Az ember legszebb kincse

6.fejezet


Az őrület

Sikerült. Többet nem lesz gondja Diának. Mostantól ő fogja segíteni, és férjhez mehet, családja lehet, ahogy mindig is szerette volna. Nem tudná elviselni, ha a nővére miatta lenne boldogtalan. Hiszen annyi mindent tett már érte. Gyermekkorukban, amikor édasanyjuk meghalt egyedül Dia volt, aki nem vesztette el a fejét. Rezsőt még a kórházba is alig akarta beengedni az apja. Mindig is őt hibáztatta felesége elvesztése miatt. Ha azon a végzetes napon nem szokásához híven a szobájában gubbasztott volna, akkor talán még most is élne Mariann. De nem így történt. Mariann rosszul lett, és hiába hívta fiát, hogy segítsen mentőt hívni, nem hallotta. Mire észrevette, hogy eszméletlenül fekszik a konyhában, már késő volt. Nem tudták az orvosok megmenteni. Ekkor Rezső összeomlott, azt gondolta csakis ő tehet mindenről. Apja is ezt éreztette vele, soha egy perc nyugodalmat nem hagyott neki. Folyton-folyvást veszekedett vele, és minden apró dologért szemrehányást tett neki. Nővére egy idő után már nem bírta ezt tovább nézni, és elárulta testvérének, hogy voltaképpen nem az ő hibája anyjuk halála, ugyanis az asszony évek óta szívbeteg volt.

Ekkor Rezső a sarkára állt, és apja szemére hányta az elmúlt évek igazságtalan szenvedéseit. Öngyilkosság lett a vége. Apja 2 évvel élte túl csupán feleségét. Ettől kezdve végképp minden Diára hárult. Egész életét arra tette fel, hogy Rezsőnek boldog élete legyen. Hajnali 3-kor kelt, ugyanis 7-re dolgozni kellett mennie. Miután felkelt, kimosott minden ruhát, megfőzte az ebédet, ellátta az állatokat, kitakarított és minden apróságot elvégzett a ház körül. Majd a megfelelő időben megjelent a munkahelyén. Egy étteremben volt mosogatólány. Nem sokat keresett, éppen ezért kellett még egy munkahelyet vállalnia. Nehéz volt az élete és segítsége senki sem akadt. Vágyott a szerelemre, vágyott egy igazi, meghitt boldog családra. Sokszor elképzelte az életét egy valódi szép családdal. Mindig a karácsonyt képzelte el, talán azért, mert ez volt a kedvenc ünnepe. Látta maga előtt, ahogyan három virgonc gyermek ugrándozik a fa alatt, várva az ajándékbontás pillanatát.

Tisztán látta maga előtt férje vonásait. Barna rövid haj, csillogó kék szemek, vonzó gödröcskék az ajkánál és csábító ráncocskák a szemeinél. Igazán attraktív férfinak álmodta. Majd gondolatai visszatértek az ünnepléshez. Mindig úgy akarta, hogy először elkészítik a finom ebédet férjével, mindeközben a gyerekek saját ízlésük szerint a desszertet sütik meg. Majd ha mindennel végeztek, akkor a nappaliban lévő karácsonyfát együtt díszítik fel. De az ajándékokat csakis este a templomi szertartás után bonthatják ki. Mindezt Rezső nélkül képzelte. Nem akarta, hogy az élete része legyen. Nem akarta bevallani még magának sem, de nem szerette már Rezsőt. Fájt neki, hogy ennyire kihasználja, és ő ostobán hagyja magát. Érezte, hogy valami melegség járta át a testét abban a pillanatban, amikor fantáziája rabságába esett. Meg akarta valósítani mindenáron.
- Szia Dia megjöttem, és szolgálhatok néhány jó hírrel.
- Szia. Mi újság?
- Találtam munkát.
- Igazán? Ez csodás.
- Azaz nem munka, inkább egy küldetés. Találtam egy hirdetést egy újságban, miszerint meg kell találni Attila kardját. Aki ezt megteszi, az komoly jutalmat kap. És amikor azt mondom, hogy komoly, akkor gondolj nagyon komoly jutalomra.
- Látom már sosem nő be a fejed lágya. Nem bírod te a tisztességes munkát, ehelyett inkább ilyen ostobaságokkal ütöd el az időd. Nevetséges vagy.
- Hallgass végig kérlek.
- Hát jó. Hallgatlak.
- Müller Rudolf. Mond neked ez a név valamit?
- Persze. Ő Magyarország egyik leggazdagabb üzletembere.
- Na látod! Ő adta fel a hirdetést. Aki pedig megtalálja a hőn vágyott kincset, az vagyonának a feléből részesül. Ezt nem csak a pénzre érti, hanem a házai felét, birtokai felét és a cégei felét. Tudod mit jelent ez?
- 2 óriási és gyönyörű házat, 2 kisebb céget, 2 szőlőbirtokot, és rengeteg pénzt.
- Úgy van! Még most is ostobaságnak tartod az ötletemet?
- Nem! De biztos vagy benne, hogy megtalálod azt a kardot?
- Hát persze, minden bizonnyal! Egyébként megismerkedtem egy kedves hölggyel, és megbeszéltük, hogy együtt fogjuk megtenni a hosszú utat, majd pedig siker esetén felezünk. Úgysem kell nekünk ennyi ház, meg szőlő, meg birtok. Aztán innentől kezdve mindenről le lesz a gondunk.
- Remek.

- Most haragszol, hogy felezek a lánnyal?
- Nem dehogy. Hogy hívják?
- Pillér Henrietta. Gyönyörű, okos teremtés. Feleségül fogom majd venni, ha visszatértünk.
- Tényleg? Honnan tudod, hogy hozzád is fog menni a hölgy?
- Onnan, hogy a barátnőm.
- De csak most ismerted meg.
- Igen, de sok közös vonásunk van.
- Hát akkor jó, felőlem. Mikor lesz a körút?
- 1 hét múlva.
- És hogy lesz? Mindenki önállóan? Vagy aki jelentkezik, az együtt megy?
- Annak mi értelme lenne? Csak a helyre megyünk együtt, onnan már külön-külön, vagy ahogy mi akarunk.
- Értem.
- Figyelj, ide hozhatom Henriettát? Bemutatni?
- Persze, szívesen megismerném. Mikor akarod elhozni?
- Most, kint vár az udvaron.
- Te képes voltál egy órát a hidegben váratni a barátnődet? Na hozd be azonnal, te semmit nem változtál, soha nem is fogsz!
- Jó, gyere be Henrietta.
- Jó napot kívánok, hogy van az egészsége?
- Köszönöm jól, de nyugodtan tegezz. Szóval most ismerkedtetek meg, igaz?
- Úgy van, és nagyon megkedveltem Rezsőt.
- Ennek örülök. Nos menjetek be a szobádba Rezső, mindjárt viszek egy kis teát nektek, ha már hagytad a hölgyet fagyoskodni odakint.

A fiatal pár végigment az unalmasan megszokott sárga falak között, lábuk alatt meg-megreccsent az öreg padló. A szobába érkezvén Rezső bizarr viselkedése meghökkentette Henriettát. Szinte érezte, ahogy testében szétáramlik a félelem. Nem csak Rezső hirtelen megváltozott hangulata ijesztette meg, hanem a szobában pangó hidegség is rémületet váltott ki belőle. Az egész olyan barátságtalannak hatott. Nem tudta mivel magyarázni, de minél előbb szeretett volna eltűnni ebből a szobából. Megfullad itt, gondolta. Tekintete egy késre ragadt, amint Rezső hatalmas kezében simult. Gyönyörű kés volt, ezüst pengével, belevésve egy monogram. Nyele kígyóbőrből készülhetett, és tökéletesen élesnek hatott. A lány reszketett a félelemtől, miközben találkozott tekintete Rezsőével. Soha nem látott még ennyire könyörtelen pillantást. Rezső lassan odalépkedett hozzá, majd a kést a lány arcán finoman végigkarcolta.
- Mi ütött beléd Rezső?
- Semmi, csak szeretném ezt a dolgot örökre letudni. Te egy elkényeztetett kislány vagy, én pedig mielőtt örökre végzek veled, pont egy ilyen kislányra vágyom.
- Ezt meg hogy érted? El akarok menni innen, most!
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy bármit is akarj! Nem gondoltad, hogy elfelezem veled a jutalmat? Soha! Nekem az az egy a fontos, hogy a nővérem boldog legyen. Persze te ezt nem érted, hogy mi összetartozunk. Ugyebár? Mert téged egész életedben kiszolgáltak, most ne aggódj ezután sem lesz gondod!

- Mit akarsz tenni?
- Nem tudom még, talán megkínozlak, aztán megöllek! Á nem, ez túl sablonos és nincs is kedvem hozzá! Inkább te fogod magad kínozni, és én öllek meg utána! Ez így jó lesz!
- Ezt nem teheted! Hiszen boldogok voltunk együtt, kérlek, könyörülj rajtam!
- Boldogok? Mitől? Attól, hogy ettünk egy fagyit, és megnéztünk egy filmet? Ugyan!
- Jók vagyunk együtt! És nekem nem is kell semmi a díjból, legyen mind a tied, csak hagyj életben!
- Mi a garancia arra, hogy ha most elengedlek, nem fogsz rögtön rohanni a rendőrségre?
- Ígérem! Kérlek!
- Nem! Ez nem elég, te is velem jössz, ahogy az eredeti tervünk volt, annyi változtatással, hogy te fizeted az utat, és egy fityinget sem látsz abból, amit kapunk, ha megnyerjük! Akarom mondani, amit kapok, abból nem kapsz semmit!
- Rendben, csak ne bánts!
- Jó, de erről Dia sem tudhat semmit, neki is úgy kell tudnia, ahogy valójában volt! Világos?
- Természetesen! És mi lesz velem, miután segítek?
- Még nem tudom, talán életben hagylak, de inkább nem mert túl kockázatos! Most már elég, menj haza, és szedd össze a holmidat!
- Itt van minden nálam, összepakoltam, amikor eljöttem otthonról.
- Helyes. Akkor itt maradsz egy hétig, és úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna az égvilágon! Megegyeztünk?
- Igen, hogyne!
- Én is így gondoltam, a te érdekedben!

Henrietta remegett a félelemtől, de beleegyezett. Nem tehetett mást, hiszen félt Rezsőtől. A kapzsiság bűnébe esett. Haza nem mehet, hiszen akkor anyja szemrehányásait hallgathatná naphosszat, ezt pedig nem akarta, mindenáron meg kell mutatnia egyedül is képes ellátni magát.