Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
– Mi az? – nyöszörögtem Gary mellkasának. Kollégám igencsak zaklatottnak tűnt.
– Most telefonáltak a rendőrségről…
– És? – kaptam fel a fejem. Egyszerre megélénkültem. Amióta bejelentettük az eltűnést, semmi hír nem érkezett a zsaruktól.
– Azt mondták, hogy… hogy biztosra veszik… – Mit? Mit?!... Kedvem lett volna ráüvölteni Garyre, de jobbnak láttam kivárni a mondat végét. – Tara… meghaltak. Mind a ketten...
– Most telefonáltak a rendőrségről…
– És? – kaptam fel a fejem. Egyszerre megélénkültem. Amióta bejelentettük az eltűnést, semmi hír nem érkezett a zsaruktól.
– Azt mondták, hogy… hogy biztosra veszik… – Mit? Mit?!... Kedvem lett volna ráüvölteni Garyre, de jobbnak láttam kivárni a mondat végét. – Tara… meghaltak. Mind a ketten...
- Mi történt itt? – kérdeztem.
- Ne higgy a szemednek. Ez nem a valóság! Vissza kell térned a világodba.
- Tessék? Ez csak egy álom, de hogy juthatnék vissza?
- Egyet mindenki megtanult az idők során: Álmunkban nem hallhatunk meg.
Majd megfordultam és lenéztem a mélybe. Mikor meg akartam kérdezni, hogy arra gondolt-e, hogy ugorjak le csak úgy eltűnt. Nem volt más választásom. Becsuktam a szemem és leugrottam...
- Ne higgy a szemednek. Ez nem a valóság! Vissza kell térned a világodba.
- Tessék? Ez csak egy álom, de hogy juthatnék vissza?
- Egyet mindenki megtanult az idők során: Álmunkban nem hallhatunk meg.
Majd megfordultam és lenéztem a mélybe. Mikor meg akartam kérdezni, hogy arra gondolt-e, hogy ugorjak le csak úgy eltűnt. Nem volt más választásom. Becsuktam a szemem és leugrottam...
Mindketten úgy érezzük, hogy nincs már menekvés. Kinyitom szemem, rád nézek, s te visszanézel és felállsz, kilépsz a langyos vízből és nedvesen meztelenül még, de átöleljük egymást. Magadon érzed duzzadó nadrágom görcsös lüktetését, és vetkőztetni kezdesz, mígnem ugyanolyan meztelenné nem válok, mint te...
Lehetne egy kicsit sötétebb. Még sötétebb. Még, még és még. És akkor most jó. Körbenézek, vagy körbenéznék, mintha vak lennék. Talán ez most erőssé tesz, mert így az akarás is fellobbant. Egyre tisztább hogy mi az. De látni sem akarom, menj el, te rossz érzés, nem akarok szembesülni veled. Az igazság megrémiszt, hisz kegyetlen, és valós...
– Ma már nem érdemes elindulni – mutatott nagyjából nyugat irányába Sam. – Nemsokára alkonyodik. Ha kora reggel indul el az illető, és nem téved el, estére biztosan odaér.
Meghánytam-vetettem magamban a dolgot. Igaza volt.
Úgy véltem, ideje feltennem a fontosabbik kérdést.
– És… Ki megy?
Úgy hangzott, mint valami kegyetlen büntetés, egy kemény ítélet. Mintha a halálba akarnánk küldeni valakit. Valakit közülünk...
Meghánytam-vetettem magamban a dolgot. Igaza volt.
Úgy véltem, ideje feltennem a fontosabbik kérdést.
– És… Ki megy?
Úgy hangzott, mint valami kegyetlen büntetés, egy kemény ítélet. Mintha a halálba akarnánk küldeni valakit. Valakit közülünk...
- Tereza... féled a halált - a megszólított keserves arccal bólintott.
- Hát akkor had ajándékozzalak meg az élettel - suttogta Felix, és nyakára hajtotta fejét. Tereza egy pillanatra elcsodálkozott, majd eszelősen felüvöltött. Rángatta fejét jobbra-balra, de a zombi rátapadt, úgy harapta, tépte bőrét, és nyelte, csak nyelte testétől elváló darabjait.
Miután kellően megcsonkította, a nő oldalra dőlt. Felix elégedetten állt fel, és várta, hogy a halott Tereza átalakuljon...
- Hát akkor had ajándékozzalak meg az élettel - suttogta Felix, és nyakára hajtotta fejét. Tereza egy pillanatra elcsodálkozott, majd eszelősen felüvöltött. Rángatta fejét jobbra-balra, de a zombi rátapadt, úgy harapta, tépte bőrét, és nyelte, csak nyelte testétől elváló darabjait.
Miután kellően megcsonkította, a nő oldalra dőlt. Felix elégedetten állt fel, és várta, hogy a halott Tereza átalakuljon...
- Na várjunk egy kicsit – intett kövér kezével a férfi, amin még ott csillogott egy kis olaj. – Azt mondod, hogy egy ideje mindig ugyanazt álmodtad?
- Igen.
- És elhatároztad, hogy leírod?
- Igen, de ezt már mondtam.
- Jó, de most csak válaszolj. Tehát miután leírtad azt, amit álmodtál, hirtelen transzba estél, és tovább történt az álmod?
- Nem estem transzba, csupán olyan volt, mintha elaludtam volna...
- Igen.
- És elhatároztad, hogy leírod?
- Igen, de ezt már mondtam.
- Jó, de most csak válaszolj. Tehát miután leírtad azt, amit álmodtál, hirtelen transzba estél, és tovább történt az álmod?
- Nem estem transzba, csupán olyan volt, mintha elaludtam volna...
Leírni egyszerűbb most, mint megcselekedni akkor. Elmentem és én is rendbe hoztam magam. Rossz szokásom szerint mindenfelé, amerre jártam, amennyire csak tudtam, körbe néztem. A lakás rendezettsége semmiben sem különbözött a szobájától. Villanyt nem nagyon kapcsoltam, de amit láttam, azt ind tetszett. Nem tudom mennyi időt voltam távol. Amikor visszatértem, egy székben találtam, amint ugyan azt a könyvet olvassa, amit én.
- Oszd meg velem kedvenc versed! ...
- Oszd meg velem kedvenc versed! ...
Tom már órák óta vezetett mikor meglátta az elázott lányt az út mellett integetni. Nem gondolkodott, rögtön megállt. A magányos autóút nagyon lehangolta az elmúlt néhány óra alatt lejátszódtak előtte a húsz évvel ezelőtt történtek.
A lány csöpögve ült be mellé és a táskáját a hátsó ülésre dobta.
- Köszi, hogy elvisz. Mit gondol, van még ilyenkor autójavító, ami nyitva van? ...
A lány csöpögve ült be mellé és a táskáját a hátsó ülésre dobta.
- Köszi, hogy elvisz. Mit gondol, van még ilyenkor autójavító, ami nyitva van? ...
A főnök, egy barna hajú, sovány, mogorva, de jó szívű ember volt. Az ő jobb keze, Bratt, és ő tudós. A csapat esze. Dia, csinos alakja, szőke haja, minden férfit megbolondított. Kerry, egy egér méretű, zöld moszat, aki tulajdonképpen egy űrlény volt. Bratt találta meg, miután egyedül sírdogált a holdon...