A kép 3. rész

A lány utált vezetni, de most szivesen fogadta a felajánlott kocsit. Tamás beült mellé a kis Nissan Micrába és az eddig normális méretű kocsi, most szinte játékautónak hatott a magas férfi mellett. Anna átnyúlt a férfi előtt és bekapcsolta a biztonsági övet. Próbált beszélni az autóról is, de aztán abbahagyta, mert észrevette, hogy a férfi mennyire elbizonytalanodott.
A forgalomban haladva, Tamás szinte belesüppedt az ülésbe. Amikor Anna leparkolt a várban és kiszálltak, a férfi kezdett magához térni. A lány nem mondta meg neki, hogy hová viszi, meglepetésnek szánta és kíváncsi is volt, hogy a férfi megismeri-e az ő korában épült templomot. Amikor elhaladtak a Hilton előtt a lány izgalommal várta a férfi reakcióját. A Mátyás templom előtt Tamás fölnézett, majd otthagyta a lányt. Rohant el az épület mellett és amikor oldalról is szemügyre vehette, az arcán boldog mosoly jelent meg, majd amikor a lány mellé ért a szemében könnyeket látott csillogni. Odament az épülethez, megérintette a szürke faragott köveket, megsimogatta őket, aztán rohant a bejárathoz, de ott a jegyszedők megállították. Anna fizetett és boldogan ment a szótlanul járkáló férfi után. Amikor aztán megállt a templom közepén és körbefordult a lány megállt mellette és próbálta az ő szemével nézni. Anna várta, hogy a férfi megszólal, de az odatérdelt az oltárhoz és imádkozni kezdett.
A lány zavarban volt, mert az igaz, hogy templomban voltak, de ő aki nem kapott vallásos nevelést erről csak a szépség a történelem jutott eszébe és nem a hit, a vallás. Leült az első padsorba és várta, hogy a férfi visszatérjen hozzá.

Tamás keresztet vetett és megfordult. Meglátta a lányt, odaült mellé és suttogva szólt hozzá.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide. – a faragásokra mutatott – Ezeket én csináltam.- mondta elérzékenyülve újra.
- Csodaszép – fogta meg a kezét a lány és megsimogatta.
A férfi zavartan elhúzta a kezeit, fölállt és a kijárat felé ment. Kívülről is körbe akarta járni a templomot, de az állandó folyamatban lévő munkálatok miatt le volt zárva a hátsó rész. Tamást a kerítés nem tartotta vissza, megkereste a kiskaput amin be lehetett menni az építési területre és gondolkodás nélkül ment és derítette föl az épületet. A földön sorban ki voltak rakva a faragott szobrok amik megsérültek és leszedtek az épületről. Anna pár lépésre le volt maradva és nem tudta megakadályozni a férfit abban,hogy a kezébe ne vegye a szobrokat és meg ne vizsgálja őket. Aztán bekövetkezett , amitől a lány tartott, egy erélyes durva férfihang ordított rájuk.

- Mit keresnek itt maguk? Nem tudnak olvasni? Ez itt építési terület! Tegye le azt a szobrot, mert hívom a rendőrséget - ordított rá a férfira mikor az még egy szobrot fölvett és simogatni kezdte. A férfi fölnézett, de a szobrot nem tette le, fogta, mint aki a saját tulajdonát tartja a kezében. Látszott, hogy nagyon kedves neki az a szobor, olyan gyengéden tartotta.
Anna odalépett a kiabáló férfihoz és próbálta megnyugtatni.
- Nem fogja bántani. Szobrász, kőfaragó. Olaszországban tanult és dolgozott eddig , Firenzében ilyen templomokon. – védte a lány Tamást.
- Firenzében? – a kiabálás abbamaradt és érdeklődés ébredt a férfiban. – melyik templomon dolgozott?-
Szerencsére Tamás megértette, mit is akart a lány.
- A Santa Maria del Fiore templomon dolgoztam utoljára – mondta, odalépve, de a kis szobrot még mindig tartotta. A férfi a kezét nyújtotta, most már megenyhülve mutatkozott be nekik.

Ő volt a munkálatok irányítója. Elmondta, hogy éppen megakadtak, mert ezeket a szobrokat kellene nekik felújítani, amik megsérültek és éppen firenzei mestereket szoktak felkérni az újrafaragásra, de olyan árajánlatot kaptak az ottani cégtől, amit az ő költségvetésük nem bír el.
Odanyúlt és kivette Tamás kezéből a szobrot és úgy vizsgálta, mint aki először látja, majd elismerően jegyezte meg, hogy Tamásnak milyen jó szeme van, hiszen ezeket a szobrokat is Firenzéből érkezett mesterek faragták, a leírások szerint. Pár percet még beszélgettek, de aztán a lány sietette a búcsúzást, mert nem akarta, hogy részletekbe menjenek a beszélgetés alatt. A férfi még meghívta őket egy italra is, de ezt későbbre halasztották. Telefonszám csere után váltak el.
Sétáltak még a várban és Tamás örömmel mesélt arról, melyik ház az ami már állt az ő korában, bár azóta minden át lett építve.
A kocsiba visszaülve Tamás megfogta a lány kezét és megcsókolta.
- Köszönöm. – mondta, aztán hagyta, hogy a lány újra bekapcsolja a biztonsági övet.

Anna a galériához hajtott, mert kíváncsi volt arra, hogy Péter hogyan fogadja őket.
Az ajtó most be volt zárva. Anna elővette a kulcsot és azzal nyitotta ki a bejárati ajtót, amit előző nap Péter adott nekik. Rögtön a belső terembe siettek, ahol a képet ugyanabban a pózban találták. Tamás odalépett és végigsimította Anna és Mihály arcát, de csak a hideg vásznat tapintotta. Az arca nagyon szomorúnak tűnt. Anna eddig el sem tudta képzelni mit is érezhet, mennyire elveszettnek érezheti magát , de ebben a pillanatban amikor az arcára nézett mindent megértett. Szerette volna megvigasztalni, odalépett hozzá és megérintette a karját.
Tamás leült a padra a képpel szemben és Anna is mellé ült, majd próbálta megint vigasztalóan megérinteni, de a férfi elhúzta a kezét, a kezébe hajtotta a fejét és magába roskadtan ült.
A lány tehetetlennek érezte magát, szeretett volna vigaszt nyújtani, szerette volna, ha eszébe jut valami amivel fel tudja vidítani, de sajnos semmi nem jutott eszébe. Hátradőlve ült ott és nagyon szomorú lett látva a férfi szenvedését.

Egy idő után Tamás felé fordult és mosolygott. Anna először észre sem vette, mert éppen elbambult. Gondolatban arról ábrándozott, hogy a férfi megcsókolja. Amikor észrevette, hogy Tamás figyeli, elszégyellte magát. Elpirulva pislogott, de mikor a férfi odahajolt és szájon csókolta, úgy érezte, mintha ezer pillangó szabadult volna el a gyomrában, és ott repdesnének.
A csók csak egy pillanatig tartott, de ez a pillanat teljesen összezavarta Annát.
- Meg akartam köszönni, hogy mellettem van, de nem tudtam ellenállni az ajkainak - suttogta a férfi, majd gyorsan fölállt, még egyszer odament a képekhez, mindet végigsimogatta de még mindig csak a rideg vásznat érintette.
- Induljunk. Szólt vissza már az ajtóból. – Anna még mindig a csók hatása alatt volt és azt érezte, ez kevés volt, érezni akarja a férfi csókját, érintését.

Anna fejében az motoszkált, milyen boldog mosoly jelent meg a férfi arcán, amikor a saját keze által faragott szobrokat nézegette, ezért valami hasonló élményt akart neki nyújtani.
A városból kivezető út felé kanyarodott, közben a közlekedési lámpákról mesélt a férfinak.
Amikor kiértek a Dunával párhuzamosan futó útra Tamás fölkiáltott.
- Visegrád felé is ez az út vezet! - Anna nem gondolta, hogy ezt kb. 500 év távlatából is föl fogja ismerni az utat, de a férfi teljesen lázba jött a felismeréstől.
- Sokat jártam erre, amikor a királyi palotán dolgoztunk.
Anna a fellegvárhoz érve, már alig várta, hogy láthassa a férfi arcát. Tudta, hogy most nem lesz szomorú, érezte, hogy ezzel az úttal fölvidíthatja.

A kocsiból kiszállva Tamás mindig néhány lépéssel előrébb járt. Ismerős köveken lépdeltek, minden kődarabhoz volt valami hozzáfűznivalója, története.Mondta, hogy mi nem volt meg akkor és mi az amiben benne van az ő keze munkája is. Teljesen lázba jött a múzeumi sétától, szeretettel simogatta a Herkules kút faragványait, mesélt az építés vezetőjéről Giovanni Dalmatáról akivel együtt szerződtek ide. Giovanni itt is lakott az építkezés idején, de ő akkor lent a faluban lakott Mihállyal egy közös házban. Amikor a lánya és Mihály egymásba szerettek ő eljött, hogy egyedül lehessenek, de amikor a kicsi megérkezett akkor visszaköltöztek Budára Tamás szüleihez, ahová ő csak hétvégeken járt haza.

A lány boldogan nézte a férfi lelkesedését, ahogy mesélt. Most jött csak rá, hogy a városi forgatagban az ismeretlen életben a férfi nagyon elveszettnek tűnt, mint egy kisgyerek az idegen világban, de itt magára talált, otthon érezte magát. Rohant végig a termeken és büszkén mutogatta a faragványokat amikhez köze volt, mesélte, mi volt készen amikor megérkeztek Firenzéből. Kiléptek a napsütötte belső udvarra, Anna megállt egy pillanatra, de a férfi nem tudott várni, annyira izgatott volt, visszalépett és fölkapta a lányt, majd boldogan megpördült vele. Annának eddig is szédült a feje, de ezután a pillangók újra elszabadultak a gyomrában. Szerette volna, ha a férfi öröme sokáig megmarad.

Aztán a férfi letette és rohant az egyik oldallépcsőhöz, amit a lány észre sem vett eddig. Látszott, hogy ismerős neki itt minden kő. Keskeny zegzugos lépcsősoron haladtak lefelé. A lány szemei nehezen szokták meg a félhomályt a szikrázó napsütés után. Tamás erősen fogta a kezét és húzta maga után. A lépcső alján egy sötét kis sziklapincébe jutottak, ahol Tamás körülnézett és határozottan az egyik falmélyedéshez lépett. Anna nem tudta mit is csinált ott, de amikor meglkátta,hogy egy oldalkő elmozdult és egy titkos rekesz nyílt ki akkor hirtelen körülnézett, látja-e őket valaki. Megijedt, hogy megbüntetik őket rongálás miatt. Szerencsére senki nem volt a közelben így nyugodtan folytathatták a közös felfedezést. Tamás valamit kiemelt a kis rekeszből és a lányhoz lépett. Anna nem látta mi van a kezében. Amikor a súlyos aranyláncot a nyakába tette, Anna fölnézett rá csodálkozva, de a meglepetések folytatódtak. Tamás megfogta a kezét és az ujjára hatalmas ragyogó kövű, bár kissé fakó gyűrűt húzott, majd a lány hosszú szőke haját az ujjai között átfésülve egy fésűt is tűzött a hajába.

Anna meglepetten állt ott és először a kis rekeszt nézegette, amit közben a férfi egy mozdulattal bezárt és már nem is lehetett észrevenni, hogy ott valami volt.
A férfi megfogta a lány kezét és vezzette tovább, az ő világába. Most egy másik lépcsőn mentek fölfelé ahol egy terembe jutottak amelyiknek a mennyezete boltozatos volt.
- Ez volt a lakószobánk – fordult körbe, de már ment is ki az ülőfülkés folyosóra, ahol a faragványokat mutogatta büszkén a lánynak. Anna örült, hogy idehozta a férfit.
A loggiára kilépve újra a napsütésbe az udvarra jutottak. Tamás boldog mosollyal fordult a lány felé, megcirógatta az arcát.
- Jó érzés, hogy a munkám ilyen hosszú idő után is látható . –
Anna amikor a kijárat felé ment egy faliujságot pillantott meg. A feliratra fölfigyelt és végigolvasta.

A visegrádi Mátyás Király Múzeum a Reneszánsz Év alkalmából kézműves pályázatot hirdet amatőrök számára. Célunk, hogy a beérkezett művek tükrözzék a reneszánsz formakincsét, színvilágát, hangulatát. A pályázati műveket batik, tűzzománc, csontfaragás, kőfaragás, fafaragás, kerámia, kézimunka, üvegből készült munkák, ékszer, öltözet-viselet kategóriákban várjuk.

- Nem tudom, meddig kell itt lenned, de azt hiszem ezt nem hagyhatod ki. – mutatta a férfinak.
Hazaérve Anna azt érezte a lakása még kisebb mint amikor reggel elmentek. Marika finom ebéddel várta őket. Kicsit panaszkodott, mert Mihály túlságosan zárkózott és alig tudott belőle kihúzni pár szót, de Anna ragyogó arcát látva megnyugodott.
- Látom jól telt a délelőttötök.- cinkosan nézett a lányra. Anna mosolya minden kérdésre választ adott. A lány hazafelé a láncot és a gyűrűt levette,de a fésű még a hajába volt tűzve.
- Érdekes – nézte meg Marika. – a kirakodóvásárban vettétek? –
- Nem – válaszolt a lány, de nem magyarázta meg honnan van.
Marika büszkén mutatta a rajzokat amiket Mihály róla készített, majd elment.
Anna a kiadós ebéd után kinyújtózkodott és a tekintetük találkozott Tamással. A férfi szeme fogva tartotta a lányt, akinek kiszáradt a szája és megnyalta. Tamás odahajolt hozzá és szájon csókolta. A lánynak nagyon jólesett a csók, de nem számított rá. Az agya leblokkolt, nem tudott gondolkodni, zsibbadtan ült a férfi száját még mindig érezte, a szemét becsukta és várta a folytatást, ami nem jött. Végre ki tudta nyitni a szemét. A férfi már állt és a teraszra lépett ki éppen. Mihályra nézett aki elmélyülten rajzolt az ágyban félig ülő helyzetben a térdén tartva a rajztáblát. Anna azt sem tudta a barátnője honnan szedte elő a rajzkészletet és a táblát. Tamás után ment, aki a kezét nyújtotta neki mikor kilépett és le akart ülni a napozóágyra.
- Éjszakára vissza kell mennem a galériába, hátha megnyílik a kép. Nem szeretném, ha Péter menne vissza előttem. Féltem a családomat. –mondta szomorúan.

Anna megértette és igazat is adott neki, szeretett volna vele menni, vele lenni, de Mihályt sem akarta magára hagyni. Megbeszélték Tamással, hogy ő visszaviszi a férfit a galériába, aki szemmel tartja Pétert, addig, amíg a kép újra meg nem nyílik és megpróbálja megakadályozni, hogy a férfi újra megzavarja az életüket.
- Nagyon vigyázz! – nézett a férfira aggódva – Tudod milyen veszélyes Péter.- Ha valami bajod esik, én….- elhallgatott. Elgondolkodott, mi is lenne, ha a férfinak baja esne, hisz még alig ismeri és mégis olyan mint akit mindig is ismert.
A galériánál minden csendes volt.Reggel óta semmi sem változott.
- Nem lehetséges, hogy már megnyílt neki a kép? – kérdezte ijedten a lány és rohant a belső terembe, de ott semmi változás nem volt. Anna a többi képet is elkezdte vizsgálni amik a galéria falán voltak, hátha azok is időalagútként működnek, de semmi gyanús jelet nem talált.

Kipakolta az ennivalót, amit a férfinak készített.
- Mennem kell – állt meg a férfi előtt szomorúan.- Ha megnyílik a kép és te elmész és talán nem találkozunk…- kezdte, de a férfi a szájára tette az ujját és elhallgatatta.
- Nem megyek el. Még nem! Mihály nélkül semmiképpen. –nyugtatta meg a lányt.
Annának eszébe jutott, hogy ha valami gondja lenne, akkor valahogyan tartania kell a kapcsolatot a férfival. Elővette a mobiltelefonját és a férfi kezébe adta. Szerencsére föl volt töltve és a térerő is rendben volt. Elkezdte magyarázni neki, hogy mit kell tennie, amikor csörög és azt is hogyan tud hívni.
- Ne akard megérteni, hogyan, de tudunk beszélni, amikor én otthon leszek és te meg itt.
- Azt hiszed nem érteném meg, hogyan működik? – a hangja kicsit sértett volt.
- Azt tudom, hogy én nem tudnám megmagyarázni neked, hiszen én sem értem. Vannak eszközeink, amiket használunk és vannak emberek, akik értenek hozzá és megjavítják, ha elromlik, de ahhoz, hogy használjam nem kell megértenem. – a férfit kielégítette a magyarázat. Az apró készüléket a zsebébe rakta, majd a lány szájára hajolt és lágy, éppen csak érintő csókot adott neki.
- Te is vigyázz magadra. – súgta és megsimogatta a lány arcát. Anna reménykedett, hogy nem álmodik, amikor a férfi tekintetében rajongást vélt felfedezni.

A lány amikor hazaért rögtön ki is akarta próbálni a telefont. Megcsörgette a mobilját, amit náhány kicsengés után a férfi fölvett. Anna amikor meghallotta határozott mély hangját megdobbant a szive. Elmondta neki, hogy csak be akart jelentkezni és kérte, hogy most a tanult módon ő is hívja vissza. A férfi pár perc múlva csengetett és a lány örömmel vette föl, majd szólt bele.
Mihály egész délután rajzolt, és azt mondta sokkal jobban van, az ereje is kezd visszatérni.
Anna legszivesebben egész este Tamással beszélgetett volna,de nem akart a férfin lógni mindig, érezte, hogy időt kell adni neki a mai nap után arra, hogy a sok élményt feldolgozza.
A férfi az este folyamán még kétszer hívta, de nem azért, mert valami történt, hanem azért , hogy hallja a lány hangját.

Reggel Anna, amikor fölébredt rögtön a férfit hívta,de az nem vette föl a telefont.A lány először kezdett magyarázatokat keresni, hogy talán csak éppen kiment a fürdőszobába zuhanyozni, vagy a konyhába enni és a készüléket nem vitte magával.A harmadik sikertelen próbálkozás után már annyira félt, hogy nem bírta tovább és szólt Mihálynak is.A férfi fölkelt és fölöltözött rögtön és kijelentette, hogy ő is menni akar.
A galériához érve a lány gyomra már görcsben volt a félelemtől. Az ajtó be volt zárva. Megpróbálta mégegyszer a telefont, de azt nem vette föl senki. Megzörgette az üvegajtót és közben próbált benézni az ablakon, de bent semmi mozgást nem látott. Rettegve kereste a megoldást, amit végül meg is talált.Az ajtóra kötelezően ki kell írni minden üzletnél azt, hogy a kulcs hol található tűz esetén. A cím a szomszéd pékség volt, ami szerencsére már nyitva volt.
Anna bement az üzletbe és szólt a fiatal eladólánynak, hogy nyissa ki neki a szomszéd boltot, mert most beszélt a tulajdonossal telefonon, aki rosszul érezte magát és bent van a bezárt boltban. A lány olyan határozottan és rémülten beszélt, hogy az alkalmazottnak kérsége sem volt, hogy nem mond igazat és már hozta is a kulcsot az irodából.

Az ajtón belépve csend fogadta őket. A lány rohant a belső terembe, majd mikor nem látott ott senkit föl az emeletre. A lakás üres volt. A lány most ijedt meg igazán. A pékségbe visszavitte a kulcsot, mert a Péter által adott az emeleten volt az asztalon. A fiatal eladónőt megnyugtatta, hogy már minden rendben van.
Mihály a belső teremben várta amikor visszaért. A képeket vizsgálták meg először és akkor látták, hogy éjjel történhetett valami. A fiatal nő az ajtónál állt, ahol az idős nő és a kicsi Mihály már kilépett, az ő hátukat lehetett csak látni. Anna a másik képet is megvizsgálta, de ott csak annyi változás volt, hogy valaki kinyitotta az ablakokat és a vért fölmosta.
Mihály vágyakozva nézte kedvesét és a vásznat simogatta.

