Hosszú kilométerek óta csak lábnyom látszik a porban! Már ahol látszik, hisz alig nyomódik bele a földbe és máris egy újabb. Mintha le se lépne, csak a csizmájának szele vájta volna azt a nyomot, hiszen oly kicsi és finom.
Az időjárás most kedvezőbb a szokásosnál! A szél nem süvít az ember fülébe szakadatlan és még a nap is előbújt! Ez a tél előfutára lehet! Ilyenkor még pár napra kiszokott süt a nap, hogy aztán sötétségbe boruljon a környék, és ameddig a szem ellát, csak fehérséget lásson az ember fia. Ereje már nincs a napnak csak azért kel fel, hogy még utoljára megnézhesse a napfényben a tájat, aki erre jár. Igaz látnivaló nincs de, ha lesik a hó aztán tényleg senki, nem nézelődik. Egy örökkévalóságnak tűnik ilyenkor az a pár hónap, ami a hideg, fagyos, sötét és mozdulatlan időt jelenti!
Ilyenkor már csak azok kelnek útra és jönnek erre a kietlen tájra, akiknek halaszthatatlan dolguk akad, vagy pedig menedéket keresnek valaki vagy valami, elöl! A kereskedők is visszatértek jól megpakolva élelemmel a hosszú tél, a járhatatlan utak és zord körülmények miatt!
A léptek mintha gyorsultak volna, hisz a nap is kezd eltűnni a helyek mögé, és sötétedés előtt még be kell érni a városba a fagyos hőmérséklet miatt! Már ha ezt a helyet városnak lehet nevezni! Nem sok jel utal a civilizációra! Mindenütt koszos utcák, koszos emberek és legfelkapottabb hely, ami az egyetlen szórakozás és időtöltés a föld ezen részén az nem más mint a kocsma.
Lassan kezd körvonalazódni egy torony a távolban melynek fényes tetején, megcsillan a nap! Ez nem lehet más csak a varázsló tornya! Még ezen az alig ismert helyen is élnek mágusok és nem másért, minthogy ők is menekültek meg persze itt lehet kísérletezni új varázsszerekkel vagy új varázslattal, hiszen kinek tűnik fel, ha felrobban, egy viskó vagy eltűnik egy csavargó?
A városba érve aztán minden szem rá szegeződik hisz nem mindennapi alak! Alacsony mégis fürge és szélsebesen változtatja a helyét, ha kell! Sötét csuklyába burkolózik, hogy eltakarja mindenét! Még a szeme sem látszik ki, annyira belehúzta az arcába köpenyét. Bőre csak kézfejénél látszik de, ott is csak éppen, mert ökölbe van szorítva a keze. Nem a harcra kész állapot miatt, hanem mert tart valamit a kezében, ami nem más, mint egy dararab papíros!
Hátán két hatalmas egyedi csak neki készített kard melynek markolata tökéletesen illeszkedik a kezéhez a lehető legjobb fogást biztosítva ezzel és bevonva bőrrel, hogy ne csússzon. A markolat fölött egy ékkő díszeleg. Vörösen izzik, mintha csak a vérből táplálkozna és attól nőtt, volna ekkorára. Anyaga könnyű és mégis a legkeményebb anyag, amivel ember valaha dolgozott! Élei olyan élesek, hogy gond nélkül kettészelnek egy vaddisznót! Nem tapasztalat kéz készítette az rögtön látszott.
Hogy ki ez a titokzatos idegen valójában, mit szorongat a kezében és egyáltalán mi dolga akad e kietlen vidéken az a folytatásból kiderül.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Hozzászólások