Történetek

- Miért minden csalódás? Félek. – szólal meg egyikük.
- Mert Te nem győzhetsz. Ha győztes lennél, a holnapi vonaton ülnél. Velük. De nem vagy, nem lehetsz győztes. Csalódottnak kell lenned. Írnod. És félned…
- De miért nekem? Boldog a világ, csak én vagyok boldogtalan?
- Kárhozott vagy. Elkárhozott. Elkárhoztattak a szavaid. A mozdulataid. A tetteid. Félsz...

Már csak el kell tántorítani attól, hogy később kihívjon. Kicsit hátrébb gurulok, majd ismét felgyorsulva, és kissé oldalra hajolva meglendítem a csövet. Balról és hátulról támadva a bal térdét töröm el. Ismét ordít, még hangosabban, teli fájdalommal. Egy helyben áll a motorjával, de nem dől el, hála a beépített girostabilizátoroknak. Csak áll ott, mint Bálám szamara, és ordít. Már csak annyi a dolgom, hogy kivessem a nyeregből, és győzelmem teljes lesz...

Van az a rideg és könyörtelen érzés, mikor ordítanak a fények és elvakítanak a zajok, csak reszketsz álmosan ébredés után egy hideg busz műbőr ülésén, és hiába rejtőzködsz, általában tikkasztó kabátod belsejében nem szűnik ez a borzalmas pillanat...

Férfi: Most miért sértődtél meg? Nem mehetsz el, ülj le.
(csendben nézik egymást néhány másodpercig. A lány az ajtóhoz lép, elfordítja a kulcsot, kilép az udvarra)
Férfi: Nem hagyhatsz itt!
Lány: Dehogynem. (az ajtó csendben csukódik mögötte)
(A lány vacillál útban a kocsihoz, ami ráadásul a férfié...haza nem mehet, mert rögtön levágnák a szitut és bőszen naugyézni kezdenének, meg egyébként se annyira fiatal már, hogy anyuci szoknyájába törülgesse könnymaszatos...

A francba, már megint itt kell rohadjak, holott ezer más helyen kéne, hogy legyek. Pedig ez csak egy harmincezres város. Pesten nem döglődik ennyit a közlekedés. És közbe, hú de sietős mindenkinek. Remélem, nem hajt keresztül rajtam egy marha – mit mondanék ember-pajtásnak akkor?! Nesze, betétlap, karácsonyra...?! Mindegy. Legalább valami ismerős lenne a környéken, hogy rövidebbnek tűnjön ez az idegölő várakozás...

Miközben felült a fagyos talajon érezte, hogy az a hideg folyadék, ami miatt elcsúszott szinte teljesen átáztatta a rajta lévő nadrágot és a kardigánja nagy részét. Szeme elé emelte jobb karját, hogy megvizsgálja, mi lehet az a folyadék. Teljesen elsápadt, mikor meglátta a hófehér kardigánján a hatalmas vörös foltot. Az ijedségtől hirtelen próbált meg felállni, aminek aztán az lett a következménye, hogy ismét megcsúszott és elesett. Esés közben érezte, hogy lába beleütközött valamibe,...

Úgy érezte, kiszakad a lelke és belehal a gyönyörbe, amint belevágtatott a szabadságba ezzel a csodálatos lóval. Sikítani szeretett volna a boldogságtól. Ráhajolt a csődör nyakára, belekapaszkodott dús, fekete sörényébe és még gyorsabb vágtára ösztökélte az állatot.
Előttük egy kis patak kanyargott. A nap első sugara megcsillant a vízen, majd a csődör szemében. A ló elugrott…

Béla arcán haláli nyugodtság mutatkozott, és ezt mondta: „Nem vagyok bohóc.”
Dénes kiröhögte, de nem volt őszinte ez a nevetés, érezni lehetett, hogy most csorba esett a büszkeségén. A lányok csak néztek körülbelül másfél másodpercig, majd elkezdtek pletykákat mesélni egymásnak. Dénes elment onnan, odament Viktorhoz:
- Hallod, ez a Béla ez egy akkora veréb! Hahaha!
- Ne bántsd, ő jó srác!
- Hehehe! – mondta Dénes, és ezzel továbbállt...

Tétova lépést teszek oldalra és lehet, hogy ott ájulok el, ha nem kapcsol időben az agyam.
A fiók kihúzva tátong, Gabriel ölében üres, üveg fecskendőtű fekszik, a hegyén még ott vöröslik egyetlen csepp vér. Bal karján, közvetlenül az ütőér mellett szúrt seb lüktet és pulzál fel magából skarlátbíbor nedűt, melynek keserédes illata úgy hullámzik a levegőbe, akár maga a szellő. Megszédít, s már elbódított, az eszemet előhívni alig tudom...

Elindultam visszafelé, de a lépcső alján megtorpantam. Mi lesz, ha kinevet, vagy rossz néven veszi? – futott át az agyamon. Esetleg jelenetet rendez? Mit szólnak az emberek?
Lábam a legalsó lépcsőfokon volt, de még tétováztam. Aztán mégis elindultam. Bizonytalanul közelítettem feléje. Még mindig ugyanúgy ült ott, arcát a fény felé tartva.
Leültem mellé. Nem mozdult. Mintha észre sem vett volna...