Anna megérintette a vállát és vigasztalni próbálta, de ő is nagyon szomorú volt Tamás távozása miatt. Nem tudta mi történhetett, de remélte, hogy fogja még látni a férfit és, hogy nem esett semmi baja.
- Itt maradunk, várunk, hátha megnyílik újra.- mondta a férfinak, aki látszott, hogy még gyenge.
Anna az emeleten összepakolt takarókat, párnákat, ásványvizet, poharakat, ennivalót és berendezkedett a képek előtt. Levitt egy nagy adag fagylaltot is, ami a férfiaknak előző nap nagyon ízlett, most ezzel akarta Mihály hangulatát oldani.

A napot ott töltötték és csak a dolgukat elvégezni mentek ki a teremből. Anna olvasnivalót, zenét, és rajzeszközöket is talált, amiket odatelepített maguk mellé. Mihály egy idő után újra elkezdett rajzolni és csak akkor állt meg amikor Anna bekapcsolta a rockzenét a CD lejátszón. A férfi meglepett arcát látva aztán inkább kikapcsolta.Már sötétedett, amikor motoszkálást hallottak a bejárat felől. Anna rohant oda megnézni ki lehet a betolakodó. Péter lépett be az ajtón. Anna megkönnyebbült egy pillanatra, mert ebből az következett, hogy Tamásnak nem lehetett baja. Féltette a férfit. Amikor a férfi megkérdezte mit keres itt, akkor jutott eszébe Mihály és az, hogy Péter nem lenne jó, ha meglátná a férfit, akit ő szúrt le.
Próbálta föltartani, azzal, hogy kérdezgette, azt mondta nemrég érkezett ő is.
Péter szerint a kép azóta nem nyílt meg, mert előtte is csak három naponta lehetett időutazni.
Szerencsére a először az emeletre ment. Anna rohant vissza a belső terembe és próbálta Mihályt figyelmeztetni, de a férfit nem látta sehol. A képre nézett és meglátta amint Mihály boldogan átöleli kedvesét és közben kifelé néz. Anna boldog volt, hogy a férfi hazakerült és szomorú, amiért Tamást nem láthatja többé. Odanyúlt a vászonhoz, ami még átjárható volt. Gondolkodás nélkül lépett előre. A fiatal nő csodálkozva, szinte féltékenyen nézett a lányra.
- Mit keres itt?- szólt rá.

Anna körülnézett, Tamást kereste a szemeivel. Az idős nő lépett a szobába, de amint meglátta a lányt, visszaszólt a másik szobába.
- Tamás! – a lány boldogan repült a férfi karjaiba amikor az belépett. A magas férfi átölelte és a haját simogatta.
- Annyira féltem, hogy nem láthatlak soha többé.- kezdte a lány, de a férfi már ragadta is meg és húzta magával egy nagy zsákkal együtt, amit a lány csak akkor vett észre.Tamás még intett a szeretteinek, akik kimentek a szobából rögtön ők meg a galéria padlóján álltak összeölelkezve.

Tamás megcsókolta a lányt, majd a zsebébe nyúlt, hogy átadja a mobiltelefont és vissza akart lépni a világába, de Anna még erősen fogta és nem akarta elengedni.
- Csak még egy másodpercet adj! – könyörgött neki és nem akart elszakadni az öleléséből.
- Gyere velem – kérte a férfi. A lány egy pillanatra megállt.Ez eszébe sem jutott, hisz abból a világból ő semmit sem ismert. Aztán a férfi szemébe nézett és előrelépett a kép felé.
- Veled megyek – mondta határozottan és már lépett is a szobába, ahol bizonytalanul állt meg. Tamás is mellé lépett.
- Isten hozott minálunk.- mondta és magához szorította a lányt.
Anna megrémült a tettétől, mert most kezdett csak belegondolni mit is vállalt azzal, hogy idejött. A kép közben bezáródott. Most már nincs visszaút, itt kell töltenie pár napot legalább.
Rémülete akkor enyhült amikor eszébe jutott, hogy a kép talán pár nap múlva meg fog nyílni újra és akkor ő vissza is mehet, ha nem jól érzi itt magát.

Anna végre megismerhette a férfi házának többi részét is. Eddig azt hitte, hogy a ház pici, de most amikor kiléptek a szobából rájött, hogy az emeleten vannak és itt vannak a hálószobák. A férfi levezette a földszintre, ahol a konyha az ebédlő és egy fogadószoba volt.
Mihály a feleségével és a kicsi Mihállyal az ebédlőben voltak. Az idős nő is belépett az ajtón a konyha felől és csodálkozva nézte Annát. Amikor meglátta, hogy a fia át is öleli az arcán méltatlankodás futott át.
- Anna velünk maradt – kezdte a férfi boldogan, de a két nő láthatóan nem fogadta szivesen.
- Nem helyes, hogy itt maradt.- mondta az idős nő.
- Adjatok neki ruhát. – kérte a férfi a lányához fordulva.
A fiatal nő sem örült neki, féltékenyen mérte végig. Törékeny alakjára való ruhák valószínűleg nem lesznek jól Annára.A lány már látta, hogy az idős nő ruháit fogja megkapni.
Az asszony bevitte az egyik emeleti szobába és kezdte kipakolni a szekrényéből a ruhákat. Hosszú alsóinget, ruhát és kendőt a fejére. Anna a fehérneműitől nem vált meg és a ruhákat is nehezen vette föl.Hiányzott az öblítő illata ami a tiszta ruhákból áradt otthon. A ruhák lógtak rajta , hiába próbálta az övvel szexisebbre összekötni.A kendőt fölkötve úgy érezte, hogy rémesen néz ki. Az idős nő nevetett rajta amikor elkészült. Anna szeméből könny csordult. A nő talán megsajnálta és odalépett megigazítani a kendőt. A lány tudta, hogy nem lett jobb, de nem akarta a nőt megsérteni és úgy hagyta a fejfedőt, ahogyan az igazította.
Tamás az ajtó előtt várta és nevetett mikor meglátta. Leoldotta a kendőt a fejéről és beletúrt a hajába. Az ujjai megtalálták a fésűt amit ő adott a lánynak és hatalmas erős kezével csinos frizurát igazított a lány hajából. A két kezébe szorította az arcát és megcsókolta. A lány zavartan az idős nőre nézett, aki helytelenítve a csókot, csóválta a fejét.

A fiatal nő arcáról is rosszallást lehetett leolvasni. Anna kibontakozott a férfi öleléséből és elnézést kért mindenkitől, amiért megzavarja békés életüket.
A nők lementek a konyhába és főzni kezdtek. A kicsi fiú ott ült mellettük a kemencepadkán. A két férfi az ebédlőasztalnál beszélgetett. Anna is leült melléjük. Tamás a kezét fogta és simogatta miközben beszélt.
- Mihály, azt hiszem az egyedüli megoldás az lesz, ha megsemmisítjük a képeket, vagy elvisszük innen olyan helyre ahol nem tud majd ártani nekünk aki onnan átlép.-
- Igazad van- értett egyet Mihály vele.- Addig is bezárjuk azt a szobát. –
Anna egy kicsit megijedt, mert még nem igazán érte kellemes élmény ebben a világban és az a gondolat, hogy örökre itt ragad megrémísztette. Tamás fölment a lépcsőn, bezárta az ajtót és a kulcsot a zsebébe dugta.

A két nő gőzölgő tálakat hozott be és az asztalra pakolták, majd mindenki elé tányért raktak és kanalat. Anna érdekesnek tartotta a fából faragott díszes nyelű kanalat és a fém tányért amit kapott. Az étel ízletes volt, de nagyon nehéz és szivesen ivott volna utána egy kólát, ami otthon milyen természetes volt. A férfi egy fém kupában bort töltött neki, ami hideg volt és ő egy hajtásra megitta, ami rögtön a fejébe is szállt. Szédült és a férfit már homályosan látta csak, álmosnak érezte magát, szeretett volna aludni, lefeküdni.
Tamás látta, hogy a lány becsípett, azért a hálószobájába kisérte és az ágyra fektette. Anna ruhástól feküdt le, de a férfi elkezdte levetkőztetni, közben becézgette, simogatta. Már csak a fehérnemű volt rajta mikor kopogtak. A férfi anyja lépett be és elkezdett veszekedni a fiával, amiért ilyen illetlenül viselkedik ezzel a nővel. Tamás szót fogadott neki, a lányra terített egy takarót és kiment a szobából.

Már újra világos volt, amikor a lány kinyitotta a szemét. Kakas kukorékolás, malac röfögés, kutyaugatás ébresztette. Egy ideig csak feküdt az ágyban és próbálta felidézni az előző este történteket, majd amikor már összeállt neki a kép újra megrémült. Mi lesz vele ebben a számára vad világban? Nagyon egyedül érezte magát. Az ablakhoz szaladt mezítláb és kikukucskált. Az ablaka alatt volt a gazdasági udvar az állatokkal és nagy bűz. Már előző nap is érezte ezt de annyira fáradt volt, hogy nem is gondolt bele, de most annyira áthatónak érezte a bűzt, hogy úgy érezte most csak egy jó forró zuhany tudna rajta segíteni.
Magára kapkodta a ruháit és rohant le a lépcsőn. Remélte, hogy nemsokára tud majd rendesebb ruhákat is szerezni, hisz a képeken a nők olyan szép ruhákat hordtak, miért ne kaphatna ő is olyat? Az ebédlő üres volt, de a konyhából zajokat hallott. Amikor belépett egy percre szinte minden megállt a levegőben.A két nőn kívül egy középkorú idegen nő is volt ott, aki cseléd lehetett. Anna köszönt nekik és megpróbált mosolyogni.
A fiatal nő még mindig távolságtartóan viselkedett vele, elment mellette, végigmérte és kiment az ajtón az udvar felé. Tamás anyja leültette az asztalhoz és ennivalót rakott elé. Kenyeret szelt neki és zsírt kent rá, hagymát tett le mellé és szalonnát, kolbászt. A lány tudta, hogyha ezt megeszi akkor itt fog szörnyet halni. A koleszterinbomba helyett inkább, kávét, kakaót, vagy ha ezek nincsenek, márpedig nincsenek, akkor tea is jól esne neki. Körülnézett és teának még a nyomát sem látta, ezért azt kérte, hogy egy pohár vizet adjanak neki.
Megette a kenyér negyedét és vizet ivott hozzá. Amikor végzett Tamást kereste, de az idős nő azt mondta a fia dolgozni ment.
Anna rémülten nézett körül, mert az a gondolat, hogy ezek között az ellenséges nők között kell töltenie a napot nem volt szívderítő.
Mihályt is kérdezte, akiről azt mondták az emeleten fekszik, és ezt olyan hangon mondták, mintha ő tehetne a sebesüléséről.
Anna fölment a férfi szobájába és örömmel látta, hogy Mihály arca már nem annyira sápadt. A férfi látványa kissé megnyugtatta, mert úgy érezte tőle támogatást kap.
Megvizsgálta a sebét, és úgy gondolta, jobb ha nem kötözi át, mert így sterilebb állapotban volt, mintha bármilyen kötözőszert rárakott volna. Elgondolkodott azon, hogyan fogja majd a varratokat kiszedni. Mihályt is megkérdezte Tamásról. A férfi már kissé árnyaltabban és készségesebben fogalmazott.
- Tamás elment a dolgait intézni. Nemsokára hazajön- nyugtatta meg a lányt.
Anna végigsimította a haját és megkérdezte, lehet itt fürödni valahol? Mihály odaszólt a körülöttük sertepertélő asszonyságnak, hogy készítsen fürdővizet a vendégnek. Eltelt egy óra is mire visszajött a nő és bejelentette, hogy a fürdővíz elkészült.

Anna, amikor a szoba közepén meglátta a hatalmas dézsát gőzölögni boldogan dobálta le a ruháit és nyujtotta bele a lábát, majd huppant bele a vízbe. Elégedetten nyakig beleereszkedett és mosni kezdte magát. Hiányzott a tusfürdője és zavarta, hogy a nő nem ment ki közben, hanem őt bámulja elkerekedett szemekkel. Anna gyorsan végzett, de nem szivesen jött ki a meleg vízből. Amikor fölállt a nő egy vászonkendőt tartott oda elé, amibe ő belecsavarta magát. A falon lévő tükörhöz lépett és megnézte magát. Az arca ki volt pirulva a forró víz után. Megfésülködött, majd kimosta a fehérneműjét és kiteregette az ablakpárkányra. A nő furcsán nézett a pici bugyira és melltartóra.
Az ajtó elől zajt hallott és amikor kinyílt Tamás állt előtte. Anna boldogan repült a férfi karjaiba aki fölkapta és erősen magához ölelte félkézzel. A másik kezében csomagot szorongatott, amit aztán a lány kezébe adott.

Anna izgatottan nyitotta ki az összehajtogatott anyagot és amikor meglátta a csodaszép királykék földig érő ruhát mindjárt jobban érezte magát. Magához fogta és megpördült vele, de közben a törlő lecsúszott és ő meztelenül állt és csak az új ruha takarta. Elpirult, de izgatott is volt a férfi pillantásától. Anna azt várta, hogy majd megöleli őt, de inkább hátrált és kiment a szobából azzal, hogy majd lent megvárja.
Anna felöltözve, fehérnemű nélkül a fésűvel feltűzött laza frizurával ment le a lépcsőn. Amikor Tamás meglátta csodálva nézett rá. A ruha kék színe kiemelte a lány szemének kékségét. A lány eddig még cipőt nem kapott és a saját cipője kicsit furcsán hatott ehhez a gyönyörű ruhához. Tamás bement a lánya szobájába, majd egy pár érdekes formájú cipővel jött ki, amit a lány kezébe adott. Sajnos ez kicsit nyomta a lábát, de nem panaszkodott.
A férfi kivitte őt az udvarra, ahol egy kétkerekű hintó állt előtte befogva egy lóval, amire fölsegítette Annát és elindultak. Az utcára kiérve látta a lány, hogy az ő házuk a legnagyobb. Körülöttük csak apró szinte mesebeli kunyhók álltak. A kocsiban nem volt lengéscsillapító és a göröngyös út is nagyon rázott. Anna alig várta, hogy a végcéljukhoz érjenek.

A táj csodálatos volt, érintetlen és vad. Amikor a lány meglátta a Dunát boldogan fölkiáltott.
Tamás megállt és kisegítette, lementek a partra, ami nagyon dús növényzettel volt benőve. Álltak a parton és a vizet nézték. Tamás a háta mögött állt és átölelte a lányt. Anna biztonságban érezte magát és nekidőlt a férfinak, aki lassan maga felé fordította és megcsókolta. Amikor továbbmentek a lány már sejtette, hogy Visegrád felé tartanak.
A várhoz érve Anna teljesen elámult. Eredetiben látni azt amit előző nap múzeumként látott nagyon furcsa volt. Most értette csak meg Tamás előző napi lelkesedését.. A lakószoba amiben Tamás lakott nagyon szép volt és hasonlított a berendezése az előző nap berendezetthez.

Amikor kopogtak a férfi ment ajtót nyitni.
Egy küldönc adta át az üzenetet, hogy Dalmata mester ma nem jön dolgozni, mert a fia megbetegedett és ő sem érzi jól magát. Anna rögtön a férfihoz fordult és fölajánlotta, hogy szeretne segíteni. Tamás hosszan gondolkodott, aztán elindultak a főnökéhez. Amikor beléptek a férfi lakosztályába Anna rögtön látta, hogy a félrfi az ágyban fekszik és nagyon sápadt. Anna kérdezgette mit evett, mit ivott, mit érez. Amikor látta, hogy csak gyomorhurut lehet megnyugodott.
Kérte Tamást, hogy vigye őt olyan helyre ahol gyógynövényeket tud gyüjteni. Kiderült,hogy a palotának nagy veteményeskertje van. Anna kiválogatott pár teának való növényt és leforrázta őket, majd mikor kiáztak mézet kért és belecsöpögtette. A férfi szájához emelte a teáskupát és megitatta. Az öreg rábízta magát feltétel nélkül, mert Tamás a barátja ajánlotta és azt mondta, hogy nagytudású a gyógyításban. A lány egy tálban hideg vizet is készített oda, és azzal a férfi arcát törölgette. Egy órába is beletelt, mire a férfi elégedetten elaludt. Anna megnyugtatta Tamást, aki végig ott ült az ablaknál és figyelte a lány tevékenykedését, hogy a férfi ha fölébred jobban fogja érezni magát. Néhány óra alvás után aztán a férfi a gondos ápolást meghálálva tényleg jobban volt. Anna még nem engedte fölkelni, de adott még neki egy pohárral a csodateájából.

Anna talált citromfüvet, amiből maguknak is készített teát.. Tamás elégedetten csettintett amikor megkóstolta. A férfi büszkén nézett a lányra.
Amikor újra egyedül voltak a férfi leült vele szemben, megfogta a kezét és komolyan nézte.
- Szeretném tudni, hogy velem maradsz-e? –
Anna félt ettől a kérdéstől. Minden vágya az, hogy Tamás mellett lehessen, de ez a világ annyira ismeretlen neki, annyi minden hiányzik az életéből, amiket megszokott, amik természetesek voltak eddig, itt meg még több száz évet kell várni a feltalálásukig.
Amikor a férfi megcsókolta, az olyan csodálatos, természetes érzés volt.Mindig arra vágyott, hogy megtalálja az igazit, az igazi társát és most amikor úgy érezte megvan kétségei vannak, hogy itt vele tudna maradni.
- Szeretnék veled lenni.- mondta és a férfi szemeit fürkészte.
- Tudnál itt boldog lenni?- Anna tudta a választ.
Igen tudta, hogy amikor együtt vannak akkor boldog. A férfi mellett minden olyan természetes, vele minden olyan egyszerű. Amikor megcsókolja az nem egyszerű csók. Akkor Anna úgy érzi energiák áramlanak át rajtuk, minden érintés olyan mintha nagyfeszültség lenne bennük. Eddig, ha megcsókolta egy férfi, az járt a fejében, hogy „jaj de nyálas” , vagy az, hogy „ mikor lesz már vége” . De Tamással minden érintés csodálatos.
- Veled boldog vagyok. – mondta halkan.- Azért még szeretnék visszamenni a világomba egyszer –
- Értem – a férfi hangja szomorú volt. Azt érezte, elveszíti a lányt a másik világban.
Besötétedett, már alig látták egymást. A férfi gyertyát gyújtott és egy zsákból ennivalót szedett elő. Anna alig evett, neki furcsák voltak az ízek. Hiányoztak a megszokott ételek, italok. Tamás bort töltött vacsora után, amiből Anna csak keveset kortyolt és rögtön érezte is, hogy megint a fejébe szállt.

Amikor végeztek a vacsorával Tamás elbúcsúzott tőle, éjszakára magára hagyta a szobában.
Reggel Anna megint rosszul érezte magát zuhanyozás és tiszta fehérnemű nélkül.
Tamás amikor megjött elmondta, hogy visszamennek.
A visszafelé úton megálltak a Duna mellett megint megálltak. Tamás fölajánlotta, hogy fürödjenek meg . Anna ledobálta a ruháit és bement a jéghideg vízbe. Nem szerette az erős sodrású folyókat, de most szüksége volt a fürdésre. Tamás csodálva nézte a lányt. Ő nem vetkőzött le teljesen. A vízben fröcskölték egymást és játszottak, majd amikor a lány már úgy érezte jéggé fagyott kiszaladt és lefeküdt a fűre remegve. Nagyon fázott. Tamás egy vászontörlőt adott neki, amivel fölszírította a vizet a bőréről, de a remegése nem maradt abba.
A férfi átölelte, erősen szorította, dörzsölte a hátát, simogatta. Anna rövid időn belül fölmelegedett és úgy érezte, ez annyira csodálatos érzés, hogy enélkül, a férfi érintése nélkül nem érdemes élni.
Hazaérve a lány azt látta, hogy a két nő még mindig durcásan néz rá, de Mihály szeretettel fogadta. Anna szeretett volna bemenni a szobába, ahol a kép volt, de nem akarta megsérteni Tamást azzal, hogy ő el akar menni, aztán a férfi volt az aki megfogta a kezét és magával vitte.
A kép be volt záródva. Anna szomorúan nézte. Tamás megsimogatta és vigasztalta, hogy várjanak, hisz biztosan meg fog nyílni hamarosan.

