Easy life...

prológ: mindenki tudja mit jelent hosszútávon a szerelem: összeköltözést, kölköket, házasságot valamilyen kötetlen sorrendben... de az egyiket legalább.

Lány:(fuldokolva esik be az ajtón, hetek óta igyekszik megértetni az asztmájával, hogy dohányozni akar. Kevés sikerrel.) - Szia, szívem, megjöttem.
Férfi: (nyűgösködve hencsereg, fáj a keze lába, háta, kora… mindene). - Szia. Abbahagynád a köhögést?
Lány: Bocsánat.
Férfi: ne kérj bocsánatot. Kussoljál.
Lány (Némileg megilletődve igyekszik visszafojtani a következő fulladási rohamot, de az erősebbnek bizonyul)
Férfi: - Befejezted?
Lány (csendesen azt imént levetett kabátért, táskáért nyúl, csizmát ránt, kulcsot keres, az ajtóból még visszanéz kicsit. Igazából nem akar elmenni)
Férfi: Ne menj el!
Lány: Miért?
Férfi: Most miért sértődtél meg? Nem mehetsz el, ülj le.
(csendben nézik egymást néhány másodpercig. A lány az ajtóhoz lép, elfordítja a kulcsot, kilép az udvarra)
Férfi: Nem hagyhatsz itt!
Lány: Dehogynem. (az ajtó csendben csukódik mögötte)
(A lány vacillál útban a kocsihoz, ami ráadásul a férfié...haza nem mehet, mert rögtön levágnák a szitut és bőszen naugyézni kezdenének, meg egyébként se annyira fiatal már, hogy anyuci szoknyájába törülgesse könnymaszatos orcáját…A következő döntést mélázza ki, mire kocsiba ül: hamár amúgy se látok a pipától, legalább elmegyek, bevásárolok, úgyis hetek óta csak húzom, halasztom, tök üres a hűtő. A hülye pasas, meg csak hadd följön a saját levében.
A hülye pasas, úgy húsz perc múlva telefonál.)
Férfi: Hol vagy, szívem?
Lány: Mit érdekel az téged, nem tökéletesen mindegy? Itt legalább nem zavarlak.
Férfi: Miért vagy mérges? Gyere haza...
Lány: Hagytál elmenni.
Férfi: Mert már nem tudtam, hogy könyörögni azért, hogy maradj.
Lány: Így jártál, hagyjál békén.
Férfi: De hol vagy?
Lány: A boltban.
Férfi: Tényleg? Akkor hozhatnál olajbogyót, citromot, narancsot, hagymát... meg ami még eszedbe jut. De hát: nem is adtam pénzt...
Lány: Jó. Majd megyek.

...and they lived ever after...