Történetek

Szó, ami szó, a nagymester szemre való férfiú volt. Kigyúrt teste volt, hiszen folyamatosan hadakozott a livónokkal, lengyelekkel, poroszokkal, oroszokkal – bár meg kell hagyni, a fogai már rohadásnak indultak.
Végül az egyik lány – lehetett vagy tizennyolc éves, sudár, barna – leköpte Karl Bessart von Triert .
- Fritz! – süvöltötte – Nem kapni meg a sunámat!
A nagymester letörölte képéről a turhát, aztán hidegen elmosolyodott.
- Rendben, Mädchen – intett...

Jobbra, balra üres, remek, még visszanézek, hogy mi a helyzet Tommal. Joey karjaiban van, ő pedig indulásra készen, szuper. Akkor hát nincs is más hátra, mint előre. Fegyverrel a kézben kezdek futni jobb kéz felé. Még véletlenül sem a lépcső irányába. Az túl egyértelmű lenne. Még jó, hogy van egy vészkijárat is, amiről remélhetőleg csak mi tudunk. Mondjuk épp ezt hittük a főbejáratról is. Ha megtudom, hogy egy spicli van köztünk, esküszöm, kikötözöm egy fához, letépem féltve őrzött férfiasságát,...

1998-ban az akkor már szklerózis multiplexben szenvedő Beltford csillagász beküldött egy cikket a Science magazinba, amelyben újból ismertette, mi fog történni kilenc év múlva, és ezúttal az okokon is eltöprengett. Véleménye szerint valami „gigantikus erő száguld a naprendszer felé az univerzum ismeretlen mélységeiből, és szívó hatást fejt ki, amely összekócolja a bolygók röppályáit, mint a szél egy fiatal, szűz lány haját.” ...

- Úgy nézel rám, mintha lenne. Tudod, kibékültem a feleségemmel. Nem szeretném elveszíteni, és végül is nem ígértem neked semmit. Kíméletlenül őszinte vagyok, világos? A feleségem szerint mindig is ez volt a legjobb tulajdon… szóval, szerintem ilyen esetekben ez a leghelyesebb, amit tehetünk, érted?
- Persze – válaszolta a nő, és arra gondolt, immár nem először, hogy vajon milyen halállal fog ő meghalni...

Elkezdődött a film. Hogy őszinte legyek, annyira nem fogott meg. Talán el is aludtam közben egy kicsit. Hirtelen összerezzentem, és kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy elaludtam. Észre sem vettem. Kissé bűnbánóan sandítottam a barátnőm felé, vártam hogy majd jól le fog cseszni. De legnagyobb meglepetésemre nem ült mellettem senki. Sőt. Az egész terem teljesen üres volt, csak én ültem a sorok között. Semmiféle fényforrás sem világított, mintha egy fekete gumicsőben rekedtem volna......

Odaosont az anyósülés felőli oldalról, egészen addig, amíg meg nem pillantotta a lányt. Éppen arra készült, hogy kiszáll a kocsiból, így Jack óvatosan közelebb húzódott, és bekukkantott az ablakon. A telefon ott pihent a sebváltó előtt. A lány pont ebben a pillanatban nyitotta ki az ajtót, és kilépett az útra. Az író várt, majd amikor Cecile már a harmadik lépést is megtette, ujjait a kilincsre helyezte, majd teljes súlyával – ahogy ilyen féltérdelős állapotban csak bírta – benyomta az...

Nagyon sok szép évet töltöttünk együtt, komolyabb veszekedés nélkül. Persze voltak apró-cseprő kis vitáink, de azok hamar lecsengtek. Aztán egyik nyáron elsétáltunk ismét a kis erdei búvóhelyünkhöz. Nagyon meleg volt, szinte perzselt a levegő a fák között is. Ahogy sétáltunk, valami más is vibrált még a levegőben. Egészen furcsa volt, ilyet még sosem éreztem...

Mindketten csodálkoztak milyen jó húsban van, és milyen szépen fejlődik. Egy rutin vizsgálat alkalmával egy apró elváltozást találtak. Megnyugtattak, hogy az csak olyan minimális, hogy a normális értéken belül van és lehet csak a gép egyik karja lehet lazább, mert már régi a gép. Terhesen minden hónapban mentünk CTG-re (a gyermek szívverését mérik ezzel az anyaméhen belül) és akkor mindig minden rendben volt...

Ollivander megsuhintotta saját pálcáját, mire egy ósdi mérőszalag elkezdett méretet vennni a fiú egész testéről. Ollivander nem tett semmit, így Denem sem zavartatta magát. Amíg az önműködő szerkezet dolgozott, Ollivander kutakodni kezdett a bolt hátsó részében, s végül egy nagy halom különböző méretű dobozzal tért vissza. Ismét intett pálcájával, mire a szalag helyet foglalt egy rozoga asztalon, és nem mozdult többet...

Hozzáfogott, hogy kikeverje az ég színét. Gondolatai közben máshol jártak. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor először járt itt. Akkor ő, huszonhét éves fejjel, mint kalandvágyó fiatalember keveredett a szigetre. Munkát ajánlottak neki, és ő azt el is fogadta. A szigeten épp a nyári karnevál volt, a parton gyűlt össze a sokszínű tömeg. A férfi is odakeveredett, mert a cége is a támogatók között volt. Akkor látta meg a Nőt, a legédesebb teremtményt a világon. Ha létezik szerelem első látásra,...