1*1 Enter 4. fejezet - 1.

4. FEJEZET
(A gondok)

Emma fixációitól tartva, kimerülten tartott hazafelé, valamit billent az a mérleg, a pozitív irányba is, de elméjében nem rajzolódtak ki a következmények képei. Más sem, minden kialakuló kép elhomályosodott, előtte, mit sem sejtett a mérleg kiegyenlítéshez elegendő információkról, hogy a kiszemeltje elnyerte a szabadságát. Még a kudarcokra sem gondolt, egyszerűen csak mosolygott mindenen, a buszon, kisgyerekes anyuka küzdött a három rém rossz kisfiával. A legnagyobb a busz rúdon forgolódott, még a kisebbek rá nehezedtek egy kövér, télapószerű bácsira, és követelték rajta a karácsonyi manókat és rénszarvasokat…
A túl oldalon vita folyt a hó helyzetről, a férfiúi hiúságról.
A kettő aligha vágott össze, de a szófoszlányokból ennyit ki lehetett érteni.
Micsoda hosszú macera folyt a busz többi részében is. Iskola természetű zsongás, felnőttek, gyerekek hangos, suttogó beszédének egyvelege.

Lilla telefonhívása várta otthonra belépve, kérdezett és kérdezett és kérdezett. Jó burkolású dézsából öntötték őket. Hamar letudta a dolgot, két szóval, Igen, és Nem. Az igen a tervére vonatkozott, a nem, arra hogy a jövőben lesz e folytatás. Apja hallotta a tartalmatlan kommunikálást, de nem értett semmit sem. Anti bácsi tagadhatná az apai mivoltát, de kár lenne érte, érzi, hogy a lánya körül nem stimmel valami. A felesége volt utoljára ilyen furcsán szédült állapotban. Kevés beszéd, sok elvonulás, rengeteg alvás, már nem olyan érdekesek az állatok, valahogy elmaradoznak a kint töltött órák, a bugyuta semmit tevős percek. Az eddig órákon áttartó állat etetések, fél órásra szűkültek. A szürke egyéniséget felváltották a színek. Márk például, jelenleg Lizával szenved, a szó szoros értelmében. A szobában vannak kettesben, pislogó gyertyafény szivárog ki az elmosódott ablaküvegen, és mit jelent ez. Egy romantikus estét?

Emma nem akart hallgatózni, de, hamarosan azaz két lépéssel a telefon letétele után, világosan kivehetően észlelte, hát nem Liza hangját. Egy idegen fiatal cincogó hangocskát, ami az előszoba területét gondosan végig futotta, élesebb és halkabb tónusokban felváltva. Evidens helyzet Márk részeg állapotában felcsípett egy leányzót. Gyorsan hatott nála a méreg, valószínűleg elbódult és nem volt képes belegondolni a háziak helyzetébe.
Minek hall meg olyan dolgokat, amik, nem rá tartoznak, kicsit sem… Semmi remény, arra hogy megússza a kiszivárgó hangokat, mert a szoba meglátogatása után a fürdőszoba jönne, ami Márk szobájával szemben van. Jó lenne ki kerülni a vonzáskörzetéből. Épen és egészséges halló járatokkal, vagy zárkózzon be a fürdőbe még a lány nem, távozik. Vagy itt marad egész áldott este? És reggel majd őt pillantja meg a fürdő csempéjén tapicskolva.

Apjával tartott, hadonászós kommunikálást, arról hogy ki van bent öccsével, de az csak vállat rántott, és kavargatta tovább az esti csipkebogyó teáját, majd hangosan szürcsölve hörpintette befelé. A teához hozzá tartoznak a különböző színű, sárga, fehér, fekete kapszulák és pirulák is. Egy korty tea, egy bogyó a szájba. Még látni is rémes, de ez az ára a felépülésének. Apja, körülbelül a harmadik méregnyelés után, alaposabban vette szemügyre a következő, nem túl bizalomgerjesztő gyógyszer szemet, és heves mozdulattal letette az asztalra a teás kancsó mellé. Egy picit gurult még mire megálljt parancsolt magának. Emma, felettébb elkeseredettnek látta apját, mióta haza jött nem igen látszott letörtnek. Ez idáig.
- Apa, mi a baj?
Kérdezte meg, miután lepakolta a dolgait.
- Muszáj nekem beszedni, ezt a sok…- Kezével odébb lökte a gyógyszeres dobozát, és kérdően nézett a lányára.
- Muszáj! Még egy darabig.
- Életem végéig!
Emma, elkomorodott, ahogy apja, tanácstalanságát látta, de akkor is neki van igaza, amíg él, ezek a mozzanatok most már elkísérik.
- Igen. Életed végéig.
Odébb húzta az asztalhoz a székét és leült. Mutató ujjával közelebb tolta a hoppon maradt gyógyszer szemet, apja asztalon pihenő kezéhez, és megkérte rá hogy vegye be.
- De, én jól vagyok! Semmi bajom, és a doki mégis kiírt még két fajtát ezekből a keserű izékből.
- Biztos, azért mert most azokat is szedned kell! A műtét sikere önmagában kevés. Ezt te is tudod! Nyomás le azzal a bogyóval!
Utasította, apját, aki morogva ugyan de a maradék teával együtt lenyelte a gyógyszer szemet.
- Nagyon helyes! – Folytatta Emma, majd felegyenesedve oda lépett, megpuszilta, és átölelte apját.
- Mit terveztél ma estére? - Kérdezte meg apja kisvártatva.
- Két dolgot, egy, egy forró fürdőt, kettő, írást, mert piszokul le maradtam az elmúlt pár napban, azt hiszem ezek ma, ki vannak lőve! Hála Márknak! Eszemben sincs őket hallgatni egész éjjel! Úgyhogy bocs apa, de magadra hagylak! Mert a konyha sem hangszigetelt terület.
Mosolyodott el Emma. Anti bácsi esze viszont élesebb volt, mire Emma kijelentette, hogy elhagyja a konyhát apja már rég magára, csukta a szobája ajtaját.
- Én is megyek aludni! Reggel találkozunk! Jó éjszakát!
- Kösz, Apa!…Jó éjszakát!

Döntés képtelensége miatt, hogy mit tegyen inkább a szobájába hurcolta a vacsoráját, kenyér, szalámi, savanyúság, vaj, és nasinak rengeteg francia drazsé… csömör csokis nyalánkság. Törökülésben skubizta végig az esti műsor ajánlatokat a Tv-újságban. Akció, Akció, vígjáték, romantikus… sorolta magában. A gond, az hogy vannak jó műsorok, de egyszerre futnak, ezen a csatornán is meg azon a csatornán is, gondos aláhúzogatás után, megállapította melyik a legmegfelelőbb műsor leosztás, elsőnek akció, azután trhillert, végül romantikus könnyben úszkálós estet töltött a tv előtt.

A lány másnap reggel már nem tartózkodott a házban, valószínűleg angolosan és önszántából távozott, mert Márk aligha lett volna képes kikísérni akár az ajtó bejáratáig is. A szobaajtón bepillogva, a srác lába lelóg az ágyról a kezével együtt arca mélyen, bele van fúródva egy nyállal körül folyatott párnába. Olyan mélyen alszik, hogy dudaszó sem ébresztené fel. Emma a szokásos programok után erőteljesen bele feküdt a pletyi lapok zuhatagába. Szeretni nem lehet az ilyen lapokat csak törtető lelkesedéssel kinevetni vagy sajnálni mások címlapra kerülését. Méla szánalommal lehet végig olvasni a legprűdebb legunalmasabb cikkeket is. Ez újság függő, Egon cikkei tartalmasak viccesek és néha nagyon fárasztóak is! A kínai árusokról cikkez újabban, frappánsan megközelítve a magyarok egyre fogyó számát, ami a kínai beözönlést illeti! Nem teljesen világos mit is akar mondani a negyed oldalas kis megjegyzés, de a kép mindent elárul. Utca, ajtók, kínaiak. Dohányzó kínaiak egymás közelében lévő boltokból ki figyelve. Jól sikerült fotó, mellé kitűnő szöveg együtt tuti befutók Egon újságjában.

