Az ember legszebb kincse

3. fejezet

Reményvesztett évek

Rogyott ágy. Koszos padló. Repedezett, penészes sárga falak. Egerek cincogása hallatszik ki a szobából. Rezső hatalmas testét próbálja kivonszolni az ágyból. De az álom még nem engedi el. Vissza- visszahúzza, nem akarja elengedni. Rezső a bajusza alatt rántotta illatát érzi. Azonnal kiszakítja magát az álmok birodalmából. Kicsoszog kopott papucsában a konyhába. Kicsábította a reggeli illatáradat. A konyha köve jéghideg. Az egyébként fehérre meszelt fal, most inkább a szürkéhez hasonlít. A kályha tüze alig pislog. Nem talál senkit a házban. Kimegy az udvarra, ott sincs senki. Nyugalom, biztos csak a boltba ment a nővére. Rezső mindig is félénk fiú volt. Szülei gyermekkorában meghaltak, így nővére nevelte. Még most is ő gondoskodik róla. Néha elszégyellte magát, hogy lehet ilyen szerencsétlen, hogy 28 éves korában is rá van utalva valakire. Tulajdonképpen fizikailag minden rendben volt vele, csak lelkileg volt összetörve, miután a szerencsétlenség megtörtént.

- Szia Rezső. Még mindig pizsamában vagy? Elegem van belőled! Nem igaz, hogy ennyi idősen mindent mondani kell neked.
- Jó reggelt, Dia. Sajnálom én csak elgondolkoztam.
- Te mindig csak gondolkodsz, egész álló nap mást se teszel!
- Sajnálom.
- Én is sajnálom, de ez így nem mehet tovább. Nem bírom tovább egyedül a háztartást vezetni, és emellett eljárni dolgozni. Ennek tetejébe még rólad is gondoskodni. Örülnék, ha végre keresnél magadnak valami állást, mert az én fizetésemből lassan már ételre se telik, pedig a házat is fel kellene újítanunk, lassan ránk dől. Nem akarlak kidobni, de ha nem keresel magadnak munkát, akkor fel is út, le is út.
- Jó megpróbálom. Majd valamelyik nap.
- Valamelyik nap? Tudod te, hogy én mit élek át nap, mint nap? Két munkahelyem van, és így is alig keresem meg 70 ezret. Ebből kell kettőnket eltartanom. És te még azt mondod majd valamelyik nap? Azt ajánlom, hogy még ma de legkésőbb holnap menj el munkát keresni, vagy kint találod magad! Világos?
- Igen. Már megyek is.
- Sajnálom én nem akartam ilyen szigorú lenni veled, de meg kell értened, évek óta ezt teszem, rajtad kívül senkim. Már rég lehetne férjem, gyerekeim, szép házam. Ehelyett én téged istápollak és reménykedek egy szebb jövőben. De mi jutott nekem? Egy lerobbant ház, egy 28 éves szerencsétlenkedő testvér.
- Megértem és megígérem, keresek munkát. De te is lásd be, hogy azért valamit én is feladtam az életünk miatt. Méghozzá egy számomra fontos dolgot.
- Igen? Mit?
- A tudományt. Neves tudós lehettem volna, ha ki tudjuk fizetni a tanulmányt.
- Bizonyára, de értelmesebb dolgokra kellett a pénz. Arról meg nem én tehetek, hogy 3 éve mióta ott hagytad a sulit, nem dolgozol, csak búslakodsz, meg henyélsz. Miért nem keresed meg rá a pénzt?
- Igazad van. De akkor is lásd be.
- Nem látok be semmit. Inkább a munkakeresésben legyél ilyen bátor.
- Jó. Szia
- Szia

Rezső nem gondolta volna, hogy valaha is lesz bátorsága így beszélni a nővérével, azok után, hogy ennyi ideig gondoskodott róla. Nem ezt érdemelte tőle, azonnal keresnie kell munkát és jóvátennie a hibáját. Nem hitte, hogy ennyi gondot okoz, hogy Dia elhallgatta éveken át azt, hogy mekkora teher. Szó nélkül mindig a kedvében járt. De most vége mindennek, most a sarkára kell állnia. Igen így tesz. Munkát keres, elköltözik és támogatja a nővérét. Most rajta a sor, hogy az elvesztegetett időt bepótolja.