Történetek

A hadisten hazament, és nagyon fájt neki az Odinnal való beszélgetés, elsősorban Antonia lebecsmérlése miatt, másodszor pedig a lehetetlen ígéret miatt.
„Mi az ördögnek tettem ezt az ígéretet, miért?” - gondolta haragosan. Antonia is látta, hogy apja nincs igazán rózsás hangulatban.
- Valami baj van?- kérdezte meg, mikor látta, hogy megjött.
- Nem, nincs semmi.
- Tyr! Ne hazudj nekem, kérlek! Látom, hogy van valami! Nekem bátran elmondhatod, tőlem nem fogod visszahallani!...

Emma azt várta, hogy talán majd Tamás közelsége is kivált belőle valamit, ha az a valami kicsit is hasonlít majd az Erik mellett érzett valamire, akkor ez a valami feltehetően általános és magyarázható az egyedüllét fogalmával! Mindenkire kiterjed, és merőben ártalmatlan érzés… itt viszont se izgalom, sem izzadó tenyér, sem csókolási kényszer érzet nem játszott szerepet, sőt éppen ez az érzés hiányzott a tánc teljességéhez.
- Most már csak azt kellene meg tanulnunk, mert másként...

Mikor már nem bírtam magammal, akkor a hasát kezdtem puszilgatni egyre lejjebb, és lejjebb, közeledve a bugyihoz. Itt két érzés vitatkozott bennem. Az egyik, hogy szeretném végre látni, érezni, tapintani a punciját is, a másik, hogy annyira szép ebben a bugyiban, hogy szinte kár lehúzni. Mivel férfiből vagyok, előbbi érzés győzött...

Emma megszerette az iskolát, a diákokat, még a munkáját is, bár néhány esetben ő is papírkái hősévé válhatott volna. Reggel még nem olyan izgalmas az élet, mint délután, délutánra mindenkiben leülepszenek bizonyos elvárások önmagukkal szemben. Az eddigi hallgatózások zöme kellő feltűnés nélkül zajlott. Kivéve a mostanit, a lányt mindössze egy nagy méretű fa akadályozta meg céljai elérésében, valami cédrusféle, ami kitartóan szurkálta a tüskéivel...

Úgy tűnt, a nagy vihar megakadályozta, hogy a lány bulit tartson. Nagyon ideges is volt emiatt, nem csak azért, mert nem jött össze a terve, pont most, amikor lett volna rá alkalom, hanem mert gyűlölt egyedül lenni. Nem számított rá, hogy mikor szülei elutaznak, pont irgalmatlan nagy vihar lesz. Mintha minden direkt ellene szólna. De legalább ne lenne egyedül. Vagyis majdnem egyedül...

Az egyetemi díler a rektor tanácsára - aki aligha aludt azóta nyugodtan éjszakánként, amióta a képei nálunk voltak - egyik pillanatról a másikra a többszörösére emelte az árait és bárhogyan is győzködte Guy, esze ágában sem volt engedni belőlük. Az öcsém rövid időn belül mérlegelte a lehetőségeit és végül pontosan azt tette, amiben a rektor reménykedett: megkísérelte kiváltani az adagját valami olyasmivel, amire a buzgómócsing egészen biztosan ráharap....

Ismerte már Tyr csókját, hiszen egyszer már megcsókolta, de akkor nem a szerelem vezérelte, hanem, a sajnálat. Meg akarta könnyíteni a dolgát, és nem akarta, hogy lelkiismeret furdalása legyen. Ám ez most más volt, egészen más. Tyr keze végigsimította az arcát, a testét, s a lány megremegett, amit Tyr elégedetten nyugtázott. Nyelve szétfeszítette a lány fogait, és a szájába hatolt. Az fiatal lány teljesen elgyengült. Belecsókolta a nyakába, s gyengéden harapdálta...

A szakítást követő randik sorra befulladtak. Akadt cigiző törpe, irritáló cigi szaggal, és nem éppen kebelbarát, menő kétméteres, aki nyakfájást okoz, a legutolsó a majdnem igazi, épp csak a nevét felejtette el mostanra, de abban a srácban volt valami, ami képes lett volna megtartani, a hiba nem is benne, hanem a lányban volt, az hogy tanyasi… ezt kár is részletezni. Néha éjelente, arról álmodott, az élet kegyes és elhozza majd a herceget. De ezt a világot nem az andalító szerelemre találták...

Kata feltépte az ajtót és kiszaladt az éjszakába. A farkasok nem követhették, hisz akkor egész fajuk épségét kockáztatták volna. Szélsebesen futottak, immár ember alakban, de Kata lépéselőnyben volt. Érzékei kitisztultak és a lábai gyorsabban mozogtak, mint valaha. Egy bokorból előugrott egy negyedik és elkapta a lányt. Kata minden erejével azon volt, hogy letaszítsa magáról a fiút, de nem ment neki...