Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– Jaj, várj… azzal mit akarsz? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel. A férfi végre elégedettséget...
Évek, évtizedek múlnak...Mit múlnak? Repülnek, hasítanak bele a jövőbe....a múltból és a jelenből...
– Szia kislányom, a főnökasszonyom megérezte rajtam, hogy sört ittam a munkahelyen ezért kirúgott....
Egy idős nő és férfi ülnek egy padon a szemetes konténer mellett.<br /> - Igyunk egy kis pezsgőt...
– Várjunk… te... szűz vagy? – kérdezte hitetlenkedve a lány. A fiú megint csak félénken bólintott....
Friss hozzászólások
Dewirgo: Bízom benne, itt nincs vége a...
2022-12-04 02:51
sanyi0227: ez a történet folytatást igény...
2022-11-30 18:06
Simon Golden: Folytatása következik, a címe:...
2022-11-30 08:18
BURGONYA: Te ezt tényleg mind leírtad? N...
2022-11-28 19:46
Marthy: tényleg jó volt!
2022-11-22 14:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Holdfényes újjászületés (Vámpírmese) XV.fejezet

- Lionel! - ordítottam és rohantam hozzá.
- Lionel! Nem hallhatsz meg! Figyelj vámpír vagy! Nem halhhatsz megggg! Érteddd?! - ordítottam és sírva veszekedtem vele, de már nem halotta. Megpróbáltam, hátha meggyógyul, de hasztalan volt. Ekkor Jane jelent meg...és a szeme…vörösen izzott. Azonnal a torkának estem és a falhoz szorítottam.
- Mit csináltál?! - Ő csak nevetett majd, hirtelen átváltozott a hangja és segítségért kiabált.
- Armel! Segítss… könyörgökk… megőrült...
- MIa fenét képzelsz magadról???!!Még ezt mered tenni?- majd valósággal odébb dobtak. Fájt az arcom, vérzett és vágás nyoma maradt utána.
- Itt vagyok...- majd a szemembe nézett.
- Armel! Nem csináltam semmit és egyszerűen Anna, megőrült...szegény Lionel...-Egyenesen

Armel nyakába vetette magát, némi sírást is produkált.Armel arca eltorzult, nem kérdezett csak nekem esett.
- Anna! Szégyellem, hogy közöm volt hozzád! Te undorító cafka... - majd odéblökött. Inkább repített, egyenesen a téglafalnak. Alig bírtam kinyögni valamit.
- Armel....nem érted...Lionel....- könnyeztem, folyt rólam a vér. Armel közel hajolt hozzám.
- Menj innen, most elengedlek, de ha még egyszer találkozunk megöllek!Érted?- majd eltüntek Jannel a sötétben. Szinte vonszoltam magam, elhagyott.
- És az a lány Jane..hiába mondanám el az igazságot...nem hinne nekem. - suttogtam, nem bírtam tovább összeestem a hídnál. A fagyos szél mégjobban csípte a sebeim, ekkor valaki megszólított. Egy kislány rohant felém, és az apja meg utána.

- Nagylány! Miért fekszel itt a sötétben?- mosolygott és azt hitte valami vicces dolgot csinálok.
- Szia... Csak keresem a tündéreket, de már találtam is egyet. - ekkor az apukája odaérkezett.
- Jaj! Mondtam már ezerszer, hogy nem futkározhatsz összevissza.
- És és Nagylány! Merre van a tündér?
- Apukád is most találta meg.- majd mosolyt húztam, a szám szélére, de nem ment.
- KIsasszony!! Várjon hadd segítsek! Ki tette ezt magával? - majd a vállára vett. Észre vette a sebeimet, nem voltak szokványosak. Beszélt hozzám, hogy ébren tartson.
- Am az én nevem, Thomas, és Önt, hogy hívják?
- Anna... - nyögtem hangtalanul.
- Ki tette ezt magával? Csak nem egy vámpír?- hirtelen megállt a lélegzetem.
- Legalább, ne a lánya előtt....- ziláltam. Erre egy aprócska mosoly.
- Ő nem a lányom. Megérkeztünk. - majd egy kanapéra letett.
- Főzök egy teát és ellátom a sebeit, bár hamar gyógyul...- nem értettem mit akar, talán egy újabb halandó, aki ismeri a vámpírokat. A kislány kíváncsian közeledett felém.
- Nagylány! Te is tündér vagy?- hadd örüljön, bólintottam.
- És hogy-hogy nincs szárnyad?- ekkor jött vissza Thomas....furcsa egy férfi volt. Lerakta a teás bögrét az asztalra majd elátta a sebeim. Már nem voltam annyira erőtlen, legalábbis a bögrét meg tudtam tartani. Ahogy belekortyoltam, furcsa ize volt, mintha lenne benne más is. Megnéztem a tea színe bíbor volt.

- Nah kicsilány! Ideje aludni, menj föl, mindjárt fölmegyek. - a kislány felrohant én meg nem tudtam mit akar ezzel.
- Idd ki! Új erőre kapsz. Amúgy meg ne félj, nekem is vannak összetűzéseim más vámpírokkal, mondjuk elég csúnyán megkaptad. Hirtelen minden kitisztul, és már életerő volt bennem, de azért a sebeim még fájtak.
- Mit jelentsen az, hogy vámpírok?
- Látom még nem jöttél rá....- majd rádöbbentem, Ő is egy vámpír.
- Ohh....köszönöm... Amúgy lehet,hogy butaság, azt hittem a lányod.
- Nem. Ő a Hugom Mary. Árva volt rá is az utcán találtam. Csak nem te is árva vagy?- közben felvitt a hálóba.
- Mondhatnánk így is....
- Mindegy. Aludj, holnap majd elmeséled. - Aludtam, de a tegnap este dolgai, kísértettek, aztán amikor kinyitottam a szemem, Thomas már ott várt.

- Na, jó reggelt. Remélem mostmár tudsz mesélni magadról, mert kíváncsi vagyok. - felültem az ágyban, és nekikezdtem.
- A nevem Anna, a vámpír, aki elbánt velem az Armel volt. A kedves kis szolgája Jane vagy ki jól, bemártott, megölte Lionelt.... - próbáltam visszatartani a sírást, de észrevette. Megtörölte a kezével, de csak eszembe jutatta, hogy gyűlöl, akit szeretek.
- Folytasd, kérlek.
- Armel most azt hiszi, hogy én öltem meg Lionelt, elhagyott. Pedig 200 évet vártunk, hogy újra megismerjem, az egész életem felfordult... újra.
- Tényleg te vagy az? - nézett meglepődve és furcsán rám.
- Nem értem....
- Vagyis te vagy az a lány akit jósoltak és a Conventus meg akar ölni.
- Örvendek...Magyarul, igen én vagyok az a szerencsétlen, akit vártatok és 200 évvel ezelőtt is, elrontotta az egészet és még csak meg se ölnek.
- Ne légy buta! És ha megjegyezhetem Armel elég ostoba, ha egy ilyen szép lányt elhagy, holmi szolgáért. Hálás vagyok, hogy megismerhetlek.
- Hát...ahogy gondolod. Viszont, nem akarok bajt hozni rátok, mennem kell.
- Nem nem! Itt maradsz és meggyógyulsz szépen.- igazán jól esett a gondoskodása. Aztán az ajtó mögül kukucskált be Mary.
- Mary! Gyere be a tündéred már jobban van!
- Tündér Nagylány! Képzeld Thomas mondta, hogy ma veszünk neked szép ruhákat!!!- értetlenül néztem rájuk, egy napja ismernek, üldözött vagyok és nem érdekli Őket. Thomas csak ekdvesen nézett rám. Ekészültem és elindultunk, minden olyan volt, mint amikor nem ismertem Armel és a lázadó tini életemet éltem. Haza érve neki estem a sok szép ruhának, nem bírtam betelni velük, d eamikor egy pillanatra lehunytam a szemem láttam, hogy Armel veszélyben van. Thomas az ordításomra jött be.
- Anna! Mi baj van? Nyugodj meg.
- Armel... bajban van... mennem kell... meg meg kell… fegyver... kard vagy akármi.
- Nem mehetsz el veszélyes! - megint eluralkodott rajtam a düh.
- De igesn is mehetek!
- Akkor veled megyek....- nem figyeltem rá csak rohantam Armelhez, éreztem merre van. Amikor benyitottam a szobába, érdekes látvány fogadott....talán nem is volt veszélyben, mivel Janenel volt. Pontosabban Armel, Jane nyakán volt és láthatólag, nagyon is jól szórakoztak. Mivel elég hangos volt a bevonulásom, Armel rögtön nekem esett.
- Te mit keresel itt?! Nem megmondtam mi fog történni?- ekkor Thomas lépett elém.
- Hmm... látom új szórakozást találtál...Őt is megölöd?- és gúnyosan folytatta, minden szava fájt és én csak dühösebb lettem.

- Armel! Fogdd már föl nem tettem semmit! - ekkor Jane kacagott fel.
- Ne is próbálkozz....Armel már az enyém, most már engedelmeskedni fog és végre megöl téged. Megindultam Jane felé és megakartam ölni, de Armel tudta mit akarok rögtön, nekem esett.
- Anna!-szólt Thomas- Jane-t bízd rám foglakozz Armellel!
- Kár, hogy Janenek engedelmeskedik!- majd kinéztem az ablakon a Hold fénye besütött, megnyugodtam. A kardomat félre dobtam, nem akarta harcolni, melegség töltött el, amikor Armel megindult felém és átdöfött a kardjával. Aztán észre vettem, hogy nem is engem ölt meg, hanem Jane-t.
- A… Armel... - majd néztem bambán, megdermedve. Egy mozdulattal végzett vele, a kardot kirántotta belőle és odébb dobta, amjd elindult.
- Armel! Várj! - mintha nem is halotta volna, utána kaptam volna, de a kezem márcsak a levegőt kapta el.
Hasonló történetek
6579
Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból.
4954
Nem kellett volna mondanom, mert ekkor rátapadt a nyakamra, és belémvágott valami éleset, ami a szájában lehetett... megint kérdezni akartam, hogy mit művel, de nem jöttek ki szavak a számon...
Hozzászólások
További hozzászólások »
csillagfürt ·
Elismerésem!
Ez az utólsó 2 rész nagyon-nagyon tetszett!!
Nagyon várom a következőt! Csak így tovább!

Melani ·
köszönöm köszönöm^^hamarosan jön az új^^

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: