Történetek

Jobbra, balra üres, remek, még visszanézek, hogy mi a helyzet Tommal. Joey karjaiban van, ő pedig indulásra készen, szuper. Akkor hát nincs is más hátra, mint előre. Fegyverrel a kézben kezdek futni jobb kéz felé. Még véletlenül sem a lépcső irányába. Az túl egyértelmű lenne. Még jó, hogy van egy vészkijárat is, amiről remélhetőleg csak mi tudunk. Mondjuk épp ezt hittük a főbejáratról is. Ha megtudom, hogy egy spicli van köztünk, esküszöm, kikötözöm egy fához, letépem féltve őrzött férfiasságát,...

Szó, ami szó, a nagymester szemre való férfiú volt. Kigyúrt teste volt, hiszen folyamatosan hadakozott a livónokkal, lengyelekkel, poroszokkal, oroszokkal – bár meg kell hagyni, a fogai már rohadásnak indultak.
Végül az egyik lány – lehetett vagy tizennyolc éves, sudár, barna – leköpte Karl Bessart von Triert .
- Fritz! – süvöltötte – Nem kapni meg a sunámat!
A nagymester letörölte képéről a turhát, aztán hidegen elmosolyodott.
- Rendben, Mädchen – intett...

Teste izmos volt, szépen kidolgozott, Millinek jól esett ránézni is. A fiú fölé kerekedett, a lányt teljesen az ágyba nyomva. Milli combjával érezte, a fiú mindenre készen áll, ugyanúgy, mint ő maga is. A fiú magához húzta, hogy le tudja venni az útban lévő ruhadarabot róla, közben Milli pedig a fiú nadrágját tolta lejjebb...

- Ne gyere közelebb – kiáltott rá a lány, miután a férfi egy lépést tett felé. Jack egyből megállt, és széttárta ujjait, mutatva, hogy nincs mitől félni.
- Mi történt veled? Hogy kerülsz ide, és…
- Mi a fenét akarsz tőlem, ha? Mit ártottam én neked?
- Miről beszélsz – kérdezte Jack, és őszinte döbbenet látszódott az arcán. – Hiszen én csak segíteni akarok.
Ne dőlj be neki, kislány, csak játszik veled! Igaz, hogy nagyszerűen alakít, de ez ugyanolyan játék, mint a...

- Hogyne! - nevettem fel, miközben kirontottunk a frissen felszerelt, lakkszagot árasztó lengőajtón. Ő mellettem lépkedett, de most nem szólt semmit. Ránéztem és láttam, hogy a fejét csóválva mosolyog. Hátramentünk. Csak elszívtunk egy cigit. Mentolos. Az örök szerelem. Én valahogy gyorsabban elszívtam, mint ő. Amíg vártam rá, egy - a téglák közé szorult - kavicsot piszkáltam a lábammal.
- Jársz még azzal a fiúval? - kérdezte ő. Nem esett jól a kérdés, de jókislány módjára - ami...

- Bearanyoznák azzal a jövőmet, hogy hozzám jössz feleségül? Kipattintva a dobozt egy apró fehérarany gyűrűt fedtem fel.
Felállt és az a kezével felsegített.
- Legalább nem veszünk össze azon, kinek a nevét viselje. Szabad kezével óvatosan megsimogatta a hasát. Tekintetemmel követtem a mozdulatot és egy pillanatig várnom kellett, amíg felfogtam a jelentését.
- Hogy nekünk... mármint Te... és mióta? - eddig jutottam, utána már csak ajkamat tapasztottam az övéhez...

- Mindenhol... mindenhol... - nyögte a lány, miközben próbálta ellökni magától a fiút. Újabb sikoly hagyta el a száját, miközben zokogva markolta meg a fiú vállát. - Vidd el innen őket! - üvöltötte.
- Jaj kicsim.... Mindjárt vége lesz. Nincs itt semmi. Nyugodj meg...! Azonnal vége lesz. Csak hallucinálsz, drága! Mindjárt vége... - ismételgette a fiú...

- Szal… nagybátyám… érted, olyan, hogy hallja a hangomon, ha ittam. És… szal kicsit dühös most rám, mert valamit… izé… elfelejtettem megcsinálni, és… nem beszélnél vele? - Freddienek leesett az álla.
- Én? Mit mondjak én neki?
- Hát múltkor próbáltunk Bxobbal sms-t írni, azt modntuk, hogy torokgyulladásom van, és nincs hangom, csak most írt rám az öreg, hoyg fel fog hívni… BASSZUS! – kiáltott fel ijedtében, ugyanis megcsörrent a kezében a telefon.
- Kérlek! – tátogta...

- Szóval, ha akar engem, úgyis megkap.
- Nyúl, észrevetted, hogy Bxob úgy beszél magáról, mint valami levadászandó prédáról? – kapcsolódott be Finn.
- Nem igaz… - kezdett volna Bxob vörösen tiltakozni, de Nyúl beléfojtotta a szót – négy tizenéves lány közeledett feléjük, leplezetlenül megbámulva a magas, kusza hajú Finnt, és a rasztás Nyulat. Mikor elhaladtak mellettük, felkuncogtak, és Freddieben fellángolt az utálat vihorászó csitrik iránt...

Gyerünk, haver! Ideje megmozdítni a segged, és csinálni végre valamit! Csak szépen lassan, lépésről-lépésre, akkor nem tűnik olyan soknak majd. Most kelj fel innen, és nézd meg azt a rohadt térképet. Ahhoz, hogy holnap megtaláld, el kell tévedned.
Ez a gondolat olyan hülyén hangzott Jack agyában, hogy önkéntelenül is elmosolyodott, és végre felállt. Odasétált az asztalhoz, és kihúzta a dupla fiók mindkét részét, majd elővette a gyűrött országúti térképét, és szétterítette a földön....