Anna úgy érezte, mintha szél söpört volna végig a szobán.Odanézett és látta, hogy a tér kitágul, a kép megnyílik. Gondolkodás nélkül lépett az átjáró felé, de a férfi kezét nem engedte el csak mikor azt érezte, hogy Tamás nem lép át vele akkor torpant meg.
Visszalépett és a férfihoz bújt. Nagyon fájt neki a gondolat is, hogy nem lehetnek együtt. Úgy érezte, mintha valamilyét amputálnák. A férfi világában nagyon elveszettnek, szerencsétlennek érezte magát, de ebben a pillanatban még ezt is vállalta volna, csak ne kelljen elszakadniuk.
- Veled akarok lenni- mondta könnyes szemekkel.
Tamás ölelte, szorította, már szinte fájt olyan erős volt az ölelése, aztán fölkapta a lányt és átlépett vele a saját világába. Letette Annát és kicsit eltolta magától.
- Legyél erős, ez a te világod, itt kell maradnod, itt vagy boldog.- mondta és közben a szive majd megszakadt, hisz ő sem akarta elveszíteni a lányt.
- Csak ott vagyok boldog, ahol te is ott vagy!- sírta el magát a lányt.
Nem is vették észre a körülöttük lévő világot. Tamás megcsókolta, aztán letörölte a könnyeket a lány arcáról és a kép felé lépett.
- Kívánom, hogy legyél boldog!- mondta és visszalépett a képbe.
- Ne! – kiálltotta Anna és ment volna utána, de valaki megfogta és visszatartotta.
Dühösen nézett hátra. Péter fogta a karját.
- Nincs értelme, mert már bezáródott - mondta és Anna is láthatta, hogy a kép közben bezárult. A lány leroskadt a padra és sokáig sírt. A férfi nem vigasztalta, leült mellé és megvárta, amíg megnyugszik. Anna a képre nézett, ahol a bezáródás pillanatában Tamás állt és nagyon fájdalmasan, vágyakozva nézett rá. A lány odament és megsimogatta az arcát. Amikor csak a vásznat tapintotta megint eleredtek a könnyei. A férfi hiánya fájdalmas volt.
Péter a képet nézve gúnyosan mosolygott.
- Ez a kép nagyon kapós lesz. Azt hiszem így tudom a legjobban eladni.- Anna elkeseredetten nézett rá.
- Képes lenne eladni?- a könnyeit nyelte.
- Miért ne? Hiszen ez egy galéria. –
- Adja el nekem! – kiáltott. Bele sem gondolt abba, mit is kér.
- Magának? Semmi akadálya- a férfi hangjában gúny és megvetés volt.- tizenöt milliót bármikor megkapok érte. Még mindig kell? –
- Könyörgöm, várjon pár napot! Ne adja el! Megszerzem a pénzt! –fogalma sem volt, honnan tudna pénzt szerezni, de szeretett volna időt nyerni.
- Kap négy napot, de aztán árverésre viszem, ahol talán többet is kaphatok érte.- zárta le a témát és hagyta ott a lányt.
Anna elkeseredetten indult haza. A lakásába érve, amit ennyire üresnek még nem érzett soha minden a két férfira emlékeztette. Fájt neki a matracokra nézni, a teraszra kimenni, mert mindenhol Tamást látta, a hangját hallotta, az ölelését érezte, a csókját hiányolta.
Egész nap takarított, pakolt, mert úgy érezte amíg elfoglalja magát nem gondol a bánatára, de amikor a barátnője hívta telefonon, már nem tudta visszafogni az érzéseit és zokogva mondta.
- Elment – Marika vigasztalta, de érezte, hogy ez most komoly.

Anna a képről nem akart beszélni, de tudta azt is, hogy Marikától hiába kérne pénzt, ő nem tud neki adni. Letette a telefont és leült a nappaliban. Annyira egyedül érezte magát. Nagyon magányosnak érezte magát.
Másnap a bankokat hívta és érdeklődött, hogyan tudna kölcsönt fölvenni, amikor kiderült, hogy ez számára reménytelen visszament a galériába. Az ajtó nyitva volt és Péter a harangjáték hangjára lejött az emeletről.
- Megnézhetem? – kérdezte, de már ment is a belső terembe.
Megállt a kép előtt és a férfi arcát simogatta. A könnyei folytak. Érezte, hogy szüksége van arra, hogy legalább a képet láthassa. Megfordult és a férfi megvető arcát látta.
- Szükségem van erre a képre – mondta határozottan. - Segítsen! – kérte a férfit.
- Miért tenném?- Anna dühös volt a hangnem miatt. A férfi odalépett a lányhoz és az ujjával felemelte az arcát.- Mit tud ajánlani -
Anna úgy érezte bármit megadna a férfinak, azért, hogy naponta láthassan Tamást. Nyelte a könnyeit, de megpróbált sírás nélkül válaszolni.
- Bármit megteszek, hogy naponta láthassam a képet. Bármit! – határozott volt.
- Átgondolom.- a férfi hangja hideg volt, érzelemmentes.


