Lassan, finom körkörös mozdulatokkal kezdtem ápolni lovamat. Elmerültem gondolataimban, amik ide-oda cikáztak. Ő csak figyelt, nem mozdult, nem szólt semmit. Csak nézett. Gyorsan lekeféltem szép selymes szőrét, majd nyergeltem.
Kivezettem bokszából, ki a fényes térre, majd nyeregbe pattantam. Barátnőm szorosan követett Délceg lovával.
Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is. Barátnőmmel, víg kacarászásba kezdtünk, mikor lovaink úgy gondolták, ők sem akarnak kimaradni a mókából, és vad vágtába kezdtek. Sietve nyúltam a szár után, de nem tartottam vissza lovam. Hagytam, hadd vigyen, hadd járjam azt az utat, amit ő szeretne. Rábíztam hát magam.
Felvágtattunk a meredek ösvényen, majd be az erdőbe. Utunkat nem állhatta semmi még a patak sem, amit átugrattunk. Hosszú út… kicsi csapások… kidőlt fák… bokrok… indák… sziklás hegyoldal… majd hirtelen egy meredek emelkedő… és megálltunk. Igen… Lovam elhozott a világ tetejére. Beláttam Az egész völgyet, a hegyeket, a dombokat a várost, és még a domb túloldalán lévő ménesre is vethettem pár pillantást. A völgy egyik része árnyékos volt, sötét és félelmetesen meredek. A domb másik oldala fényes volt boldog és színes. Igen… ez a világ teteje. Elgondolkoztam, vajon milyen nevet adhatnék e helynek. Majd rájöttem. ”Szépséges és szörnyeteg” igen… ez tökéletes.
- Neked, hogy tetszik lovacskám?
Nagy prüszkölés a válasz és hatalmas szívhez szóló patadobogás. Ennyi elég volt, hogy megértsem, neki tetszik. Már nem a megszokott utat jártuk. Rájöttünk lovammal, hogy az élet mindig tartogat meglepetést. Szépet és jót. Ilyen hely a „szépséges és szörnyeteg”, de ez így tökéletes, amíg lovammal együtt járhatjuk ezt az utat. Az élet útját.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Hozzászólások