A kép 1. rész

Anna egész napja rohanással telt. Amikor följött a metróból, átverekedte magát a tömegen és sietett a tisztító felé. Próbált az órájára nézni, de a sok tasaktól és szatyortól amik a kezében voltak nem tudta fölemelni a kezét. Érezte,hogy a válláról csúszik le a kedvenc hátizsákja. Amikor a könyökére zuhant majdnem elejtette a cuccait. Megállt egy pillanatra és végre megpillanthatta az óráját ami hat perccel előre volt állítva, hogy ne késsen el sehonnan, de amikor a hat percet visszaszámolta látta, hogy már szinte reménytelen odaérni a tisztítóba.. Azért nem adta föl a reményt és rohant tovább. Amikor odaért az ajtón már kinn volt a zárva tábla. Legszívesebben lecsapta volna a sok cuccot a kezéből, de ebben a pillanatban elkezdett esni az eső. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A szemébe egy könnycsepp gyűlt, úgy érezte neki semmi sem sikerül, aztán vett egy nagy levegőt, kifújta és próbált megnyugodni. Körülnézett.

Pár lépésre onnan egy galériát látott, ami még nyitva volt, odalépett az ajtóhoz, amit nagy nehézségek árán, de kinyitott és belépett. Az ajtó nyitására kellemes harangzene szólalt meg, de senki nem jött elő a hangokra. Anna körülnézett és a belső teremben középen egy vörös bársonnyal bevont padot látott meg, belépett, de ott sem látott senkit. Lepakolt és ledobta magát a táskák mellé. A keze már remegett a cipeléstől és most megkönnyebbülten sóhajtott föl. Kellemes meleg volt a teremben és szűrt fény. A falon függő képek voltak megvilágítva. Anna úgy érezte egy másik világba került. Megrázta a fejét és a vízcseppek a hajáról szétrepültek. Tudta,hogy most rémesen nézhet ki és még a kedvenc kabátjához sem jutott hozzá, amit az esti randijára akart fölvenni. Azon gondolkodott hogyan tudná lemondani a randit úgy, hogy senkit se bántson meg.

A férfit, akivel találkozója lenne a barátnője szervezte be neki, és ha most nem megy el akkor nem csak a férfit, de a barátnőjét is megbántja. Marika nem tudta már elviselni, hogy ő egyedül van, és azért szervezte ezt a vakrandit.
Körülnézett és a falon lévő festményre pillantva észrevette, hogy amikor a fejét rázta a vízcseppek a képre fröccsentek. Hirtelen körülnézett, hogy látta-e valaki, odalépett és elkezdte letörölgetni a vízcseppeket. A képet nem is látta csak azt a vörös foltot, amin a vízcseppek lefelé folytak, aztán távolabb lépett és már látta a képet egészben. Lassan fogta föl mit is lát,mert túl közel állt,hátrált és a férfi szeme már foglyul is ejtette. A vörös folt a képen a férfi vére volt, akin egy seb volt és őrá nézett. A szeme, mintha rá nézne, őt kérné, hogy segítsen.

Anna nem tudta mi történik vele, közelebb lépett és megérintette a férfi arcát. A szeméből sugárzó könyörgés megrendítette. Erősen koncentrált az ijesztően valóságosnak tűnő férfira és akkor hirtelen eltűnt minden, ami eddig körülvette. Szédülést érzett, egy pillanatra becsukta a szemét, és amikor újra kinyitotta, érezte a férfi arcát a kezében, aki éppen össze akart csuklani és ő utánakapott.
Ebben a pillanatban már nem számított az, hogy vizes lett a haja és, hogy a kedvenc kabátja még mindig a tisztítósok fogságában van, hisz egy ájult férfit kellett tartania. Sajnos a férfi túl nehéznek bizonyult, mert le kellett engednie a földre. Megfogta a pulzusát, és újra megsimogatta az arcát. Körülnézett és egy fapadlós szobát látott, fura szagot érzett, az apró ablakokon kevés fény szóródott a szobába. Nem gondolkodott, hogy hogyan is került ide. A férfivel foglalkozott, aki előtte feküdt és már nem nézett rá, mert csukva voltak a szemei, alig lélegzett.

Rémülten nézett hátra és ott a fal helyén egy fényes tükörszerű lapot látott, aminek a másik oldalán a galéria volt. Az ablakhoz futott ahol rémülten észlelte, hogy egy középkori utcácska képe és fura szaga tárult elé. Újra a férfihez lépett aki egyre sápadtabb lett. A kezét a sebre szorította , de látta,hogy ez nem megoldás. Az agya lázasan dolgozott, próbálta megérteni mi is történt és közben segíteni szeretett volna a férfinak, aki az ájulása előtt olyan könyörögve nézett rá. A tükörfal a galériával halványulni kezdett, ahogyan a férfiból is kezdett elszállni az élet. Megfogta a hónaljánál fogva és átlépve a galériába magával húzta. Erős szédülést érzett és mikor újra fölfogta a körülötte lévő világot a földön feküdt a férfi mellett a galéria padlóján. Nem próbálta megérteni a történteket, hanem rögtön cselekedett. A telefonja után kutatott a zsebében és a mentőket hívta.
- Maradj velem! - könyörgött a férfinak, aki már nem volt magánál, amikor a mentők odaértek.
Az orvos infúziót kötött be neki és már vitték is szirénázva a kórház felé. Anna még a cuccait is otthagyta a galériában. Már nem érdekelte más, csak az,hogy ez a férfi életben maradjon.
A sürgősségi ambulancián meg sem álltak vele. Az orvos már a mentőből beszólt, hogy készítsenek elő egy műtőt.
Anna fogta védence kezét és menni akart velük a lifthez, de az orvos rászólt, hogy maradjon itt és intézze el az adminisztrációt.

Anna megállt a sürgősségi osztály forgatagában és nem tudta mit is tegyen. Most érezte először milyen képtelen helyzetben is van. Nem tudta ki ez a férfi, akit próbált megmenteni, és ha visszagondolt arra, hogyan és hol találta maga sem értette a helyzetet.
A pultnál rengetegen álltak sorban. Úgy gondolta fölöslegesen állna be oda, hiszen semmi információt nem tudna adni az adatfelvevőnek. Elindult a lift felé, ami mikor kinyílt az ajtó előtte, az egyik mentős szállt ki és mosolyogva szólt oda neki.
- Szerencsés a barátja, azt hiszem időben értünk ide - és már ment is kifelé a kocsihoz.
Anna beszállt a liftbe és fölment a harmadikra ahol a műtők voltak. Nem mert bemenni a hozzátartozóknak fönntartott váróba, nehogy lemaradjon valami hírről. A kijárat előtt a folyosón állt meg és minden ajtónyitásnál azt várta, hogy a védencét hozzák.

Több mint egy óra eltelt mire a sápadt férfit tolták ki az ajtón. Csövek lógtak ki belőle, még mindig eszméletlen volt és nagyon sápadt, de élt. Anna odahajolt fölé és megfogta a kezét, mire a férfi szeme kinyílt és újra rabul ejtette őt. Pár másodperc múlva a szemek lecsukódtak újra.
Anna a kórteremig kísérte védencét és az ágya mellé ült a kezét fogva. Amikor a nővér bejött és kérdezősködni kezdett ő azt mondta, hogy az utcán találta a sérült férfit és nem tud róla semmit. A fiatal nő csodálkozva nézegette a betegről leszedett ruhákat.
- Biztos valami színész vagy statiszta és kosztümös filmben játszott éppen - jegyezte meg - majd a rendőrség kideríti kicsoda is. Magát is ki akarják majd hallgatni.
Anna kicsit megijedt ettől a mondattól, hisz ez visszarepítette őt a valóságba. Eszébe jutott az esti randija, amiről már le is késett. Aztán eszébe jutottak a táskái, amiket a galériában hagyott. Ez nyugtalanította a legjobban, hiszen még az iratai és a pénze is a táskájában voltak.
A nővértől megtudta, hogy a férfi még biztosan aludni fog pár órán át a műtét után.

Gyalog indult vissza a galériához. Amikor odaért nem látott fényt, de az ajtó nyitva volt. Az ajtó nyitására megint hallotta a harangjátékot. Az utcáról beszűrődő fényben botorkált a belső terem felé ahol a képeket megvilágító lámpák égtek csak. A táskái ugyanott voltak a padon ahol hagyta. Körülnézett, de a teremben még mindig nem látott senkit. A falon lévő képet nézte, amin egy középkori puritán berendezésű szobabelső látszott. Az ablakot látva megszédült, hiszen ő ebben a szobában állt és ezen az ablakon kinézett pár órával ezelőtt. Járt az agya a megoldást keresve és mikor azon kezdett gondolkodni, hogy csak álmodhatta az egészet észrevette a padlón a vérfoltot. A teremben lévő többi kép is középkori jeleneteket ábrázolt, de egyik sem volt olyan valóságos, mint amihez ilyen sok köze lett.
Összeszedte a cuccait és elindult kifelé a galériából. Nem értette, hogy miért üres és azt sem ami vele történt ezen a délutánon.

Az utcára lépve megcsörrent a telefonja és ez végérvényesen visszarángatta őt a való világba.
Marika szólt bele a barátnője és hallatszott a hangján, hogy haragszik.
- Ne haragudj, de olyan délutánom volt – kezdte - majd elmesélem, de most rohannom kell a kórházba. Majd fölhívlak!- letette. Érezte, hogy még képtelen lenne megmagyarázni a délután történteket, hisz még ő sincs tisztában azzal, hogy mi is történt.
Az eső elállt mire a kórházhoz ért, de így is teljesen elázott a haja és a kabátja is.
A kórterembe lépve a férfi szemei fogadták, amik nyitva voltak és könyörgőn néztek rá. A táskáit a földre rakta és az ágyra ülve a remegő kezek után nyúlt. A szája mozgott, de erőtlen volt és hang nem jött ki rajta.
- Ne beszéljen, ne fárassza magát, pihenjen, aludjon - suttogta ő és megsimogatta az arcát. Az megszorította a kezét, de ez a szorítás csak jelzés volt inkább annyira nem volt benne erő és már csukódott is le a szeme, aludt tovább.

Anna szeme a székre vetődött, ahol a férfi vértől átázott ruhái voltak és most már megértette a nővér csodálkozását. Azok a ruhák inkább jelmeznek tűntek. A férfi arcát nézte és elképzelte annak rémületét. Próbált magyarázatot találni a történtekre, de számára is érthetetlen volt az utóbbi órák minden történése.
Egy nővér lépett a szobába.
- Kérném Asszonyom fáradjon a nővérpulthoz és diktálja be a betegünk adatait és biztosítási számát. –
- Sajnálom, de nem ismerem ezt a férfit. Az utcán találtam ilyen állapotban és csak hívtam a mentőket, de nem tudok róla semmit.
- Értesítem a hatóságokat, hogy azonosítsák - a hangja fenyegető volt. Talán azt hitte, hogy Anna csak titkolja ki is ez a férfi.
Anna a férfire nézett, akinek remegett a szempillája. Tudta,hogy fölébredt, de nem akarja, hogy ezt ők tudják. Amikor a nővér kicserélte az infúziós üveget és kiment Anna odahajolt a férfihoz és a fülébe suttogott.
- Biztonságban van, kinyithatja a szemét - a kék szemek lassan nyíltak. Anna odalépett a csaphoz és beáztatott egy törölközőt, amivel a férfi arcát törölgette.
- Jobban érzi már magát?-
- Fáj - hallotta a halk és rekedt választ, de boldog volt ettől a hangtól.
- Nemsokára jobb lesz, mert ebben az üvegben van fájdalomcsillapító - mutatott az infúzióra.
A férfi rémülten nézett körül.
- Hol vagyok?
- Kórházban. Sérülés volt a hasán, amit megoperáltak, de rendbe fog jönni - a férfi megrángatta a kezét, amibe az infúzió folyt, de le volt kötözve.
- Mi ez?
- Infúzió - mondta, de aztán meggondolta magát és hangnemet váltott és úgy kezdett beszélni, mint egy gyerekhez. - Ez olyan folyadék, amiben gyógyszerek vannak, amik éltető erőt és fájdalomcsillapítót tartalmaznak. - Nem tudta hogyan is tudta ezt a férfit a középkorból idevarázsolni, de ha már itt van segítenie kell.
Megszólalt újra a telefonja. Előkapta a zsebéből és meghallotta a barátnője bosszús hangját.
- Nem mentél el a találkozóra! Átverted és még arra sem vetted a fáradtságot, hogy odaszólj neki.
- Bocsáss meg - szabadkozott - Nem tudtam elmenni, mert történt valami és most is a kórházban vagyok a Központi Balesetiben - remélte, hogy a kórház említése kissé megenyhíti a barátnőjét.
- Baleseted volt? Jól vagy? Bemegyek hozzád! - változott meg aggódóra a nő hangja.
- Nem velem történt, de most le kell tennem, majd hívlak. Bocs! Ígérem holnap hívlak! - letette és nagyot sóhajtott. Megfordult és látta, hogy a férfi elaludt. Próbált kényelmesen elhelyezkedni mellette egy fotelban és egy idő után ő is elaludt.
Hajnalban, amikor a nővér jött az infúziókat ellenőrizni kinyitotta a férfi is a szemét, de nem szólalt meg akkor sem, amikor a nővér vizet és törölközőt hozott a mosakodáshoz.
- Segít neki? - kérdezte Annára nézve.
- Igen - vette át a törölközőket és kicsit zavarban volt. Az egyik törlőt benedvesítette és tusfürdőt öntött rá, majd finomat törölgetni kezdte a férfi arcát, de az kivette a kezéből és önállóan kezdett mosakodni. Anna kiment a folyosóra, és amikor visszaért a férfi már elkészült és a nővér ki is ürítette a vizes edényt.

Amikor az orvos jött reggel vizitelni és átkötözni a férfi sebét Anna már nagyon gyűröttnek érezte magát. A főnővér újra a férfi kilétét próbálta megtudni, de az nem volt hajlandó megszólalni és Anna továbbra is azt hangoztatta, hogy semmit nem tud róla, mert az utcán találta. A nő fenyegetően szólt vissza az ajtóból, hogy értesítette a rendőrséget, és nemsokára jönnek mindkettőjüket kihallgatni.

A férfi kapott egy hátul nyitott hálóinget és egy nővér és Anna segítségével a fürdőszoba felé botorkált. A csöveket eltávolították a hasából a kötözéskor és már csak a varratok húzódása volt fájdalmas. Sápadt volt és gyenge, erősen kapaszkodott a két nőbe. Amikor kifelé jöttek már látszott, hogy kissé erőre kapott és jobban tartotta magát.
A férfi újra az ágyba került és a nővér kiment a szobából. Anna aggódva suttogott a férfihoz hajolva.
- El kellene innen tűnnünk, mert, ha jönnek a rendőrök, és nem tudunk magyarázatot adni arra ki is vagy akkor baj lesz.
Anna elment a férfinak ruhákat szerezni, mert azokban, amikben jött nem tudna feltűnés nélkül elvegyülni. Szerencsére a kórház közelében sok kis üzlet volt ahol össze tudta szedni a szükséges ruhadarabokat és cipőt, amivel egy kis gondban volt, mert félt, hogy nem a megfelelő méretet fogja megvenni. Tudta, hogy a bankkártyája egyenlegét mínuszba lendítette, de nem érdekelte a következmény, felelősséget érzett a férfiért, akit megmentett.

A férfi aludt, amikor visszaért. Kipakolta a farmert és pulóvert, amit hozott és becsomagolta a férfi saját ruháit. Amikor a férfi kinyitotta a szemét, Anna gyorsan kezdett beszélni.
- Kérlek, öltözz föl ezekbe és próbáljunk elmenni úgy, hogy ne vegyenek észre - a férfi fölült és érdeklődve nézte a ruhadarabokat. Anna rájött, hogy nem hozott alsónadrágot, de most nem volt idő gondolkodni ilyen apróságokon.
Az öltözködés végén a lány még igazított rajta, majd belekarolt és elindultak lassan kifelé.
- Jól vagy? Nem szédülsz? – kérdezte, amikor a sápadt férfira nézett.
- Jól vagyok - mondta hősiesen, de erősen kapaszkodott.
Lassan haladtak. Anna nem mert a liftek felé menni, mert akkor a nővérpult előtt kellene elhaladniuk , ezért a kórteremből a folyosó vége felé mentek és a hátsó lépcsőházban indultak lefelé. A lépcsőfordulóban megálltak és a lány erősen fogta a férfit, aki érezte, kicsit inog.
- Vegyél nagy levegőket - kérte és érezte, hogy a férfi egyre jobban rátámaszkodik. - Jaj csak nehogy összeessen! - szurkolt magában.

Az épület előtt egy padra ültette, és ő elment taxiért. A kocsiban a férfi hátradőlt és becsukta a szemét. Anna elképzelte, hogy mit érezhet ennyi új információ láttán, hisz az úton az autók, a modern házak a ruhák, amiket az emberek viselnek és a mobiltelefon, amit a zsebükből előhúznak, és bárhol tudnak kapcsolatot teremteni, mind, mind furcsa és megmagyarázhatatlan csoda lehet neki. A lány lakásába érve a férfi rögtön lefeküdt. Anna a gyógyszeres szekrényében fájdalomcsillapítót keresett és bevitte neki.
Látta, hogy a férfi szeme be van csukva, meg akarta szólítani, de most jött rá, hogy a nevét sem tudja. Bizonytalanul állt előtte és bátortalanul megérintette a karját.
A kék szemek kinyíltak és a lányra néztek. Anna megremegett ettől a pillantástól. A férfi sötét haja csapzottan terült szét a párnán. - Azt hiszem, meg kellene mosni - gondolta, de nem mondta ki.
- Ezt vedd be, fájdalomcsillapító - adta a férfi kezébe a kapszulát és egy pohár vizet.
- Mi a neved? - kérdezte meg Anna, amikor a férfi a kezébe adta a poharat.
- Mihály.
- Az én nevem Anna. De most nem fárasztalak, aludj - simította meg a homlokát a lány, hogy megnézze, nem lázas-e. A férfi elkapta a kezét és megcsókolta a kézfejét.
- Köszönök mindent – suttogta, és újra becsukta a szemét.

Anna tudta, hogy antibiotikumot is kell szereznie, amivel pár napig kezelni kell a férfit egy ilyen műtét után. Anna bement a fürdőszobába ahol lezuhanyozott és átöltözött, majd bekapott pár falatot és mivel látta, hogy a férfi alszik elment gyógyszert szerezni.
A rendelőben, ahol dolgozott az orvos hagyott neki néhány üres, aláírt, lepecsételt receptet vész esetére, mivel vasárnap volt a rendelő be volt zárva, de neki volt kulcsa és be tudott menni a receptekért, amiket megírt és a közeli ügyeletes gyógyszertárban ki is váltott.
A gyógyszerésznőt ismerte és mikor az érdeklődött, hogy kinek lesz az antibiotikum ő egy idős beteg szomszédról mesélt.

Hazafelé bement az élelmiszerüzletbe is és bevásárolt. Vett néhány olyan finomságot is amit kifejezetten a különleges vendégének szánt.
A lakásba lépve a férfi még mindig aludt. Pici lakása volt, olyan egyszemélyes szingli fészek.
A pici előszobát egy beépített szekrénysor választotta el a hatalmas kényelmes franciaágytól, ahol most a férfi feküdt, és onnan át lehetett látni a nappaliba, ami egy térben volt a konyhával és az étkezővel. Kis terasz is volt, nyáron tele virágokkal. Tavaszig ezek a növények az étkezőben, és a konyhát elválasztó derékig érő átadópulton sorakoztak.

Anna kipakolt a hűtőbe és akkor érezte, hogy mennyire fáradt, az elmúlt nap sűrű eseményei után, hiszen alig aludt és azt a keveset is kényelmetlen helyzetben. Bepillantott még egyszer a férfira és mivel békésen aludt, bár sápadt volt, ő is lefeküdt a nappaliban a kanapéra.
Már sötétedett, amikor kinyitotta a szemét, és a férfit pillantotta meg az ágy szélén ülni.
- Amikor az meglátta, hogy a lány kinyitja a szemét megszólalt.
- Vizelnem kellene- Anna zavartan elmosolyodott és szégyellte, hogy neki eszébe sem jutott, hogy ilyen szükségletei is lehetnek a férfinak. Odalépett hozzá, segített neki fölállni és kitámogatta a fürdőszobába. Mivel a kórházban már sikerült a férfival megismertetni az öblítést, de itt az másként működött előtte megmutatta, melyik gombot kell megnyomni az öblítéshez és a WC papírt is a férfi kezébe adta, majd kiment,de figyelt a zajokra, amik kiszűrődtek, mert attól tartott,hogy a férfi rosszul lesz. Mikor hallotta, hogy végre megindul az öblítés és aztán újra és újra, már ott állt az ajtóban és be akart menni, de habozott. Végre aztán nyílt az ajtó és a férfi majdnem a karjaiba zuhant.
- Gyere, kicsit lemoslak-húzta vissza a férfit a csaphoz, és amikor az a kagylóra támaszkodott, látszott, hogy remeg a lába. Anna egy széket hozott és az ülő férfi arcát megtörölgette, majd a kezeit is a víz alá tartotta és segített megmosni.
- Milyen tiszta ez a víz - a víz folyt az ujjai között és ő csodálkozva nézte. - Itt mindenhol folyik a falból a víz? Rengeteg vizet használtok.
Anna csak mosolygott és arra gondolt, hogy legszívesebben egy hatalmas kád vízbe dugná a férfit, és akkor az hogyan csodálkozna a víz mennyiségén. Ezt most nem tehette meg a férfi hasán lévő seb miatt.

Amikor a férfi újra elaludt ő lezuhanyozott és elment otthonról.