Kevés meggyőződéssel, de tovább olvasta a kezébe vett újdonságokat, tankönyv sereget és váltogatta őket, melyik pillanatban mihez volt kedve, és határtalan türelme kibogozni a szálakat, a madarak és fák világában, olykor kőkemény határozottsággal vágta le őket az ágyára a padló szőnyeg nehezen hozzáférhető, szekrény alatti részeire, gondolkodás nélkül! Ámbár megtehette volna, hogy inkább tanul, mint sem mással, felesleges kihagyásokkal tölti el nevezetes tanulós perceit. Felvonultatta a porkeltési képességeit, és még apját is rá kényszerítette a maga utáni elpakolásra, ami még három kávé után, vagy, kávé előtt is nehezére esik! Nagy feladat egy férfit rendre parancsolni, rá kényszeríteni valami olyasmire, ami nem az ő konkrét elfoglaltságai közé tartozik. Például, egy férfi, nem mosogat, nem mos, nem varr, enyhén szólva nem csinál semmilyen női munkát, olykor még csak nem is borotválkozik, vagy csak az arca egy részén, borostanövesztés, illetve időmegtakarítás céljából, inkább az utóbbi. Anti bácsi rém házias, ha nem azt nézzük, hogy nem él egyedül.

***

Délután, újabb munka nehezedett rá, a kiközösítés egy olyan módja, melyet tulajdonságokkal lehetetlen felruházni. Ez az eset bárkivel megtörténhet, és függésbe hozható a sok másik esettel, mégis különbözik azoktól. Lány, tizennyolc éves. A nagyszülei gyerekkorában meghaltak, egymás után mind. Apja, gazdag gőgös ember gyereke, anyja paraszt család sarja, jó lelkű munka szerető, szeretetét jól titkoló asszony. Az apa, a lány születése óta alkohol rabja volt, verte a feleségét, és nem törődött szeretetet kereső a földön pléden kisállatokkal játszó kislányával. Vagy ha mégis, az egész teste bűzlött, a ruhájába ivódott kocsma szagtól, de még nem volt annyira részeg, hogy egy négyévest is képtelen legyen szórakoztatni.

A házasság mindössze hét évig tartott, normális percek nélkül, szülővel az őrület szélén, egy anyával, aki maga maradt, ahelyett hogy hagyja magát összeveretni. Két éhes szájat bízott rá a jó isten, a lányét, és a bátyjáét. Ez gyakori példa, elvált szülők gyermekeként felnőni, manapság szinte egy általános sérelem. Ami eleinte talán nem is akkora probléma, ha a gyerek még túl kicsi hogy felfogja mi is zajlik körülötte. Mennél tisztább a gondolkodása, annál rosszabbá válik elmondania, és viselnie, a múltat. És talán, a legtöbb esetben az ember pusztán, az elvesztés, elhagyás tényével küzd, hogy miért is éppen vele történt mindez. Egyrészt az apa szó, jelentése, mint olyan ki veszik az életéből. Másrészt maga is, akinek ezt a szerepet be kellene töltenie. A felnőtt kor küszöbén állva, de legfőképpen előtte nehéz komoly érett fejjel gondolkodni, egy csonka családban. Ahol gyakorlatilag két ember húz az életben maradásért, mert a báty már rég külön utakon jár, a saját családjával. Két nő pedig nem épp egy jó párosítás.

Nos, ez a lány valahol fél úton jár az iskola, és az otthoni viszonyok leküzdése között. Régen, a családok munkába küldték még a legifjabb gyereket is, fittyet hányva, a továbbtanulásra. Ő, viszont tanulhat, és más semmit. Az anyagi vonzatok miatt, a múlt béli vonzatok miatt, ezerszer is elzárkózik az emberektől, mintsem barátságot reméljen tőlük. Mert ha az ember sokszor végig hallgatja, az apja alkoholizmusának történetét, minden szájból, más-más változatban, de ugyanazon lényeggel, hogy az életében más sem számított neki, mint a pénz, amit az ivásra költhet. Akkor kialakul a védekező mechanizmus, mely minden egyes csalódás után automatikusan felmerül, hogy az apámnak se kellettem, nincs senkim, akihez fordulhatnék, és emiatt én vagyok a rossz. S ha én vagyok a rossz, akkor azzal vele jár a következő mondat is: Olyan, vagy mint az apád! Felelőtlen, meggondolatlan, esztelen…
Egy utód sem viselheti béklyóként a múltat, még akkor, sem ha néha tényleg hibázik, vagy téved…

Szép az ellentettjéért való küzdelem, hogy nem esünk soha hasonló hibába, mi majd mások és másmilyenek leszünk. De, a vér nem hazudtolja meg önmagát, amikor valakink meghal, tovább hordozzuk magunkban, egyben a jó, és ugyanakkor a rossz tulajdonságait is. És ha valami isteni negatív csoda folytán egy olyan ember testéből sarjadtunk, akit halála után, mindenki gyűlöl, mert az életében tönkretett másokat, és a hátunk mögött olykor meghalljuk a „Tudod ki az apja” mondatot. Az a legfontosabb hogy ne higgyük el a vádakat, se gyerek fejjel, és később felnőttként sem…

***

A következő hetet Lilla, hangulat változásának leküzdése indította. Sajnos az anyukája ismét megfogta a boros üveg karcsú nyakát, és borgőztől átitatottan verte szét az otthoni berendezést. A lány elmondása alapján, még szerencse hogy a látása néha cserbenhagyta, mert ha a vázát célozta meg egy tányérral, akkor a falat találta el, ha meg őt, akkor a vázát. Fájdalmas helyzet. Először lépett a kapcsolatuk olyan fázisba, amire nem is számított. Persze jobb lett volna, ha Emma, nem azért hívja meg Lillát az otthonukba, mert annak családi gondjai vannak, hanem azért mert épp kedvük támadt együtt tölteni egy estét, vagy többet. Előre láthatóan 3-napig, lesznek, nővér és hugica állapotban, a cél érdekében, továbbra is bármit. A különös az, hogy bár az emberek hallják, saját fülükkel hallják ezeket a történéseket, mégsem értik meg igazán, nem érzik át, és igazából nem is törődnek más emberek sorsával, néha pedig kellene. Néha? Mindig! De ez lehetetlen, mert a négy fal árnyéka mögötti események sokszor a családban maradnak, és egy tinit alapvetően képesek egész életén átkísérteni. Kihatva a jövőjére, az emlékeire, mert sokszor nem a jó dolgokat említjük meg, hanem azt, ami szomorú volt, és mi keresztül mentünk rajta.

Az alkoholisták is elkezdenek valamiért inni, és szinte 100% hogy nem azért teszik, mert annyira kimondhatatlanul boldogok, csak elfáradtak, unják a küzdelmet, a hazugságokat, a nincstelenséget, tisztelet a kivételnek, aki önhibáján kívül kerül ilyen helyzetbe. Lilla anyukája, magányos, és unalmas életéből minden formán próbált már kitörni, sikertelenül, elbukva az összes jól menő állás interjút. A férje viszont jól kereső üzletember, külföldi biztos állással, ahonnan talán ebben a hónapban haza jön egy időre, és rendbe teszi a kialakult háborús övezetet, de aztán megint elmegy és ez egy feleségnek borzalmas érzés, lehet. A hiánynál pedig már csak az a rosszabb, ha nem tudja örömét lelni semmiben, csak az ivásban.

Lili, önmagát nem is félti, csak az alakulófélben lévő párkapcsolatát, ami egészen tartósnak bizonyul. A szokásos terem, ablak párkányáról szép kilátás nyílik a tájra, a távolban szétszórt tanyavilágra, és a még távolabbi tangazdaságra. Lili szeme nagyban pásztázta a terepet, el volt keseredve, de bánatának, jól leplezetten adott hangot.
- Rendes tőletek, hogy befogadtok, erre a pár éjszakára. Mikiéknél, még nem mernék megaludni, mit szólnának a szülei!
Halkan beszélt, és java részt ki az ablakon mintsem Emma felé fordulva.
- Jól van, ne szabadkozz már, én szeretném, ha körömben töltenéd el a „szabadságodat”! Most legalább közelebbről is megismerheted, a Tündérek birodalmát!
Emma széles vigyorral közeledett az ablak felé. Aztán Lilla hirtelen megfordult és percek óta először a szemébe nézve, jött egy olyan kérdéssel, amire barátnője ez után az elmélyedt beszélgetés után nem számított.
- Mi újság, a fekete forgószéllel? Nagyon megfeküdhette a gyomrodat a pasi, mert nem beszéltél róla már vagy két és fél napja, előttem legalábbis nem. Mi lett a csókkal?
Fékezés, hüledezés, és meglepettség után, természetesen és nyugodtan válaszolt.
- Semmi! Meg tettem és ennyi.
Hanyagul, megrántotta a vállát, és lapozott egyet a fali újságra tett kis füzetben. Lilla, mérgesen rivallt rá.
- Azt ne akard beadni nekem, hogy ezt akartad és mást, semmit! Szerintem te bolond vagy, ettől még rosszabbul fogod érezni magad, mint eddig valaha is előtte.
- Erre én is rájöttem, de nem érdekel, akkor sem érdekelt, csak az, hogy én magam választ kapjak…
Jó érzés volt, szükségem volt rá, és ennyi…
- Visszacsókolt? Mondott valamit?

Lilla, felpörgette magát, Emma dettó ugyanazt tudatta vele, mint aznap este mikor mindez megtörtént. Kezébe szedte a holmijait, és magyarázat nélkül is képes lett volna lelépni.
- Igen, és nem! Na, szia! Este találkozunk!
- Miért csak este, már nem is akarod a szüneteket velem tölteni?
- Lilla! Tudod, hogy le vagyok maradva, egész éjjel beszélgetni fogunk, ne izélj már! És verd ki a fejedből a gondokat, oké?
- Igenis, Tündér főtörzs kisasszony! Ahogy parancsolja!
Önnek ajánlom, kerülje Mr. Savanyút, mert főni fog a fejecskéje.
- Ha, ha.
A hétvégi tanulási roham, felhúzta a felelet jegyeket, búcsút intett a félévi ketteseknek, és hármasoknak egyaránt.
Ha a maradék 1.5 hónapban tartja ezt a szintet akkor biztosan. A hétfő mindig nehezebb a többi napnál, viszont ez ér véget a leggyorsabban.

Lilivel közösen mentek haza, megtörténtek a bemutatások. Anti bácsi meglepetten fogadta ugyan a lányt, de nem szólt semmit, a nevén és apa szerepén kívül. Márk annál sokkal szemfülesebb volt, Lillát csak hírből, és Emmától ismerte, azt tudta, hogy csúnya hernyó kifejezéssel élve, „ronda”, már ha belekerült abba a bizonyos irat pakkba és a bemutatás előtt halálos közömbösséggel közlekedett a házban. Aztán nővére, „na, mutatkozz be szépen!” nyakon ragadós módszere után, Lilla elé állt. Első reakció, padlónéző szemrángatás, második reakció, a szemkontaktus felvétele, harmadik reakció, lebénult arc, halk köszönés, és a nevének darabos kimondása. Valami történt. Márk észhez térését követően, végig legeltette a szemeit a kabátjától megszabaduló Lillán. Majd udvariasságát fitogtatva, a lány mellé ugrott és kiemelve a kezéből a kabátot a fogashoz vitte.

Emma sokat tanakodott, mi üthetett, drága öccsébe, de a fontos az, hogy jelét nem adta a kezdetleges leplezetlen ellenszenvének. Lili, pedig jó kedvű volt, most és az este folyamán, és másnap és harmad nap is. Túlzás azt állítani, hogy talált egy új családot, de valami hasonlót biztosan, minden est különleges hangulatban telt, kártyázással, foci meccs drukkerkedéssel, és az éj csendjébe suttogott, szívügyek kibeszélésével. Az ilyesminek van varázsa, a kártya magával ragad, késő órákig, és mennél többször állsz nyerésre annál jobban, szeretnél az él mezőnybe kerülni. Micsoda élvezet kikukucskálni a szétvont lapok sarkai felett, és már-már lélegzet visszafojtva várni a hatást, amit a győztes lap letétele után tapasztalható, java részt, Á, meg Ú, Már megint te nyertél…

Vagy egy foci meccs közbeni fel-leugrálás, ökölbe szorított kezekkel, és korlátlan hangsebességgel előadható, hogy, „Mozogj már! Szöglet! Gól! „mondatok. De ez mit sem ér, ha éjjel még mielőtt el alszunk, nincs aki megkérdezze tőlünk, jól telt e a nap?. …A Tündér tanyán, és a „ normális” családokban ez így megy, ami az életben nem szép azt kompenzálják azzal, amit úgy hívnak szeretet.

