Minden remény vége

A lány izgatottan készülődött. A mai napja már eleve feszült várakozással indult. Ma lett 20 éves. Születésnapi ajándékként kapta a jegyet a barátaitól. Régóta köztudott volt rajongása a zenekarért és főleg az énekesért. Barátai úgy gondolták, tökéletes ajándék lesz, ha a pasit adják neki emlékbe. Összedobták a pénzt, és sikerült VIP jegyet szerezniük a lánynak, mellyel az első sorból nézheti meg a koncertet. 5 nappal ezelőtt, reggeli közben lepték meg a lányt, és közölték vele, szombat estére ne csináljon magának programot. Elakadt a lélegzete, amikor kinyitotta a borítékot és meglátta a benne lapuló jegyet. Hatalmasat sikított, amikor felfogta, hogy mekkora lehetőséget kapott. Sírva borult barátai nyakába, alig tudta megköszönni az ajándékot.

Vidámsága, természetessége, veleszületett kedvessége magához vonzotta az embereket. Egyszerű életet élt, szülei meghaltak egy autóbaleset során, amikor ő még csak 13 éves volt. Nevelőotthonba került, ahol nagyon sokat szenvedett és nélkülözött. Amint nagykorúvá vált, és lehetősége nyílt arra, hogy elhagyja az otthont, saját kezébe vette élete irányítását. Kemény munkával elérte, hogy megbecsüljék, barátokat szerzett, egy kis lakást is sikerült találnia, élete abba a szakaszába ért, ahol majdnem annyira boldognak érezte magát, mint annak idején a szüleivel.
Most pedig itt ez a csodálatos éjszaka. Életében egyetlen luxust engedett meg magának: ezt az együttest. A zenéjük akkor találta meg, amikor a legjobban maga alatt volt. Olyan mélyen érintette meg a szívét a zenekar rockba bújtatott édes, mélabús dallama, a szöveg, ami mintha róla szólt volna, hogy nem tudott nekik ellenállni. Attól a naptól kezdve hajszolta a vágy, hogy minden információt begyűjtsön róluk. Mára tulajdonosa volt minden lemezüknek, amit kiadtak, minden könyvnek, ami róluk szólt, voltak tőlük relikviái, amiket fan klubokból és interneten keresztül szerzett be, a szobája pedig tele volt az őket ábrázoló poszterekkel.

Lassan alakult ki benne az érzés: szerelmes lett az énekesbe. Nem holmi rajongói érzés volt ez. Elhatalmasodott rajta, hatalmába kerítette és abszolút immúnissá tette bármilyen valóságos kapcsolat iránt. Szép lány volt. Arca szabályos vonalú, szeme értelmesen csillogó, szája csókra csábító. Puha, barna haja keretként foglalta körbe arcát, vékony termete egyszerű zsákruhában is érzéki. Bájos kisugárzása vonzóvá tette, tisztasága úgy lengte körül, hogy még a legpimaszabb férfiember is csak gyengéden mert közeledni hozzá.
Nem egy férfi próbált a kegyeibe férkőzni, mindegyiket elutasította. Ő csak az énekest szerette, őt akarta magának. Tudta, hogy egy kívülállónak nevetségesnek tűnik hiábavaló és reménytelen szerelme, de nem érdekelte más véleménye. Úgy ábrándozott az énekesről, mint rajta kívül még sok ezer tini, de ez sem érdekelte. Szerelmes volt és nem látta a valószerűtlenséget saját tetteiben. Barátai, ha megérteni nem is tudták, elfogadták különleges hóbortját, ezért szerezték meg neki ezt a különleges ajándékot.

Egyre jobban közeledett az idő, amikor végre el kell indulnia. Az utazás hosszú volt és kényelmetlen. Szinte az összes spórolt pénze elment a vonatjegyre, a szállásra és a ruhára, de remélte, hogy megérte az áldozatot. Ma igazán különleges szeretett volna lenni, hogy az első sorban állva az énekes biztosan felfigyeljen rá. Nagy gonddal készülődött: lefürdött, parfümmel illatosította be bőrét, haját selymesen csillogóvá szárította. Nem szerette sminkelni magát, most is csak a szempilláját festette ki és szájfénnyel tette hívogatóvá az ajkát. A ruha körbeölelte testét, szépnek és kívánatosnak érezte magát. Arcát az izgalom festette rózsásra, szinte vibrált körülötte a levegő. Nem vette észre az elismerő pillantásokat, amik végig kísérték az útján.

A csarnokban, ahol az együttes fellépni készült, óriási tömeg tolongott. A lány a VIP jegynek köszönhetően kimaradt a forgatagból. A jegykezelő egy belső munkatárshoz irányította, aki egy hosszú folyosón keresztül közvetlenül a színpad előtt várakozó kiválasztottakhoz kísérte. Mindannyian lányok voltak, viszontlátta szemükben saját izgatottságát. Az idő elteltével a tömeg egyre nagyobbra nőt és türelmetlenség vibrált a levegőben. Valami harmadrangú kis együttes próbálta felhangolni a közönséget, több-kevesebb sikerrel. Mindenki a nagy zenekart várta. Végre elérkezett a várva-várt pillanat. A sötétség leple alatt a zenészek berendezkedtek a színpadon, majd egy csodálatos pillanatig teljes csend lett. Senki sem moccant, nem köhögött, egy szó sem hallatszott. A következő másodpercben felcsendült a szólógitár édes hangja és a tömeg őrjöngeni kezdett. Felgyulladtak a fények, és kezdetét vette a koncert.

A lány mozdulatlanul állt, a teste vibrált csak a zene ritmusára. Nem vette le a szemét az énekesről. Tekintete végigsimogatta a kicsit hosszú hajtincseket, amik művészi elrendezéssel omlottak homlokába. Sűrű szempillái elrejtették sötét szemét, érzéki száját bűvös hangok hagyták el. Kezei simogatóan ölelték a mikrofont, teste feszesen bújt meg a fekete ing és nadrág alatt. Izmos lábai szilárdan tartották testét. Átadta magát a zenének, a ritmus magával ragadta.
A lány csöndben bűvölte. Talán mozdulatlansága hívta magára az énekes figyelmét, nem tudni. Tekintete körbejárt a tomboló közönségen, élvezte a feléje áradó figyelmet. A lány az első sorban állt. Tudta, hogy rengeteg pénzt adott ki, hogy ide kerülhessen, a VIP jegyek sosem olcsók. Szép volt és fiatal, pont az a típus, ami tetszett az énekesnek, ő mégis különlegesnek látszott. Áhítat és rajongás honolt az arcán, ajka résnyire nyitva, lélegzése kapkodó. Összeakadt a tekintetük, elmerültek egymás szemében. Az énekes tudta, ha véget ér a koncert, találkozni akar majd a lánnyal. Csókot dobott neki, amire felcsillanó tekintet és sugárzó mosoly volt a válasz. A koncert alatt egész végig tudatában volt a lány jelenlétének, borzongás futott rajta végig, ahogy az előtte álló éjszakára gondolt.

Nem volt jó ember. Valamikor talán az lehetett, amikor még nem volt ennyi pénze és rajongója. Amikor a drog és az alkohol még nem tette hitvánnyá. Bármelyik lányt megkaphatta, minden este mással hált. Tinik hada várt arra, hogy rájuk vesse tekintetét. Elájultak a boldogságtól, ha csókot dobott nekik.
Undorodott tőlük, és megvetette őket. Az életmód, amiben napjai teltek, kiöltek belőle minden jó érzést és romantikát, már csak használati tárgynak tekintette a nőket. Megcsömörlött, keserű ember volt. Csak az élvezet hajszolásában tudta kiéli magát, kihasználta az őt imádókat. Valóban csodálatos hangja volt, és a szövegek, amiket ő írt, szerelemről és békéről szóltak. De nem ismerte az érzéseket, amikről énekelt. Nem szeretett semmit és senkit saját magán kívül. A szíve helyén sötét folt volt csupán, a lelke meg sem rezdült más fájdalma láttán.
Sajnos mocskosságából kívülről semmi sem látszott, arca fiatalabbnak mutatta, mint amilyen valójában volt, teste az edzőtermekben töltött hosszú órák miatt kemény volt és izmos. Csak azok a lányok tudtak volna mesélni gonoszságáról, akik már megfordultak a zenekar VIP buszának rejtett helyiségeiben. Ezek a lányok viszont nem beszéltek. A szégyen és a fájdalom, amit átéltek, bilincsbe zárta szájukat. Hamarosan ez a lány is megismeri majd a valódi lényét, és ő élvezni fogja a megvilágosodásának pillanatát.

Véget ért a koncert. Mindig csak kétszer annyi VIP jegyet adtak el, mint amennyi tagból a zenekar állt, így mindig garantált volt a szórakozás. Mint a zenekar frontembere, az énekes választhatott magának először társat. Most sem történt ez másként. A lányok izgatott zsongással várták a külön folyosón, hogy rajongásuk tárgyai végre megérkezzenek az aláírás osztogatásból. Sikítani kezdtek, ahogy az együttes tagjai megjelentek a folyosó végén, elöl az énekessel, aki úgy mustrálta végig őket, mint a piacon a húsárut szokták.
Tudta, hogy a kiválasztottja már biztosan az övé lesz, másikra most nem is igazán vágyott. Akarta ezt a tiszta szépséget, érezte, hogy ez a mai este különleges lesz.

A lány már várta. Utolsó volt a jelöltek között, mégsem sikítozott és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Valamiért tudta, hogy ma este a férfi biztosan kiválasztja őt. Nem hangzott el köztük szó, néma csendben nézték egymást, miközben az énekes társai hangosan civakodtak a felkínálkozó lányokért. Az énekes kézen fogta, és elkísérte a folyosón át egészen a buszig. Nem várta meg társait, tudta, hogy a megszokott menetrend szerint hamarosan ők is csatlakoznak, és a busz elindul a szokásos kéjkörútra.
Végigvezette a lányt a lakóbuszban, aminek felszereltsége vetekedett néhány luxuslakosztályéval. A lány nem nézett szét, csak a férfira figyelt. Végre itt van mellette, beszélhet vele, ez valóban egy megvalósult álom. Rózsaszín elképzeléseiben, érintetlen, ártatlan kis lelkében meg sem fordult, hogy a férfi egyáltalán nem beszélgetni akar vele.

Még akkor sem gyanít semmit, amikor halk kattanással bezáródik mögötte a kis különszoba ajtaja. A férfi a bárszekrényhez lép, italt tölt magának, kérdő pillantást vet a lányra, aki megrázza a fejét. A férfi nem veszi le róla a szemét, végig fogva tartja a tekintetét, ahogy lehajtja az italt. A lány megérezte a levegőben történt változást, hirtelen kellemetlen érzés futott végig rajta. Csacsogva beszélni kezdett, a férfi kérdezgette: honnan veszi az ihletet, mi alapján írja a zenét, hogyan él, ha éppen nincs rivalda fényben. A férfi közel lépett hozzá, letette poharát a kis asztalra és a lány szájára tette az ujját.
- Ssss… - suttogta és nekilátott, hogy kihámozza a karcsú testet a ruhából. A lány megrémült. Férfi még nem érintette testét, és nem akarta, hogy itt és most változzon meg ez a helyzet, még ha az a férfi érinti is, akit szeret. Ő azt akarta, hogy az a pillanat csodálatos legyen, romantikával és erotikával fűszerezett, és ne egy füstszagú lakóbuszban történjen meg.

Megfogta a férfi kezét és ellökte magától. Nem tudta, hogy az énekest az áldozat ellenkezése gerjeszti fel igazán. Megvillant a szeme a lány rémülete láttán, vágya ébredezni kezdett, mozdulatai durvábbá váltak. Minél jobban ellenkezett a lány, annál jobban akarta őt a férfi. Némán küzdöttek egymással, lihegésük eltörölte a kis szoba csendjét. A lány küzdött saját akaratával is. Nem értette, hogy az ő csodálatos szerelme hogyan lehet ilyen kegyetlen. Az ő szerelme egy érzékeny lelkű, gyengéd férfi, nem ez a vadállat, aki őrjöngve tép le róla a ruhát. Rettegése bilincsbe szorította, sírva könyörgött a férfinak, hogy engedje el.
Mindhiába. Az énekest elragadta a vágy, testi fölényével minden védekezést csírájában fojtott el. A lány könnyei, remegő hangja végleg kifordították emberi mivoltából. Szerette a könnyeket, fájdalomról és szenvedésről tanúskodtak, csak ezek az érzések tudták felszítani a vágyát. Ártatlanság lengte körbe a lányt, a férfi pedig majd belehalt a vágyba, hogy végre megmártózhasson a testében. Állat módjára tépte le ruháját, szerencsétlen áldozata pedig görcsös zokogással kísérte minden durva mozdulatát.

A lány elátkozta magában a pillanatot, amikor rajongójává vált az együttesnek. Összeszorította a szemét, hogy ne lássa a férfi eltorzult arcát maga előtt. Azt hitte, nem érheti nagyobb fájdalom annál, hogy a szíve darabokra tört, de tévedett. A férfi ott lenn brutális kegyetlenséggel szakította szét, újra és újra beléhatolt, minden egyes lökésénél nagyot nyögött. A lány sikítani akart a fájdalomtól, mégsem tette, próbált valami szépre gondolni, valamire, ami tegnap még az övé volt, a boldogságra, a szüleire, bármire…
A férfi elért önuralma határára. A lány fájdalma, folyó könnyei, hüvelyének szűk szorítása úgy felcsigázta vágyát, hogy nem tudott tovább uralkodni magán. Még sosem élvezte ennyire a szexet, a lány ártatlanságának elvétele hihetetlen kéjt okozott neki. Hangos nyögéssel lövellte magját a meggyötört testbe, elveszett az érzésben, szinte gyengéd érzések uralkodtak el rajta. Nem tartott sokáig, lefordult a tehetetlen testről, letisztogatta magát és felöltözött. A meggyalázott lány már nem érdekelte, újabb italt töltött magának, majd a még mindig fekvő áldozatára nézett.
- Unlak… Szedd össze a cuccaid és húzz el. Engem akartál, nem? Hát örülj, hogy hajlandó voltam lefeküdni veled.

A lány nem nézett rá, nem tudott ránézni. Hányingere volt és borzalmasan fájt mindene. Alig bírt felkelni az alacsony ágyról, meggyötört teste tiltakozott minden mozdulat ellen. Felvette szétszaggatott ruháját, remegő kézzel fogta össze magán rongyait. Elfordította a zárban a kulcsot és kilépett az ajtón. Arcába vágott a füst és a zaj, ami eluralta a buszt. Mindenhol meztelen férfiakat és nőket látott, valóságos orgiát rendeztek idekinn. Részegen fetrengő fertő közepébe csöppent. Undorodott ezektől az emberektől, és undorodott saját magától is. Nem tudta, hogyan jutott el a busz elejébe, szólt a biztonsági őrnek, hogy le akar szállni. Megrándult a mozdulatra, ahogy az őr felé nyúlt, pedig az csak a sofőrnek jelzett, hogy álljon meg. Örült, amikor végre le tudott szállni.

Kábán indult el, a lábai lassan mozdultak. Fogalma sem volt arról, hogy merre jár, de nem is érdekelte. Borzongott a hidegtől, lelke dermedt mozdulatlanságba fagyott. Átkozta magát a butaságáért. Ő, aki annyi szörnyűséget túlélt már, naivan úgy gondolta, hogy érzelmei viszonzásra találnak majd, ehelyett a férfi brutálisan megerőszakolta. Haragudott a férfira, haragudott saját magára és haragudott a világra is. Meg akart halni.
Esni kezdett az eső, lassú csepegését ütemes zuhogás váltotta fel, amely letisztította gondolatait. Halálvágya múlni kezdett, már csak bosszút akart. Azt akarta, hogy a férfi megbűnhődjön, azért, amit vele tett. Azt akarta, hogy szenvedjen, legalább annyira, mint ő. Fájdalmat akart neki okozni, meg akarata alázni. Nem fordulhatott a rendőrséghez, a férfi egy perc alatt kiváltotta volna magát a pénzével. Nem. Ezt saját magának kell megoldania.

Bosszúvágyától megerősödve végre magához tért kábultságából, és megpróbált tájékozódni az ismeretlen városban. Nehezen talált egy taxit, bemondta a szálló címét, nem törődött a sofőr kérdő tekintetével. Megkönnyebbülve sóhajtott fel, ahogy becsukta maga mögött a szobája ajtaját. Fázott átázott ruháiban, testében már alábbhagyott az égető fájdalom. Nem múlt el, de kevésbé fájt. Levette magáról a ronggyá tépett ruhát, a fürdőszobába ment, belemerült a kádba és ereszteni kezdte magára a forró vizet.
Ahogy a víz lassan átmelegítette hideg bőrét, úgy szabadult meg a magára erőltetett önuralomtól, minden ízében remegni kezdett és végre feltört belőle a zokogás. Siratta magát, naiv álmait, porrá zúzott szerelmét, összetört szívét. Úgy érezte évek teltek el azóta, hogy lázasan készült élete legizgalmasabb estéjére. Hát, izgalomban valóban nem volt hiány.

Megtelt a kád a forró vízzel. Küzdött a vággyal, hogy elmerüljön benne, és átadja magát az édes megsemmisülésnek. De nem tudta elfelejteni a férfit és a fájdalmat, amit neki okozott. Ha belegondolt, hány lánnyal tehette már meg ezt az énekes? Lassan megállt a reszketése. Kilépett a kádból, szárazra törölte magát, elvonszolta testét az ágyig, beledőlt, beburkolózott a meleg takaróba, és a kimerültség és sokk okozta fáradtságtól hamarosan el is aludt. Nem tudott pihenni, álmában újra és újra végigélte az erőszakot, érezte a fájdalmat, ahogy beléhatol a férfi. Könnyek közt riadt fel a hajnali órán. Újra zuhany alá állt, kényszeresen sikálta tisztára testét, mintha ezzel a férfi érintését is lemoshatná magáról. Nem tudott enni, az étel puszta gondolatára is émelyegni kezdett. Éjszakai hánykolódása alatt kiötölte hogyan álljon bosszút az énekesen. Újra be kell jutnia a VIP-esek közé, találkoznia kell vele, kettesben kell maradniuk. Végignézte a ruhákat, amiket magával hozott. Úgy gondolta igazodik a férfi stílusához. Nem akart csinos lenni, nem akart tetszeni senkinek, az a lány már csak a múlt. Fekete felsőt és fekete nadrágot, magas sarkú csizmát választott a repertoárból, és elindult. Tudta, hogy az együttes autogramosztást tart majd a helyi plázában, minden városban így csinálják, ahol megfordulnak. Oda kell férkőznie hozzá, követlen közel, hogy belemárthassa kését a férfi legérzékenyebb testrészébe. Magához vette nagy utazótáskáját, beletette a kést, csak egy pillantást vetett a tükörbe. Sápadt arc nézett vissza rá, szemei karikásan sötétlettek. Nem is rossz, gondolta, ahhoz képest, hogy tegnap megerőszakoltak.

Újra taxit fogott, és a plázába vitette magát. Ott már nagy csődület fogadta, izgatottan vihorászó tinik toporogtak mindenhol. A lány a sorfal közé furakodott, nem törődött a beszólásokkal és durva szitkokkal, amiket a többi rajongótól kapott. Sikerült a második sorig fúrnia magát, onnan egyszerűen nem jutott előrébb. Csak remélni merte, hogy fel tudja hívni magára az énekes figyelmét. Sikítozás kezdődött, ahogy az együttes tagjai megjelentek az aula szélén. Az énekes harmadikként lépett a rajongók elé, az ovációra, ami fogadta, csak félrehúzta a száját. Fáradtnak látszott. A lány szuggerálta a szemével, nagyon akarta, hogy a férfi felfigyeljen rá. Megint mozdulatlanná dermedt, erősen koncentrált, hogy úgy is tudjon maradni.

A férfi megint észlelte a mozdulatlanságot a sikító és őrjöngő tömeg közepén. Felismerés villant a szemében, ahogy összeakadt a tekintetük. Meglepődött, hogy újra látja a lányt, de hamar túltette magát rajta. Elmosolyodott, és a sorfalhoz lépett. Kinyújtotta a kezét, és magához húzta áldozatát.
- Mi az, csibém? Olyan jó voltam, hogy repetát akarsz? Gyere baby, rajtam ne múljon – a tömeg sikítozni kezdett, ahogy testközelbe került az énekes. A biztonságiak odaugrottak és eltaszították az őrjöngőket a közelükből.
A lány hagyta, hogy a férfi magához húzza. Szemébe mélyedt, ahogy az arca egyre közeledett az övéhez. Kezével megragadta a kést, amit a táskájában rejtett el.

Az énekes ráhajolt a szájára és meglepően gyengéden csókolta meg. Ajka lágyan simogatta végig, nyelve puhán kért bebocsátást. A lány végre olyan csókot kapott tőle, amilyet elképzelt. Erőtlenné vált a teste, megnyitotta ajkait a férfi nyelve előtt és viszonozta a csókot.

