Hosszú kilométerek óta csak lábnyom látszik a porban! Már ahol látszik, hisz alig nyomódik bele a földbe és máris egy újabb. Mintha le se lépne, csak a csizmájának szele vájta volna azt a nyomot, hiszen oly kicsi és finom.
Az időjárás most kedvezőbb a szokásosnál! A szél nem süvít az ember fülébe szakadatlan és még a nap is előbújt! Ez a tél előfutára lehet! Ilyenkor még pár napra kiszokott süt a nap, hogy aztán sötétségbe boruljon a környék, és ameddig a szem ellát, csak fehérséget lásson az ember fia. Ereje már nincs a napnak csak azért kel fel, hogy még utoljára megnézhesse a napfényben a tájat, aki erre jár. Igaz látnivaló nincs de, ha lesik a hó aztán tényleg senki, nem nézelődik. Egy örökkévalóságnak tűnik ilyenkor az a pár hónap, ami a hideg, fagyos, sötét és mozdulatlan időt jelenti!
Ilyenkor már csak azok kelnek útra és jönnek erre a kietlen tájra, akiknek halaszthatatlan dolguk akad, vagy pedig menedéket keresnek valaki vagy valami, elöl! A kereskedők is visszatértek jól megpakolva élelemmel a hosszú tél, a járhatatlan utak és zord körülmények miatt!
A léptek mintha gyorsultak volna, hisz a nap is kezd eltűnni a helyek mögé, és sötétedés előtt még be kell érni a városba a fagyos hőmérséklet miatt! Már ha ezt a helyet városnak lehet nevezni! Nem sok jel utal a civilizációra! Mindenütt koszos utcák, koszos emberek és legfelkapottabb hely, ami az egyetlen szórakozás és időtöltés a föld ezen részén az nem más mint a kocsma.
Lassan kezd körvonalazódni egy torony a távolban melynek fényes tetején, megcsillan a nap! Ez nem lehet más csak a varázsló tornya! Még ezen az alig ismert helyen is élnek mágusok és nem másért, minthogy ők is menekültek meg persze itt lehet kísérletezni új varázsszerekkel vagy új varázslattal, hiszen kinek tűnik fel, ha felrobban, egy viskó vagy eltűnik egy csavargó?
A városba érve aztán minden szem rá szegeződik hisz nem mindennapi alak! Alacsony mégis fürge és szélsebesen változtatja a helyét, ha kell! Sötét csuklyába burkolózik, hogy eltakarja mindenét! Még a szeme sem látszik ki, annyira belehúzta az arcába köpenyét. Bőre csak kézfejénél látszik de, ott is csak éppen, mert ökölbe van szorítva a keze. Nem a harcra kész állapot miatt, hanem mert tart valamit a kezében, ami nem más, mint egy dararab papíros!
Hátán két hatalmas egyedi csak neki készített kard melynek markolata tökéletesen illeszkedik a kezéhez a lehető legjobb fogást biztosítva ezzel és bevonva bőrrel, hogy ne csússzon. A markolat fölött egy ékkő díszeleg. Vörösen izzik, mintha csak a vérből táplálkozna és attól nőtt, volna ekkorára. Anyaga könnyű és mégis a legkeményebb anyag, amivel ember valaha dolgozott! Élei olyan élesek, hogy gond nélkül kettészelnek egy vaddisznót! Nem tapasztalat kéz készítette az rögtön látszott.
Hogy ki ez a titokzatos idegen valójában, mit szorongat a kezében és egyáltalán mi dolga akad e kietlen vidéken az a folytatásból kiderül.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások