Még egy utolsó simítás a csokornyakkendőn, még egy lepöckölt szösz a válláról, ami talán ott sem volt. Feszült lehetett a nagy esemény miatt, bizonyára ez volt az oka, hogy már jóval előbb készen állt a szükségesnél. Elnéztem, milyen remekül fest. Mint mindig.
- Nyitva volt, gondoltam beengedem magam - mutattam az ajtó felé. Hirtelen mozdulattal oldalra fordult. Valóban annyira el lett volna foglalva a tükörképével, hogy észre sem vett? Meglepett arckifejezéséből ítélve tényleg nem. Félszegen elmosolyodott.
- Szia.
- Szia.
- Gondolom, azért jöttél, hogy kertelés nélkül nekem szegezd kérdést, hogy miért csinálom - mondta jelentéktelennek szánt hangon, és visszafordult a nagy tükörhöz, s tovább igazgatta a nyakkendőt, hogy ne lásson. Ez azonban nem jött be, ugyanis már mögötte álltam.
- Nem - feleltem határozottan, bár nem is volt rossz ötlet, amit mondott. Felvont szemöldökkel rám nézett. Mozdulatlanul állt, még a csokornyakkendőjét sem engedte el, amíg beszéltem. - Nem akarok kérdezni semmit. Örülök, ha boldog leszel, és... csak azért jöttem, hogy gratuláljak. - Ebből egy szó sem volt igaz. De, talán egy szó. Az, hogy "jöttem". Az igazság az, hogy fogalmam sem volt, mit keresek ott, csak egyszerűen azon kaptam magam, hogy már megint ott vagyok. Na és persze nem is örültem az egésznek. Hirtelen ráébredtem, mit mondtam, de már nem vonhattam vissza a hazugságot, így hát csak zavartan makogni kezdtem. Lesütött szemmel elrántottam a kezét a nyakkendőről, zavart ez a mozdulatlanság.
- Túl jó lesz már, inkább vedd le! - Sőt, le is vettem. Abban a pillanatban megragadta a kezem és megcsókolt.
Az járt a fejemben, milyen kép tárulna egy ember elé, aki benyit a szomszédos lakosztály ajtaján, megcsodálja a közelmúlt minden bizonnyal legcsinosabb menyasszonyát, ahogy készülődik; majd benyit ide, és engem lát meg a vőlegénnyel csókolózni.
De nem nyitott be senki. Ahogy a következő nagyjából fél órában sem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
elolvastad? akkor MOST elárulom, hogy a "mesélő"/főszereplő.. férfi. :yum: