölbe szorult a rátörő érzelmektől.
- Ez rettenetes! Odin hogy viseli?
- Ő is nehezen.
- Most Baldr fivére, Hermod úton van az Alvilágba, hogy kieszközölje, hogy visszatérhessen a napisten közénk.

„Hát arra várnotok kell a Ragnarök utánig.”- gondolta Antonia. Tudta kiket emlegetett Freyr. Hermod az istenek követe volt, míg Hödur
Éjfélkor Tyr és a lány elbúcsúzott a társágtól, mondván fáradtak, és hazamentek. Otthon a férfi megmutatta a lány szobáját, ami a saját szobája mellett volt. Antonia elvetkőzött, majd lefeküdt. Azonnal elaludt, hisz fárasztó napja volt. Tyr azonban sokáig forgolódott, hisz Odintól sok mindent hallott, és ez nyomasztotta. Végül azonban ő is elaludt.