Abban a pillanatban, ahogy nyelvük összeért, valami megmagyarázhatatlan történt. Légörvény támadt körülöttük, egész testük megrázkódott valami ismeretlen erő hatására. Ajkuk találkozásánál tűzforróvá vált minden és nyelvük összekapcsolódásával lelkük helyet cserélt. Immár a férfi testében a lány lelke lakozott, a női testbe pedig a férfi sötét lelke került. Hirtelen váltak el egymástól, nem értették, mi történt velük. A férfi hamarabb fogta fel, hogy valahogyan a sorfal másik oldalára került, utánakapott a nőnek, de a biztonságiak visszaszorították. Jelen pillanatban ő sem volt más, csak egy a hisztérikusan sikítozó tinik közül. Hiába kiabált, hogy tévedés történt, csak annyit ért el vele, hogy a hatalmas testű biztonsági őr most már kifejezetten rá fókuszált.
A lány, az ő testében tétován hátranézett, azután továbbhaladt a többi zenésszel.

A férfi majdnem felrobbant dühében. Tompa fájdalom lüktetését érezte a lány testében, nyilván a tegnap történtek miatt. Annyira nem tetszett neki az érzés, ő a fájdalmat okozni szerette, átélni nem igazán akarta. Próbált lehiggadni, valahogy meg kell oldania ezt a képtelen helyzetet. Nem ismerte a lányt, nem tudott róla semmit, neki csak egy volt a sok közül. Felfigyelt az oldalán fityegő utazótáskára, egy oszlop mögé húzódott és átvizsgálta a tartalmát. Megdermedt, amikor rátalált a késre. Ez a lány nem ráadást akart, azért jött, hogy megsebesítse, vagy megölje. Valószínűleg véghez is tudta volna vinni a tervét, ha azzal a csókkal nem változik meg minden. Még most sem tudta felfogni, hogyan történhetett meg ez vele. Ez nem egy valóságos helyzet, ilyen a valóságban nincs! Biztosan alszik és ez csak egy rémálom, ami a tegnap este elfogyasztott alkohol és drog mennyiségének tudható be. Igen csak ez lehet az igazság, szorosan becsukta a szemét, vett néhány mély lélegzetet. Reménykedve nyitotta ki úja a szemeit, de semmi sem változott. Ő még mindig az aulában álldogált a lány testébe zárva. Próbálta visszaszorítani a kitörni készülő pánikot, több-kevesebb sikerrel. Ha újra a lány közelébe tudna férkőzni, talán egy újabb csókkal vissza tudná fordítani ezt az egészet. De ismerte az embereit és az önmaga által hozott szabályokat: egy lány, egy éjszaka, egy alkalom. Nem adnak senkinek sem újabb esélyt. Tudta, hogy itt nem tehet semmi többet, talán a szállodában több eséllyel próbálkozhat, gondolta, és útnak indult.

A lány teljesen megzavarodott. Ami az előbb történt az teljes mértékben hihetetlen. Az a csók valami álom volt… Aztán egyszerre csak a férfi testében találta magát, érte sikítoztak a fiatal lánykák, az ő izmost testét irányította a saját akaratával. Tétován nézett hátra, látta saját magát a többi lány között, és azt is látta, hogy a férfi hamarabb felfogta a történteket. Már mozdult, hogy utána jöjjön, de egy biztonsági őr elkapta és a kordon mögött tartotta. A lány csak óvatosan mozdult. A férfi teste teljesen más volt, mint a sajátja, nagyobb, masszívabb, nehezebb. Maga elé tartotta a kezeit, és nézte őket. Ezek a kezek csalják ki a gitárból azokat az édes dallamokat, ezek a kezek ragadták meg tegnap olyan durván, és ugyanezek a kezek simogatták az előbb az arcát.
- Jól vagy? – az együttes dobosa, kérdezte, mert megállt menet közben.
- Igen… vagy nem… nem igazán érem jól magam, mi lenne, ha kihagynám ezt az aláírás osztogatást… háborog a gyomrom… - hallotta, ahogy a férfi mély hangja betölti a teret. Istenem, de szerette ezt a hangot, a száját… és most mindez az övé, ő birtokolja a férfi testét, együttesét, pénzét, életét. Megszédült gondolatainak ilyen alakaulása miatt.
- Persze, menj csak – mondta a dobos –, szólok Vic-nek, hogy visszamész a szállodába.
Bólintott és megfordult. Nem akart ugyanazon az úton visszamenni, félt, hogy a férfinak talán sikerül a közelébe férkőznie. Megkért egy biztonsági őrt, hogy egy másik útvonalon kísérje el az autójukhoz.

Hálásan rogyott le a puha bőrülésre. Még mindig nem tudta felfognia a történteket, kibámult az ablakon, ahogy elsuhantak mellettük az utcák. Hamar a szállodába értek, az autó már fordult is vissza a többiekért. Gondba került, mert nem tudta, melyik szobában szállt meg a férfi. Megpróbált hanyag módon odasétálni a recepcióhoz, és megkérte az ott lévő egyik alkalmazottat, hogy kísérje fel a szobájába, mert nem érzi jól magát és fél, hogy rosszul lesz az úton. A londiner szeme felcsillant, a nagy borravaló reményében akár a hátán is felcipelte volna a lakosztályába az énekest. Nem szóltak egymáshoz a liftben, a lány kezdte valóban rosszul érezni magát, a férfinak borzasztó fejfájása volt, csak úgy szaggatta a fájdalom. Nem volt hozzászokva, hogy borravalót osztogasson, így mikor megálltak a szobája előtt, és a londiner kinyitotta előtte az ajtót, csak egy mosolyt villantott rá és megköszönte a segítséget, majd gyorsan belépett az ajtón, és bezárta maga mögött. A londiner bosszúsan morgott az orra alatt és visszatért a helyére.

A lány lassan lépett beljebb a szobába. Elámult a luxus láttán. A lakosztály eszméletlenül szép volt és hatalmas, az ő kis lakása négyszer elfért volna ebben az egyetlen szobában. Az ablakhoz sétált és kinézett rajta. Gyönyörű panoráma tárult a szeme elé, fantasztikus volt a kilátás. Tudta, hogy olyan lehetőség birtokába jutott, amit nem hagyhat kihasználatlanul. Mielőtt bármit is tehetett volna, kopogást hallott az ajtó felől.
- Ki az? – szólt ki bátortalanul.
- Engedj be, Vic vagyok.
Kinyitotta az ajtót és félreállt a férfi titkára és egyben menedzsere elől. Vic középkorú, sármos férfi volt. Ő szervezte le a koncerteket, a lemezfelvételeket, a turnékat, intézte a szerződéseket, könyvelte a pénzét, és most roppant bosszúsnak látszott.
- Mi a jó francot képzelsz magadról? Hogy gondolod, hogy csak úgy lelépsz a megszervezett programról?
- Rosszul érzem magam – a lány igyekezett nem összehúzni magát, ahogy azt hasonló helyzetben a saját testével tenné. Hanyagul az egyik fotelhez lépett és leült. Valóban remegtek a lábai, tudta, hogy amire készül, ahhoz szüksége van Vic-re.
- Mondtam már, hogy hagyj fel az éjszakai dorbézolással. Magadnak köszönheted ezt az egészet, ha jól hallottam, tegnap is beújítottál valami kis bigét, aztán meg kiütötted magad.
Egyszer megjárod, figyeld csak meg, valamelyik fel fog jelenteni és akkor neked annyi.

Beigazolódott hát a gyanúja, hogy az énekes nem csak őt erőszakolta meg, másokkal is megtette, és meg is fogja tenni, ha ő nem állítja le.
- Jól van, ne parázz már annyira. Tegnap valóban elbántam azzal a lánnyal – nyelt egy nagyot, mert a gyomra megint háborogni kezdett – majd jóváteszem valahogy. Sőt, ha már itt vagy, segíthetnél is. Át kellene utalni néhány dolgot.
- Átutalni? Mire gondolsz? – Vic értetlenül meredt rá.
- Mennyi is a saját személyes vagyonom? – nem nézett a titkárára, félt, hogy az kiolvassa a szeméből, hogy nem a saját főnökével beszélget.
- Nem értelek, nem is tudom pontosan, százmillió környékén lehet, plusz az ingatlanok. Ez a fellépés még nem számítható bele, még nem utalták át. Miért?
- Azt akarom, hogy különíts el húsz… nem is, harminc milliót és egységesen elosztva utald át néhány szervezetnek. A hontalan gyermekek részére, a megerőszakolt nők szervezetének, a drogalapítványoknak, ilyen helyekre.
- Te tényleg nem vagy jól. Mi történt veled tegnap este?
- Kérlek, csak tedd, amit mondtam. Most…. – izgatott volt, hogy a titkár vajon teljesíti e a kérését?

Vic figyelmesen nézett rá, próbált rájönni, hogy mi játszódhat le az énekes fejében. Aztán, mivel nem az ő pénzéről volt szó, vállat vont és maga elé vette a notebook-ját. Az internetről kikereste a kívánt alapítványok számlaszámát, osztott-szorzott, aztán a banki terminálon keresztül elintézte az utalásokat. A férfi kérésére a közleménybe beírta az énekes nevét, egyértelműsítve, hogy az adomány kitől is érkezett.
- Szerintem akkor sem vagy ép, de a te pénzed… Most pihenj le, elég ramatyul nézel ki, estére hozd formába magad, mert a fellépést nem mondhatod le.
- Kösz Vic, rendes tag vagy – örült, hogy a férfi lelépett, állandóan rettegett, hogy kérdez tőle valamit, amire nem tud válaszolni. Remegni kezdtek a csontjai, ha arra gondolt, hogy fel kell lépnie a férfi helyett, ő már az iskolai rendezvényeken is halálos pánikban volt, ha ki kellett lépnie az emberek közé, nem tudta mit csinál majd a színpadon.
Természetesen nem tudott lepihenni, azon zakatolt az agya, vajon mit csinálhat a féri az ő testében, hol lehet éppen most? Mivel nem bírt elaludni, hozatott magának egy nagy kanna kávét, teljesen felhúzva és maximális idegességgel várta az esti koncert eljövetelét.

A férfi a szállodával szemben egy padon üldögélve várakozott. Miután rájött, hogy a csaj teljesen csóró, annyira, hogy még egy taxira valót sem tudott összekaparni a tárcájából, bosszúsan káromkodva gyalog indult el a plázából. Elgondolkodott, miből volt vajon a lánynak annyi pénze, hogy egy VIP jegyet meg tudjon venni? Gondot okozott neki a járás. Ő maga a puha bőrcipőkhöz és márkás, lezser cuccokhoz volt hozzászokva, a lány viszont szemmel láthatóan nem adott a külcsínre ebből a szempontból. Egyszerű pamutpulcsija szorosan tapadt a felsőtestére, láttatni engedték a formás melleket, amelyek kellemesen ringtak a melltartó bilincsében. Farmere kiemelte formás fenekét, a magas sarkú csizma miatt nem tudott rendesen menni, csípője hatalmas kilengéssel válaszolt minden lépésre. Nevetséges látványt nyújthatott, ahogy imbolyogva próbált járni. Egyenletes és lassú tempót erőszakolt magára, gondosan odafigyelt, hogy a lépéseit kiegyensúlyozza. Felhúzta magát minden pasin, aki utána füttyentett, legszívesebben szétrúgta volna a tökeiket. Mivel kétszer is rossz felé fordult az úton, nagyon sok idő telt el, mire odaért a szállodához. Még nem volt terve arra, hogy hogyan jut be a lakosztályába, meg akarta várni, hogy társai és a teste visszajöjjenek a plázából. Tudta, hogy a lány nem bujdokolhat mindörökké, este fellépésük lesz, akkor kénytelen lesz lejönni a szobájából. És akkor elkapja.

Látta, ahogy a rendelkezésükre bocsátott limuzin begördül a szálloda elé, és a rajongók megrohamozzák a kocsit. Végignézte, ahogy az összes zenésztársa kiszáll az autóból, saját magát viszont nem látta, hiába figyelt erősen. Összeráncolta a homlokát, nem tudta, hol lehet a lány. Fogalma sem volt arról, hogy eddigre a bankszámlája már harmincmillióval kevesebb egyenleget mutat. Ha tudta volna, biztosan nem üldögél olyan nyugodtan a padon.
Újra átkutatta a lány táskáját és megtalálta benne a kis szálló kulcsát, szerencsére emblémával és címmel ellátva. Nagy nehezen összeszedte magát és felállt a padról, a lány teste a tegnap átélt erőszaktól fájdalmasan sajgott. Azt gondolná az ember, azért mert át kellett éreznie a lány fájdalmát, talán megrezdült benne a lelkiismeret halk szava, de ez nem igaz. A fájdalmat most valóban ő érezte, de fogcsikorgatva tűrte, csak arra tudott gondolni, hogy visszaszerezze a saját testét, akármilyen áron. A lány szenvedése nem érdekelte.

Nagyon sokára ért csak a lány szállójához. Minden gond nélkül bejutott a szobájába, alig várta, hogy végre levegye magáról a kényelmetlen csizmát. Borzasztóan feltörte a lábát, az utolsó métereken szinte már csak vonszolta magát. Felhúzta az orrát, ahogy szétnézett a szegényes kis szobában. Visszavágyott a minden luxussal ellátott lakosztályába, igényelte a neki kijáró és megszokott kényelmet. A lány rendben tartotta a holmijait. A bőröndjében megtalálta a visszaútra szóló vonatjegyet, úgy gondolta, nem árt, ha ez nála marad, talán még meg is zsarolhatja a lányt, hogy nem engedi haza, ha nem teszi azt, amit kér tőle. Persze, ehhez a közelébe kell férkőznie, meg kell csókolnia, hogy végre minden visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Megrázta a fejét, ezzel ráér később foglalkozni, most csak az aktuális problémával kell törődnie. Mit vegyen fel este, hogy biztosan bejuthasson a koncertre. Már sajnálta, hogy tegnap a szenvedély hevében széttépte a lány dögös kis ruciját, nagyon jól jött volna neki most az a szexi holmi. Nem is találta egyébként, a lány valószínűleg kidobta. Végigtúrta a bőröndöt és összeválogatott egy szintén farmerből, és egy elég szexisnek talált felsőből álló együttest. Már csak valami kényelmes cipőt kellene találnia, de ebben sajnos csalódnia kellett. A lány szerette a magas sarkút, és vele ellentétben bizonyára tudott is bennük menni. Végül egy szandál mellett döntött, ennek a pántjai pont nem értek hozzá a sérült bőrhöz. Nem fárasztotta magát zuhanyozással, elvégre csak erről az egy estéről van szó, nem hagyta magát megingatni ebben a hitében. Felöltözött, egy pillantást vetett csak a tükörbe. Az összekócolódott hajat ujjaival simogatta végig, és összefogta egy gumival, amit a pipereszekrényke polcán talált. Hát, biztosan nézett már ki a lány jobban is, mint most, de tőle csak ennyi tellett. Magához vette a táskát, a kést biztonsági okokból benne hagyta, és elindult a koncert helyére.

Eközben a lány a luxuslakosztályban egyre idegesebben rótta a köröket. Aggódott a fellépés miatt. Már csak egy kicsit félt attól, hogy nem tud majd énekelni, hiszen az együttes összes számát betéve tudta, és birtokában volt a férfi hangjának is, de gitározni nem tudott. Nem értett a kottaolvasáshoz sem, fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a hangszerrel. Végső kétségbeesésében a szobában talált papírvágó ollóval végigvágta az ujjait. A vágások elég mélyre sikerültek, akaratlanul is könnyek szöktek a szemébe, hitetlenkedve nézte, ahogy a vér elönti a kezét. Papír zsebkendőt szorított rá, hogy valamennyire csillapítsa a vérzést. Ebben az állapotban találtak rá a zenész társai, hívták a szálloda orvosát, aki egy helyes kis kötéssel ellátta a kezét és tanácsolta neki, hogy egy jó ideig ne használja azt a kezét. Megbeszélték, hogy a gitárszólót az egyik társa veszi át, így neki csak énekelnie kell. Csak nagyon homályos válaszokat adott arra, hogy mi történt vele, hogyan vágta el a kezét. Senki nem is figyelt fel az átlátszó kifogásokra, egyedül Vic felejtette rajta kérdő és elgondolkodó tekintetét.

