Lassan, finom körkörös mozdulatokkal kezdtem ápolni lovamat. Elmerültem gondolataimban, amik ide-oda cikáztak. Ő csak figyelt, nem mozdult, nem szólt semmit. Csak nézett. Gyorsan lekeféltem szép selymes szőrét, majd nyergeltem.
Kivezettem bokszából, ki a fényes térre, majd nyeregbe pattantam. Barátnőm szorosan követett Délceg lovával.
Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is. Barátnőmmel, víg kacarászásba kezdtünk, mikor lovaink úgy gondolták, ők sem akarnak kimaradni a mókából, és vad vágtába kezdtek. Sietve nyúltam a szár után, de nem tartottam vissza lovam. Hagytam, hadd vigyen, hadd járjam azt az utat, amit ő szeretne. Rábíztam hát magam.
Felvágtattunk a meredek ösvényen, majd be az erdőbe. Utunkat nem állhatta semmi még a patak sem, amit átugrattunk. Hosszú út… kicsi csapások… kidőlt fák… bokrok… indák… sziklás hegyoldal… majd hirtelen egy meredek emelkedő… és megálltunk. Igen… Lovam elhozott a világ tetejére. Beláttam Az egész völgyet, a hegyeket, a dombokat a várost, és még a domb túloldalán lévő ménesre is vethettem pár pillantást. A völgy egyik része árnyékos volt, sötét és félelmetesen meredek. A domb másik oldala fényes volt boldog és színes. Igen… ez a világ teteje. Elgondolkoztam, vajon milyen nevet adhatnék e helynek. Majd rájöttem. ”Szépséges és szörnyeteg” igen… ez tökéletes.
- Neked, hogy tetszik lovacskám?
Nagy prüszkölés a válasz és hatalmas szívhez szóló patadobogás. Ennyi elég volt, hogy megértsem, neki tetszik. Már nem a megszokott utat jártuk. Rájöttünk lovammal, hogy az élet mindig tartogat meglepetést. Szépet és jót. Ilyen hely a „szépséges és szörnyeteg”, de ez így tökéletes, amíg lovammal együtt járhatjuk ezt az utat. Az élet útját.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások