A kép II.

Misi leült a téren és a nap felé fordította az arcát. Szerette, ha a nap simogatja az arcát. Szüksége volt erre a pár perc nyugalomra itt, mindentől és mindenkitől távol. Tudta, ha hazamegy, akkor elszáll a nyugalom. Rettegett az esti családi összejövetelektől. El akart utazni egyedül és úgy döntött, hogy ezt ma be is jelenti. El kell mennie messzire innen ebből a fojtogató légkörből. Annára gondolt, aki a nyakába ugrik mikor hazaér, aki megpuszilja, aki csiklandozza és hozzábújik tévézés közben, aki reggel beszalad a szobájába hálóingben és bebújik a takarója alá, hogy meséljen neki a kalandjairól, amiket az iskolában élt át, a fiúkról, akik udvarolnak neki. Misinek minden nap szenvedés, amit úgy kell eltöltenie, hogy a lány, akit imád ott csacsog körülötte, és ő nem érhet hozzá, mert testvérek.
Tudja, hogy vérszerinti rokonság nincs közöttük, hogy őt örökbe fogadták, de ők mégis testvérként nőttek föl egymás mellett és hiába próbálja ezt magának elmondani ezerszer, de mégsem tud a lányra úgy nézni már, mint a kishúgára.

A vacsora nagyon finom volt és a hangulat is kellemes. Tamás elégedetten ült az asztalfőn és szerelmesen nézett Annára. Az asszonynak mindenki felé volt egy kedves gesztusa, simogatása, mosolya. Misi nagyon szerette az idős nőt. Annamária későn jött meg a városból, ahol Károllyal találkozott munka után. A kis Anna komolyan ült mellette és egész este egy szót sem szólt. Misi a gondolataival volt elfoglalva és azzal, hogy mikor jelentse be az elutazását.
- Beszélnünk kell – súgta oda a lány neki és jelentőségteljesen nézett a szemébe.
Misi tudta miről akarhat beszélni vele. Biztos megint valami fiú tetszik neki, és tanácsot akar kérni. Nem akart ilyen beszélgetést soha többé, most is megpróbált kitérni előle.
Amikor Annamária és Károly is megérkezett, Anna végre tálalta a vacsorát. Csendben ettek. Misi megvárta a desszertet a bejelentésével
- Elutazom a tengerhez pár hétre. – mondta látszólag közömbösen.
- Egyedül? – kérdezte Károly, aki érezte, hogy a fiúnak valami baja van. Nagyon jó kapcsolata volt vele.
- Igen, egyedül. Szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljak dolgokat. –mondta.
- Veled mehetek? – pattant föl a kis Anna boldogan és lelkesen, átölelte a fiú nyakát közben.
- Nem! – Misi szigorú volt. – Egyedül szeretnék lenni.
- Kérlek! Kérlek! Kérlek! – könyörgött a lány.

Misi zavarban volt, hogyan mondhatná el, hogy ő éppen a lány elől akar elmenekülni, de megbántani sem akart senkit. Elkínzott arccal nézett Károlyra, akit szintén ostromolni kezdett a lány.
- Apa! Kérlek, engedj el! Ígérem nem lesz semmi gond, hiszen Misi vigyázni fog rám. – a két férfi egymásra nézett.
Károly látta, hogy Misi tényleg egyedül szeretne menni, és ebben megpróbálta támogatni is, annak ellenére, hogy a lánya annyira könyörgött.
- Misi egyedül szeretne menni, és ezt tiszteletben kell tartanod. –szólt rá a lányára.
- De Apa! Kérlek! Mondd neki, hogy vigyen magával! –Anna nem hagyta annyiban és tovább könyörgött.
Károly és Misi félrevonultak a könyvtárszobába. A többiek nem akartak beleavatkozni ebbe a vitába. Annamária a lányát vette elő, hogy most miért is akar ilyen hirtelen elutazni a fiúval.
Anna magyarázott arról, hogy ki akar kapcsolódni, mert össze van zavarodva, hiszen nem tud választani két fiú közül.
Misi komolyan állt meg az ablak előtt és nézett kifelé miközben a gondolatait próbálta rendezni. Károly mellé lépett és a vállára tette a kezét.
- Na mondd, mi történt. – a hangja megértő és szeretettel teli volt. Sajátjaként szerette a fiút.
- Semmi sem történt, csak úgy minden összejött. Kicsit szeretnék elvonulni.
Károly próbálta még faggatni, de látta, hogy a fiú bezárkózott, és úgy gondolta, hogy most jobb, ha nem feszegeti, hiszen egyszer úgyis meg fog nyílni.
- Nekem bármit elmondhatsz. Tudod, hogy segítek, ha tudok.
- Tudom! Köszönöm! – nyújtott kezet a fiú. – Ha túl leszek rajta, elmondom. – ígérte.
- Annát bízd rám, majd lebeszélem arról, hogy a nyakadon lógjon. – mosolygott.
- Köszönöm. – indult a fiú a szobájába.
Misi a szobájában nekifogott a pakolásnak. Nem akart túl sok cuccot vinni, csak a legszükségesebbeket pakolta egy táskába.

Reggel korán akart indulni. Megbeszélte Károllyal, hogy elviszi az egyik kocsit. A nagyanyja, Anna ételcsomagot készített, hogy ne kelljen neki mindig étteremben enni.
Hajnalban csendben készülődött és pakolt be a kocsiba. A házban még mindenki aludt és remélte, hogy nem ébred föl senki a járkálására. Nem volt szerencséje, mert a kis Anna felöltözve, egy hátizsákkal a hátán megjelent és elszántan állt eléje.
- Kérlek! Vigyél magaddal! Ígérem nagyon rendes leszek. Főzök és mosogatok! Mindent megteszek, észre sem fogod venni, hogy ott vagyok! – könyörgött.
- Nem! –állt meg előtte szigorúan a férfi. – Egyedül megyek, de nem leszek egyedül. Valakivel kettesben szeretnék lenni. – hazudta hirtelen ötlettől vezérelve.
A lány csalódottan nézett rá.
- Kivel mész? – a kicsi lány nagyon elcsodálkozott és szinte féltékenyen kérdezgette.
- Ez az én ügyem. – próbált kitérni Misi.
Anna nem hagyta magát, követte a férfit a kocsihoz, odabújt hozzá, mikor az megállt a kocsi mellett, hogy elköszönjön.
- Misi! Misikém! Kérlek! Ígérem nem foglak titeket zavarni! Vigyél magaddal!
- Picur! Kérlek, értsd meg, most maradnod kell! Tudod mit? Egy hét múlva utánam jöhetsz – próbálta leszerelni a lányt.
- Oké! – a lány a nyakába csimpaszkodott és az arcát puszilgatta. - Olyan aranyos vagy! Köszi! Egy hét múlva megyek! – Misi is megpuszilta az arcát, közben megölelte a lányt és szenvedett a vágytól.
Remélte, hogy majd ha lent lesz a házban és telefonon beszél Károllyal, rá tudja venni, hogy Annát tartsák otthon.
Az út hosszú volt és mégis kellemes, mert végre egyedül volt a gondolataival. Tudta, hogy az apja a horvátországi birtokról tűnt el és azt tervezte, hogy megpróbálja megkeresni őt. Szerette ezt a házat. A nyarat sokszor töltötték ott közösen.

A ház rendben volt, mert a faluból egy házaspár följárt rendben tartani. Az asszony takarított, a férje a kertet gondozta. Már dél is elmúlt mikor odaért. Éhes volt és a nagymamája csomagját vette elő, amiből nagyot csemegézett. A végén, amikor a szalvétákat bontotta ki és meg akarta törölni a száját, észrevette, hogy arra valaki üzenetet írt. Kibontotta és rögtön megismerte a kis Anna írását. „Sietek hozzád! Anna” Elmosolyodott, mert a szöveg apró virágokkal volt díszítve és egy kis kutyus mosolygott rá, amit a lány rajzolt. Anna már pici korától nagyon tehetségesen rajzolt, amit ezen a rajzon is bemutatott. A férfi megörült a kis üzenetnek és már nem is bánta, hogy ez a bohókás lány idejön. Szeretett volna elmenekülni tőle, és most mégis azt kívánta, bárcsak már itt lenne. Később amikor lesétált a tengerhez akkor is az járt a fejében, hogy Anna most mit csinálna, mert körülötte mindig pezsgett az élet. Nézte a végtelen vizet, a lemenő napot és sajnálta, hogy egyedül van.
A következő napokban kora reggel kiment a tengerre úszni, aztán ebédelt, majd a kertben olvasott sötétedésig. A házban a nagyteremben volt a legtöbbet, ahol az a régi hatalmas festmény volt a falon. Szerette azt a képet.

Naponta hazatelefonált és beszélt a családtagjaival. Károly megkérdezte, hogy hogy érzi magát, és ő megnyugtatta, hogy jót tett neki ez a pár nap. Már eszébe sem jutott, hogy azt kérje, a húgát ne engedjék utána. A kis Annával is beszélt, aki minden nap megígértette vele, hogy lemehet hozzá. Másnap reggel is kiment a tengerhez és hosszan úszott. Szeretett kora reggel kimenni a partra, mert akkor a turisták még nem lepték el a strandot. Vizesen, csöpögve jött ki a vízből és kereste a törölközőjét, amit egy napozóágyra tett le, mikor hirtelen úgy érezte, megdermed. Anna állt előtte kacagva és ölelte át attól sem félve, hogy ő is vizes lesz. A lány a nyakába csimpaszkodott és az arcát csókolgatta.
- Misi! Megjöttem! Jaj annyira vágytam már ide! – a férfi szorította, de aztán hirtelen szinte ellökte magától, és próbált szigorú lenni.
- Miért nem szóltál, hogy jössz? Még nem telt el egy hét különben sem.
- Megzavartam valamit? Titkolod a barátnődet? – nevetgélt a lány zavartan. – Ő hol van? Ha esze van, még alszik.
Elindultak a házhoz, ahol a lány végigrohant a szobákon és kereste az idegen nő nyomait.
- Elment? – kérdezte, majd a férfi szomorú arcára nézett. – Ne mondd, hogy nem jött el.
- Nem mondom – a férfi mosolya szomorú volt.

Anna eldöntötte, hogy meg fogja vigasztalni Misit, akit istenített, imádott és egy kicsit szerelmes is volt bele. Minden fiúban, akivel együtt járt, akit szédített, ezt a komoly, magas, jóképű férfit kereste. Hazafelé a házig csacsogva mesélt, és a férfi boldog volt, hogy végre vele van. A teraszon ebédeltek és a lány közben is mesélt a kalandjairól útközben, a gondolatairól, amik állandóan csapongtak. Misi ebéd után ráparancsolt, hogy telefonáljon haza, hogy a szülők megtudják, szerencsésen megérkezett. A lány vonakodott és arra kérte, hogy ő szóljon haza. Misi ekkor már sejtette, hogy a lány elszökött, és otthon nem jelentette be az utazását. Ment is rögtön telefonálni, de húzta magával a lányt is. A sokadik csengésre az idős Anna vette föl a telefont. Misi elmondta neki, hogy a kis Anna megérkezett és ő szeretné elmondani a szüleinek, hogy hogyan is jött ide. A lány el akart szaladni, de a férfi erősen fogta, hátulról átölelte és a füléhez tartotta a kagylót.

Hallotta, ahogyan a lány szabadkozik, végül azt mondta, hogy amikor legutóbb Misivel beszélt, az nagyon szomorúnak tűnt, és ő csak azért jött ide ilyen hirtelen, mert érezte, hogy a férfinek szüksége van segítségre. Közben a férfi a fülét odaszorította a kagylóhoz szorosan a lány arca mellé, hogy ő is hallja a választ.
- Nem szeretném, ha terhére lennél Misinek. Ha úgy érzed, hogy egyedül szeretne lenni, akkor rögtön gyere haza. Értetted? – parancsolt rá az apja.
A lány mindent megígért és elbúcsúzott az apjától, majd amikor lenyomta a gombot és a férfi szorítása enyhült, lassan odafordult hozzá.
- Misi, ha a terhedre vagyok, meg fogod mondani? – kérdezte, közben megnyalta a száját.

A férfi úgy érezte, megőrül a vágytól, elengedte a lányt és a szobájába rohant. Anna utánament és lefeküdt a férfi mellé, aki az ágyára dőlt és a párnáját a fejére húzta. A lány azt hitte, hogy valaki után bánkódik. Gyűlölte azt a lányt, aki miatt az ő szeretett Misije szomorú. Simogatta a haját és próbálta maga felé fordítani a férfit, közben nyugtatóan suttogott a fülébe. Misi erősen fogta a párnát, majd mikor a lány nem tágított és mégis próbálta azt megszerezni a kedveskedés átcsapott küzdelembe. Hatalmas csatát vívtak a párnáért, majd egy másikért is és végül az egész ágyat feltúrták és kacagva birkóztak. A férfi fegyvere a csiklandozás volt, mert ismerte a lány minden érzékeny pontját. A lány is próbálkozott a csiklandozással, de ő legszívesebben a fiú fülébe nyalt bele, amitől az visított, annyira érzékeny volt rá. Végül lihegve térdeltek egymással szemben, és újabb fogást kerestek a másikon.
- Hiányoztál – szaladt ki Misi száján.
- Te is nekem – mondta Anna őszintén, aztán a kezét nyújtotta. – Béke?
Misi meglepődött, de aztán elfogadta a békejobbot. Kifulladva ültek a falnak dőlve és beszélgettek. A lány megmutatta a rajzmappáját, ami nélkül egy lépést sem tett. Misi szeretettel nézte a képeket, amik a lány kézügyességéről és nagy fantáziájáról árulkodtak. A nagyapja, Tamás nagyon büszke volt, arra, hogy a kicsi Anna örökölte a tehetségét, sőt azt mondta, hogy a lány túl is szárnyalja majd.
- Gyere, nézzük meg a nagyteremben a képet. – hívta a férfi a lányt. Anna boldogan ment vele.
A kép neki is a kedvence volt. A családi legendák a képekről már régen izgatták, szerette volna megfejteni a titkukat.

Misi mikor belépett a terembe meglátta, hogy a kép elhomályosodott. Érezte, hogy ez az a ritka pillanat, amikor át lehet lépni egy másik korba. A szüleik megtiltották, hogy ezt bármikor is megtegyék, de Misi már 25 évesen úgy érezte, nem tartozik senkinek se számadással, és arra nem is gondolt, hogy a lányt milyen veszélybe sodorhatja, ha az vele megy.
Odalépett a képhez és a lány kezét fogva lépett át. A túloldalon egy szobába értek. Misi magához húzta a lányt, most érezte meg, hogy akár veszélybe is kerülhetnek. A lány füléhez hajolt és belesúgta.
- Vissza kellene menned.
- Nem – a lány határozott volt és kalandra éhes.
Megfogta a derekánál fogva és visszarántotta a jelenbe. Anna kapálózott és próbált kiszabadulni, de Misi erősen fogta.
- Engedj el! Veled akarok menni! Veled akarok lenni! –sikította és ki akart szabadulni.
- Velem vagy, te kis buta! – mondta neki, és nem engedte el, továbbra is szorította magához a kép előtt.
Anna lassan megnyugodott, majd azt kérdezte.
- Miért jöttünk vissza? Ne legyél gyáva Misi, menjünk és fedezzük föl.
- Ne legyél meggondolatlan és hebrencs. – feddte meg a férfi. – Ha át akarunk menni, arra készülni kell. Korabeli ruhákba kell öltözni és a jelen korra emlékeztető dolgokat itt kell hagyni. A felfedező útra készülni kell.
A lány is elismerte, hogy így nem mehetnek át egy másik korba. A délutánt és az estét azzal töltötték, hogy az interneten olyan ruhákat kerestek, amik egy korban sem tűnnek föl és aztán a ruhatárukat nézték át felhasználható darabok után.
Késő éjszaka volt, mikor annyira elfáradtak, hogy eldöntötték, lefeküdnek aludni. Misi kiparancsolta a szobájából a lányt, aki végül mégis megjelent hálóingben és odabújt a férfihoz.
- Szeretnék itt aludni! – mondta és ledobta a párnáját a férfié mellé. Elhelyezkedett az ágyon.
Misi dühösen fordult el és úgy csinált, mint aki alszik, de a kicsi lány kuncogva bújt oda hozzá. A férfi végül átölelte és magában azt mondogatta, hogy ”a hugom, a hugom…”
- Ugye mehetek én is? – könyörgött a lány, majd odahajolt és a férfi száját keresve megcsókolta gyengéden. - Ott ez sem lenne bűn közöttünk – súgta.
Misi levegő után kapkodott. Elengedte a lányt és megpróbált elhúzódni.
- Mit vettél a fejedbe? – kérdezte meglepetten. Szerette a lányt, de azt nem gondolta, hogy ő is ugyanúgy érez.
- Ne mondd, hogy nem kívánod! – hajolt oda megint a lány a száját fölkínálva.
Misi gyengéden csókolta, aztán csak a keze közé fogta a lány arcát és nézte. A gyereklányból itt az orra előtt lett egy pillanat alatt szenvedélyes nő.
- Ez nem helyes! – mondta szomorúan. – A testvérem vagy.
- Ne legyél gyáva! Mindenki tudja, hogy nem vagyunk vér szerinti testvérek. Mindig is szerettelek, és az a szeretet, amit most érzek, az nem testvéri érzés. Szerelmes vagyok beléd.
A lány belefúrta magát a férfi ölelésébe. Misi próbálta mégis egyre távolabb tartani magától.
- Menj vissza a szobádba. – kérte szenvedő hangon a lányt, aki nem akart engedelmeskedni.
- De miért? Misi! Kérlek! Ne legyél már ilyen gyáva! – könyörgött.
- Menj Anna. – a férfi hangja nagyon komoly volt. A lány úgy érezte már kilométerek vannak közöttük.
Anna fölállt és lassan indult az ajtó felé, még visszanézett, azt várva, hogy Misi mégis meg fogja gondolni magát, de az hajthatatlan volt.

Az éjszaka gyötrelmesen telt mindkettőjük számára. Annának bűntudata volt, és sértett is volt az elutasítás miatt. Misi fejében háborúk dúltak. Vágyott a lányra, az érintésére, a mosolyára, de a szüleik szívét sem akarta összetörni azzal, hogy ők most ilyen botrányt okoznak, hiszen a család testvérként nevelte őket, bár őszintén elmondták, hogy ki volt Misi apja és anyja.
Reggel a konyhában találkoztak. Misi szótlan volt és mogorva, Anna ártatlanul és álmosan pislogott a férfira.
- Haragszol? – kérdezte.
A férfi fölnézett a kávés bögréjéből.
- Igen - mondta és a lány keze után nyúlt. – gyere ide. – húzta oda Annát a székre magával szemben.
Anna boldogan helyezkedett el, és várta mit mond Misi.
- Picur, fogd vissza magad. Gondolj bele, hogy a szüleid mit szólnának, ahhoz, ha kiderülne ez a… - elhallgatott és lehajtott fejjel ült.
- Ez a szerelem? –vágta rá a lány.
- Ez nem szerelem. Ez el fog múlni idővel, majd meglátod. Te a kishúgom vagy, akit szeretek, de…- próbált szavakat keresni a férfi, de előbb saját magát kellett volna meggyőzni, ami még nem sikerült.
Anna közelebb húzta a székét és megfogta a férfi kezét.
- Mikor megyünk?
- Te maradsz. – szögezte le Misi.
A lány morcosan nézte, de aztán ráhagyta, mert biztos volt benne, hogy rá tudja venni a férfit, hogy magával vigye.

Délelőtt a városban járkáltak és vásároltak. Anna imádott a férfival üzletekbe menni, mert mindent megvett neki, amit szeretett volna és nagyon jó szemmel válogatott a ruhák között.
Megebédeltek az egyik tengerparti étterem teraszán, aztán csomagokkal fölpakolva visszamentek a házba.
A lány be-berohant a képet megnézni, de az nem mozdult. Lementek a partra úszni és mikor a lány barátokkal találkozott, Misi otthagyta és hazament.
Ő is benézett a nagyterembe és meglátta, hogy a kép újra átjárható. Gyorsan döntött, átöltözött és már lépett is be az ismeretlenbe. A szoba, ahová érkezett nagyon sivárnak tűnt. Kicsi szobácska bútorok nélkül. Az ajtóhoz lépett és remegve nyomta le a kilincset. A folyosó, ahová kilépett kihalt volt. A korláthoz lépett és lenézett az alsó szintre, ahol egy nagy hallt látott gazdagon díszített fafaragásokkal, fa lambériával, a falakon végig felfelé a lépcső mellett is ősök képei sorakoztak. Várt egy rövid ideig, majd elindult lefelé a lépcsőn. Mivel nem hallott semmi mozgást, egyre bátrabban haladt lefelé. A hatalmas előtérbe lépve körülnézett, aztán a jobb oldali félig nyitott ajtón kukucskált be. A teremben, ahová lépett, a falakon rengeteg tükör volt. A szoba szalonnak volt berendezve több központtal. A kandalló előtt kis szófa állt két karosszékkel, a szoba közepén többszemélyes szófa, több karosszék és egy nagy magas támlájú fotel, kis asztalkákkal, az egyik sarokban zongora, hárfa és körülötte karosszékek voltak. Ahogy elhaladt a gyönyörű bútorok mellett megsimogatta őket, és a következő ajtó elé ért, ami már zárva volt.

Lassan nyomta le a kilincset, majd nyitotta ki az ajtót és kukucskált be. Ebben a szobában könyvek voltak a falakon végig és az ablak előtt egy kecses nőies íróasztal, nagyon elegáns íróeszközökkel. A szobából is nyílt egy ajtó, és amikor azt kinyitotta egy folyosóra jutott, aminek mindkét oldalán szobák nyíltak. Itt hallott először hangokat, amik megállásra késztették. Hallgatózott és várt az ajtónak dőlve, aztán visszaindult a bejárat felé, ahonnan érkezett. Az ajtó előtt megállt és kikukucskált a kertre, amely nagyon szépen gondozott volt, szemben egy működő szökőkúttal. Megfordult és meglátta, hogy a lépcső mögött is nyílik egy ajtó, benyitott és arra a folyosóra jutott, amit a könyvtárból is látott. Most egy idős nő jött vele szembe, és amikor észrevette őt rémülten állt meg. Misi is megijedt és azon gondolkodott, hogy mit is mondjon, mikor a nő elkezdett kiabálni spanyolul, aztán németül és visszafelé szaladt, majd eltűnt egy ajtó mögött. Misi rémülten állt és azon gondolkodott, hogy merre meneküljön, vissza a képhez, ami talán már bezáródott, vagy kifelé a házból. Mire döntött volna az idős visító nő visszaért és még két nőt hozott magával, akik megállás nélkül beszéltek hozzá és hívták magukkal az előtéren át a bal oldali helységbe, amit még ő nem látott.

Misi értette a spanyolt is és a németet is, mert Annamária ragaszkodott hozzá, hogy az édesanyja anyanyelvét és tanult nyelveit ő is tudja. Meg kellett tanulnia franciául is és olaszul. Ahogyan ezek a nők beszéltek ezt nehezen értette, de tudta mit akarnak tőle. Talán egy kivételes vendéget vártak, akivel őt összetévesztették, mert ebben a kisszalonban leültették és kínálgatták. Az egyik nő az emeletre szaladt és közben kiabált úgy, hogy a hangja megelőzte.
Misi ült egy pohárral a kezében, amit megtöltöttek valamivel és mosolyogva nézte az asszonyokat. A szíve dobogott, és most már érezte azt az izgalmat, amiről a családtagjai meséltek, akik jártak már ilyen időutazáson.
Az ajtón a felszaladó szolgáló lépett be elsőnek, aki ünnepélyesen állt meg, nagy levegőt vett és bejelentést tett.
- Mária főhercegnő – mondta és nagyobbra tárta az ajtót.
Misi várakozón nézett a belépőre, bár kicsit tartott is attól, hogy most kiderül, hogy nem is őt várták.

Az ajtón egy nagyon törékeny, sápadt, fiatal nő lépett be. Nagyon komoly volt és nem merte fölemelni a tekintetét a férfira. Misi fölállt és a nő elé lépett, aki egy pillanatra fölnézett, majd elpirulva újra lehajtotta a fejét és halkan suttogott, úgy, hogy a férfi alig értette, mit mond.
- Nem mára vártuk Uram! – mondta – Bocsásson meg a készületlenségem miatt. Kérem, adjon nekem pár órát, amíg elkészülök. – amikor befejezte pukedlizett és megfordult, hogy elmenjen.
Misi sajnálta ezt a rémült nőt, mert látta, hogy akit várt, attól nagyon fél. Próbálta megnyugtatni és eszébe sem jutott, hogy megmondja, nem ő az, akit vártak.
- Hercegnő, annyi időt kap, amennyire szüksége van.
- Köszönöm Uram – rebegte a lány és még mindig nem nézett a férfira, de a kezét sem nyújtotta, amikor belépett és ezt Misi furcsállotta is, mert azt hitte, hogy kezet kell majd csókolnia a főhercegnőnek.
Gondolkodott, hogy melyik családból származhat a lány, és hol lehetnek, de nem jutott eszébe egyetlen Mária főhercegnő sem. Mária Anna és egyéb neveken több rokona is született, de csak Máriára nem emlékezett.

Annamária, aki fölnevelte, kutató régészként dolgozott és megismertette, majd meg is szeretette vele a történelmet.
A lány megfordult és elindult kifelé, majd hirtelen visszalépett és lehajtott fejjel szólt a férfihoz.
- Megengedi, hogy visszavonuljak és készüljek az útra? Addig Ön is ehetne valamit, és talán le is akar pihenni.
Misi úgy gondolta időt kell nyernie, hogy megtudja hol is van és milyen évet írnak, ezért próbálta megnyugtatni a rémült lányt.
- Maradni szeretnék pár napig az utazás előtt – mondta és a lány arcát figyelte, aki mintha megkönnyebbült volna kicsit és nagy sóhaj után válaszolt.
- Köszönöm Uram. A komornám megmutatja a szobáját. – a lány hangja még mindig nagyon halk volt.
A komorna az egyik idős nő sokkal határozottabban állt meg a férfi előtt.
- Uraságod előbb enni szeretne, vagy a szobát mutassam meg? – spanyol akcentussal beszélte a németet.
- A szobámat mutassa meg – mondta neki spanyolul, aztán amikor látta, hogy a nő csodálkozik, lehet, hogy a kiejtésén, még megkérdezte.
- Honnan való Asszonyom? – tisztelettel szólt a szolgálóhoz és ettől a nő rögtön megenyhült.
- Madridban születtem és a kicsi Mária édesanyjával, Mária Annával jöttem ide, amikor Ferdinánd Úr elvette feleségül, aztán amikor az asszonyom, szegény, meghalt a szüléskor, én a kicsi lánykájával maradtam itt a száműzetésben is, ennek már több mint húsz hosszú esztendeje.

Misi látta, hogy a nő imád beszélni, és ennek nagyon meg is örült, mert ebből a pár mondatból olyan sokat megtudott, hogy a kort és a helyet is már majdnem be tudta határolni. Egyedül az nem stimmelt, hogy Mária főhercegnő több, mint húsz évesen él, mert az ő tanulmányaiban az szerepelt, hogy Mária Anna volt spanyol infánsnő, amikor megszülte negyedik, leánygyermekét Máriát, akkor a gyermek is és az édesanyja is meghaltak szülés közben, és utána III Ferdinánd király újranősült.
Misi elgondolkodva lépett be az emeleti szobába, ahová az asszony vezette. A szobája nagyon kényelmesnek tűnt és látszott, hogy kiemelt vendégként kezelték. A komorna a csomagjait és a kíséretét kereste, de ő kitért a válasz elől.
- Hagyjon magamra – mondta.
A nő mielőtt kiment még megkérdezte, hogy mikor tálalhatja az ebédet, és a főhercegnővel együtt kíván-e étkezni vagy külön.
- A Főhercegnővel szeretnék enni fél óra múlva. – mondta és intett a nőnek, hogy elmehet.

Misi, miután a nő kiment, ledobta magát az ágyra, amely tele volt pakolva párnákkal. A díszes baldachint nézte és mosolygott. Nagyon élvezte ezt az időutazást. Próbálta fejben a kort még jobban behatárolni, és amikor végre sikerült kiszámolnia, megdermedt, mert arra a felismerésre jutott, hogy az apja talán még életben van.
Összezavarodva törte a fejét, hogy hogyan is lehetséges ez az időcsavar, hiszen amikor az apja eljött a jövőből, akkor ő még csecsemő volt és aztán a férfit huszonnyolc évesen Bécsújhelyen kivégezték 1671-ben. Az agya lázasan kattogott és próbálta megérteni az eseményeket, aztán talán a nagy feladattól, vagy a sok újdonságtól, de talán az előző éjszakai nem alvástól, de elnyomta az álom.
Amikor fölébredt, hirtelen azt sem tudta hol van. Már sötétedett és a szoba félhomályában észrevette, hogy egy alak mozdul meg az ajtónál.

- Ki van ott? – kérdezte szigorúan.
- Én vagyok uram, Juanita Fernandez Romero, a Főhercegnő komornája. Láttam, hogy elaludt és nem akartam zavarni. Ha óhajtja az ebédet akár föl is hozhatom, de a hercegnő az ebédlőben várja, hogy lejöjjön. – Misi meglepetten látta, hogy mennyire fontos személy is az, akit helyette vártak, és hogy mennyire félnek tőle.
- Pár perc múlva ott vagyok – mondta és kinyitotta a nő előtt az ajtót.
Szeretett volna lezuhanyozni, de az itt nem volt lehetséges, azért csak vizet töltött a porcelán lavórba, ami egy kisasztalkán állt a sarokban és megmosta az arcát. A törölköző, ami mellé volt készítve, nem frottír volt és ezen el is mosolyodott, hogy eddig neki milyen természetes volt a frottír törölköző. Megigazította a ruháját és elindult lefelé a lépcsőn. Az ebédlő a kis szalonból nyílt, aminek nyitva volt az ajtaja és nem vették észre, hogy ő közeledik, ezért tovább beszélgettek spanyolul. Megállt egy picit és hallgatta.
- Gyönyörű férfi, még mikor alszik, akkor is gyönyörű, kisasszonykám. – hallotta a komorna lelkes hangját.
- Juanita, ne felejtsd el, hogy én pár nap múlva zárdába vonulok, és apáca leszek, ne beszélj ilyen dolgokat. – szólt rá most nem is olyan halkan a lány. – De azt el kell ismernem, hogy tényleg szép férfi. –tette még hozzá, majd lehalkította a hangját, és úgy folytatta. – Szerinted van már felesége? – Ekkor Misi megköszörülte a torkát és belépett.
A hercegnő elvörösödve állt föl és újra lehajtott fejjel állt az asztal mellett.
- Bocsásson meg Uram – mondta, és nem mert fölnézni.
Misi mosolygott és megérintette az állát, majd fölemelte és a szemébe nézett. A nő nem mert ránézni, oldalra pillantott.
- Nézzen rám – kérte a férfi és a nő ránézett most már paprika színűen.
Az egyébként nagyon sápadt nő most szeretett volna elsüllyedni. Szürke szemeivel a férfira nézett és a szempillái alól egy könnycsepp szivárgott ki és folyt végig az arcán. Misi elkapta a könnycseppet és odahajolt a nőhöz, majd a fülébe súgta.
- Ne féljen tőlem Hercegnő. Ígérem, én soha nem fogom bántani – végül megkegyelmezett a zavarban lévő lánynak és intett, hogy üljön le.
A vacsora finom volt, de a nő alig evett, és meg sem szólalt közben.
Misi nem tudta miről beszélgessen vele. Zavarta, hogy bár kettesben esznek, a komorna és a komornyik végig mögöttük állnak. Végül rászánta magát és megpróbált kérdezősködni.
- Mivel töltötte a napjait hercegnő?
A lány meglepődött, amiért a férfi őt kérdezi.
- Olvasni és hímezni szoktunk.
- Mit szeret olvasni? – kérdezett újra a férfi, és figyelmesen nézte a lányt, aki újra elpirult.
- Bármit, amit meg tudok szerezni. Sajnos ide nehezen jutnak el a könyvek – mondta, majd hozzátette gyorsan – nem panaszkodom, tudom, hogy nekem itt rejtve kell maradnom.- a férfi látta, hogy a szalvétát tartó kezei megremegnek.

Szerette volna kideríteni, miért retteg ennyire a lány, és hogy miért volt ide bezárva húsz éven át. A vacsora végén a férfi hátradőlt a székén és fürkészve nézte a lányt, aki látszott, hogy szeretne már eltűnni, de nem mer fölállni a férfi engedélye nélkül. Megsajnálta és fölállt, majd amikor a nő engedélyt kért, hogy visszavonuljon, ő megállította.
- Hercegnő, mit szokott csinálni ilyenkor esténként?
- Olvasni szoktam a könyvtárban. – a lány hangja halk volt, mint aki attól fél, hogy rosszat csinált.
- Elkísérhetem? – kérdezte a férfi.
- Igen – válaszolta a nő és már indult is át a tükrökkel díszített nagy szalonon.
- Mit olvas most éppen?
- Kopernikusz elméletét, De Revolutionibus Orbium Coelestium, Az égi pályák körforgásáról. – a lány megint elpirult. Misi alig jutott szóhoz.
- Érdekes –mondta, és a könyveket nézegette, amik az asztalon voltak.

Látta, hogy ott van egy újnak tűnő kiadvány, aminek Galileo Galilei az írója és Párbeszédek volt a címe. Amikor azt fölvette a lány hirtelen kikapta a kezéből, és a háta mögé rejtette. Mária lehajtotta a fejét és elvörösödve a férfi cipőjét nézte.
- Elnézést kérek Uram. Tudom, hogy ezt már meg kellett volna semmisítenem, de csak véletlen lehetett, hogy még megvan. Ígérem, hogy azonnal a tűzre fogom vettetni.
- Nehogy megtegye! – szaladt ki Misi száján a tiltakozás.
Kivette a lány kezéből a könyvet, és érdeklődve forgatta. Csodálta ezt a fiatal nőt, aki így bezárva is ennyire művelte magát és haladt a korral.
- Hercegnő, kérem, mesélje el az életét. Érdekel miért él így bezárva.
A lány csodálkozva nézett a fotelban előtte ülő férfira. Azt hitte, hogy a látogatója mindent tud róla.
- Mit mondhatnék, amit ön nem tudhat? Amikor megszülettem, édesanyám meghalt és mivel himlős volt, azt hitték én is az lettem, és nem reménykedtek az életben maradásomban, így a dajkámmal vidékre küldtek. Megmaradtam, de ezt soha nem hozták nyilvánosságra, hiszen beteges is vagyok. A második mostohám is utódokat szült és lányokat már politikailag sincs rám szükség, ezért zárdába kell vonulnom. A bátyám, Lipót, úgy döntött, hogy Krisztus menyasszonya leszek.
- Ha lenne egyetlen kívánsága, mi lenne az? – kérdezte tőle a férfi.
- Látni szeretném a bátyámat - Misi úgy gondolta ez nem volt őszinte válasz.

Tudta, érezte, hogy még nem is várhat őszinteséget, hisz a nő azt hiszi, hogy ő azért jött, hogy zárdába vigye. Elgondolkodva ült és a lányt nézte, aki zavarban volt, mint mindig, mióta ő megjött. Szerette volna megnyugtatni, de nem tudta hogyan is tehetné, hiszen az ő helyzete itt a legingatagabb, mert ha megérkezik az igazi megbízott, akinek a lányt el kell vinnie a börtönébe, akkor neki menekülnie kell. Azon törte a fejét, hogy hogyan tudna eljutni Bécsbe, hogy megakadályozza az apja bebörtönzését és kivégzését. Az ő egyetlen kívánsága most tényleg az volt, hogy az apját szeretné látni.

Amikor a komorna gyertyákat hozott be ő is kapott egyet, és a Galilei könyvet a kezében tartva ment az emeletre lefeküdni. Annára gondolt, aki biztosan dühös, amiért ő egyedül jött el a felfedezőútra és be is nézett a szobácskába, ahol az átjáró volt. Szerencsére a kép zárva volt. Nem szerette volna, ha a lány utána jön.

A szobájába érve még megpróbált olvasni, de a gyertyafénynél ez eléggé nehéz volt, ezért föl is adta és lefeküdt aludni. A ruháit ledobálta és meztelenül bújt a hideg takaró alá. Már éppen szendergett, mikor zajt hallott az ajtó felől, és a szemei rögtön fölpattantak. Erősen kémlelte a sötétséget és próbálta a betolakodót azonosítani. Hallotta, hogy az is csak botorkál, mert elakadhatott valamiben és fölszisszent. Női hangot vélt fölfedezni a szisszenés alapján. Ekkor hallotta meg a suttogó hangot.
- Misi!
Kipattant az ágyból és az ajtó felé ment kinyújtott kézzel.
- Anna? – kérdezte rémülten.
Megfogta a lányt és magához ölelte. Haragudott rá, amiért utána jött, de örült is, hogy megérintheti. Az ágyhoz vezette a lányt, és a sötétben a haját simogatta.
- Hogy kerülsz ide? – próbált szigorú lenni.
- Utánad jöttem. Láttam, hogy vacsoráztál azzal a nővel, aztán meg elvonultok. Ki ez a nő? – a lány hangjában féltékenység volt. –Egész délután itt bujdostam a házban.
- Nem kellett volna idejönnöd. – szidta meg a férfi. – A lány, Mária főhercegnő, I Lipót király húga –suttogta, miközben a lányt magához szorította.

Anna boldogan simult oda a meztelen férfihoz, aki most megpróbálta a takarót a meztelensége és a lány közé varázsolni. Anna ezt nem engedte és bebújt mellé az ágyba.
- Éhes és fáradt vagyok. – suttogta. - de legfőképpen álmos. – bújt oda a férfihoz, aki szorosan ölelte és már nem próbálta eltolni a lányt magától. – a vágya újraéledt, és kereste a lány száját, aki szívesen viszonozta a csókjait. Misi volt az, aki előbb föleszmélt és hagyta abba a csókolózást.
- Ezt nem szabad tennünk. – mondta és tolta el a lányt.
- Miért nem? – lihegett a lány. – Itt senki sem ismer, senki sem tudja, hogy testvérként nevelkedtünk.
- Na és mit mondjak? Ki vagy te?
Anna kuncogott.
- A szeretőd. Vállalom, hogy egy rossz nő leszek – nevetgélt.
- Ne butáskodj. Ha olyan nő lennél, ebbe a házba be sem tehetnéd a lábadat, és máshová sem. – intette a férfi. – Csak a húgom lehetsz itt is –szögezte le.

Elmesélte Annának a főhercegnő történetét, és a korról is próbált mindent elmondani a lánynak. Anna hallgatta, majd a férfi azt vette észre, hogy a lány már egyenletesen lélegzik és odabújva hozzá elaludt. Megsimogatta az arcát, egy puszit nyomott rá, majd ő is megpróbált szundikálni. Mélyen nem mert elaludni, mert attól tartott, hogy reggel a cselédség majd bejön és meglátja őket. Remélte, hogy még előbb ki tudja a lányt csempészni a szobájából, és valahogyan el tudja hitetni, hogy a húga jött meg. Kicsit abban is reménykedett, hogy a kép újra megnyílik majd reggel, és vissza tudja küldeni a lányt.

Már hajnalodott, és látni lehetett a bútorok körvonalait, amikor fölébredt, és magára kapkodta a ruháit. A lányt is ébresztgette, aki kicsit morcos és még nagyon kába volt. A férfi csendre intette és legelőször ő ment ki a szobából. Az átjárót nézte meg elsőnek, de sajnos a kép zárva volt. Halkan osont le a lépcsőn és ment oda a bejárati ajtóhoz, ami nyitva volt. Kilépett a házból és körülnézett, de az ajtó előtt észrevette, hogy a lépcső tetején egy férfi fekszik összegömbölyödve. Próbált észrevétlenül visszalopakodni, ami sikerült is. A szobában tervet dolgozott ki, amit elmagyarázott a lánynak. Ő lemegy, mintha sétálni akarna, és elcsalja a férfit, aki az ajtónál őrködik, neki ebben az időben kell majd megérkeznie, és az ajtó előtt várnia, amikor ők visszaérnek. Tudta, hogy a gyalog érkezett nő gyanús lesz, mint ahogyan őt is gyanakodva nézték, amiatt, hogy egyedül és gyalog érkezett.

Elindult, hogy végrehajtsa a tervét. Anna a függöny mögött állva figyelte, ahogyan az ajtót őrző férfit elcsalogatta. Éppen az ajtót nyitotta, mert már nem látta a két férfit, mikor meglátta a hercegnőt a lépcső tetején állni. Megijedt, mert nem tudta, hogy a nő mióta figyeli. Zavartan állt és várta, hogy a nő szólítsa meg.
- Gyere beljebb, ne félj – mondta az kedvesen.
Anna beljebb lépett, és még mindig nem mert megszólalni. A nő németül beszélt vele és ő most áldotta a szüleit, hogy annyira erőltették a nyelvtanulást.
- Éhes vagy? – kérdezte a nő és közben jött lefelé a lépcsőn.
Anna majdnem elnevette magát, hogy ez a nagyon sápadt, nagyon vékony nő kérdez tőle ilyet.
- Igen, Asszonyom –mondta neki és közben tudta, hogy kisasszonyt kellett volna mondania.
- Gyere, keresünk neked valamit a konyhában. –indult a lépcső mögötti ajtóhoz, ami a konyha felé vezetett.
Anna végignézett magán és semmi kivetnivalót nem látott ebben a ruhában, amit viselt, bár a hercegnő ruhája mellett az övé kissé népiesnek tűnt. Mária ruhája is egyszerű volt, de városi jellegű.

A konyhában egy öreg cseléd ült a tűzhely mellett, és amikor beléptek rögtön fölállt és gyorsan beszélni kezdett. A lány nem értette, mit is mond az idős nő, de Mária leültette és egy tálat rakott eléje valami masszával, amit ő nem mert visszautasítani. Belekóstolt és mivel nagyon éhes volt meg is ette. Mária elégedetten nézte, és még meg is simogatta a haját.
Anna már nem volt rá féltékeny, megkedvelte a nőt. Az öreg cseléd visszaült a tűzhely mellé ők meg visszamentek a hallba, ahová Misi éppen belépett és meg is torpant. A két nőt egymás mellett látta, és nem tudta hogyan kellene reagálnia. Szerencsére Annának volt annyi lélekjelenléte, hogy magyarul szólalt meg és próbálta helyretenni a férfit.

- Nagyuram, bocsásson meg az alkalmatlankodásom miatt. Az Úrnő, enni adott a
konyhában és talán nem fog kidobni.
Misi Máriához fordult.
- Ki ez a lány?
- Nem tudom. Itt találtam a hallban, éhes volt és megetettem. Tudja, hogy magyarul szólalt meg?
Misi a lányra nézett, aki azt hitte, a nő nem érti a magyart.
- Magyar vagyok, hercegnő. – mondta a férfi.
Mária széles mosollyal és érdekes akcentussal váltott magyarra.
- Beszélek egy kicsit ezen a nehéz nyelven. Ismeri a lányt? – kérdezte a férfira nézve. Ezt eddig nem merte megtenni, de most úgy érezte, látnia kell a férfi arcát, miközben válaszol.
- A húgom, aki utánam szökött a tiltásom ellenére. Kíváncsi volt, hogy hová jövök –
Misi úgy gondolta jobb lesz, ha őszinte, mert ez a több mint húsz éve bezárt nő megérdemli az igazságot. Remélte, hogy Mária értékeli a vallomását. A nő a kisszalon felé indult, és a lányt is oda invitálta.
- Mindent tudni akarok – mondta neki cinkosan. – mesélj nekem a külvilágról. –
Anna leült a nővel szemben és elgondolkodott, hogy miről is meséljen. Mária föl se tudná fogni azt a hatalmas utat, amit ő most bejárt, azért, hogy itt lehessen.
- Ha születésed óta be vagy zárva, hogy lehet az, hogy ennyi nyelven beszélsz? – kérdezte Anna.
- A cselédektől tanultam a nyelveket, a paptól tanultam írni, olvasni, zenélni, játszom zongorán és orgonán is. – Mária továbbra is magyarul próbálkozott.
Misi az ajtónál állt, és a két nőt nézte. Máriát, aki sápadt és vékony, szinte csont és bőr és Annát, aki nagyon formás, egészséges tinédzser. A két lány egyszerre nézett a férfira, aki közelebb lépett és azon törte a fejét, hogy az őszinteséget meddig folytassa.

Mielőtt Misi fölfedte volna a többi titkát is, kocsi állt meg a kapu előtt. A férfi sejtette, hogy ez nem lehet más, mint az, akinek a nő hitte és azt is sejtette, hogy aki most érkezik, nem lesz ilyen együttérző a lánnyal. Tudta, hogy a lány nagyon okos a bezártsága ellenére, és most pár percben akarta neki elmondani, amit eddig titkolt.
- Mi nem azok vagyunk, akiknek gondolt hercegnő. Engem nem a bátyja küldött. Azt hiszem a bátyja követe most érkezett a kapu elé – mondta és megfogta Anna kezét és húzta magával az emeletre.
- Maradjatok – szólt utánuk Mária. – Majd azt mondom, hogy a szomszéd birtokról jöttetek át hozzám. Talán a most érkezőtől is kapok néhány napot az utazás előtt, és közben még mesélhettek magatokról. – a lány nagyon komoly volt, mint aki tisztában van a helyzetével. Misi csodálta őt a tartásáért.
Leültek a lánnyal szemben és várták a vendéget. Juanita lépett be, és feldúlt arccal jelentette be németül.
- Wenzel Eusebius Lobkowitz herceg. – Mária fölállt és a vendég elé lépett, ahol pukedlizett.
A férfi sötét köpenyben, sötét kalapban állt a nő előtt és szigorúan szólalt meg.
- Kik ezek? A levelemben megírtam, hogy útra készen várjon.
- A szomszédaim jöttek át látogatóba. – Mária hangja halk volt és remegett. – Kérem herceg, adjon pár órát, hogy fölkészüljek a nagy útra.
- Volt huszonnégy éve, hogy fölkészüljön. Egy óra múlva indulunk – mondta a férfi szigorúan, majd még hozzátette Misire és Annára nézve. – Ti meg tűnjetek el.
Misi dühös volt a bánásmód miatt, nem azért, ahogyan vele beszélt, hanem ahogy Máriával bánt, aki szinte segélykérően nézett rá.

A férfi tudta, hogy segítenie kell a lánynak, de azt is látta, hogy ez a férfi milyen veszélyes, ezért megfogta Anna kezét és kivezette a szalonból. Nem a kijárat felé ment vele, hanem a hátsó folyosót célozta meg. A konyhában Juanita könnyes szemmel morzsolgatta a zsebkendőjét. Misi tudta, hogy az asszony lesz az ő legjobb szövetségese. Spanyolul beszélt vele és gyorsan magyarázott. Beküldte az asszonyt, hogy segítsen Máriának csomagolni és kérte, hogy ne mozduljon mellőle. A másik öreg cselédet beküldte a szalonba, hogy vigyen a vendégnek bort és ennivalót, de az gyorsan visszajött, azzal, hogy az a morcos úr durván elzavarta és most a házat járja végig, mint aki a saját tulajdonát méri fel.

Misi sejtette, hogy a birtokot a herceg fogja megkapni azért cserébe, hogy a lányt eltünteti. A férfi meg is ijedt kicsit, mert rájött, hogy az egyáltalán nem érdeke ennek a zord alaknak, hogy a lány épségben, egészségben a zárdába jusson. Féltette Máriát és eldöntötte, hogy megpróbálja megakadályozni ezt az utat.
Juanita segítségével beosont a lány szobájába, akit megkért, hogy tegyen úgy, mintha beteg lenne és mondja azt, hogy nem tud útra kelni. A komorna is győzködte, és a lány végül belement, de látszott rajta, hogy retteg attól, hogy hazudnia kell. Juanita megvetette az ágyat és besegítette a lányt, aki a sápadtságával tényleg úgy nézett ki, mint aki beteg. Misi megbeszélte a komornával, hogy az lemegy, és azt mondja a hercegnek, hogy ő orvos és a lány rosszul van.

A férfi jól számított, mert a herceg rögtön kérette is a könyvtárszobába.
Misi, amikor belépett látta, hogy a férfi úgy viselkedik, mint aki már otthon van. Birtokba vette a házat és látszott, hogy ettől semmi sem fogja eltántorítani.
- Mi baja a hercegnőnek? – kérdezte szigorúan.
- A tüdeje gyenge, Uram. Nem tud ő már utazni. Nincs is sok ideje hátra. Pár nap, néhány hét, talán kettő, három és megtér az Úrhoz. Erre a betegségre nincs gyógymód ebben a stádiumban. – a férfi elégedetten bólogatott. A terveinek talán ez a variáció jobban meg is felelt.
- Megnézem. – lépett az ajtó felé határozottan a herceg.
- Uram. – szólt utána Misi – Kérem vigyázzon, ne menjen hozzá közel, mert a kórt el lehet kapni.

A férfi megtorpant, de nem akart visszakozni, fölment a lépcsőn és kopogtatás nélkül lépett a lány szobájába. Mária a szinte áttetsző bőrével tényleg nagyon betegnek nézett ki a hófehér ágyneműben. Kis csipke zsebkendőt szorított a szája elé és megpróbált egy köhögést kierőltetni, ahogyan Misi kérte tőle. A köhögés nem nagyon sikerült, de pont ezért volt a próbálkozás nagyon hihető.
A herceg az ajtónál megállt és onnan beszélt a lányhoz.
- Kisasszony, itt maradhat, amíg jobban nem lesz. A doktor majd üzen értem, ha már tud utazni. – mondta és már fordult is ki az ajtón.
Az ajtó előtt a doktorhoz fordult és megadta a bécsi címet, ahol értesítést vár a gyászhírről. Ezt annyira kihangsúlyozta, hogy Misi legszívesebben behúzott volna neki egyet, de türtőztette magát. Tudta, hogy a lánynak most azzal segít, ha uralkodik magán, és a herceg gyanakvását is elaltatja.

A herceg gyorsan összeszedte magát és elment. Juanita boldogan rohant be, amikor a kocsi elhajtott.
- Ezzel csak némi időt nyertünk. – próbált Misi reálisan gondolkodni.
- De mit tehetünk most? Mire volt jó ez az időnyerés? – kérdezte Mária és fölült az ágyban. Misi odaült az ágy szélére és megfogta a kezét.
- Bízz bennem. Segíteni akarok neked. – mondta és látta, hogy a lány megint paprikavörös lett. Elmosolyodott és megsimogatta az arcát.
Anna is megérkezett és ő a lány másik oldalára ült le.
- Mit fogunk most csinálni? – kérdezte Misit.
- Megpróbáljuk megmenteni az apámat és Máriát is. – mondta elszántan. –Bécsbe kell mennünk és ott megtalálni Frangepán Kristófot és megakadályozni, hogy kivégezzék.
Mária csodálkozva nézett rá.
- Majd elmesélem az egész történetet, de most azt hiszem még korai. – mondta a nőnek. Úgy érezte Mária még nem eléggé érett az időutazás gondolatának befogadására, így is nagyon fölforgatták a nyugodt életét.

A nőtől megtudta, hogy van egy fogatuk ugyan, de azt eddig tilos volt használniuk. Mária azt is bevallotta, hogy ő azért a tiltás ellenére gazdálkodott a birtokon, és a fűszer és gyógynövények termesztéséből elég szép jövedelemre tett szert, ami most rendelkezésre áll, és föl is ajánlotta a két testvérnek segítség gyanánt.

Gyorsan csomagoltak és készítették föl a lovakat. A lovász úgy tudta, hogy csak az orvos és a húga utazik el a herceg után hírt vinni. Tudták, hogy a lovász a herceg embere, és amikor indulni készültek Juanita zokogva jött ki és terelte el a férfi figyelmét. Mária a hátsó kijáraton lépett ki és szállt be a kocsiba, majd feküdt le az ülésre, hogy ne vegyék észre. Anna egy takarót terített rá és még kinézett Juanitára, akire nagy feladat hárult, mert pár napig őriznie kell Mária titkát, és úgy kell tennie, mintha a lány még a szobájában lenne nagyon betegen.
Misi szeretett volna egy térképet, de anélkül is elég jól elboldogultak, hiszen még nem volt túl sok út. Már Bécs előtt jártak, mikor egy barátságos mezőn megálltak és megpihentek. Mária arca ki volt pirulva, amikor kiszállt a kocsiból. Anna meg is jegyezte, hogy jót tett neki, hogy végre kimozdult.
- Eddig soha nem vágytál el onnan? – kérdezte a lányt.
- Vágyakoztam, de az apám és a bátyám azt parancsolták, hogy ott kell maradnom, és én szót fogadtam.
- Annyi, de annyi gyönyörűséget fogok neked megmutatni! – lelkesedett Anna.
Misi mosolyogva nézte a két lányt és közben a tervet próbálta kidolgozni, hogy hogyan találja és menti meg az apját.

Bécsben szép idő fogadta őket, kellemes tavaszi napsütésben kocsikáztak a belvárosig. Többszöri kérdezősködés után találták meg Zrínyi Péter palotáját.
Misi tudta, hogy az apja és Zrínyi Péter Bécsbe érkeznek áprilisban, és Lobkowicz herceg házába mennek. Remélte, hogy előtte a két rokon Zrínyi Péter házába jön.
A palota előtt a férfi körülnézett, mert sejtette, hogy figyelik a házat. Nem látott semmi gyanúsat és ebből arra következtetett, hogy a két főnemes még nem érkezett meg.
A szolgáló, aki eléjük jött, csodálkozva nézett végig rajtuk. Misi azt mondta, hogy erre jártak, és gondolták benéznek a távoli rokonokhoz, hátha itt vannak. A férfi gyanakodva méregette őt, majd a két nőre nézett, és ekkor Mária volt az aki átvette a szót.
- Vezessen az úrnőjéhez, beszélnem kell vele. – mondta és elment a férfi mellett, aki utána lépett és ellenkezés nélkül átvette a vezetést.
- Ezt hogy csináltad? – suttogta Misi.
- Nőként egyedül éltem egy birtokon évekig, van tapasztalatom. –mondta és újra ő haladt elől. Anna is fölfigyelt arra, hogy most Mária mennyire királyi tartást vett föl.
Az emeleten a nagyszalonba vezette őket a férfi és kiment. Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy komoly arcú fiatal nő lépett a szobába.
- Kit keresnek? – kérdezte szigorúan.
- Frangepán Kristóffal szeretnénk beszélni. Úgy tudjuk Bécsbe fog jönni. Nagyon fontos lenne beszélnünk vele – a nő gyanakodva nézte őket.
- Mi dolguk vele? – Misi gondolkodott, hogy ki lehet ez a nő és a tanulmányaiból arra következtetett, hogy Zrínyi Péter idősebb lánya állhat előttük.
- Veszélyben van az életük, figyelmeztetnem kell őket, hogy ne menjenek Lobkowicz herceghez, mert ő az ellenségük. – mondta Misi és remélte, hogy az őszintesége megenyhíti majd ezt a szigorú lányt.
- Apámék még nem jöttek meg, de lehet, hogy egyenesen a herceghez akarnak menni – mondta elsápadva. - A levelében azt írta, hogy csak utána jönnek haza.
Misi rögtön megfordult és az ajtó felé indult.
- De még nem értek oda, mert egy megfigyelőt állíttattam a herceg háza elé, és az jelez nekem, ha megjöttek. – szólt utánuk még a nő.
Misi megkönnyebbülten fordult vissza és a nő keze után nyúlt, amit megszorított, majd megcsókolt.

A nő adott melléjük egy kísérőt, aki a herceg házához kísérte őket. A megfigyelő megkönnyebbült, amikor leváltották. Alig álltak meg a kocsival, mikor címeres hintó gördült a palota kocsi följárójához. Misi kipattant a kocsiból és odarohant, mert fölismerte a Zrínyi család címerét a kocsin. A házból szolgálók jöttek elő, hogy a vendégeket fogadják. Misi odaférkőzött a két főúr mellé és megfogta Kristóf karját.
- Kérem! Beszélnem kell magával Corvin Kristóf üzenetét hoztam. – a férfi megtorpant és Misire nézett fürkészve.
- Ki vagy te? – lehalkította a hangját.
- Ne menjen be a herceg házába. Jöjjön velem, beszélnünk kell. – mondta és próbálta elhúzni a férfit, de Zrínyi Péter közbeavatkozott és húzta magával Kristófot.
- Mennünk kell – mondta szigorúan, és már sodródtak is be a szolgálók gyűrűjében.
Misi kétségbeesve nézett utánuk, aztán gyorsan döntött és bement utánuk.
A nagy tanácsteremben fogadták őket és a herceg rögtön jött is eléjük. Misi megpróbált megint Kristóf mellé kerülni.
- Annamária üzenetét hoztam – súgta a férfinak, aki megint fürkészve nézett rá.
Lobkowicz herceg leültette a vendégeit és kiküldte a szolgákat, ekkor látta meg Misit. Félrevonta és súgva kérdezte.
- Megtörtént?
- Még nem, de már csak órák kérdése Uram – mondta és megint Kristófra nézett.
Misi szeretett volna az apja nyakába borulni, átölelni őt, de itt ezt nem tehette meg. Most az az egyetlen célja, hogy kimentse innen őt.
- Menjen el – tolta az ajtó felé a herceg.
Kristóf ekkor fölállt és utánuk lépett.
- Valamit a kocsiban hagytam. - mondta és ő is kifelé ment a folyosón Misi mellett.
Amíg a herceg láthatta őket nem szóltak egymáshoz. A folyosón elfordulva Kristóf megállt Misivel szemben.

- Ki vagy? – kérdezte a férfit fürkészve.
- Korvin Mihály Mátyás – Misi kihúzta magát, de halkan beszélt.
Kristóf alig hitt a szemének. Megdöbbenve állt a fiú előtt, akit csecsemőként hagyott ott pár éve abban a másik világban. Előrelépett és megölelte Misit, aki könnyes szemmel viszonozta.
- El kell innen menekülnötök, mert a herceg le fog tartóztatni és ki akar végeztetni – próbálta meggyőzni az apját.
- Kicsi fiam – Kristóf alig tért magához. - Hogy kerültél ide?
- Apám! – próbálta Misi fölrázni – Menekülnöd kell.
- Nem hagyhatom itt Zrínyit - mondta és Misinek érthetetlen módon vissza akart menni. – Rákóczit, Zrínyit, Nádasdyt nem fognak bántani –próbálta megnyugtatni a fiát.
- De igen. Nádasdyt és Zrínyit is kivégzik és Rákóczit az anyja Báthory Zsófia váltja ki rengeteg arannyal. – Misi próbálta ráébreszteni a férfit a valóságra.

Kristóf elgondolkodva állt előtte, és csodálta az ő erős és komoly nagyfiát. Annyi mindent meg akart tudni róla. Ez a vágy volt az, ami megmozdította és elkezdte törni a fejét a menekülésen.
- Van valami terved is? – kérdezte a fiút, aki most csak három évvel volt fiatalabb.
- Visszamegyünk a képen keresztül. – javasolta Misi.
- Itt kell maradnom, a becsület azt kívánja, hogy ne szökjek meg gyáván. Ezt végig kell csinálnom.
- Még akkor is, ha kivégeznek a végén? – Kristóf büszkén nézett a fiára.
- Akkor is – mondta. Misi nem értette őt, miért ilyen makacs.
- Kérlek, Apám, gyere velem, meg szeretnélek ismerni – próbálkozott még utoljára.
Kristóf elgondolkodva állt ott, és végül azt mondta.
- Talán lesz egy mód, hogy a becsületem is, és én is megmaradjak. Ha segítesz, akkor talán sikerül majd elszöknöm. – a fiú aggódva nézett az apjára.
- Vissza kell mennem – fordult meg Kristóf.
- Ki kell jönnöd a kocsihoz, mert azt mondtad, valamit otthagytál. –intette Misi.
A Zrínyi hintó ott állt a kapu előtt, Kristóf odalépett. Misi Mária kocsijához ment, és amikor a két nő meglátta, Anna kilépett az utcára.
- Megtaláltad? Ő az? Mit szólt hozzád? – kérdezgette.
A lány nem bírta tovább, és amikor a férfi becsukta a kocsi ajtaját és fölegyenesedett, Anna odaszaladt és a kezét nyújtotta.
- Anna vagyok. Annamária lánya – Kristóf csodálkozva nézett a lányra, aztán a fiára, aki lehajtotta a fejét és nagyot sóhajtott.
- Nagyon hasonlítasz az édesanyádra. – mosolygott a lányra és a kezét a szájához húzta.
- Velünk jön? – nézett a lány először Kristófra majd Misire. –Ugye velünk jön!?
- Még maradnom kell, de pár nap múlva elmegyek. – ígérte a férfi. – Most, hogy téged megismertelek már biztos, hogy vissza akarok menni. – megsimogatta a lány arcát.
Misi kicsit féltékenyen nézte, ahogyan Anna a férfire nézett. Misi és Kristóf félrevonultak és megbeszélték, hogy a fiú két nap múlva érte jön, és addig Zrínyiék házában fognak lakni. Misi beszélt Máriáról is pár szót. Kristóf megfogta a fia kezét és megszorította.
- Boldoggá tettél, hogy láthattalak.

Misi a kocsihoz ment, ahol a két lány rajongva nézett Kristóf után. Mária is látta a daliás férfit, és ő is el volt tőle varázsolódva. Misi duzzogva ült a lányokkal szemben, és amikor ezt ők észrevették, nevetgélve próbálták kiengesztelni. Márián hatalmas változást lehetett észrevenni, teljesen kivirágzott, látszott, hogy nagyon élvezi az utazást. A Zrínyi házba visszaérve Ilona várta őket a szalonban. Misi elmondta neki, hogy a nagybátyja és az apja megérkeztek a herceghez és azt is, hogy félti őket, hiába volt Frostelli és Borkowicz ígérete, amit állítólag a királytól, Lipóttól kaptak, hogy ha megadják magukat, akkor nem esik bántódásuk. Ilona könnyes szemmel ült előttük. Misi mellé lépett és vigasztalta. Kérte a segítségét is a szeretteik kiszabadításához. Ilona megígért mindent, de arra is kíváncsi volt, hogy Misi és Anna miért is akarja kiszabadítani Kristófot és Zrínyi Pétert. Misi azzal nyugtatta meg, hogy ők is rokonok, de az ő státuszuk nem hivatalos.

- Ha Kristóf rokona vagy, akkor anyámat is ismerned kell – állt föl a nő. – Sajnos ő gyengélkedik. Mióta az öcsémet túszként tartották fogva, azóta nagyon furcsán viselkedik. Azért jöttem haza, hogy vigyázzak rá, de tehetetlen vagyok.
Misi megígérte, hogy segít az öccsét is kiszabadítani. Ilona megmutatta a lányok szobáját és a férfit is elhelyezte. A nő sokat segített neki a tájékozódásban. Misi fejében már kezdett összeállni a terv. A vacsoránál megjelent Katalin asszony is, aki nagyon kedves volt velük, amikor elmondták, hogy Kristóf rokonai. Az asszony még mosolygott is, amikor meghallotta, hogy annak az Annamáriának a lánya és fia vendégeskedik nála, aki után Kristóf annyit bánkódott.
- Azt hittem egy fiatal lányról van szó, és most azt kell látnom, hogy két felnőtt gyermeke van annak az asszonynak. Már értem a bánatát.

Vacsora után a szalonban ültek le. Mária zongorázott nekik. Misi Ilonával ült le a szalon sarkában és elkezdték kidolgozni a szeretteik kiszabadítását. A férfi nem mondott el mindent a nőnek. Azt nem merte elárulni, hogy Lipót húgát hozta a házba. Ezt a kártyát még föl akarta használni. A lányok összebarátkoztak és együtt mentek lefeküdni. Anna még a folyosón odabújt Misihez és megpróbált tőle csókot lopni, de az elhárította a közeledését, amit Ilona észrevett, és szóvá is tett.
- Nem vagyunk vér szerinti testvérek csak együtt nőttünk föl. Az ő szülei sajátjukként neveltek föl.
A nő még lenn maradt a szalonban, mert a férjének akart levelet írni. Rákóczi Ferenc felesége volt, akit Báthory Zsófia az anyja, nem engedett el a felvidékről. Ilona, amikor a kicsi fia csecsemőként meghalt, eljött az anyjához és a politikai helyzet itt tartotta.
Reggel Misi tiszta ruhákat kapott. A főúri öltözékben remélte, hogy mindenhová könnyebben be fog jutni. Anna Katalin asszonnyal maradt, bár nagyon szeretett volna velük menni. Ilona és Mária a férfival együtt beült a Zrínyiek díszes hintójába és elindultak.

Mária is kapott új ruhákat, amik nagyon jól álltak neki. Anna a haját is koszorúba fonta, amire divatos kalapot kapott és a férfi alig ismert rá, amikor először meglátta. A lány boldognak látszott és mindenbe belement, amit mondtak neki. Misi úgy gondolta jobb, ha előre őszinte lesz és elárulja neki, hogy vele fogják megzsarolni a királyt, hogy kiengedje Ilona öccsét.
A palotába könnyen bejutottak. A Zrínyi név még mindig nagyon jó belépőjegy volt.
Kollonich kancellár fogadta őket és meg is akarta állítani Ilonát, de az ragaszkodott ahhoz, hogy a királlyal akar beszélni, egyedül vele, és semmiféle más tárgyalót nem fogad el.
A férfi dühös volt, mert a királynak valaki elmondta, hogy a nő megjött, és sajnos az is találkozni akart a híresen osztrákellenes nő lányával. Katalint nagyon művelt nőnek ismerték, de a gyűlölete is ismert volt, amivel a császár ellen fordult, akit nem fogadott el soha magyar királyként. Ez érthető is volt, hiszen a híres Mátyás király fiának felesége is Frangepán lány volt. Mária végig mögöttük ment a kihallgatáson.

I Lipót a trónteremben fogadta őket, de nem a trónon ült, hanem az íróasztalnál állt. A nő megállt előtte egy pillanatra, majd mélyen meghajolva előírásosan pukedlizett. Mária lehajtott fejjel állt és ő is meghajolt, majd fölnézett, és könnyek szöktek a szemébe. Még soha nem találkozott a bátyjával, aki bezárva tartotta azután is, hogy az apjuk meghalt. Kollonich ott állt mögöttük és nem is akart kimenni, de Ilona ragaszkodott hozzá, hogy kimenjen. Lipót kiküldte a férfit és ráparancsolt a nőre, hogy beszéljen. Ilona okos nő volt és nagyon jó szónok. Elmondta az uralkodónak, hogy miket tudott meg Kollonich és Lobkoviczról, akik elsikkasztották a király vagyonának nagy részét és a birtokainak jövedelmét is zsebre rakták. A magyarellenességük is annak tudható volt, hogy a magyar főurak a visszaéléseket akarták leleplezni, és ezt akadályozták meg azzal, hogy példát akartak statuálni.

Lipót figyelmesen hallgatta a nőt és érezte, hogy az igazat mondd, majd Misire és Máriára nézett és megkérdezte, ők miért vannak itt. Mária kérte az öccsét, aki túszként volt tartva. Lipót erről sem tudott és meg is ígérte, hogy cselekedni fog. Ekkor Mária lépett előre és a fejét lehajtva halkan beszélt a királyhoz. Misi és Ilona alig hallották, mit mond. Arra lettek figyelmesek, hogy a férfi odalép és fölsegíti a lányt, aztán átöleli.

- Nekem azt mondták, hogy gyengeelméjűként él és azért is akartam zárdába átvitetni, hogy a nővérek a gondját viseljék.
- Nála éleselméjűbb nővel nem igen találkoztam, Uram. – szólalt meg Misi.
Mindenki ránézett. Érezte, hogy vétett az etikett ellen, mert nem lett volna szabad megszólítania kérdezés nélkül a királyt. Szerencsére a férfi annyira meg volt hatódva a találkozástól, hogy még ezt a tiszteletlenséget is elnézte neki.
Lipót megígérte, hogy a két férfit ki fogják engedni Lobkovicz herceg házából és Zrínyi János is hazatérhet. Ilonát megnyugtatta, hogy Báthory Zsófiával megállapodott arról is, hogy az ő férje, Rákóczi Ferenc szabad maradhat, és nem torolják meg rajta a Wesselényi féle fölkelést.
Lipót elmondta, hogy a nyilvánosság felé nem mutathat gyengeséget, ezért hivatalosan meg kell torolnia a fölkelést.

Máriát szerette volna ott tartani az uralkodó, de a lány vissza akart menni velük a Zrínyi házba. Úgy érezte, velük kell maradnia, hogy meglegyen a garancia a sok ígéretre.
A kis társaság boldogan tért vissza a házba és újságolták el, amit intéztek. Katalin asszony azért nyugtalan volt, mert szerinte ezek nem megbízhatóak, de Mária kiállt a bátyja mellett.
Misi kocsiba ült és újra a Lobkowicz házhoz hajtott. A herceg nem volt otthon és az őrt álló szigorú katonás férfi nem akarta beengedni. Már éppen föladta a küzdelmet, mikor meglátta Zrínyi Pétert az udvaron.
- Péter Úr – kiáltott oda.
A férfi odajött és megkérte az őrt, hogy engedje be a fiatalembert. A hangokra megjelent Kristóf is, és boldogan ölelte meg Misit, majd bemutatta a barátjának és sógorának, bár azt nem mondta, hogy a fia csak azt, hogy a rokona.
Misi megnyugtatta őket, hogy el lesznek engedve.

