Történetek

- Indulnod kéne - mondta halkan Piton Alra vetve pillantását.
Al felnézett a férfire. Szemei félelemmel voltak tele.
- Félek.
- Mitől? - kérdezte Piton.
- A bátyám - Piton összébb húzta a szemeit. Szóval több gyermeke is van Potternek - azt mondta, hogy trollokkal kell verekednünk a házbeosztásnál.
Piton feljebb görbítette a szája szélét.
- Ne aggódj, nem kell semmivel sem harcolnotok. A bátyád bizonyára csak rád akart ijeszteni. Egy régi süveg...

Gyönyörű szép lány volt, ha végigment az utcán, sok szempár szegeződött rá, sokan füttyögéssel, kiabálással adtak hangot a lenyűgözöttségüknek. De Ő mintha meg sem hallaná, szomorú arccal sétált tovább. Szexi, de mégis természetes módon járt, magától kihangsúlyozódott lenyűgöző, vékony, de mégis nőies alakja...

Már majdnem egy órája hogy a kutya megállás nélkül ugatott.
Ekkor a gazda hirtelen kirúgta a rozzant kis faajtót. Eddy „Rapid” McBill habzó szájjal és vérben forgó szemekkel nézett a hang forrása felé. A kutyája Ralph csapta a nagy zajt. A dobermann is veszett volt, akárcsak a gazdája. Valószínűleg tőle kapta el Eddy...

- Elnézést Tanár úr a késésért. Nem fordul elő többet.
- Te minden bizonnyal Alison Miller vagy. Foglalj helyet, és akkor végre elkezdhetjük az órát. A többiek már elmondták, hogy a „Szerelem megnyilvánulása az irodalomban” című téma a soron következő. Na jó mindenki mondja el mi a véleménye a szerelemről, és példákat a megjelenésre.
- Mondjuk, kezdje Alison, hogy legközelebb biztos ne késsen el.
- Én? Csak, azért mert elkéstem? Ez kiszúrás!
- Nem. Ez csak egy...

El kell mondjam, mert sohasem sejthetted. Őrjítően szexi, ahogy a cigarettát a szádhoz emeled, és ahogy kifújod a nikotinszagú füstöt. A naplemenete is füstszagú. Gyönyörűek a kezeid, elég rájuk néznem és olyan vad gondolataim támadnak, hogy még te is belepirulnál, ha valaha meghallanád. A zene, amit hallgatsz, annyira te vagy, még ha nem is szól, úgy tűnik, mintha folyton körbelengene...

Az apja viszont másképp érzett, titokban nagyon neheztelt a papra, amiért a fiút elfordította tőle és a földtől. Ozor, mint a többi férfi és asszony az ősapjuktól és ősanyjuktól tanult mesterséget találta a legtisztességesebbnek. Az ő lelke ebben a halálig tartó, ciklusos termelésben magasztosult fel, ebben szerzett az ember igazi becsületet, tapasztalatot, s kenyeret az asztalra. Az lenne Mikó sorsa is, hogy átörökítse neki tudását, földjét és házát, ellenben lehet, a fiút elszólítja...

Egyek egy lasagne-t? E kérdés azt jelenti, hogy éhségszintem beérte fáradságomét, rejtett energiatartalékomra támaszkodva felálltam hát. Ki az ajtón, be a konyhába (hatot még nem léptem), hűtőajtó feltép, lasagne doboza széttép, mikróajtó klikk, lasagne placcs, mikróajtó klakk. Mennyi legyen? 9 perc. Teker, teker, Muuuu… Kinézek az ablakon és minden olyan nyugodt. Járjak egyet? Ha mennék, úgy érezném, csak azért megyek, mert mennem kell, ha maradnék, utálnám magam, hogy nem mentem. Pedig...

Elbúcsúzott az utolsó józan gondolatától is, megszabadult az előbbi különös érzésétől, mindentől. Kiürült elmével, szintúgy üres tüdővel, de sajgó szívvel szívta tele tüdejét a dohány, s fű keveréke alkotta füsttel. Az íz, a szag, túl megszokottá, túl ismerőssé vált számára az évek során. Már ismerte a műsort, várta, hogy a zsibbadtság agyába, karjaiba, lábaiba kússzon...