Temetetlen múlt - a rémálom folytatódik

Miután valamennyire valóban napirendre tértem a dolgok felett, hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam az egyik barátnőmet.
- Hello Jen! Sarah vagyok. Van valami programod ma estére? Én egyedül leszek. Ha van kedved, gyere át!
- Ma épp nem csinálok semmit, de nincs kedvem otthon ülni. Nem megyünk el valahova? Mondjuk vacsorázni, vagy moziba! Megnézhetnénk valami jó kis horrort! Ha gondolod, rákeresek a programra!
Mára volt elég horror- gondoltam magamban. De barátnőm lelkesedését hallva én is érdeklődést erőszakoltam a hangomra.
- Remek ötlet! Akkor rád bízom a választást!
- Sarah, figyelj, este mehetnénk a te autóddal? Az enyém szervizben van.
Haboztam. Nem akartam azt mondani hogy nem, viszont nem szívesen ültem volna vissza.
- Hát… mehetnénk…viszont ma is vacakolt egy kicsit… A motorral lehet valami baj. Viszont, ha nem nagy gond, hívhatunk taxit is nem?
- Nekem mindegy! Akkor este nyolc körül érted megyek, ha úgy jó.
- Rendben. Addigra elkészülök. Szia!

Letettem a telefont. Már bántam, hogy felhívtam. Semmi kedvem nem volt kimozdulni. Viszont egyedül sem akartam maradni, visszagondolva az elmúlt eseményekre. Végülis úgy döntöttem, hogy jobb, mint a semmi. Bementem a fürdőbe, és elcsavartam a forró vízes csapot. Nagyon jólesett volna egy forró, relaxáló fürdő. Belenyúltam a vízbe, de fájdalmasan felszisszentem, mert tűzforró volt. Épp hozzáengedtem volna a hideg vizet is, amikor csörgött a telefon. Gyorsan elzártam mindkettőt, és kimentem, hogy felvegyem. Mire azonban beleszóltam volna, csak az üres vonal búgását hallottam. Visszamentem hát a fürdőszobába, és kinyitottam a szekrényt. Levettem két törölközőt, és elkezdtem vetkőzni. A ruháimat bedobáltam a szennyestartóba, a törölközőket pedig rápakoltam a mosógépre. Nagyon kimerültnek éreztem magam, alig vártam, hogy nyakig merüljek egy kád habos-forró vízbe.

Először csak az egyik lábamat akartam beledugni, hogy megnézzem milyen meleg, de rögtön ki is kaptam. Meglepetésemben felkiáltottam. Magamra kaptam egy törölközőt, és belenyúltam a vízbe. Mégegyszer kiáltottam, de ez inkább nyöszörgés-szerű volt. A víz jéghidegre hűlt. A tetején lassan, összeállt jéghártya úszott. Megint úgy éreztem, mintha megfagyna a levegő a tüdőmben. Fuldokoltam. Egyszer csak kettérepedt a fürdőkád és rámömlött a megfeketedett, jeges víz. Kétségbeesetten felsikoltottam. Kezdett teljesen ellepni. Olyan volt, mintha egy feneketlen mélységű, fagyott, fekete halálban úsztam vna. Lassan merültem lefelé, az utolsó fényforrás, amit láttam, az a fürdőszobai lámpa volt. Mire magamhoz tértem, és kinyitottam a szemem, ismét kedvem lett volna feüvölteni. A kád sértetlenül állt a helyén, a víz lágyan gőzölgött benne. Én a fal mellett ültem, és nem tudtam mi történik velem.

Nagy nehezen felkeltem, és sírva kimentem a konyhába. Hirtelen megdermedtem, és visszafordultam. Rögtön a fürdő ajataja mellett, az előszobában a falon volt egy embernagyságú tükör. A párától elhomályosult, de még jól kivehető volt a közepén elterülő, elkent kéznyom. A víz gyöngyözve patakzott le a lenyomatból. Pár percig csak álltam és bámultam. Az agyam őrjöngve sikoltott magyarázatért, a szívem ki akart esni a helyéről. Annyira sietett, hogy egy dobbanást el is hagyott. Ettől magamhoz tértem, és egy hirtelen, szaggatott levegővételhez jutottam. Valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan okból teljes nyugalom szállt meg. Talán mert tudtam, mostmár biztosan. Ettől persze nem lett jobb semmi, se könnyebb, de legalább kijjebb kerültem a tudatlanság ingoványából, és szilárdabb, noha őrültebb talajon álltam. Rajtam kívül senki nem tudott mindent a múltamról. Még a szüleim se, pedig ők azt hitték. Legszívesebben én is eltöröltem volna mindent. A fájdalmat, a bűntudatot, a rettegést, a borzalmakat, amiket átéltem tizenévesként. Azóta se hevertem ki teljesen, de nem is hittem, hogy létezhet olyan, aki ilyesmiket teljesen ki tud törölni a tudatalattijából. De még mindig nem éreztem úgy, hogy az egészet újra ki kellene hantolni, mint egy rossz helyre temetett, név nélküli holttestet.

Az órára néztem. Majdnem négy óra volt már. Még így is maradt négy órám, amíg Jen ideér. Lefeküdtem kicsit aludni. A telefon csengésére ébredtem. Vagyis csak először hittem azt. Az ajtócsengőt nyomta vki kitartóan. Gyorsan felugrottam és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam és Jen állt előttem. Az nem lehet, hogy négy órán keresztül aludtam!- gondoltam.Magamra néztem, még mindig pongyola volt rajtam. Szóval át se öltöztem? Teljesen kiesett 1-2 dolog. Aztán szép lassan eszembe jutottak a dolgok. Ez ki is ülhetett az arcomra...
- Jesszus Sarah, de sápadt vagy! Mit csináltál? Már legalább 5 perce nyomom a csengőt.
- Sajnálom, elaludtam… Rettenetes nap áll mögöttem - válaszoltam és megengedtem egy fáradt mosolyt. Beengedtem, majd leültettem a konyhában.
- Mesélj, mi történt! Ne haragudj Sarah, de tényleg nem vagy a toppon!
- Hagyjuk, butaság! Kérsz egy teát vagy kávét? - próbáltam elterelni a témát, nem akartam beszélni a történtekről. Egyrészt, mert én se nagyon akartam elhinni.
- Sarah, te sosem tudtál rendesen hazudni... látom, hogy valami nyomja a lelked. Már elég rég ismerjük egymást... nem is tudom… lassan 8 éve. Nekem nyugodtan elmondhatod!
- Tényleg semmi... - elég gyenge próbálkozás. Egyfolytában járt az agyam, hogyan vágjam ki magam ebből. Még mindig nem változott az álláspontom, senkit nem akartam beavatni a múltamba...Aztán..

- Mondd csak, Jen...Te vallásos vagy? Mármint, hiszel a halál utáni életben? Hogy van folytatás?
- Nem tudom Sarah… ez egy elég bonyolult kérdés... Hogy jutott ez eszedbe?
- Nem tudom, én csak... Tegnap éjjel meghalt valaki a szemközti házban. Eléggé felkavart az eset. Nem tudom miért. Azóta egyfolytában ilyenek járnak az eszemben.
- Értem. Szerintem egy hatalmas kikapcsolódásra van szükséged. Vagy egy dugásra. Jó feszültség oldó - Jen elnevette magát. Én se bírtam megállni egy mosoly nélkül. Hát igen, barátnőmnek elég sajátos humora van.
- Egyelőre kihagyom. Viszont találtál valami jó filmet?
- Hát most adják a Kör-t. Azt mondják jó film. Egy próbát megér.
- Oké. Összeszedem magam és indulhatunk.

Bementem a szobámba és felöltöztem. Összekentem magam egy kis sminkkel, és vmi frizurát próbáltam varázsolni abból a borzas egyvelegből, ami hajként funkcionált a fejemen. Miután egész emberien néztem ki, felkaptam a kulcsot, és indulhattunk is. Hívtunk egy taxit, ami 10 percen belül a plázához röpített minket. Kifizettük és már bele is vetettük magunkat az "éjszakai életbe". Vettünk popcornt, Colát, minden olyasmit, amivel a másik nézőt az őrületbe lehet kergetni filmnézés közben. Lassan 27 évesen igazán kinőhetném már ezt- gondoltam. De hogy is mondják? Az ördög soha nem alszik... Milyen igaz.

Elkezdődött a film. Hogy őszinte legyek, annyira nem fogott meg. Talán el is aludtam közben egy kicsit. Hirtelen összerezzentem, és kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy elaludtam. Észre sem vettem. Kissé bűnbánóan sandítottam a barátnőm felé, vártam hogy majd jól le fog cseszni. De legnagyobb meglepetésemre nem ült mellettem senki. Sőt. Az egész terem teljesen üres volt, csak én ültem a sorok között. Semmiféle fényforrás sem világított, mintha egy fekete gumicsőben rekedtem volna. Egyszerre fehéren kezdett világítani a vászon. Apránként KÖR vonalazódott a háttér is. Egy erdő, kis tisztás, a közepén egy kúttal. Ez mégiscsak a film. A kút szélén hirtelen kivágódott egy kéz. Utána egy másik. Szaggatott robotmozgással kezdett kiemelkedni belőle egy test. Épp azon gondolkodtam, hogy én ezt mennyire szoktam utálni a filmekben. Viszont ahogy jobban megnéztem, valamit furcsállottam. Az a lény/lány egyre közelebb kúszott mászott a nézőtér felé.

Egy fél pillanatra felemelte az arcát, és én iszonyúan felsikoltottam. Nem a főszereplő kislány volt, hanem a kislánykori legjobb barátnőm. A hajából kukacok potyogtak, bőre lilás-kékesen foszladozott, és hihetetlen büdös kezdett szétáradni a teremben. Arca egy-két helyen, sőt a keze is meg volt csonkítva, mintha megrágták volna. Akkor kezdtem valóban pánikba esni, amikor nem állt meg a vászonnál, hanem átsiklott rajta, és már a székek között kúszott-mászott felém. Megint éreztem a jeges hideget. Csönd lett. Aztán hirtelen megjelent előttem, a maga bűzös-rothadó vizihulla valójában. A szeméből sütött a csalódás, elhagyatottság. És legfőképpen: A Bosszú.

Folyt.köv.