Történetek

Zsenge kora ellenére hatalmas varázserővel áldotta meg az ég, de még a fegyverek is kitűnően forogtak kezében. Nemrég töltötte be huszadik életévét, így átléphetett a felnőttek világába és ebben az esztendőben már ő is kipróbálhatja magát a Bajnokok Csatáján.
Szintén fekete talárt viselt, bokáig erő, éjfekete haja, most összefogva cspkodta hátát. Egyáltalán nem hasonlított nővérére, Septiennára. A királynő édesanyjuknak, Vidominának, fiatal mása volt. Sokkal aszottabb volt bőre,...

Mikor a baba gazdája vidáman belép a szobájába, körbe néz, majd nyugodtan leheveredik az ágyra. Percekig csak bámulja a plafont, aztán a szeme lejjebb téved, és észre vesz a polcon ülő babán valami szokatlant, valami furcsát… Közelebb megy, jobban szemügyre veszi, megkérdezi tőle: ”Mi a baj?, Mi történt veled?” Nem jön válasz. Pedig a baba legbelül ordít, kiabál, de ennek kívülről semmi látszata nincs. Kivéve a baba gyönyörű, ébenfekete szemét…

Egész nyáron nem találkoztak. Lizi minden este arra gondolt, amit Szabolcs mondott annak idején, mikor utoljára találkoztak: „Attól, hogy elmegyek, ugyanúgy szeretni foglak és minden nap találkozunk. Semmi nem fog változni csak annyi, hogy a suliban nem futunk össze.” Ebben nem volt igaza! Nem számolt azzal, hogy a távolság nőni fog, és már nem bírja kapcsolatuk...

Örök hála George Bakernek, amiért létrehozta az első a klón csajokat egy szajha DNS állományából, és ellátta őket mesterséges értelemmel. Kár, hogy se ő, sem követői nem figyeltek eléggé a természetes szóhasználatra, így rendszeresen előfordulnak az ilyen túlmagyarázások. Ez a definíciómánia az egyik hibájuk, de talán a legőrjítőbb. Aztán ott vannak még az esetleges programhibából adódó további túlzások. Annyira emberire akarja teremteni őket a készítőjük, hogy végül átesik a ló túloldalára....

Mikor beköltöztünk a házba az ajtóra rá volt festve „ÓVAKODJ A TÚLVILÁGTÓL ÉS TEREMTMÉNYEITŐL”
Mi csak buta viccnek tekintettük, de mikor beértem a szobámba, furcsa hideg szél csapott meg és egy kéz, mintha megérintett volna. Azonnal lerohantam a lépcsőn, ahol a halálsápadt Erikával és Annával találkoztam.
Ekkor sikítás jött Ditta szobája felől, és ő ájultan feküdt a padlón. A szekrényajtó nyitva volt és a falán kaparászás nyomai voltak. Mikor magához tért, egy fehér...

Egy ló mászik elém, menni nem bír a röhögéstől, folyton felborul, csak a száját tartja, öntsem bele a megérdemelt adagot, majd bukdácsol tovább. Mélázva nézek utána... Hát igen: hirtelen felindulásból meg akartál tanulni lovagolni. S bár a ló okkal vihorászott az imént, én sosem nevettelek ki. Nem akartalak elriasztani. Rész voltál belőlem, s mint résznek, tudnod kellett, mit jelent az: „ló”...akartam hogy tudd, hogy érezd, hogy ez még a tiédnél is nagyobb varázslat. Sose került sor rá...

- Na, akkor halljuk azt a feleletet. Hm… még hozzá Amerika felfedezéséről.
„De szemét, direkt dobta fel ezt a témát, mert utál és tudja, hogy nem tudod szinte semmit róla, leszámítva az évszámot és néhány ember nevét. Ráadásul ez nem is múlt heti anyag, hanem van egy hónapos. Most mit tegyek?” – idegeskedett Amy. – „Azt hiszem, elmondom, amit tudok. De utána? Talán, talán, talán… MEGVAN! Improvizálok! Még jól is elsülhet a dolog.” ...

Kilenc óra tizenegy perc van, vállaimba harap a sötétség. Fényt látok magam előtt távol, gyengédet, belé fogódzkodom.
Felnőttnek neveltek, már a szőnyegen játszva. Minden szavuk beleivódott ujjaimba, testembe a babáim csipkés kötényén keresztül: előre tarts. Viharban is. Főleg viharban. Ezekben a pillanatokban ültömben is csak előre lépek. A percek, minden negyed óra tol, erőszakol...

Lassan hátráltak, míg végül a hercegnő lehuppant az ágyra és Eva vadmacskaként vetette rá magát. Még egyszer belekóstolt Alexis csábító ajkaiba majd elindult lefelé. Először a nyakát csókolta végig, aztán a ruháját kibontva átkalandozott a lány puha vállaira. Alexis mélyeket sóhajtott és gyengéden beletúrt szeretője hosszú, fekete hajába. Eva eközben még lejjebb haladt és a lány mellei közé fúrta az arcát. Ez már tényleg maga volt a paradicsom. Mintha egy frissen vetett ágyba süppedt volna......

Magány. Már maga a szó is áraszt magából valamit...egy érzést, mikor egyedül vagyunk, s nem fogja senki se kezünk, mikor várnánk valakire, aki mindig ott van, várunk csak várunk, reménykedünk benne...ezekben a pillanatokban vagyunk magányosak, szánk fordított mosolyt tesz:, ilyet. Ez a szomorúság egyik jele a sok közül, mint ahogy a magányé is...