***

Valahol szerda környékére, Emma, minden óráját fél álomban töltötte, keveset aludt, és túl sok időt pazarolt a formaságokra, már ami a tanulást illeti. Képes volt gyakorlásra használni egy számítógépet, mert Erik óráinak anyaga, önálló tevékenykedés nélkül értelmetlen lett volna. A diákoknak külön erre a célra, illetve, saját, célra kiadott Info terme van, sokszor degeszre tömve letöltést végzőkkel. Egy óra gyakorlás, és a következő órán, jobban megy majd minden, mint eddig. Két ok vezérelte, okosodni, és bizonyítani. A harmadik ok, az, amit sohasem ismerne be magának, de tudja, hogy így van: dicsérethajhászás… és ebből kifolyólag következik, a másik fél érdeklődésének felkeltése.

A gyakorlás után, ásítozva, vonult be órára. Tivadar, már bent volt, nagyon nyomatékosította, hogy közelednek a vizsgák. Ezért, bekeményít, ami a tantárgyát illeti, és számonkérést tart az összes tételből. 4-es tétel számokra szedve, a 20 tagú tétel sort. Egész évben, írásban feleltetett, jobb szerette, otthon nyugalomban kijavítani a dolgozatokat, valahol a tölgyfa szekrény sor, és a bőr fotelok közt elhelyezkedő antik író asztalán. Imádta elsütni, az egyes osztályzatú dolgozatok kiosztásánál, hogy „Ezt még az asztalomra se tenném, olyan borzalmas!” És tényleg így volt, az érezhetően egyvonalú írásbeliket, a széles térdére tette és ott írta rá a lapra az elégtelent. Ez mindig látszott, a hullámos egyeseken. Fura egy alak. Ennek egyértelműbb jele, már csak az, amikor a zakóját, élére állítja a fogason, csak, azért hogy a két válltömés közti rész szabályos háromszöget formáljon vagy a tanári asztalon lévő kaktuszt, forgatja negyedórákig, hogy a megfelelő szöget megtalálja” Kinek honnan nézve a legszimpatikusabb az a kaktusz.” Biztos, pályát tévesztett, ha matek tanár lenne, sokkal érthetőbbek lennének ezek a megnyilvánulásai…

Lujza néni, neki szaladt az utolsó kupac adathalmaznak, és hatalmas örömmel az arcán kezdte az órát, a kedvenc témája volt soron… mégis már az óra felénél rájött hogy senkit nem csigáz fel, hiába csomagolja be történetekbe a mondandóját. Zömében az ablakon kifelé bámulva töltötték az idejüket az osztálytársak, az ablaktól távol ülők a könyv lapjaira rajzolgattak non figurative figurákat. Emma, kezeit összezárta a padon és rá hajtotta a fejét. Akár aludni is tudott volna. Hébe-hóba ránézett a tanárnőre, akinek a kezei nagy ívben hadonásztak, dundi lábaival az asztal körül sertepetélt. Igazgatta az asztalt, a naplót. Ilyenkor a fejét felemelte, s ha a nyaka elfáradt, akkor visszasüllyedt a karjaira, és lehunyta a szemét. Azért elaludni, nem mert. Szomorodni, annál jobban. Lilla, jól helyben hagyta délelőtt. Elvégre igaza van. Saját nézőpontból, önzőnek tűnnek a cselekedetei. Már akkor hagynia kellett volna a dolgokat, amikor azok kezdetüket vették. A hülye hormonjait meg börtönbe kellett volna csukni, mindaddig még ki nem válik a suliból, egy újabb munkába. Hát ez nem jött össze. Az a „Vallomás” amit adott, akkor aznap bátorított volt, ma meg esztelen hiba! Végiggondolva, bajba sodorhatta volna azt, aki enné meg a fene, de sokat jelent a számára, állás elvesztésig… Elméletileg és gyakorlatilag is csak az őrangyalkájának köszönheti, hogy senki sem nyitott rájuk.

A férfi már megint birtokba vette a gondolatait, de amikor a jelző csengő felverte az andalító álomból, rémülten vette tudomásul, az a nő, aki előtte még most is kitartóan magyaráz, annak a férfinak a kolléga nője, akiről magában ódákat zeng…
Gréta, társaságában mentek az Informatika órára, főfejesként tudott viselkedni, és vezetni az osztályt. Mindenben. Alapvetően kedves, és vidám, de ha valaki kihozza a megszokott ritmusából, akkor nagyon aljas dolgokat képes művelni. A csapat leghelyesebb, ebből következően legvonzóbb, legalábbis számára, legvonzóbb srác, háromheti járás után ejtette. Idejük sem volt az osztály előtt együtt járni, de azért mindenkinek egyértelmű volt mi zajlik köztük, már év eleje óta. Épp mostanra teljesedett ki a kapcsolat, és ért is véget.

Gréta arca ütemesen mozgott, egészen a terem ajtóig, egy nagy gömb rágógumit emelt ki a szájából, mérhetetlenül gusztustalanul. Bent a fiúk lecuccoltak, és elvonultak dohányozni. Mindenki kiment Gréta pedig csíkot húzva a rágóból körbe tekerte egykori imádottja könyveit és füzeteit. Visszazárta a táska cipzárát, és mint aki jól végezte dolgát szintén kilépett a folyosóra, remélhetőleg kezet mosni. Ez a jelenet sem emelte a nap fényét. Az óra kezdésre, felsorakoztak a gépeknél. Gréta, zavartalanul, nézett néha a táskára, de az nem nyílt ki.
Emmát nagyon szórakoztatták a történések, eleinte aztán rájött, hogy most már őt is érdekelné a srác eltorzuló arckifejezése.
Fjodor tanár úr, felváltva rohangált egyik géptől a másikig, melyiken milyen megoldandó feladat akadt éppen.

Jó kedve lévén, Internetről leszedett viccekkel akarta életben tartani a lassuló társaságot, sikerrel. Egyedül Emmát és Grétát nem dobta fel a vicc. Megse nyikkantak, Gréta már a körmeit rágta az idegtől, miért is nem láthatja már azt a tekintet. Emma pedig elzárta magát, érzékszervileg tökéletesen a külvilágtól, és eszeveszetten beásta magát egy…Feladatba. Elég irritáló körülménynek számított Erik hangja, és ránézni újabban megint nem, mert. Valahol itt akadtak el a feladattal, mert tömeges hisztéria vette kezdetét a tanteremben. „Hagyjuk már abba!, Mennem kell haza !, Elég! „mondatok miatt. Erik amilyen engedékeny volt elnapolta a feladatot. A lányok viszont töretlenül küszködtek tovább, amíg már ketten maradtak. Gréta rövidesen Tanára ellenőrzését meghallgatva, futott a kedvenc táskája után. Következésképp magára hagyta barátnőjét nyakig a feladatmegoldós slamasztikában. Erik, nem egyedül Gréta makulátlan tökéletességű munkáját méltatta véleménnyel, hanem Emmáét is. Nézte a monitort és közben mormogott valamit az orra alatt. Sok értelmetlen szakszót, amitől egy technika mentes ember a falnak megy, de az eredmény kielégítő, a feladat majdnem hibátlan.

- Ez itt nem stimmel!
Szólalt meg a férfi, mielőtt még teljesen átnézte volna a feladatot.
- Nem baj!
Reagált rá, Emma, és idegesen nyúlt az egér után, de azt a férfi gyors rántással el vette előle.
- Ez relatív! Mi a baj?
- Hosszú volt a nap.
Ahhoz képest, hogy a nap szó mi szó abszolút megviselte, fejében alig pár minutummal ezelőtt kelt életre a múltkori két perc gyengédség, és már megint csak fel leszaladgált rajta a borzongás. Főleg, Erik új zakójára sandítva. Mintha rá öntötték volna, fess volt és elegáns, bűzlött a megszokott parfümjétől, és Emmát halálra idegesítette, ahogy egyre csak magyarázta a feladat konkrét és bonyolult megoldását. Egy mukkot se értett, csak a következő mondatra kapta fel a fejét.
- Miért a padlót nézed?
Kérdezte a férfi.
- Mert tetszik a mintája!
- Nincs is mintája!
Önelégülten nevetett. Emma, arca szikrányi jó kedvel sem kecsegtette, sőt ellenszenvesebb lett, mint valaha.
- Igaz! Megmondjam őszintén! Egy ostoba libának érzem magam, mert ahelyett, hogy itt válaszolgatok a kérdéseire, és hallgatom mehetnék, haza, de én nem ezt teszem.
- Nem, jelenleg még ülsz, és nem figyelsz rám! Ami rosszul esik!
Erik szomorkásan nézett rá, Emma még akár meg is sajnálta volna, de nem tette.
- Mondtam már, hogy figyelek! Túlságosan is!
- Nem!

