Történetek

Csak néztelek, ahogy elmész... Nem fogtalak vissza. Utólag már bánom, de tudtam, hogy nem hallgatnál rám, és csak nehezíteném az elvállást. Integettem is, lehet, nem láttad már. Este azt mondtad, hogy visszajössz. Nem hittem neked, így próbáltalak magamba szívni, az utolsó éjszakán. Tudom, helytelen volt...

Az asztalokon pezsgő, bor, kis tálkákban kaviár, mellette sütemény, kicsit arrébb elegáns halmokban állt a por. Közelebb lépett, belemártotta az ujját, belekóstolt. Kokain, fintorodott el rögtön, nagy lépéssel eltávolodva az asztaltól. Habár körbenézve, voltak mások, akik máshogy gondolták, nagy élvezettel merültek el az élvezetek tengerében…

Egyik nap a kis Laurát megetette, majd elment dolgozni és otthon hagyta. A kicsi Laura nem viselte jól a több órás magányt és nemsokára üvöltő sírásba, bömbölésbe kezdett. A szomszédasszony meghallotta, és átment hozzájuk. Amikor meglátta az ablakon keresztül a kis bömbölő babát, perceken belül hívta a mentőket. A kicsi nagyon lefogyott, és rosszul fejlődött. Feljelentették Tomot, aki bár próbálkozhatott volna a kicsi megtartásával, de nem tette, így éheztetés, és rosszul bánás vádjával...

Eddig is levelezgetett, csetelgetett sokakkal, hol a festészetről, hol másról beszéltek. De egyik alkalommal belépett Ő. Többször csak belekotyogott, néha mesélt az életéről a közösségnek, azonban esténként, mikor többen kiléptek, már csak ketten maradtak és beszéltek. Az utóbbi időben mindig gyorsabban dobogott a szíve, valahányszor szóba elegyedtek. Mesélt neki az alkalmi partnereiről, maga sem tudta miért, néha viszont a családjáról. Amikor egyszer napokig nem hallott az asszonyról,...

Az utca teljesen kihalt volt, sehol egy teremtett lélek. Lépteim egyenletes ütemét csak szívem vad, s heves lüktetése törte meg. Bevallom, kissé félek este, sötétedés után kimenni egyedül az utcára. Nemtudom, lehet, hogy üldözési mániám van, de néha az a különös érzésem támad, mintha követne engem valaki...

A térdeim újfent nyikorogtak, és nyöszörögtek, szinte szálltam, mikor végre kiálltam a sorból, mert láttam, hogy Anna biztosan meg tudja venni azokat a jegyeket. Újra elfogott az a narkotikus öröm, ami akkor otthon. Emlékszem, hogy mit mondtam, pontosan, amikor a kezembe nyomta a jegyet: - Esküszöm, ha fiú lennél megcsókolnálak! - az benne a vicces, hogy komolyan is gondoltam! Szegénynek fizetnie kellett, mert úgy megnyomorgatták, hogy mikor már benn voltunk is reszketett...

Elképzeli, amint megcsókolja. Először csak lágyan, alig érezhetően ér össze ajkuk, majd nyelvük mind beljebb hatol, és még többet akar a másikból. Szinte érzi a férfi illatát, melegségét szívének ritmusát, amint egyre sebesebben ver. Elképzeli, amint átöleli, és magához húzza. Testük forrón lüktet és érzik, hogy vágynak egymásra…

Befogtuk a lovakat, és már indult is a kocsi. Szépen lassan haladtunk, az én kérésemre, mert igen érzékeny volt a gyomrom, főleg az elmúlt hónapokban. Huanitával vitattuk, hogy rózsaszín, vagy barack legyen a kis bútor, mivel a szoba mindkettőt lehetővé tette. Mikor éppen befejeztem az érvelést a barackszín mellett, elszáguldott mellettünk két lovas. Vad módon száguldottak, mintha nem is vették volna észre a kocsinkat. A lovaink megvadultak, és elkezdtek vágtatni, egyenesen a város felé......

Csatakos őszi este van. Épp november közepén járunk, pont ezek azok a hetek, amiket a legjobban kedveltem. Lehetne vidám is. De nem az. Ezek a hetek évek óta borúsak. Esik az eső. Sír, könnyezik az ég. Olyan, mintha hetek óta nem láttam volna a napot, talán így is van. Nézem, ahogy a víz függönyként feszül az ablaktáblákra. Az esőcseppek hangosan kopognak az ablakpárkányon, s emlékszem, egykor szerettem ezt a hangot...

- Na jól van Andika, most már be lehet fogni, és ki lehet innen menni! Én a helyedben meghúznám magam, és inkább azon törném az agyam, hogy matekból hogy javítsak. Ja bocs, azt el is felejtettem, hogy neked nincs egy agysejted sem, ami lehetővé tenné, hogy ezzel törődj! –Laura kelt a védelmemre, mivel én már egy roncshoz hasonlítottam lelkileg, nagyon nem hiányzott még a harc ezzel a buta tyúkkal. Andi végre fogta magát, és diadalmas mosollyal kitipegett. Laurára néztem, és igazán kétségbe...