A magas, karcsú lány fehér hálóingben a legelő felé tartott ma is, mint minden hajnalban. A sűrű ködből lovak kis csoportja bontakozott ki. Ám ő nem ezeket kereste. Csendesen elsuhant mellettük, és hirtelen meglátta Őt.
A tejfehér köd lágyan ölelte körül a hatalmas csődört, melynek tökéletesen ívelt nyakán dús hullámokban omlott le fényes, fekete sörénye. Selymes, puha szőre, akár az ében. Fenséges volt, amint magányosan álldogált egy fa alatt. Éppoly egyedül volt társai között, mint a lány. A sors számkivetettjei, csak mert érzékenyebbek másoknál. Első perctől fogva érezték, hogy ők ketten összetartoznak, a hatalmas fekete ló és a törékeny, karcsú lány.
A fehér ruhás alak közeledtére a csődör idegesen kapta fel nemes fejét. Nagy barna szemeiben a szabadság szeretetének szenvedélye lobogott. Mélyen beszívta a hajnali levegőt, és egész lénye megtelt várakozással. Halkan felhorkantott. A lány odaért mellé, gyengéden végigsimított a hátán, majd egy könnyed ugrással rajta termett és hagyta, hogy a hatalmas ló magával ragadja. Úgy érezte, kiszakad a lelke és belehal a gyönyörbe, amint belevágtatott a szabadságba ezzel a csodálatos lóval. Sikítani szeretett volna a boldogságtól. Ráhajolt a csődör nyakára, belekapaszkodott dús, fekete sörényébe és még gyorsabb vágtára ösztökélte az állatot.
Előttük egy kis patak kanyargott. A nap első sugara megcsillant a vízen, majd a csődör szemében. A ló elugrott…
A másik parton patája fehér felhőbe mélyedt. Már nem a földön vágtattak, egyre feljebb és feljebb repültek, az ég felé, boldogan, szabadon. A mező messze elmaradt mögöttük, és vele együtt elmaradt a magány, a fájdalom, a szomorúság. Elmaradtak a gúnyolódók, a durva lovászfiúk, és ők belevágtattak a csillagokba, együtt, a lány és a ló.
-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
A munkások találtak rájuk reggel. A patak partján feküdtek. A csődör az oldalán, békésen, mintha aludna. A lány mellette fehér hálóingében, szorosan átölelve a ló erős nyakát. Együtt a halálban, együtt az örökkévalóságban, végleg szabadon.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások