Történetek

- De ha az erőmű felrobbant, akkor te, hogy élted túl?
- Tudod szívem, nem nagyon éreztem jól magam és műszakot cseréltem a fiatal Grizsnyij kollégával. Így én átkerültem az 1-es blokkba. Mikor megláttam mi történt, hogy az erőmű teteje egyszerűen eltűnt és füst száll az ég felé, tudtam mi lesz. Azonnal eljöttem minden engedély nélkül hozzátok, hogy tudassam, jól vagyok és, hogy el kell mennünk innen.
- Elmenni? Mégis hova?
- Elmegyünk Kijevbe a testvéredékhez, Annaékhoz....

A mester a sajtpapírt gombóccá gyűrte hatalmas öklében, a spanglit a földre söpörte. Szíve kihagyott, így a második infarktus után ez már nem vicc. Megragadta az első sört, és intett a félrészeg feleségének, menjen csak a varrószakkörre. Még hogy varrás! Tudta már az igazságot, de türelmet kényszerített magára. Eljön majd az asszony ideje is...

Mivel a "Csernobil egy 6 éves kisfiú szemszögéből" című művem felkeltette egy riporter érdeklődését, és nemrég volt Csernobil évfordulója (április 26), volt alkalmam a Fókuszban szerepelni, és azután írtam ezt a kis történetet, hogy is zajlott az a bizonyos várva várt nap...

- Jó napot! Én szeretném, ha megkaphatnám a legjobb embereknek az aktáját.
- Miért kell az magának? - kérdezte Olympia.
- Legénységtoborzott tartok, s szeretném tudni a legénységeimnek az adatát.
- Tessék itt van az összes - felelte Olympia.
- Köszönöm. A toborzásra elvárom magát is.
Az aktákkal visszament a kabinjába, utána megszerkesztette a plakátot, amin kiíta, hogy aki szeretne a Meltrán hajón szolgálni az jelentkezzen Tamás kapítánynál. A toborzás 13:00-kor...

Mikor a lőtt sebet kaptam már ott voltam közel az erőműhöz, szinte oly közel hogy már fájt. Csak akkor a lövedéket éreztem mely a gyomromat érte. Egy ideig rémálmaim is voltak. Mindig újra előjött a vissza-visszatérő emlékkép, hogy ott vagyok pár méterre, és mindig leterít az a rohadt lövés. Ez számomra pont ugyanolyan volt, mint amikor valaki azt álmodja, hogy üldözik, akár farkasok vagy hasonló, és ők gyorsak, míg, aki ezt álmodja, lassított felvételben fut előlük...

Hermione megrökönyödve és összetörten állt a kandalló előtt, egyik kezével remegő száját eltakarva, másikkal pedig könyökét tartva. Töprengett, ennyi lett volna? Most eltűnik, és egy átok áldozataként Harry elfelejt mindent… Egy idő után a parketta recsegését vélte hallani, furcsa melegséget érzett a vállán. Valaki oda szuszogott, karjaival pedig a derekát fonta át…

Cecile felsikoltott, és ösztönösen hátrarúgott, de nem sok eredményt ért el vele, amikor megpillantotta a pisztolyt.
Ott hevert az anyósülésen, és hívogatóan szépnek tetszett fekete külseje, a sötét pisztolycső. A lány pillanatnyi habozás után felkapta, és Jack felé fordította...

- Mit kívánsz tőlem? Mit tegyek?
- Tudod, hogy hiszek mindenféle mendemondában, hiszem, hogy léteznek ereklyék, hiszem a legendákat. Ezért azt akarom, hogy keresd meg nekem Attila, a hunok királyának a kardját. Adj fel egy hirdetést, amiben egy körutat szervezel meg, és várod a jelentkezőket. Aki megtalálja, azé a vagyonom fele. És minden birtokomnak a fele, beleértve a házaimat, szőlőstelkeimet, cégeimet. Aki megtalálja és elhozza nekem sértetlenül, elmondhatatlanul gazdaggá teszem...

Elolvasom »