Történetek

Ahogy elmélázok a kicsi lány felett, - ő már messze jár - arra gondolok, talán lehetnék jobb szülő. Talán lehetnék türelmesebb, talán ha néha megérteném gyermekem szemében látott önzetlen szeretetet... talán, ha néha én is képes lennék olyan tisztán, és őszintén kimutatni szeretetemet, mint ő, akkor jobb lenne ez a világ. Miért nem tudom sokszor megérteni őt? ...

- Gwedmir mester, ha néhányan el tudnának menni feléleszteni Lawrent... – Jrewalt előrehajolt, és mélyen a nő szemébe nézett. - ... az valószínűleg elég nagy fordulatot hozna mindannyiunk számára.
- Igen, de miből gondolja, hogy sikerül?
- Bízni sosem késő – felelte az igazgató. – Csak legyenek megfelelő embereink a feladatra.
- Rendben, körülnézek – határozta el Gwedmir. – Azonnal útnak indítom őket...

- A fiú említett valamit, amiből arra következtetek, hogy a szüleid vámpírok bosszújának estek áldozatul.
- Igen. Tudja a szüleim is vámpírvadászok voltak. Engem is, és a nálam egy évvel fiatalabb húgomat is megtanítottak a fortélyaikra. Két éves korunktól tanítottak minket lovaglásra, meg hasonlókra. Hat évesen kezdtünk kardot forgatni. Aztán négy évvel ezelőtt meghaltak...

És néhány év kiképzés után végre eljött az idő, most elválik ki lesz a Felkelők grifflovasa. A tündék és emberek is egyértelműnek vették, hogy Aidané lesz a megtiszteltetés, de a férfi gyakran felidézte azt a régi pillanatot, amikor az újszülött griff és a lány között valami különös kötelék született. Szobájában ülve várta, hogy elérkezzen az időpont, mikor a Vízesés Terméhez kell majd járulnia. Újabb emlékképek tolultak szemei elé...

Anna a város szélén lakott az egyik aprócska házban. Nagyon várta már a holnapot, amikor a télapó eljön és meghozza az ajándékokat. Mindig is kedvelte a meglepetéseket de most mást szeretett volna kapni. Mikor anyukája megkérdezte tőle, minek örülne a legjobban, Anna azt válaszolta, hogy szeretne találkozni a télapóval...

Hogy két testvér közül melyik lesz a sikeresebb? A recept szerint az idősebbik, hisz a kisebbik imádatán hízik önbizalma és igazi vezető lesz. Egy másik recept szerint a húg vagy az öcs, aki testvére nagyképűségét és hamis biztonságérzetét kihasználva túlnő rajta, mindezt pedig egyik pillanatról a másikra. Ilyenkor jön a nagy koppanás. Én voltam a nővér, s engem nőttek túl...

Rettegtek tőle, de egyben gyűlölték is, és féltek róla beszélni. Ómenként emlegették, a pusztulás jelképeként, szívüket összeszorította a sajnálat ha a Halálhozó megjelent közöttük. Fiatal, de mégis kortalan lány volt, valaha szép arcát eltorzította a hosszú szolgálat. Bőre sápadt, szinte fehér, szemei villogva szórják a fájdalmat...

- Nos, a denevérek mindig a barlang leghátsó részén élnek, és az alattuk lévő köveken általában olyan foltokat lehet találni, amiknek a színe az alvadt vérre emlékeztet. No meg, hogy nehezen hozzáférhető helyre bújnak. Ezek a legbiztosabb jelek, hogy ezzel a fajjal van dolgunk.
- Egyéb információk, Doki?
- Azt hiszem, mindent elmondtam...

Vén, elfeledett lomos ládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit….

- Tündérnagylány! Miért piros a szemed? A Tündéreknek piros a szeme?- ekkor felugrottam és rohantam volna el, hogy megnézhessem tényleg vörös-e még a szemem, de közben nekimentem Armelnek.
- Hova sietsz?- kérdezte mosolyogva, majd arca komorrá vált, rájött a válaszra.
- Armel! Hidd el nem tehetek róla, mielőtt elindultunk még olyan volt, azt hittem az idegességem miatt és, hogy elmúlik...