Erik megragadta a kezét, és ujjait átfűzte az ujjai között. Forró tenyere egybe olvadt az övével, gyengéden tartotta fogva, még el nem érte hogy Emma a szemébe nézzen. Cseppekben tudott volna szét olvadni, amíg szemébe nézett, és annak színeit felfedezte. „a szeme beszél a szája soha!” Már megint. Ő meg akaratlanul is gyengül, mint kevéske idővel ezelőtt. A férfi lehajtotta a fejét, és alulról nézett fel a lányra, komolytalanul. A következő másodpercben az ajtó hangos nyikorgása zavarta meg őket. Szerencsére, csak a huzat volt. Elég indok ahhoz, hogy elszakadjanak egymástól. A lány lázas sietséggel öltözködni kezdett, és dacosan rángatta magán a székbe akadt kabátot. Erik a terem elejébe sétált, onnan mérte végig újra. Gondterheltsége mély árkokat vont a szeme alá. A monitorra nézve homlokát ráncolva, köszönt el Emmától. Emma biccentett egyet és megkönnyebbülten siklott végig a folyosón, mialatt egyre arra gondolt, mennyivel jobb is volt egy héttel ezelőtt.

***

Ezt az estét még Lilivel töltötte. Szinte éjfélig a lovak mellett voltak. Gömböc minden jel szerint elleni készült, de mind hiába készültek rá a nagy pillanatra, a kis csikó nem akart kibújni. Miután, gömböc gondosan megcáfolta, azt hogy a ló állva alszik, a lányok becsukták az istálló ajtót és elvonultak aludni. Anti bácsi ébrenléte, se lepte meg őket, ahogy beléptek a nagyszobába. Kézdörzsölgetve gubbasztott a kandalló mellett, amiben épphogy csak pislákolt a tűz.
- Semmi?
Kérdezte kikerekedett szemekkel. Emma, jót mosolygott Apja lelkesedésén, mondjuk ő még a sárga kiskacsákat is buzgó izgalommal, várja.
- Semmi! Talán majd holnap! Nyugodtan feküdj le te is!
- Mindjárt megyek! Aludjatok jól!
Legyintett a kezével a hálószoba felé. Emma megfogta, az ablakon kifelé bámészkodó Lilla karját, és magával rántotta a fürdőszobához. A lány bukdácsolt egy sort a szőnyegben, majd magára találva intett a plédet kutató Anti bácsinak.
- Jó éjt!
- Jó éjszakát Apa!

Emmáék forró fürdés után, vastag köntösben szaladgáltak a konyhában, magukhoz vettek egy kis jeget, az ablakból és csendesen egymás után lopództak be Márk szobájába. Márk minden tagja, a szélrózsa minden irányába lógott. A cseppenő jeges vizet végig pötyögtették a hasán, ami egy idő után, fél álomba hozta. Motyogott valamit, és amíg a lányok visszafogott kuncogásban törtek ki, addig rá készült a hirtelen jött ugrásra, amire egyik leányzó sem számított. Lillát berántotta a test meleg ágyába és kezét, lábát maga alá szedve, szorosan lefogta. Lilla megszeppenve, rég elfeledve a nevetést, nézett a közben folyamatosan kuncogó Emmára. Akinek a kuncogása épp úgy abba maradt, mint a barátnőjéé, ahogy meglátta hogy öccse szavak nélkül szájon csókolta Lillát. A következő pillanatban már csak a fájdalmas ordítást lehetett hallani, Lilla, felugrott meg igazította magán a köntöst és elégedetten látta, ahogy Márk összegömbölyödve nyekereg valamit. Jó alaposan helyben hagyta a térdével. Ki élvezték a látványt, majd, sebesen távoztak a szobából. Féltek elaludni, nehogy bosszú hadjárat induljon ellenük, de hajnali kettőnél tovább nem bírták az ébren létet.

Folyt. köv.