Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Dec. 22. Nem akarok előzményeket írni, nem akarom leírni, hogyan haltak meg a szemem láttára az emberek, nem akarom leírni, hogy vihar volt, zátony, halál… Elsüllyedő roncs… Csak négyen éltük túl… a többiek a roncsban ragadtak. Mi maradtunk csak meg...
Francesca egy ideig csak nézte, majd kíváncsian kézbe fogta. Elkezdte húzogatni a bőrt Paolo makkján, melyen máris megjelent az első kéjcsepp. A leány új játékot talált ki: szájába vette a vöröslő makkot, lágyan harapdálni kezdte. Paolo nyögdécselése mutatta, hogy élvezi, amit Francesca művel. Ám az ifjú hölgy csakhamar úgy tett, mintha ráunt volna a dologra, kíváncsian és kérdőn nézett fel szerelmére...
Amikor egyedül vagy és gondolataiba süllyedsz akarva vagy akaratlan egy más világba kerülsz. De hova? Érzed ezt a rejtélyt? Mintha nem is mindig te irányítanád magad. Gondolkozol, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a kérdéseidre TE magad adod a választ, de milyen jogon? Kérdem én. Hiszen te azért kérdezed, mert nem tudod, vagy bizonytalan vagy a válaszban, akkor hogyan fogadhatod el még is azt, amit a saját fejed kreál számodra? ...
Egy másik dimenzióban érzem magam, nem abban a világban, ahová születtem. Megfájdul a fejem, és már megint nem látok semmit. A piros fény szinte a zenével egybeforrva lökdösi a tüdőmet és a gyomromat. Nem kapok levegőt. Hirtelen torz arcok rohannak felém, és kis híján átgázolnak rajtam. Mintha az összes vérem a fejembe tódulna, és ettől bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Megfordulok, lassan elindulok a kijárat felé... úgy hívogat, mintha az Éden kapuja lenne...
Az életem akkor az unalom békalencsés állóvízébe fulladt, amiről lespórolták a tavirózsákat. Hát igen, az unalom. Ádáz ellenség, ami lesből támad és tespeszt. A tespedtség krónikus tétlenségre kárhoztat. A tétlenség, ami a dologtalanság szinonímandja.
A dologtalan kézről pedig garantáltan gondoskodnak…
A dologtalan kézről pedig garantáltan gondoskodnak…
Ahogy elsétáltam a házak előtt, mintha hallani véltem volna valamit, de nem akartam hátra nézni. Éreztem, hogy ő az, de nem akartam csalódni, hogy mégsem. Lefordultam jobbra és sétáltam tovább, vártam, hogy utolérjen, bár tudtam, mindhiába.
És akkor utolért. A hátam mögött hallottam, hogy valaki leszállt egy bicikliről. Ő volt az, az én biciklimmel. Utánam hozta… Csak annyit mondott, hogy bocsássak meg neki, amiért kiabált… Szívem szerint megtettem volna. De tudtam jobb lesz így...
És akkor utolért. A hátam mögött hallottam, hogy valaki leszállt egy bicikliről. Ő volt az, az én biciklimmel. Utánam hozta… Csak annyit mondott, hogy bocsássak meg neki, amiért kiabált… Szívem szerint megtettem volna. De tudtam jobb lesz így...
A hadisten hazament, és nagyon fájt neki az Odinnal való beszélgetés, elsősorban Antonia lebecsmérlése miatt, másodszor pedig a lehetetlen ígéret miatt.
„Mi az ördögnek tettem ezt az ígéretet, miért?” - gondolta haragosan. Antonia is látta, hogy apja nincs igazán rózsás hangulatban.
- Valami baj van?- kérdezte meg, mikor látta, hogy megjött.
- Nem, nincs semmi.
- Tyr! Ne hazudj nekem, kérlek! Látom, hogy van valami! Nekem bátran elmondhatod, tőlem nem fogod visszahallani!...
„Mi az ördögnek tettem ezt az ígéretet, miért?” - gondolta haragosan. Antonia is látta, hogy apja nincs igazán rózsás hangulatban.
- Valami baj van?- kérdezte meg, mikor látta, hogy megjött.
- Nem, nincs semmi.
- Tyr! Ne hazudj nekem, kérlek! Látom, hogy van valami! Nekem bátran elmondhatod, tőlem nem fogod visszahallani!...
Emma azt várta, hogy talán majd Tamás közelsége is kivált belőle valamit, ha az a valami kicsit is hasonlít majd az Erik mellett érzett valamire, akkor ez a valami feltehetően általános és magyarázható az egyedüllét fogalmával! Mindenkire kiterjed, és merőben ártalmatlan érzés… itt viszont se izgalom, sem izzadó tenyér, sem csókolási kényszer érzet nem játszott szerepet, sőt éppen ez az érzés hiányzott a tánc teljességéhez.
- Most már csak azt kellene meg tanulnunk, mert másként...
- Most már csak azt kellene meg tanulnunk, mert másként...
Mikor már nem bírtam magammal, akkor a hasát kezdtem puszilgatni egyre lejjebb, és lejjebb, közeledve a bugyihoz. Itt két érzés vitatkozott bennem. Az egyik, hogy szeretném végre látni, érezni, tapintani a punciját is, a másik, hogy annyira szép ebben a bugyiban, hogy szinte kár lehúzni. Mivel férfiből vagyok, előbbi érzés győzött...
Emma megszerette az iskolát, a diákokat, még a munkáját is, bár néhány esetben ő is papírkái hősévé válhatott volna. Reggel még nem olyan izgalmas az élet, mint délután, délutánra mindenkiben leülepszenek bizonyos elvárások önmagukkal szemben. Az eddigi hallgatózások zöme kellő feltűnés nélkül zajlott. Kivéve a mostanit, a lányt mindössze egy nagy méretű fa akadályozta meg céljai elérésében, valami cédrusféle, ami kitartóan szurkálta a tüskéivel...