Történetek

Ekkor kicsapódott a kocsmaajtó: részegen tántorgott ki John Wayne, és Fred Morton. Egymásba kapaszkodva, hatalmas ricsajt csapva vonultak végig az utcán. Nyomukban fertelmes bűz terjengett: alkohol és vizelet elegye. Az idegen (férfi vagy nő: ki tudja?), mikor mellette haladtak el, finnyásan félrerántotta köpönyegét, és még jobban szemébe húzta fekete, tollas kalapját. A részeg fickók nagy nehezen megálltak és megfordultak. A kocsma-fogadó felé haladó valaki után néztek. E pillanatban...

Kereste az emlékeket, amik tényleg az övéi voltak... Még halandóként... Érzések emlékei lepték el régen porrá omlott szívét. Biztonságérzet, boldogság, szeretet, kíváncsiság. Egy női kacaj hangja. Aztán a kacajból nevetés, majd gúnyos röhögés lesz, de már a hang sem ugyanaz. Szégyen, félelem, elhagyatottság, harag, menekülhetnék. Végül minden elnémul. Nem, nem némul el, csak lehalkul, mintha már másnak szólna mindez. Mintha már csak szemlélője lenne mindennek. Üresség...

Az egyik kerítés alatt sötét lyuk ásít. A róka közelebb csúszik. Csapdát sejt minden ismeretlen dologban, nem siet el semmit. A lyukat valamelyik szerelmes kutya ásta, a szerelem a rókának épp kapóra jött. Gyanakvása nem enged. Óvatosan kúszik előre. Sehol sem csillog vas, szabad az út. Kényelmesen. Neki mindenesetre kényelmes. Számtalan tapasztalatból okulva visszacsúszik a lyukon. Tökéletes...

„Régebben a lányok tisztábbak voltak. Csak sötétben fogtunk hozzá, csak az úttól távol, sokszor. Széna, szalma, fáradt érintések a munka után. Sokan úgy maradtak. Mit tehettünk volna? Egyszerű, kemény világ volt. Én mondom, ez már elveszett. Patkány rág most, csont-kísértete dagonyáz vakon vegyszersárban - ”

Hagytam és teljes mértékben átadtam magam az élvezetnek. Elkezdtünk hátrálni az ágya felé. Ekkor levettem a cipőmet és nekiláttam a nadrágjának. Elsőnek a gomb, majd a cipzár. Minden egymás után. Ahogy kell. Ezalatt elértük az ágyat. Óvatosan hátradöntött és lazán rámfeküdt. Egyik kezével a vállamat fogta másikkal meg a szoknyámmal bíbelődött. Mondtam neki, hogy hagyja, had segítsek. Erre ő a mutatóujját a számra tette: - Ne rontsd el! – csupán ennyit mondott...

ölelésébe. Egy csók mindig többet követel, és bár nagyon jól tudom, hogy ez a félig francia, félig spanyol vérű srác milyen szerető hírében áll, elővigyázatlanul belemegyek a játékba. Észrevétlenül surran le a pulcsim cipzárja, ugyanígy, szinte titokban kúszik fel Serge keze a pólóm alatt. Minden izma valóság. Végigsimítom, - cirógatom mindet, legtöbbjét végig is csókolom mohón és elszántan...

Emma továbbra is hordta a tanító úr ebédjét, és ha a tanítóné megkérte, hogy legyen kéznél a takarításnál, a kislány nem volt rest dolgozni. Jóska folyton szaladgált a belváros és a városvégi házuk között. Hordta a kész és javítandó cipőket és beszedte az értük járó fizetséget, így időt takarított meg édesapjának, aki ugyanannyi idő alatt több lábbelivel készült el mintha magának kellett volna ingáznia az otthon és a kuncsaftok között. A kis Nándi pedig kézen fogva az édesanyjával házról-házra...

- Lizzy! Lizzy! – rázta meg a kezét Amy, barátnője bamba ábrázata előtt.
- Ö… igen? – gyorsan visszatért a Földre Lizzy.
- Igazán figyelhetnél. A végén még észreveszi Jack, hogy ennyire bámulod és lehet, hogy elijeszted.
- De annyira jó nézni. – megint kezdett Jack felé pillantgatni.
- Hát akkor ne legyen. Különben, ha kiszúr a tanár, akkor mehetsz a táblához, és akkor végleg leégsz Jack előtt és úgy fog innentől kezdve kezelni, mint egy beszédes kis libát, aki...

Valójában féltem. Hogy rosszul választok. Hogy csalódok. Nem akartam elveszíteni.
Aztán más lett. Elveszett belőle az a csibészes lélek, amiért úgy szerettem. Tipikus macsó lett, aki a verdában feszít és felszedi a csajokat. Élvezte a rivadalfényt, és én nem hibáztattam érte. Ilyen volt. Én azonban más voltam. Bár még mindig szerettem, valamilyen láthatatlan erő taszított tőle. De hiába minden utálat és változás, mikor összejött egy volt osztálytársnőmmel, nem volt semmi kifogás…...

- Figyeljetek, nem tudok elmenni a mai próbára. – zökkentett ki mindenkit a jó kedvéből Jakson.
- Mi?! – kiáltották egyszerre.
- Bocsi, de tanulnom kell. Nem sokára elkezdődnek az év végi vizsgák és nem állok valami jól. – magyarázkodott.
- Még csak április van. Nem érne rá egy kicsit később a tanulás? – kérdezte Lizzy
- Sajnos nem. Nagyon nem tudok semmit. – mondta leverten.
- De szombaton lesz a fellépésünk! Ráadásul még verseny is lesz! – háborodott fel...