Intermezzo avagy minden mindennel összefügg

Két nevezetessége volt a vidéki városnak. Egy híres kastély, amiben időszaki kiállítások kaptak helyet, és egy galéria, ami a modern művészet remekeit hivatott bemutatni.

Két héten keresztül minden áldott nap kétszer olvastam el a hatalmas hirdető táblát.
Rajzoló gyermekek - gyermek rajzok - gyertek, rajzok!

Az életem akkor az unalom békalencsés állóvízébe fulladt, amiről lespórolták a tavirózsákat. Hát igen, az unalom. Ádáz ellenség, ami lesből támad és tespeszt. A tespedtség krónikus tétlenségre kárhoztat. A tétlenség, ami a dologtalanság szinonímandja.
A dologtalan kézről pedig garantáltan gondoskodnak…

Paradox módon egy nap, végül is az unalom volt, mi álmatlanságba hajszolt.
Kóros nyugtalanságba. Nyughatatlanságba.
Több élményt, több agyhullámot és egy kis ózont..
Kihúztam a lábam otthonról.


Aqarellek, ceruzák - ti bevonzottatok.
Vagy a francia-park közepén terpeszkedő kastély. A reneszánsz utolsó bástyája, mi magába szippantott. Úgy mentem be a vaskapun, mint egy madzagon húzott, groteszk vigyorú marionett bábú.. Magam sem értettem a hatalmat, az önkényt.

Az ajtóban, ki majdnem elsodort, egy kifelé rohanvást igyekvő, feldúlt arcú fazon…

---

- Ha keresztül vágok az angol - parkon, még simán haza érek a meccs kezdetére - gondolta
Még soha nem járt arra. Megszaporázta lépteit. Félelmetesek voltak a fák, érdekes módon aznap túl korán nyúltak az árnyékok...
Kékesfekete volt a hajkorona mi előtte lebegett. Legalább egy méter hossz lehetett a fejtető és a hajvégek között.
Viselője görnyedten tolta a rozsdás kerékpárt.
A kerékpár, mi négykerekűt húzott. A négykerekű, miben bodza termése sötétlett. Nylon zsákokban, mik orvul árulkodtak. Legalább négy vagy öt zsák, tömvésig megpakolva.

Lassított. Nézte az előtte erőlködő testet, ahogy dacol a gumikerekek süppedése ellen...
Belenyilallott a fájdalom. Az együttérzés fájdalma.
Szike…ipszilon vágás…bordaterpesz… krómacél…
S mindez kampózás nélkül.

Elébe került és megnézte magának. Középkorú asszonynak látszott. Fáradt lehetett. Jó, ha a heti tejre és kenyérre valót összekereshette.
Egyidőben nyúlt a zsebébe, egyidőben szólította.
Nyújtotta a ropogós papírokat, de elakadt a mondanivaló félúton...
Átható tekintetbe…
áthatóan tekintett be.
A tekintet, mi röpke pillantást vetett a pénzre, megvetően, bár egy percre megtorpanva. Az önérzete győzött, mert le se bagózta az adományt. Pedig a segítség szívből jött, ezt bárki megmondhatja. Mintha a jó Isten, Úri kedvében, egy nagyon nagy lelket formázott volna a fazekas műhely magányában.
Mintha kísérletezett volna a tökéletes ember létrehozásával és csak néhány órával a befejezés előtt döntött úgy:
- Na, ezt a prototípust márpedig most dobom a mélyvízbe.
Milyen szándékkal? Ki tudja.
Nem lenne elég néhány esőerdőnyi fürkészdarázs sem a felgöngyöléshez…

Kreol arc homloka volt, mi barázdákba futott, az ajak felborult csónak formája viszont durcás kislánnyá változtatta.
Szükség volt a meggyőző erőre. Spontán jött.
- Nagyon szép a haja- sietett segítségére a hangszíne, ami búgott, mikor szívből beszélt. S az esetek elsöprő hányadában tényleg őszintén beszélt.
A hang, ami hatott, ami nem a hangszálak rezonanciájából, a szájpadlás, a fogak és a nyelv összmunkájából képződött. Valami egészen másból.


Elvette a pénzt és megbiccentette a fejét.
- Segíthetek? - kérdezte, ahogy a kormányt megmarkolta.
Nemleges volt a fej és a nyak össz válasza. Egyértelmű a kéz hárítása.

Mormolt valamit, mikor a férfi már hallótávolságon kívülre kerülte az erdőt.
Csak otthon nézte meg, mit kapott. Meglepődött.
Féltucat gyerek zsibongott és visongott a bicegő lábú asztal körül.
Odakozmált főzelék szaga lengte be a konyhát.
Először feledkezett el életében valamiről, de nem utoljára.

---

Néztem a rajzokat és feltöltődtem. Varázsuk volt. Pár perc múlva olyan érzésem támadt, hogy lubickolok, ahogy lébecolok közöttük.
Colosnak nem mondható volt a férfi, aki teremről teremre járkált. Igazgatta a rajzokat, mint akinek szemmértéke vízmértékbe fejlődött.
Minél több időt töltöttem a rajzok nézelődésével, annál szélesebb lett a mosolyom. A harmadik teremben már akaratlanul felnevettem. Olyan jó kedvem kerekedett, ami talán kevés embernek adatott abban a percben széles e világon.
Valaki nagyon tud valamit- futott át egy felismerően elismerő gondolat bennem.
A gyerekek vagy a teremőr?

----

Amikor gyerekei elaludtak, kiült a nyárfa alá és hosszasan tűnődött. Nézte a telehold mosolyát. A telisteleholdat, aminek fénye reflektorként világította be a környéket. Egy áttetsző felhő volt, mi vette a bátorságot és a hold elé merészkedett…
A természet egyszercsak kísérteties képet rajzolt
Egy tüdő-röntgen felvétel feszült az égen.

Többször felnézett, mint aki nem hisz saját magának. A saját szemének. Az egész balfele kegyetlenül sajgott, mint akit élve boncolnak és szívét, éles körmökben végződő ujjak szakítják el az aortától.
Sosem látott tengert, de sós volt az íz mi terjengett .
Sirályok sivalkodtak és északi szél borzongatta bőrét.
Egész testében remegett, majd furcsa dolog történt.
Szárnyalt és zuhant. Zuhant és szárnyalt.
Hosszasan, órák hosszat, ami neki csak perceknek tűnt.
Szemében játékos zsarátnokok ugráltak át egy tüzet.
Mosolygott, egyfolytában. Átszellemülten vagy megszállottan? Ki tudja.
Mindenesetre gyönyörű mosoly volt, amitől percről- percre tündéribbé változott.
Kisimult az arca. Ajka mozgott, bár nem adott ki hangot.


Két kilométerrel arrébb egy férfi forgolódta át az éjszakát.
Akkor még azt hitte, az utazás izgalma vagy egy régi szerelem nosztalgiája tartja lázban.
Feltette a lemezjátszóra Rímsky Korszakomot és reggelig hallgatta.
Harmadnap este, mikor négyszáz kilométer távolságban a hotelszoba árát készült kifizetni, beletúrt nadrágja hátsó zsebébe. Mindössze aprópénz volt, mi szétgurult. Akkor villant csak eszébe jótéteménye visszaköszönő-emléke.
A szórakozottság is része volt, mint ahogy a feledékenység.
- Hogy is felejthettem el?! - korholta magát, de mosolyra húzódott a szája..
Pár napja elajándékozta az összes spórolt pénzét.
Kiforgatta zsebeit, de már csak tessék-lássék.
Egy kockás füzetlap került elő, pergamenszerűen összegöngyölődve.
A recepciós ijedten hátrahőkölt. Kimeredt szemekkel nézte amint a lap - mintegy láthatatlan kezek simításától- szétterült a mahagóni asztalon.
Egy távoli sziget rajza körvonalazódott. Szabályos térkép- pár pillanat alatt.
Ami zöldeskék fénnyel foszforeszkált:
egy városka neve.


Egy különös folyamat volt, mi kezdetét vette.
Változásnak is nevezhető… és még valami másnak.