Rekviem rólunk, neked

Egy olyan világban, ahol nincs több eltitkolt érzés. Egy olyan világ, ahol nem bújhatsz el egy kemény külső mögé, ahol nem védheted szívedet bevehetetlen falakkal, és nem véded elméd gyümölcseit vagy érzéseid valóját érdektelenség és nemtörődömség mögé. Ott nem lenne kétség, se bánat, se önmarcangolás, ahogy most. El kellene mondanod mindent. Egy idő után nem elég az, hogy érzel valamit és nekem tudnom kéne, hogy így van. Az idő teltével ez kevéssé válik. A kötél lassacskán elszakad, ami összetart minket. Hajdanán erős volt, erősebb mindennél, de sok dologgal gyengítetted te is, én is.
Rengeteg dolgot vágtunk egymás fejéhez, én mégis mindig csak a jót láttam benned. Talán az egyedüli vagyok,aki még ma is hisz benned, de nem tudom, hogy ez fordítva is így van-e. Most messze vagy tőlem, mégis minden éjjel veled álmodom.
Egyetlen könnycseppet sem vagyok hajlandó újra ejteni érted, remélem megérted. Nincs több esély, nincs több akarat, nincsen semmi új a nap alatt. Csak te meg én. A szerelem és a gyűlölet igen közeli rokonok, ezért gyűlöllek annyira, hogy megkockáztatom: elfelejtelek!