A katona gyanakodva hallgatta a beszélgetést és látszott, hogy vége az állásának, ha a herceg kegyvesztett lesz a királynál, ezért bele is egyezett abba, hogy Misivel elmenjenek.
A Zrínyi házban nagy volt az öröm. A két férfi boldogan ölelte a családja nőtagjait.
Kristóf azért felvilágosította őket, hogy nem lehetnek nyugodtak, mert a királyt még mindig ellenük hergelheti valaki, ezért a legjobb az lesz, ha rögtön elutaznak.
Együtt ült le a család ebédelni. Mária Kristóf mellett ült, és lopva állandóan a férfit nézte. A férfi az ebéd végén odahajolt és megkérdezte.
- Kisasszony talált valami hibát rajtam?
- Nem, Uram – mondta a lány elpirulva.
A férfi ekkor megfogta a kezét, és a szájához emelte.
- Bocsásson meg kisasszony – mosolygott. – Hallottam a történetét és igazán sajnálom, hogy ilyen sokáig be volt zárva.
- Én nem sajnálom. Nagyon hasznosan töltöttem az időmet.
Kristóf és Misi ebéd után kocsiba ültek és elmentek, hogy kiszabadítsák Zrínyi Jánost a legfiatalabb Zrínyi fiút. A Kollonich házban találták meg a fiút bezárva. A ház ura letartóztatásban várta a király döntését.

Zrínyi Péter a feleségével és a fiával a horvát birtokukra mentek haza, Ilona a férjéhez tért vissza. Misi, Anna és Mária, Kristóffal kiegészülve visszamentek a lány birtokára, hogy megvárják, amíg a kép újra megnyílik. Útközben már olyan híreket hallottak, hogy Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf ki lesznek végezve. A birtokra érve Lobkowicz és Kollonich száműzéséről is hírt kaptak. Kristóf kíváncsi volt, hogy kiket végeztek ki helyettük, azért, hogy a király tekintélye megmaradjon.
A birtokra érve Mária nagy bánatára a leghűségesebb társa, aki fölnevelte és gyámolította, Juanita halálhíre fogadta őket. Kiderült, hogy a lovász a herceg embere volt, és azzal volt megbízva, hogy ölje meg a lányt is és a komornát is.

Kristóf dühösen kereste a férfit, de az megszökött. Mária csendesen sírdogált a könyvtárban, mikor a férfi mögé lépett és megsimogatta a fejét. A lány fölnézett és elnézést kért. A férfi előtte állt és az arcát simogatta. A lány úgy érezte, elolvad ettől a gyengédségtől.
- Mária meg kell mondanom, hogy nekem feleségem van.- kezdte a férfi a vallomását.
- Tudom. – mondta halkan a nő.
- Azt is tudnia kell, hogy szerelmes voltam Anna anyjába, Annamáriába. – a nő elkerekedett szemekkel nézte. – Rengeteg olyan dologgal fog találkozni, ami megmagyarázhatatlan, ha velünk jön, én mégis megkérdezem - megfogta a lány kezét. – Velem jönne egy másik világba?
- Igen. – a lány hatalmas szemeivel a férfira nézett, és onnan Kristóf csodálatot és imádatot olvasott ki. Tudta, hogy neki erre van szüksége.

Amikor Misi és Anna bejöttek a könyvtárba, ők még mindig egymás kezét fogva álltak.
Misi volt az, aki számon kérte az apját.
- Tudod, hogy ő most mennyire sérülékeny, nem teheted meg, hogy csak szédíted. – figyelmeztette.
- Miért gondolod, hogy kioktathatsz? – förmedt a fiára.
Ott álltak egymással szemben, és Anna látta mennyire hasonlítanak. Hozzájuk lépett és mind a kettőnek megfogta a kezét.
- Ne felejtsétek el, hogy ti nem vetélytársak vagytok. – mondta és egymásba tette a két kemény férfikezet. Azok egymás szemébe néztek és megölelték egymást.
- Vigyázni fogok rá. – nyugtatta meg Misit az apja és megölelte a csodálkozó lányt.
Mária kicsit meghökkent ettől a mozdulattól.
- Annyi mindent meg kell még mutatnom neked – mondta a lánynak.
- Könyveket vihetek majd magammal? – kérdezte Mária.
- Fölösleges, mert ott, ahová megyünk, rengeteg könyv van. Szerintem tetszeni fog neked az a hely. –nyugtatta meg Misi.

A kép csak napok múlva nyílt meg, de addig nagyon jól érezték magukat a házban. Mária nagyon figyelmes vendéglátó volt, és miután eltemették Juanitát, időnként még mosolyt is lehetett látni az arcán.
Bécsújhelyről furcsa híreket kaptak. Az a hír járta, hogy Zrínyi Péter és Kristóf is foglyok és ki fogják őket végezni hamarosan. Kristóf kíváncsi lett volna, hogy kiket tartanak fogva az ő nevük alatt.
A kép megnyíltakor a férfi megfogta Mária apró, vékony kezét, és erősen szorítva lépett be a képbe. A lány a túloldalon alig kapott levegőt a csodálkozástól, aztán megindult számára a csodák felfedezése.

Anna és Misi legelőször ruhákat adtak a két vendégnek. Kristófnak ez nem volt ismeretlen, de Máriát hosszan kellett győzködni, hogy fölvegyen egy-egy merészebb darabot. Misi megkérte Annát, hogy bikinire még ne próbálja rábeszélni. A lány számára a nadrág viselés is nagyon idegen volt.
Kristóf bekapcsolta a lánynak a televíziót, mert az volt a tapasztalata, hogy ő onnan kapta a legtöbb információt az új világról. A rövid sorozatok a legjobb közvetítői a szokásoknak.

Anna és Misi rögtön a szülőknek telefonált, akik még nem izgultak miattuk. Annát biztonságban hitték, mert tudták, hogy Misi vigyáz rá. Az eszükbe sem jutott, hogy a fiatalok olyan messzire kirándultak az időben. Annamária hétvégére ígérte az érkezését. Kristóf megérkezését nem árulták el neki.
Mária, amikor levitték a tengerpartra, könnyezni kezdett. Misi fürdőnadrágban állt meg előtte és aggódva vigasztalta.
- Boldog vagyok – mondta a lány.- Ennyi csodát nem láttam egész életemben. Képeken már láttam a tengert és könyvekben is írtak róla, de ez olyan szép. –Misi gyengéden megcsókolta az arcát. Mária még mindig elpirult az ilyen közvetlen érintkezéstől. Misi fürdőnadrágja is nagyon zavarta. –Nem tudom, hogy ezt valaha meg fogom-e szokni. – fordult el, amikor a férfiakat ilyen hiányos öltözékben látta.

Kristóf állandóan a lány mellett volt, segített neki eligazodni. Azon időnként elcsodálkozott, hogy a lány mennyire olvasott volt. A konfliktus abból adódott több alkalommal is, amikor Misi a lánnyal foglalkozott, Anna is és Kristóf is féltékenyen reagáltak. Mária boldog volt, és hálás minden feléje fordulónak a segítségért. Annával igazi barátnők lettek és Kristófra mindig rajongva nézett. Esténként étteremben vacsoráztak, és napközben Anna és Misi a tengerparton voltak, Kristóf a házban maradt a lánnyal.
Kristóf izgalommal várta a hétvégét. Annamária dél felé érkezett meg. A férfi a nappaliban állt, és amikor a nő belépett szomorú mosollyal nézett rá. A nő rémülten állt meg és az első pillanatban alig kapott levegőt.
- Szia – mondta a férfi halkan.
- Kristóf! – a nő a férfi nyakába borult, aztán a falon lévő tükörbe nézett és elszomorodva látta, hogy ő mennyit öregedett.
- Te még mindig gyönyörű vagy – ölelte meg a férfi.
Mária féltékenyen nézte őket, és nem értette ezt a nőt, hogy hogyan engedhette el ezt a csodálatos férfit. Annamária észrevette a háttérben álldogáló Máriát és elengedte Kristófot, hogy az új jövevényt is bemutathassák neki.
- Anya ő Mária főhercegnő, III Ferdinánd lánya, és I Lipót húga. – az asszony barátságosan fogta meg a lány kezét és nyugtatta meg a kedvességével.
- Örülök, hogy megismerhettelek. Remélem, sokat fogsz nekem mesélni az eddigi életedről. – Misi megbökte a nő oldalát.
- Te már most dolgozol! – nevettek.
Annamária visszalépett Kristófhoz, és a kezei közé fogta az arcát.
- Ez igazságtalan, hogy te megmaradhattál ilyen fiatal, de ha itt maradsz, akkor végre te is férfivá fogsz érni.

Az elkövetkező napok nagyon jó hangulatban teltek. Mária a legtöbb időt Annamáriával töltötte, aki sajátjaként kényeztette a lányt, aki ettől nap mint nap meg is hatódott, és szóvá is tette. Az asszony nevetett is ezen.
- Ha megismered az anyámat, akkor mit fogsz majd mondani. Biztos vagyok benne, hogy nagyon megértitek majd egymást.
A családtagok egyre többször kapták rajta Kristófot, ahogyan Máriával csókolóznak és ez arra késztette őket, hogy állandóan a fiatalokkal viccelődjenek. Misi és Anna csak kerülgették egymást, főleg most, amikor Annamária is ott volt. Aztán az egyik este, amikor tévéztek és a lány fázott és egy takaró alá bújtak a férfival a kanapén, Misi átölelte a lányt, amikor vége lett a filmnek, amit néztek egy csókot nyomott a lány orrára, aki fölemelte a száját és a férfi szájától alig pár milliméterre megállt és nézték egymást. Annamária alig kapott levegőt ettől a látványtól. Misi el akart húzódni, de a lány utána fordult, és a szájuk összeért. A csók rövid volt, de az asszony számára mindent elárult.
- Misi! Anna! – mondta ki a nevüket.

A két fiatal lehajtott fejjel állt egymás mellett kézen fogva. A nő elérzékenyülve nézte őket, aztán könnyes szemmel simogatta meg az arcukat.
- Kicsikéim, ne ijedjetek meg, nem haragszom. Próbáltalak titeket testvérként fölnevelni, de úgy tűnik a vonzás erősebb volt közöttetek. –Kristófra nézett, aki odalépett a fiához.
- Jó választás, csak nagyon vigyázz, hogy egy percre se engedd el magad mellől. Vigyázz rá – mondta és ezzel áldását is adta a fiatalokra.
Már nagyon várták a következő hetet, amikor a család többi tagja is megérkezik.