Történetek

- Minden vágya, hogy megtalálja Attila kardját, és megérintse a halála előtt. Ezért egy hirdetést adott fel, miszerint egy körút során, aki megtalálja Attila kardját, a vagyonának a felét kapja. Beleértve birtokait és mindenféle értékeit. A másik fele a vagyonnak az enyém. Mármost én nem hagyhatom, hogy valamilyen idegen kezébe jusson az örökségem másik fele. Az engem illet! Eleget istápoltam érte a nagyapámat! Érti, mit akarok? Ha segít nekem megakadályozni, hogy bárki is megtalálja,...

Egy igazi vásári forgatag részese voltam, egy puzzle darabkája a sok száz embernek, akik a ,,vásárfia” keresletében egy rettenetes ember-tengeren verdesték át magukat. Az igazi dzsungel, amelybe céltalan valamiféle tervvel érkezni, miszerint:
- Én most ezt veszek, meg azt veszek! - mert előbb- utóbb, mondjuk úgy a harmadik sor után fáradtságunk a tetőfokára hág, s frissítő hiányában félő, hogy a hőguta ingerei kerülgetnek minduntalan...

A léptek mintha gyorsultak volna, hisz a nap is kezd eltűnni a helyek mögé, és sötétedés előtt még be kell érni a városba a fagyos hőmérséklet miatt! Már ha ezt a helyet városnak lehet nevezni! Nem sok jel utal a civilizációra! Mindenütt koszos utcák, koszos emberek és legfelkapottabb hely, ami az egyetlen szórakozás és időtöltés a föld ezen részén az nem más mint a kocsma...

Mostmár célirányosan haladok a másik melled felé. Először csak körbe haladok a vonalán, aztán szűkítem a kört. Ahogy közeledek a mellbimbód felé, egyre lassítok. Érzem a szívverésed és a lélegzetvételed, nagyon fel lehetsz izgulva. Folytatom, de mostmár a mellbimbódat izgatom. Először csak csókolgatom, aztán a számba veszem, a nyelvemmel körözök rajta, megszívom kicsit. Érzem, hogy teljesen megkeményedik. Örülök, hogy élvezed...

- Mit akarsz tenni?
- Nem tudom még, talán megkínozlak, aztán megöllek! Á nem, ez túl sablonos és nincs is kedvem hozzá! Inkább te fogod magad kínozni, és én öllek meg utána! Ez így jó lesz!
- Ezt nem teheted! Hiszen boldogok voltunk együtt, kérlek, könyörülj rajtam!
- Boldogok? Mitől? Attól, hogy ettünk egy fagyit, és megnéztünk egy filmet? Ugyan!
- Jók vagyunk együtt! És nekem nem is kell semmi a díjból, legyen mind a tied, csak hagyj életben!
- Mi a garancia...

- Gondolom, azért jöttél, hogy kertelés nélkül nekem szegezd kérdést, hogy miért csinálom - mondta jelentéktelennek szánt hangon, és visszafordult a nagy tükörhöz, s tovább igazgatta a nyakkendőt, hogy ne lásson. Ez azonban nem jött be, ugyanis már mögötte álltam.
- Nem - feleltem határozottan, bár nem is volt rossz ötlet, amit mondott. Felvont szemöldökkel rám nézett. Mozdulatlanul állt, még a csokornyakkendőjét sem engedte el, amíg beszéltem. - Nem akarok kérdezni semmit....

Anna a kórteremig kísérte védencét és az ágya mellé ült a kezét fogva. Amikor a nővér bejött és kérdezősködni kezdett ő azt mondta, hogy az utcán találta a sérült férfit és nem tud róla semmit. A fiatal nő csodálkozva nézegette a betegről leszedett ruhákat.
- Biztos valami színész vagy statiszta és kosztümös filmben játszott éppen - jegyezte meg - majd a rendőrség kideríti kicsoda is. Magát is ki akarják majd hallgatni.
Anna kicsit megijedt ettől a mondattól, hisz ez visszarepítette...

Utamon lassan elértem a város szélét, és ahogy haladtam egyre beljebb, már éreztem, ahogy távolodik tőlem az a misztikus légkör, ahogy beérek a lámpák alá, már nem látszanak olyan tisztán a csillagok, ilyenkor néha létrát támasztanék a legelső felhőnek és felmásznék rá, mert én még nem akarok visszamenni az emberek közönséges világába, én még élvezni akarom a tisztaságot, a magányt, még meg akarom érteni hogy mit keresek itt... De az első mellettem elzúgó autó, amiből dübörög a diszkózene,...

Mihály történetéből kiderült, hogy a galéria tulajdonos megjelenésekor fordult föl az életük. A férfi rajongásával üldözte Annát, aki elutasította, de az ezzel nem törődött, és amikor Mihály egyedül volt a műtermében a férfi bejött és leszúrta. Talán abban reménykedett, hogy nem éli túl és akkor majd ő kerülhet a képbe a gyönyörű imádottjánál, de akkor látta meg éppen Anna a kép előtt állva a haldokló Mihályt és mentette meg az életét...

Jóóóreggelt kívánunk minden kedves olvasónknak! Marius Erato vagyok, a meleg román srác, akit BURGONYA író úr két hanyagolható írásában való szerepeltetés után legújabb művében méltóztatott végre meggyilkolni. Ennek apropóján készítettem vele az alábbi interjút.
Legutóbb egy éve tettem nála látogatást, és meglepett, hogy most egészen más körülmények között kaphattam diktafonvégre...