Halálos Napló

avagy a lucskos hulla a pinyóban

1.rész: Hang

A szél egyre jobban kavarta a havat az elhagyatott utcán karácsony éjjelén. Csak egy-két ember tartózkodott arrafelé és próbáltak a széllel szemben hazajutni, de ez nehézkesen ment. Arcukat marta a nyirkos téli havas eső. A sötétben egy autó állt le a téli ház elé. Négy fiatal szállt ki belőle. Két lány és két fiú. Kabátjukat összefogták, és egymást siettették, hogy minél hamarabb a házba érhessenek.

Odabent homály volt, így az egyik felgyújtotta a villanyt és körülnéztek. Az öreg, régi stílusú háznak nappalijában álltak, ami tele volt régebbnél régebbi bútorokkal. A helység úgy volt kialakítva, hogy minden a kandallóhoz passzoljon. Elég poros volt minden és kicsit rideg. A kandallón giccses gyertyák voltak, mellettük fotók. Úgy gondolták egy család lehetett: két kisgyerek és a szüleik. Elég hideg volt benn, így a két fiú a kandalló begyújtásával szórakozott. A lányok pedig elindultak szétnézni a házban. Az emeletre egy nyikorgó lépcső vezetett. Fenn három szoba volt. Kettő teljesen egyforma átlagos szoba. A harmadik zárva volt. A lányok nem foglalkoztak vele. Lementek a konyhába és a fürdőbe, aztán visszamentek a nappaliba, ahol a fiúk sikeresen megrakták a tüzet. Egyre melegebb lett. Leültek a kanapéra és beszélgettek. Nemsokára megéheztek, így az egyik lány kiment a kocsihoz és behozta az ennivalókat.

Nem pont így tervezték a közös karácsonyozást. Az ünneplést egy gyönyörű nagy házban akarták eltölteni, néhány barátjukkal, de mint az odavezető úton kiderült, a ház felgyulladt. Szerencsére nem sérült meg senki, de a nagy hóviharban nem tudtak sehova sem menni, így a helyiek ide irányították őket.
Éjfél felé járt az idő, mikor valami nyikorgást hallottak fentről.
- Mi volt ez? - kérdezte még teljes nyugalomban Judy. Egy újabb és hosszabb nyikorgás azonban eltüntette nyugalmát. Ránézett a mellette ülő Mary-re aki szintén halálra vált arccal nézett a hang irányába.
- Nézzétek meg! - noszogatta Mary a két fiút, Joelt és Franket.

Azok pedig el is indultak felfelé. A csajok egy pillanat múlva követték őket, nem akartak egyedül maradni, így hát együtt haladtak az ijesztő hang felé, ami még mindig nem szűnt meg. A lépcső tetejére érve tovább hallgatóztak, merről jöhetett a hang. A következő nyikorgás után egyszerre fordultak a bezárt szoba felé. A hang egyre csak erősödött, ők pedig síri csendben, lélegzetvisszafojtva próbálták kinyitni az ajtót. Egy hirtelen dobbanás futásra késztette őket. Leszaladtak a nappaliba, onnan a házból próbáltak kijutni, de a kijárati ajtó zárva volt, a kulcs nem volt a zárban. Hátramentek a másik ajtóhoz de azon sem tudtak kijutni. A hang pedig egyre csak közeledett feléjük...


2. rész: A napló

A nyikorgás teljesen megrémítette a négy fiatalt, akik bárhol próbálkoztak, nem tudtak kiszabadulni a házból. A zaj már-már hörgésbe ment át...Hosszú, keserves, mély hörgés árasztotta el a házat. A két fiú úgy döntött, szembeszállnak vele, akármi is lehet az. Hisz úgysem tudnak kijutni. Addig pedig a lányok a reménytelen kiutat keresték. Joel és Frank lassan a hang irányába indultak. Ekkor azonban az távolodni kezdett, mintha nem akarná hogy bárki is lássa. A srácok egyre gyorsabban követték. Felvezette őket az emeletre, ahhoz az ajtóhoz, amit a lányok nem tudtak kinyitni. Nekik sem sikerült, így felvitték a kandalló mellett levő fejszét és azzal ütötték ki az ajtót. Ezután óvatosan kinyitották és beléptek.

Egy szoba, jobbanmondva egy gyerekszoba tárult eléjük. Sötét, nyomasztó hangulatú volt, kevés játékkal, annál több könyvvel. Az ágy meg volt vetve és rend is volt a szobában. Bejjebb mentek körülnézni. Mindent egy centis por fedett, néhol viszont tenyérnyomok rajzolódtak ki. A könyvespolcon régi, bőrkötésű könyvek sorakoztak, előttük egy-két díszítő jellegű figura, amik történetesen zombik vagy csontvázak voltak. Joel a kis íróasztalhoz lépett, amin néhány papír és azokon rajzok voltak. Odahívta Frank-et is. A karikatúrák mindig egy-egy halált ábrázoltak. Pontosan mutatva hogyan öl meg egy árnyba burkolózó lény embereket, ez esetben egy nőt, egy férfit és egy kisgyereket. A fiúknak ismerősek voltak ezek a ’szereplők’ és rögtön beugrottak nekik a kandallón található fényképek, ugyanis azokon látták őket. A nő padlón feküdt vérbe fagyva, a kisgyerek nyaka volt elvágva és a mellkasára valamiféle jel karcolva. A férfi pedig egy székhez volt kötözve, szemgolyói helyén csak egy-egy üres fekete gödör van, lábai el voltak forgatva szokatlan irányba. El voltak törve. Mindhárom képen ugyanaz az árnylény jelent meg és fogta kését. Ezen képek látványa ledöbbentette a srácokat és csak kis idő múlva vették észre a papírok mellett lévő fekete borítós füzetet. Joel megfogta és belelapozott. Egy napló volt. Szinte az összes lapjára volt valami írva. Úgy döntöttek megmutatják a naplót és a rajzokat a lányoknak, így azokkal együtt lementek a nappaliba.

Judy és Mary eközben még mindig hiába keresték a kiutat. Teljesen ki voltak borulva, bár a hang elnémult. Mikor a srácok megszólították őket nagyon megijedtek. Joel megmutatta nekik a képeket. A lányok is úgy reagáltak, mint nemrég ők. Ezután Frank a naplóra hívta fel a figyelmüket. Belelapoztak, majd beleolvastak.

„1985. december 24. Karácsony. Kedves naplóm. Te vagy az egyetlen, aki megért. Ma végre rászántam magam a tettekre és az első ígéretemet végre is hajtottam. Többet nem fog minket zaklatni, sem engem, sem másokat. Ebben az egészben a legjobban azt bánom, hogy anyám és testvérem hiányolják őt. Pedig igazán hálás lehetnének nekem, aki végre helyesen cselekedett és örökre elhallgatta azt, aki mindig terrorizálta őket. Legbelül boldog vagyok, de ezt nem mutathatom senkinek, mert rájönnének, én voltam. A rendőrök kijöttek, és hallottam mikor mondták anyukámnak, hogy nyomozni fognak. Anyu engem és a testvéremet felküldött a szobámba hogy ne halljunk semmit és ne lássunk semmit. Nem is sejti hogy én már kiélveztem a látványt. Remélem, hamarosan a többi ígéretemet is véghez vihetem… Barátod, Joey.”

- Tejó ég! Ez megölt valakit? – rémüldözött Mary. Frank lapozott egyet, ahol a következő napi bejegyzés volt.

„Ma hirtelen cselekedtem. Nem is gondolkoztam mit hogyan tegyek, csak megtettem és ezzel újabb ígéretet teljesítettem. Most mikor ezeket a sorokat írom, éjjel van, anyám épp megint a rendőrökkel beszél a testvérem holtesténél. Büszke vagyok magamra, egy nagyon szép jelet karcoltam a mellkasára. Nemrég láttam egy könyvben. Egy csillag és egy hold keresztezése. Ügyletem a nyakán vágott seb alakjára, hosszára is. Már csak egy ígéret van hátra és megnyugodhatok. Többé senki sem zaklat majd… Joey”

A srácok meg sem mertek mukkanni. Ez a valaki megölte apját és testvérét és még le is írta hogyan tette…A következő lapon újabb nap:

„Végre egyedül vagyok. Többé senki sem parancsolgat, senki sem ver meg. Anyám is elhallgatott. Még most is látom, ahogy ott fekszik vérben, ruhája mocskos, haja zilált. Életem legszebb képe volt. A rendőrök nem is gyanakodtak rám, hisz ki gyanakodna egy gyerekre? Azt mondták, maradjak itt, értem jön valaki és elvisz. Nem… Ide többet nem jöhet senki… Senki… Engem senki sem láthat többet… Senki sem bánthat… Joey”

Frank megint lapozott de ez volt az utolsó írás…

3. rész: Négyből kettő

A 4 fiatal hitetlenül olvasta a naplóbejegyzéseket, amik mind az ígéretekről, a gyilkolásról szóltak, néhol illusztrációk a lehetséges ölési módokról. Kirázta őket a hideg ettől az egésztől.

- Hova kerültünk? És ki ez, aki öldösött? – Judy idegesen pillantott körbe, mintha a választ a szobában remélné.
- Ki kell valahogy jutnunk innen. Azonnal. – Joel gondolataiba merült. Odakinn még mindig tombolt a hóvihar, de ezerszer inkább lettek volna kinn a viharban mint ott benn. Nyomasztó csend honolt a szobában, ezt néha a kandallóban lobogó tűz ropogása törte meg. A srácok a kanapén ültek és továbbra is a naplót lapozgatták. Épp az egyik rajzot nézték, mikor a nyikorgás újra felcsendült. És megint egyre hangosabban, szinte már hörgésnek hatott. Ijedten ugrottak fel, és néztek körül. Újra fentről jött a hang, és tudták: a gyerekszobából. Egymásra néztek és mind ugyanarra gondoltak. Ha ez a valaki itt van a házban ennyi év után is, akkor őket vette célba, hisz mint a naplóban is írta ’ Ide többet nem jöhet senki’.

Megbeszélték, hogy különválnak és mégjobban átfésülik a házat kijárat után. Frank és Judy a konyha felé vette az irányt, Joel és Mary pedig ott maradtak és elkezdtek keresgélni. Mindegy mit találnak, örültek volna akár egy kis lyuknak is. A zaj még hangosabb lett és félelmetesebb.

Frank és Judy a konyhából nyíló alagsorba mentek. Zseblámpával mindketten, mivel nem volt lámpa lent. A lépcső, ami levezetett korhadt fából volt, így óvatosan lépkedtek rajta. Dohos szag volt lenn, semmi levegő. Sietve kutakodtak. A hang hangosabb és hangosabb lett, így rájöttek, hogy őket kezdte követni. Judy lámpája egyre halványabban világított, majd kialudt. Frank odaadta Judynak az övét, hogy míg ő a nagyobb szekrényeket meg a többi dolgot rakja arrébb, ő világítson neki.

A lépcső felől recsegés és hörgés hangzott. Judy felsikított és elejtette a lámpát. Sötét borult az alagsorra. A hang ami üldözte őket Judy mellett haladt el. Judy mozdulni sem mert csak Franket szólongatta, aki viszont nem válaszolt. A hang nem sokkal később elhallgatott. Judy minden bátorságát összeszedve a földön kereste a lámpát. Egyik kezével valamibe beleütközött, ami tiszta lucskos volt. A másik kezével vége kitapogatta a lámpát, felkapcsolta és hirtelen nagyot ordított. Mellette feküdt Frank, és ő volt az a lucskos aminek nekiment. Szörnyülködve nézte barátját, aki véresen, összekaszabolva terült el a földön.

Judy sírva felrohant a konyhába, onnan pedig a nappaliba. Joel és Mary nem voltak sehol. Judy ordibált nekik, de nem válaszoltak. Újra meghallotta a hörgést és a recsegést. Fel-alá rohangált a szobában, nem tudta mit tegyen, folyton barátait szólongatta, de nem kapott választ. A tűz a kandallóban már kialudt. A hörgés egy pillanatra eltűnt, a villany kialudt. Judy teljesen kikészült. Csoszogást hallott maga mellől, majd valaki karonragadta és vonszolni kezdte. Judy próbált ellenállni, de az a valaki erősebb volt. A hörgés ettől a valakitől származott. Judy nem tudta hova viszi őt, nem látott semmit. Mindenütt sötétség volt. Végig ellenállt az alaknak, aki egyszercsak megállt. Judy kérlelte hadd mehessen el, de az egyre szorosabban fogta át. A lány belérúgott, de nem ért el vele semmit. Az alak egy kést vett elő amit a hasába Judy hasába döfött. Judy felnyögött, majd összeesett. A valaki szétgombolta Judy ingjét és a csupasz mellkasára karcolt a késsel valamit, majd egy erős mozdulattal elvágta a nyakát…

4. rész: Az egyetlen kiút...

Ezalatt Joel és Mary a nappalit nézték újra át, hátha van valahol titkos kijárat, vagy valami hasonló. Mindketten idegesek voltak és féltették barátaikat is. A különös és egyben félelmetes hangot a konyha felől hallották, amerre Judy és Frank voltak.

- Jobb ha megnézzük mi van velük! – Joel elindult arrafelé, de Mary sikolya megállította. Megfordult és látta, hogy Mary mögött egy ember áll, akinek arcába lógott hosszú fekete haja, és teljesen toprongyos volt. Alacsony volt, és cingár testalkatú. Magához szorította Maryt aki falfehér arccal próbálta kiszabadítani magát. A férfi a lépcső felé vonszolta Maryt, onnan pedig fel az emeletre. Joel követte őket, segíteni akart barátján. A gyerekszobába mentek, aztán megálltak.

A férfi Maryt ellökte olyan erővel, hogy a lány kibicsaklott lábbal padlóra esett, és Joelt vette célba. Joel le akarta ütni, és egyszer sikerült is eltalálnia öklével, de ütése nem bizonyult olyan erősnek, hogy leterítse ellenfelét. A férfi visszaütött, Joel szája kicsattant. Néhány percig verekedtek. Mary nem tudott mit tenni, mert a lába annyira fájt, hogy felállni sem bírt. Az ökölharcot egy rövid ordítás zárta le. Joel élettelenül esett a földre. Szíve környékéről ömlött a vér, szemei a mennyezetre meredtek.

Mary könnyezve húzódott minél messzebb a férfitól, ameddig csak tudott, és ebben csak a fal akadályozta meg. A férfi közeledett felé, de egy kisebb zaj a földszintről kizökkentette céljából. Megfordult, kiment az ajtón és rázárta azt a lányra. A hirtelen támadt csöndben Mary zihálása hátborzongatóan hatott. A lány csak nézte Joel testét és sírt. Várta az elkerülhetetlen halált. Felrémlett előtte egy régebbi kijelentése: ’Ha már meg kell halni, ne más keze által legyen.’

Mary levette tekintetét a holttestről és az ablakra meredt. Az egyetlen kiút ebből a rémálomból. Barátai sem élhették túl hisz innen nem volt menekvés. Legalábbis eddig. Nagy fájdalom árán felállt, és az ablakhoz bicegett. Kitörte kezével az üveget, ami vágásokat ejtett rajta. Nem törődött véres kezével, kinézett a törött ablakon át le az utcára. A friss levegő megcsapta arcát, jóleső hideg járta át. A hó mindent ellepett, bár már nem volt vihar. Nagy levegőt vett, letörölte könnyeit és kiugrott…

5.rész: Örökké

A reggel gyönyörű havas tájat hozott a városka lakóinak. Vastag hó lepett mindent. Gyerekek kinn hógolyóztak, a felnőttek pedig a reggeli bevásárlást intézték. A ház ugyanúgy festett mint mindig. A ház előtti udvarban viszont egy lány feküdt a hóba süppedve. Körülötte hó véres volt, ő pedig teljesen átfagyott. Egyszercsak mocorogni kezdett, majd lassan felemelte fejét. Először nem tudta mi történt, hol van, de kis idő múlva eszébe jutottak az esti események. Rémültek igyekezett felállni, de fájós lábával megint eltartott egy ideig. Miután sikerült, sietve elhagyta az udvart, és az utcára ment. Ott – már sírva – odament egy emberhez és könyörgött hogy hívják a rendőrséget. Dadogva elmondta, hogy barátaival mi történt, majd a nő elővette mobilját és tárcsázott.

Tíz perc múlva egy rendőrautó állt meg a ház előtt. Két férfi szállt ki belőle. Mary a kerítés tövében ült és zokogott. A nő aki a rendőröket hívta nem hagyta magára a lányt, megvárta a rendőröket és beszámolt Mary történetéről. A rendőrök kikérdezték Maryt, majd hívtak erősítést és egy mentőt. Mikor ezek megérkeztek bementek a házba ahonnan három holtesttel tértek vissza. Mary teljesen ki volt készülve. Elvesztette barátait és azt sem hitte el, hogy ő élve megúszta.

Később őt bevitték az őrsre. Ott pedig hivatalosan is kihallgatták. Gyanúsítottként kezelték. Ő elmondott mindent. Minden szörnyűséget, amit átélt abban a házban. Miután végeztek Mary megkérdezte mi történt a kisgyerekkel, aki ott lakott. Az egyik helyi rendőr elmesélte, hogy miután régen a családját megölték – mostmár tudják ki volt – a gyerek eltűnt. Egy nevelőnő ment érte még aznap este, de az is eltűnt és azóta sem került elő idáig. Ugyanis a nő csontjait megtalálták a gyerekszobában az ágy alatt.

Mary sosem dolgozta fel barátai elvesztését. Elfordult mindenkitől és zárkózott lett. Alig járt el valahova, nem dolgozott, és alig evett. Szüntelen csak olvasott. Bármit, ami a kezébe került. Megszállottan falta a könyveket. Leginkább olyanokat, amikben szomorú sorsokról volt szó. Egy nap egyik rokona ment el hozzá. A kertjében járt mikor látta: Mary a fűben fekszik a ház tövében felette az emeleti ablak nyitva…

Két évvel a történtek után lezárták a nyomozást, mondván: nincs elegendő bizonyíték, hogy nem Mary volt az, aki gyilkolt, hisz öngyilkos lett és ezzel még igazolást is adott erre a feltevésre. A napló üres lapjaira pedig felkerült négy újabb gyilkosság története is… Hisz attól, hogy nem a férfi ölte meg Maryt még nagyon is köze volt hozzá… A kisgyerek szelleme azóta is ott van a házban. Felnőtt ugyan de lélekben mindig gyerek marad… Mindig ott lesz, és senkit sem enged ki onnan… bárki téved is majd oda…