Történetek

A padlásszobát ugyanolyan elrendezésben találtam, mint amilyen régen volt. Apám néhány csínytevésem vagy az iskolai órákon nyújtott egy-két rossz teljesítményem után a padlásszobába zavart fel és itt tartott fenn engem egy hétig.
Körül néztem... vajon miért jött fel ide anyám az előbb?
Közelebb léptem a rácsos ablak felé és egy kis puffon megpillantottam egy köténybe csomagolt valamit.
Dobbant egyet a szívem. Biztos voltam benne hogy a kötényke a titkos ajándékot rejti......

Vivian hozzábújt szorosan és simogatni kezdte, majd a szájával kényeztette, csókolta a mellkasát a combja belső felét, a hasát, majd lassan körkörös mozdulatokkal eljutott az újra duzzadt hímvesszőig. A férfi felnyögött és húzta magára a lányt, aki könnyedén csusszant bele a hatalmas cövekbe. Most a lány kezdett ütemes táncba és közben a szeretett férfit nézte, akinek határtalan boldogság látszott az arcán...

Magam vagyok. Egyedül. Szobám falai sötétednek. Ősz van. Csendes, aranyleveles ősz. Hol vannak a többiek? Csak magam vagyok. Egyedül. Barátok, emberek. Hol vannak ők! Barátok! Voltak egyáltalán? Látszólag. Mégis. Hol voltak, amikor bajban voltam? Elszaladtak. Mit csináltak, amikor nekem valami fájt? Magukról panaszkodtak. Jó kedvem volt. Elrontották. Szerencsés voltam? Irigyeltek. Barátok. Megpróbáltam. Nem sikerült. Elengedtem őket. Nem jöttek vissza. Hátra sem néztek. De már nem bánom......

Minden várakozást fölülmúlt a kiállítás, mert nagyon sokan jöttek el, és mindenki azt kérdezgette, hogy vajon ki lehet a titokzatos festő? Alison elégedettséggel sétálgatott végig a termen, majd megállt a legutóbb elkészült festményénél, és elmélázott hogy, talán azaz eddigi legjobb műve. Visszaemlékezett azokra a pillanatokra, amikor kép készült, visszavágyott a nagy tölgy tövébe. A tölgy majdhogynem olyan volt, mint ő, mindent túl élet, és küzdött egy jobb életért. Egy picurka pezsgőt...

- Ki a faszom vagy te? – kérdezte mélységes felháborodással a rekedtes női hang.
Rövid gondolkodás után válaszoltam:
- Cézár vagyok. És te ki vagy?
- Júlia – mondta két köpés közt – És mi a fenét keresel te a női WC-ben?
Női WC? Hát ezt jól elkúrtam
- Csak benéztem… - mondtam lehajtva a fejem, majd felismerve, hogy hülyeséget szóltam javítási szándékkal hozzátettem: - Do-dolgom volt idebenn – hát ez sem igazán volt meggyőző indok.
A lány felnevetett.

Elolvasom »