Történetek

Mögöttem a zenegépnél egy részeg nő és egy még részegebb férfi groteszk táncot jár valami korcs, digitális burleszkre. Akár a hattyú tava is lehetne, ha leírt köreik nem a végtelen nyolcasát formálnák, ha nem láthatatlan korlátok, meredélyek szélén egyensúlyoznának. Egy asszony mindent megbocsát. Tekintetük poros és éhes, de nem kászálódnak ki a bedobált érmék csatornafolyamából. A férfi kopott lábbelije halk koppanásokkal szökell a sáros csempén, a nő két fonatba font szeghaja ide-oda...

A sarokban különféle kések, tőrök, varázspálcák és pisztolyok hevertek. Felettük egy kékgyík őrködött.
- Hogy fogunk kijutni? – kérdezte Zsigmond.
Gyula Diára nézett.
- Ha jól látom, mindnyájunk élete Dia kezében van.
- Hogy? – kapta oda a fejét a lány. – Hogy az enyémben?!
- Igen. Neked van medálod meg különleges képességed!
- Azt akarjátok...
- Igen, azt akarjuk – bólintott Gyula...

Keresnie kell valakit. Nézelődik, de senki arcát nem látja, szem alapján dönt. Már kiválasztotta. A lány vörös hajú, zöld szemű gyönyörűnek találta ezt a kombinációt. Odalépett. Beszélgettek, a lány kedves volt. Elindultak a park felé, hogy ott leüljenek, és beszélgetésüket tovább folytassák, legalább is a lány ezt gondolta. A park közepén egy hangterem állt, félkör alakú az ülések egymás alatt lejtőszerűen helyezkedtek el. Oda vezette a szabadtéri "terem" közepébe...

A hadisten megfordult, és meglátta Vidar arcát, aki azonban ököllel az arcába vágott. Tyr a földre zuhant, majd orrához kapott, s mikor ránézett a kézfejére az véres volt. Antonia is bele akarta vetni magát a harcba, ám Magni és Vé a torkának szegezte a kardját, s így megakadályozták ebben a cselekedetében...

A kékgyíkok megragadták Zsigmondot, és magukkal vonszolták a föld alá.
- Zsigmond! – kiáltott fel Dia rémülten.
Hirtelen egy hatalmas test emelkedett föléjük.
- Jaj ne! – nézett fel Gyula. Kezével épp a vért törölgette az orráról. – Felébresztettük...!
- Kit? – kérdezte Dia. Mielőtt Gyula válaszolhatott volna, már megkapta a választ. Egy, a többinél jóval nagyobb kékgyík állt előttük – magasabb volt a fáknál is, több tonnás súlya alatt további repedések keletkeztek...

Teltek múltak a hetek. Mi továbbra is folytattuk a titkos kapcsolatunkat. Továbbra is csak szex alapon. De ő egyre furcsábban kezdett viselkedni...
Már nem volt olyan kellemesen durva szex közben. Egyre több időt fordítottunk az előjátékra és a beszélgetésekre...

J.R és Sally a tömeg közepébe mentek hogy elkerüljék a kíváncsiskodó pillantásokat. A lágy zenére összefonódtak, J.R átfogta a nő derekát, és magához szorította. Sally szexis felsőjéből majd kibuggyantak hatalmas mellei. J.R meglepve tapasztalta hogy nincs a nőn melltartó. J.R egy óvatlan pillanatban Sally combjai közé nyúlt és simogatta annak bársonyos bőrét, a nő megremegett...

Ne játssz a gondolattal, hogyan engednéd őt tested legtitkosabb termeinek közelébe, míg ujja és nyelve könyörög a bebocsátásért, nem szabad. Nem szabad, hogy arról álmodozz, mit tennél meg vele, amit soha senkivel nem mertél: a gátlástalant, a vad, kiéhezett szörnyeteget kiengedni a testből, hogy a vér dübörgésének szárnyán száguldjon tova, letarolva téged és őt, mint áprilisi zivatar a zsenge vetést...

Másnap Charlotte elment a polgármesterhez és megosztotta vele a tervét, aki elszörnyedve hallgatta. A polgármester egy alacsony, ötven éves, ősz hajú, kövérkés emberke volt, akibe első látásra nem sok értelem szorult, de milyent beszélni kezdett, kiderült, hogy a látszat csal.
- Miss. Sinclair, kérem, legyen esze, és mondjon le erről a tervéről!
- Nem tehetem! Ez a legegyszerűbb mód arra, hogy megfizessek a vámpír társadalomnak a szüleimért! Kérem, értse meg, kell nekem ez...

Rám akar támadni, az ép ész legkisebb jelét sem lehet kivenni őrült szemeiből. Most már biztos vagyok benne, hogy nem egy rövid kéjelgésre vágyik, valami mást akar; a véremet. Az életemet!
- Jól halottad, a véredet, akarom! Méghozzá az utolsó cseppig!
Meg akar ölni! Viszont én, ezt nem fogom hagyni. Nem egy ilyen kezétől fogok meghalni, az egyszer biztos! ...