Történetek

A kőlépcsőn kopogott a cipőm sarka, ezt reggel sosem szoktam hallani, most viszont annyira nagy volt a csönd, hogy szinte visszhangzott az egész épületben. Amikor leértem, Nicholast még sehol sem láttam, tudtam, van még tíz perce a megbeszélt időpontig. Melegem volt így, felöltözve, ezért kiléptem a cég elé, és vártam. November első hetében jártunk, hétkor már ritkán jártak gyalogosok erre felé. Néha egy kocsi húzott el a kicsi mellékutcában, de tompán hallani lehetett a főút zsongását....

Elrepül. Mindig elrepül. Mikor? És hogyan? Áhh, kezdődik előröl az egész. De csak most lett vége. Hova lett? Megint újra az elejéről az egész felhajtás. Megint futhatunk utána. Már érzem a saját bőrömön is, hogy megint útra kel. Hűvösebb van, nem az a forró, száraz levegő. És hamar jön a sötét. Megint hideg lesz. Még neeeee. Még egy kicsit ne. Még van egy kis idő...

Eragonnak miközben férfivá ért, szerelem költözött a szívébe. A nő, ki elrabolta szívét Arya volt. Mikor Eragon először látta meg, már akkor beleszeretett, de valahogy nem akarta beismerni magának, hisz egy „halandó” és egy tünde kapcsolatot nem engedélyeztek. Arya maga sem ismerte el, hogy szereti a fiút, hisz mint írtam tiltották. Meg amúgy is mikor elértek Ellesmérába Aryát eljegyezte egy híres tünde, aki a hadsereg élén állt, Hedur. Eragont elkezdték kiképezni, így amúgy se nagyon...

Game over! Villant át Tomas agyán a gondolat, melyet egy röpke másodperc töredékével egy pisztolygolyó követett.
A pisztoly melyből ez a gondolatformáló lövedék származott a felesége kezében volt. A másik kezében Tomas telefonját tartotta, melyből az utolsó üzenetet éppen a lövés előtt olvasta ki. Az üzenet ennyi volt:
- Drágám csodálatos volt a tegnap este! A te Mucókád...

- Zavaros, rövid részletek. Zöld villanások, sikolyok… aggasztó. Voldemort megpróbálta maga mellé állatíni a szüleimet, de ők dacolnak vele. A halálfalók erre fenyegetni kezdtek minket, hogy elrabolják Julie-t, felgyújtják a házat, meg csupa ilyesmi. Én leginkább Julie-t féltem. Persze a húgom meg tudja védeni magát, de a halálfalók… velük szemben nem sok esélye lenne. – A kezeibe temette az arcát, nagyot szusszant. – De hagyjuk ezt inkább, nem akarok erre gondolni. Mellesleg más bajom...

A Griffendél ötödikesei az átváltoztatástannal kezdtek, így Lily még jobban izgult, mint várta. A diákokat egyesével szólították be, de vissza egy sem jött. A lány ezt egy kicsit bizarrnak érezte ezt az eljárást, de nyilván az volt vele a cél, hogy ne tudják elmondani társaiknak a vizsgakérdéseket.
- Drale, Arthur! Elton, Danielle! – szólt ki a teremből egy komor, mély hang, és Lily megszorította szobatársnője kezét. A lány remegve sétált be a vizsgaterembe...

Greg mostmár biztos volt abban, hogy ha rövid időn belül nem találják meg, nem fogja kihúzni reggelig. Csak feküdt az árokban és azt se tudta, megsebesült, ha igen hol, és mennyire. Na és persze, hogy miért nem tud mozogni. Ez volt itt a legnagyobb kérdés. Talán ráesett egy kőre? Eltört volna a gerince? Ez tűnt a leglogikusabb magyarázatnak. A gerincoszlopa valószínűleg úgy megsérült, hogy egyes idegek elszakadhattak, emiatt teljesen lebénult...

. Legutóbbi kalandunk egy, általunk rendszeresen látogatott fesztiválon esett meg. Már jó ideje nem voltunk együtt. Közbejött a havibajom, utána pedig fontos döntésre jutottunk, és azok kötötték le a mindennapjainkat, így este örültünk, hogy legalább aludhattunk pár órácskát. De Karesz megígérte, a fesztivál egy hetében mindenért kárpótol...

- Tudom, hogy barom vagyok, de valahogyan sosem bírtam azokat az embereket, akik csak megállnak a nagy semmi közepén, és fennakadt szemekkel néznek a messzeségbe, mintha látnának valamit, közben pedig a nagy sötétségen kívül a franc sincs ott…
- Vagy lehet, csak te nem látod, amit ők látnak... – milyen jól kiismert ennyi idő alatt. Bravó, figyelemreméltó teljesítmény.
- Ne okoskodj nekem, jó? Még csak pár percre vagyok itt, és öregebb is vagyok nálad, szóval semmi szükség...

Kezdetét vette az interjú. Egész idő alatt próbáltam kerülni Nicholas tekintetét, kisebb-nagyobb sikerrel. Végig a főnök szemébe néztem, és ez tetszett neki, magabiztosnak tűntem. Hogy ne legyen túlságosan tolakodónak, idő közben tanulmányoztam az iroda berendezését. Hatalmas ablak az asztal mögött, fémszínű reluxával beárnyékolva. Néhány szobanövény, és egy akvárium tele halakkal. Kíváncsi lettem volna, hogy néz ki sötétben, amikor ki van világítva. Kevesebb, mint egy óra elteltével fel...