Anna pár nap múlva beköltözött a galéria fölötti lakásba. Péter lefektette a szabályokat. Anna otthagyta a munkahelyét, ellátta a férfi háztartását, felügyelte a galériát, és mindenben rendelkezésére állt. A lány félelemmel kezdett ebbe a kapcsolatba. Péter annyira hideg volt és számító, ami a lányt taszította. A házimunka nem zavarta, szivesen csinálta és a galéria sem adott sok munkát, mert kevés látogató tért be. Először nem is értette Anna, hogy a férfi miből él, aztán rájött, hogy ez a galéria csak a látszat, hisz a férfi értékes műkincseket szerez meg hagyatékból fillérekért, aztán azt tízszeres áron adja el árveréseken. Szerencsére sokat utazott és a lánynak azok voltak az ünnepek, amikor napokig távol volt, mert akkor a galériában aludhatott a kép előtt. Minden szabadidejét a kép előtt töltötte. Anna abban reménykedett, hogy a kép meg fog még nyílni, de hiába várt, a hideg vászont kellett simogatnia, nem nyílt meg a két világ közötti átjáró.
Néhány hét múlva, Péter már második napja nem volt otthon és Anna a kép alőtt ült, gondolatban Tamással beszélgetett, mindent elmesélt neki, kivéve azt ,hogy Péter milyen szolgáltatásokat kér azért, hogy ő itt lehessen.
A lány telefoncsörgésre figyelt föl. Fölrohant a lakásba, hogy fölvegye, de mire odaért elhallgatott. Fáradt volt, de nem érdekelte, ment vissza a kedveséhez, aki abban a pillanatban ott állt előtte. Anna alig hitt a szemének. Tamás állt előtte és mosolygott. A lány boldogan repült a karjaiba. A férfi erősen szorította, csókolta. Anna szeméből örömkönnyek csordultak.
- Miért sírsz? Ne sírj! – törölgette a szemét a férfi.
- Boldog vagyok! – nevetett könnyekkel küszködve Anna.- Nagyon hiányoztál! Féltem, hogy többé nem foglak látni.- Tamás erősen szorította.
- Tudom mit éreztél. Nekem is fájt minden perc amit nélküled kellett eltöltenem. A saját világomban idegenül mozogtam. Hiányoztál.
Anna hirtelen jött boldogságát sötét felhő árnyékolta be, mert eszébe jutott, hogy mi lesz, ha Péter hazajön. Elgondolkodott azon is, hogy mit is fog szólni Tamás, ha megtudja milyen üzletet kötött a férfival, azért, hogy itt maradhasson. Nem tudta, hogy a férfi hogyan fogadja, ezt az üzletet.
Tamás megkérdezte mikor mennek haza a lány lakásába és akkor a lány mindent elmondott neki. A férfi figyelmesen végighallgatta, majd szomorúan a kezei közé fogta a lány arcát és komolyan kérdezte.
- Szereted őt? Az asszonya lettél. –
- Nem! Csak azért voltam vele, hogy itt lehessek a közeledben, hogy minden nap láthassalak, lássam amikor megnyílik a kép újra és hozzád mehessek.-
Anna remélte, hogy Tamás nem vonja kétségbe a szavait.
- Gyere hozzám, az én világomba és akkor nem fog senki sem bántani.A királynőm leszel, a kicsem, akit őrizni fogok. –kérte a férfi.
Anna legszivesebben elment volna,de félt, hogy az a világ nem fogadná őt be, félt hogy ott nem találná a helyét, félt, hogy az ő világa apró vívmányai olyan erősen hiányoznának, hogy az a szerelmük rovására menne. Elgondolkodott, de azt nem merte mondani, hogy a férfi maradjon, pedig Tamás azt várta, hogy kérje meg maradjon vele. Erősen szorította a lányt.
Péter még aznap éjjel megérkezett. Anna és Tamás a nappaliban ültek a kanapén összebújva.
Péter ellenségesen fogadta a hívatlan vendéget.
-Jobb lett volna, ha eladom ezt a képet.- mondta gúnyosan.
Tamás megvetően szólt hozzá.
- Akkor te hogyan tudtál volna kincseket áthozni? Tudom, hogy ékszereket és szobrokat hoztál át onnan. – Péter nevetett.
- Csak kihasználtam a lehetőséget. –
Anna odalépett hozzá.
- Szeretem Tamást ! – mondta halkan.
- Akkor menj vele. – a hangja gúnyos volt továbbra is.
Tamás átölelte a lányt és mérgesen nézte a férfit.
- Neked üzletet ajánlok. Kapsz dolgokat a világomból, ha Anna itt maradhat, de neked el kell innen menni. A házat Annának adod a képekkel együtt és minden alkalommal amikor jövök hozok valamit. –
Péter elgondolkodva nézte, majd közelebb lépett és a kezét nyújtotta.
- Át akarok menni kiválogatni, amiket kérek. – egyezett bele az üzletbe.
Tamás megfogta a kezét erősen.
- Anna tulajdona lesz itt minden. - Erősítette még meg egyszer Tamás, hogy mit is kér.
A lány el sem akarta hinni, hogy ilyen könnyen megszabadult Péter rabszolgaságából. Mint kiderült a férfinek volt még egy háza, ezért a galéria Annára írása nem volt nagy érvágás neki. Amit Tamástól kapott az különösen gazdaggá tette. Még az apró használati tárgyak is amik Mátyás korából valók, sokat értek ebben a világban.
A lány a termet ahol a képek voltak lakószobává alakította, hogy akkor is a férfival lehessen, amikor az visszamegy. Szomorúan nézte a képet amikor Péter és Tamás eltűntek az átjáróban. Tamás kérte, hogy ő ne menjen velük. Annának fájt egy kicsit ez a kérés, mert szeretett volna mindig a férfival lenni és félt is, attól, hogy az átjáróval valami történik és akkor ő örökre magányos marad.
Éjjel nappal ott volt a kép mellett és csak percekre ment föl a lakásba. Már hetek teltek el és a kép mozdulatlan maradt, nem nyílt meg. A lány már nagyon el volt keseredve.
Marika úgy gondolta ki kell mozdítania depressziós barátnőjét, aki ki sem mozdult a szobájából.
Azt nem igazán értette, hogy Péter, akivel eddig együtt élt hová tűnt és azt sem, hogy miért íratta a lányra a javait, de azt gondolta, hogy a lány a szerelemtől lett olyan szomorú.
Anna nem merte elmondani a barátnőjének a térben való utazást.
Hetek múlva aztán Marika rá tudta venni, hogy kimozduljon. Kirándulni indultak. Anna kérésére Visegrád volt az uticéljuk.
A lány szomorúan járta végig a helyeket, amiket Mátyás korában is és pár héttel ezelőtt ebben a korban is végigjárt Tamással.Minden kő a férfira emlékeztette.
Amikor a kis pincébe jutottak le a lány már erősen könnyezett.Marika leült az egyik ülőfölkében és elkeseredve, reménytelenül nézte a síró lányt. Annának eszébe jutott a kő amit a férfi elmozdított. Ő is megpróbálta és az ki is billent könnyedén. A mély üregben egy kis faragott ládikát talált. Kinyitotta és egy levelet talált benne meg egy gyűrűt.
„ Szeretlek Anna! A képet föl fogom gyújtani és megakadályozom, hogy az a gonosz ember még egyszer ártani tudjon neked. Hiányzol! Életem minden percében rád gondolok ! „
Anna a könnyein át alig látta a levelet. A szájához emelte és csókolta a papírt amit az ő kedvese érintett.
Marika jobbnak látta, ha gyorsan távoznak.A követ a helyére tették és siettek a kocsihoz.
A galériába érve a lány a képhez sietett, amin nem volt változás.Üres szobát ábrázolt továbbra is.