Lassan, finom körkörös mozdulatokkal kezdtem ápolni lovamat. Elmerültem gondolataimban, amik ide-oda cikáztak. Ő csak figyelt, nem mozdult, nem szólt semmit. Csak nézett. Gyorsan lekeféltem szép selymes szőrét, majd nyergeltem.
Kivezettem bokszából, ki a fényes térre, majd nyeregbe pattantam. Barátnőm szorosan követett Délceg lovával.
Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is. Barátnőmmel, víg kacarászásba kezdtünk, mikor lovaink úgy gondolták, ők sem akarnak kimaradni a mókából, és vad vágtába kezdtek. Sietve nyúltam a szár után, de nem tartottam vissza lovam. Hagytam, hadd vigyen, hadd járjam azt az utat, amit ő szeretne. Rábíztam hát magam.
Felvágtattunk a meredek ösvényen, majd be az erdőbe. Utunkat nem állhatta semmi még a patak sem, amit átugrattunk. Hosszú út… kicsi csapások… kidőlt fák… bokrok… indák… sziklás hegyoldal… majd hirtelen egy meredek emelkedő… és megálltunk. Igen… Lovam elhozott a világ tetejére. Beláttam Az egész völgyet, a hegyeket, a dombokat a várost, és még a domb túloldalán lévő ménesre is vethettem pár pillantást. A völgy egyik része árnyékos volt, sötét és félelmetesen meredek. A domb másik oldala fényes volt boldog és színes. Igen… ez a világ teteje. Elgondolkoztam, vajon milyen nevet adhatnék e helynek. Majd rájöttem. ”Szépséges és szörnyeteg” igen… ez tökéletes.
- Neked, hogy tetszik lovacskám?
Nagy prüszkölés a válasz és hatalmas szívhez szóló patadobogás. Ennyi elég volt, hogy megértsem, neki tetszik. Már nem a megszokott utat jártuk. Rájöttünk lovammal, hogy az élet mindig tartogat meglepetést. Szépet és jót. Ilyen hely a „szépséges és szörnyeteg”, de ez így tökéletes, amíg lovammal együtt járhatjuk ezt az utat. Az élet útját.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások