Eltévedve (7)

- Nyugi, itt lesz valahol! – Amit kimondta a szavakat, megbotlott egy kiálló gyökérben, és előre zuhant. Kezeit maga elé kapta, hogy valamennyire felfogja a becsapódást, amikor hatalmas fájdalmat érzett, és hirtelen elvesztette az eszméletét…
Arra ébredt, hogy nagyon fáj a jobb tenyere, bal kezén az ujjak pedig valamilyen tárgyra kulcsolódtak. Felült, és maga elé emelte sérült végtagját, amiből erősen szivárgott a vér. Egy percig értetlenül meredt rá, majd elengedte azt a valamit, ami a másik kezében volt, elővette zsebéből a ruhazsebkendőjét, - ami mindig nála volt – és bekötözte a sebet. Miután végzett, lenézett a földre.

A pisztolya ott hevert a fagyos avarban, mellette egy üres töltényhüvely pihent.
Kérlek ne, ne engedd, ezt nem lehet, nem szabad! Úristen!
Szemeit lassan végigfuttatta maga előtt a földön, amíg meg nem látta a lábakat. Hirtelen felugrott, és ekkor már tágra nyílt szemmel nézte a testet.
- Mys… mit tettem…- suttogta, és újra a földre ült, mert lábai időközben felmondták a szolgálatot. Tekintetét körbepásztázta a kis tisztást, és egy vércsíkot látott, ami befelé tartott az erdőbe. Visszafordította a fejét barátja testéhez, amikor hangokat hallott.
Te barom! Hiszen ez Cecile, érted? Akkor jó helyen jártunk, csak nem jó időben. Kelj fel, és menj oda, hát ezért jöttél, nem?
De mit csináljak Mysszal?
Például, hívj gyorsan egy mentőt.

Nadrágjához kapott, és remegő kézzel keresni kezdte a mobilját, de az nem volt sehol. Kiforgatta az összes zsebét, de a pénztárcáján, és jogosítványán kívül semmit sem talált.
Ez komolyan mondom, baromság! Hiszen nálam volt, hova a francba tűnhetett?Kezdem magam egy szar történetben érezni, aminek már a címét is látom „ Rejtélyek”. Igazán érdekes lenne, de nem velem!
Fejezd már be a baromkodást! Mys itt haldoklik, vagy már lehet meg is halt, te meg ilyeneken gondolkodsz? Hihetetlen vagy, apám!
Átkozódva igazat adott a hangnak, és elindult arra, amerre az utat, és Cecilet sejtette, közben egyre idegesebb lett. Valahogy félelmet érzett, nem pedig bánatot, vagy szomorúságot.
Hiszen én lőttem le, ez biztos!

Tudta, hogy gerinctelenség, de félt a felelősségvállalástól, és a következményektől.
Ugye tudod, hogy most mi fog jönni?
Persze, hogy tudta, hiszen írt ilyesmikről, és akkor szüksége volt a rendőri procedúrák tanulmányozására. Először Helyszínelés, jegyzőkönyvek, kihallgatás, vagy őrizetbe vétel, tanuk kihallgatása, aki jelen esetben Cecile, és ő csak annyit tud majd mondani, hogy egy lövést hallott, aztán tárgyalás, laborvizsgálatok eredményei bizonyítékként, és, vagy börtön, vagy esetleg felmentik, de akkor együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy megölte a saját barátját. Bár ha lecsukják akkor is, úgyhogy ez patthelyzet.
De én nem… nem volt szándékos… nem is én lőttem le!
És ezt ki fogja elhinni? Nézz már körül, ember! Senki nincs itt, csak te, Mys, meg Cecile valahol előtted. És hatalmas a köd. A rendőröknek egyértelmű lesz.

Lépteit felgyorsította, és néhány méter után derengeni kezdett az út előtte. Közelebb sietett, de mikor megpillantotta Cecile autóját, hirtelen megdermedt. Mit mondjon neki egyáltalán? Hogy baleset történt? Vagy hogy időnként kihagy az eszmélete, és mikor magához tér, nem tudja mit tett? Szánalmasan hangzik!
Hagyd abba, Mysnak szüksége van rád! Menj oda akkor, és próbáld megnézni, hogy hol a telefonja, ha beszélni nem is akarsz vele. Még mindig könnyebb utólag megmagyarázni a dolgokat, mint előre!
Odaosont az anyósülés felőli oldalról, egészen addig, amíg meg nem pillantotta a lányt. Éppen arra készült, hogy kiszáll a kocsiból, így Jack óvatosan közelebb húzódott, és bekukkantott az ablakon. A telefon ott pihent a sebváltó előtt. A lány pont ebben a pillanatban nyitotta ki az ajtót, és kilépett az útra. Az író várt, majd amikor Cecile már a harmadik lépést is megtette, ujjait a kilincsre helyezte, majd teljes súlyával – ahogy ilyen féltérdelős állapotban csak bírta – benyomta az ajtót, majd lassan megemelte a kallantyút. Az a némaság, ahogy kinyílt magát Jacket is megdöbbentette, de nem volt ideje örülni, így gyorsan behajolt a járműbe, de lábaival nem bírta tartani ezt a kicsavarodott pózt, így muszáj volt megtámaszkodnia. Rátenyerelt az anyós ülésre, és kikapta a telefont, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a kulcsot is magához vette.

Mi a fenét csinálsz, Jack? Ez meg mire jó? Elvenni a slusszkulcsát, óriási ötlet, ettől biztosan meg fog nyugodni, gratulálok!
Gyorsan visszanyomta a kocsi ajtaját, és megpróbált a megkerülni, hogy a lány mögött tudjon visszamenni az erdőbe, így kisebb volt az esély rá, hogy meglátja. Óvatos léptekkel körbesétálta az autót, és pont akkor ért a csomagtartóhoz, amikor Cecile behajolt, hogy felvegye a kabátját.
Itt a pillanat!
Oldalazni kezdett, közben le sem vette a lányról a tekintetét, amikor hirtelen megfordult. Jack annyira megrémült, hogy gyorsan hátraugrott, és rohanni kezdett.
Meglátott, a rohadt életben, meglátott! Hogy a büdös francba fogod ezt kimagyarázni?
Most nem ez a legfontosabb, hanem Mys!

Miután maga mögött hagyta az utat, és vele együtt a rémült Cecilet is, lépésre lassított, és tárcsázni kezdte a mentőket. A búgó hangot várta, de ehelyett először csak csend hallatszott, aztán valami szuszogás szerű, érthetetlen beszéd. Ekkor leesett neki.
Hiszen minden ugyanúgy történik, mint az álmaimban, és én vagyok az okozója! De hogy a büdös francba lehetséges, pont ezt akartam megakadályozni, erre kiderül, hogy én állok az egész mögött?
Ekkor kiáltást hallott. - Ki a fene szórakozik itt? Ha? Mi a fenét akartok? Kurva vicces mondhatom. Jó, bevallom marhára beszartam, most örültök? Remélem, hogy igen, rohadékok…- a hang elcsuklott, és Jack úgy tippelte, hogy a lány sírva fakadt. Emiatt rohadtul érezte magát, de már nem volt vissza út.
Ideges mozdulattal eltette a lány mobilját, majd a kis tisztás felé kezdett szaladni.

Ilyen messzire futottam, tűnődött Cecile, miközben Jack hátát figyelve már egy ideje csak gyalogoltak.
- Te hogy kerültél ilyen gyorsan ide? – kérdezte hirtelen.
- Láttam, - kezdte Jack - hogy nyitva van a kocsid ajtaja, és hallottam a lépteid zaját, úgyhogy én is elindultam erre.
A lánynak nem igazán tetszett ez a ködös magyarázat, de nem volt sok választása. A néhány perces csöndet Jack törte meg.
- A kocsidat próbáltam megjavítani, de nem csak az ékszíj szakadt el, hanem a generátor is vacakol.
Megcsinálni? Cecile szemei tágra nyíltak, és kezdte magát egy rossz kabaréban érezni.
Ha igaz, amit ez a fazon itt állít, akkor hatalmas félreértésekbe keveredtünk!
- Szívesen hívnék segítséget – folytatta a férfi – de sajnos nincs meg a telefonom.
Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve Cecile megkérdezte: - Na és mi van az enyémmel?
- A tieddel? – Bármennyire is próbálkozott, nem tudott úgy tenni, mintha fogalma se lenne a dolgoról. Ahogy megfordult, hogy valami felületes magyarázatba kezdjen, meglátta, hogy felesleges. A lány tudja, hogy nála van.
Még jó hogy tudja, te barom, mikor ott ácsorogtál előtte, és meglátott! Különben is, mi a fasznak kellett ellopni tőle? És a kulcsokat? Ha? Kérdeztem valamit, balfék!
Szánalmasnak érezte magát, és tudta, hogy annak is látszik.
Ráadásul gyilkos is vagy!

Már számtalanszor elmondtam, hogy az véletlen volt! Nem én vagyok a hibás!
Hát ki a fene? Ki húzta meg a ravaszt? Ki hozott magával fegyvert? Kinek jutott egyáltalán az eszébe a pisztoly?
…nekem…
Szeretett volna megfordulni, és mindent elmondani Cecilnek, de visszatartotta a tudat, hogy úgysem hinne neki.
Így folytatták útjukat vissza a kocsikhoz, közben mindketten azt találgatták, hogy vajon mit gondolhat a másik…