Együtt indultak el a koncert helyszínére. A lány sűrűn nézett körbe, hátha felfedezi valahol saját magát, de szerencsére az odaúton nem volt semmi zavaró tényező. Végre belülről is láthatta, hogyan készülnek a zenészek egy-egy fellépésükre. Csöndesen figyelte az énekes társait, tetszett neki az oldott közeg, a pénz alkotta kényelem, a kényeztető luxus. Jólesett neki a rivaldafény, a vakuk csillogása, a közönség felől áradó szeretet, sikongatásuk hevesen ingerelte dobhártyáját. Jó érzés volt a férfi bőrében lenni, átérezte a lányok rajongását, valamikor régen még ő is így érzett a férfi iránt. Elhelyezkedtek a színpadon és néhány bevezető akkord után elkezdődött a koncert. A lány végig csukva tartotta a szemét és mély átéléssel énekelte el az összes dalt. Ő ismerte azokat az érzéseket, melyekről a dalok szóltak, így teljesen bele tudta magát élni az éneklésbe. Az énekes társai is elképedve hallgatták, mert a férfi hangja még sosem volt ilyen bársonyos és átütő. Teljesen más hangvételű koncertet adtak, mint amit eddig megszoktak tőlük, hatalmas sikerük volt, dupla annyiszor tapsolták őket vissza, mint eddig. Teljesen feldobódva jöttek le a színpadról, kedélyesen hátba veregették az énekest, dicsérték a teljesítményét.
A VIP folyosóra indultak, hogy mint minden koncert után magukkal vigyék a szerencsés kiválasztottakat.

Természetesen a lánynak nem volt érvényes jegye erre az előadásra is, így a férfi nagy gondban volt a bekerüléssel. Távolról figyelte a tömeget, és kiszúrta magának az egyik nagyra nőtt macsó biztonsági őrt, aki feltűnően megnézegette a sorban álló csajokat, és amikor úgy érezte, senki nem figyeli, magához nyúlt. Odafurakodott hozzá, és magához intette.
- Helló, haver – a fickó közelről még nagyobb darab volt, de a férfi nem ijedt meg tőle, tudta mi kell neki – A helyzet a következő: tegnap is voltam a srácok koncertjén, de mára már nincs érvényes jegyem. Van-e esetleg arra mód, hogy mégis bejussak az épületbe? – Kacéran kidomborította a lány testét, egyik kezével céltudatosan végigsimogatta magát, látta, hogy a nagydarab rákapott a csalira.

A biztonságis végig mustrálta és megmozdult a képzelete, mi mindent csinálhatna a kis lotyóval, aki ráadásul teljesen önként ajánlja fel magát. Bólintott, szólt az egyik társának, hogy tartsa a pozícióját, aztán kézen fogta a lányt, és magával húzta az épület egyik mellékajtaján keresztül egy használaton kívüli kis helyiségbe. Durván a falhoz lökte, és markolni kezdte, ahol csak érte. A férfi először csak hagyta, hogy a nagydarab feltérképezze a lány testét, néha fel-fel szisszent, ha a mozdulat túl durvára sikeredett. Ő maga is durván szerette a szexet, most valahogy mégiscsak más volt, hiszen most ő volt abban a testben, amin erőszakot követtek el. Hiszen nem volt ez más, mint puszta erőszak, hiába ajánlotta fel önként a lány testét, kívánni nem kívánta a dolgokat, amiket vele csinált ez a mindenhol nagydarab biztonsági őr. Fájdalmat érzett, amikor feltűrte a felsőjét, kikapcsolta a melltartót, és durván gyúrni és szopni kezdte a melleket. Fájdalmat érzett, amikor a fickó lerángatta a testről a nadrágot és vastag ujjával a sérült hüvelybe hatolt. És szinte elviselhetetlen fájdalmat érzett, ahogy az őr felemelte és hatalmas dákójára húzta. Úgy érezte, darabokra szakadt ott lenn.

Ebben a pillanatban hiába próbált elvonatkoztatni a testtől és a helyzettől, ebben a pillanatban ez a test igenis az övé volt, és a fájdalmat is az ő teste érezte. Beharapta az ajkát, hogy fel ne sikoltson. Szerencsére az őr eléggé felhúzta már magát a lányok nézegetésével és önmaga izgatásával, így nem tartott sokáig, míg elélvezett. A férfi a kínok kínját állta ki minden egyes döféssel, felhorzsolódott a háta, ahogy a nagydarab neki-nekinyomta a falnak. Az utolsó mély lökésnél annyira magas volt a fájdalomérzet, hogy fehér fény lobbant a fejében, és néhány másodpercre elájult. Arra eszmélt fel, hogy a biztonságis nagyokat szuszog a nyakába, és leemeli magáról. Érezte, ahogy nedvei végigfolynak a combján, nem akart lenézni, tudta, hogy vérrel keveredett ondó folyik rajta végig. Zsebkendőt halászott elő a farmer zsebéből, nagyjából letisztogatta magát, rakott még zsepit a bugyiba, hogy felitassa a szivárgó nedveket, nagyon óvatosan magára húzta a nadrágot, és néhány lassú lépést tett, ellenőrizte, hogy tud e még járni. Borzalmasan fájt. Soha nem élt át még ilyen érzést, és remélte, ha visszakapja a saját testét, soha többet nem is fog.
Az őr belemarkolt a fenekébe, és felröhögött:

- Jó voltál baby, ha repetára vágysz, ne felejtsd el, melyik ajtónál állok.
A férfi legszívesebben a keze közé fogta volna a mogyoróit, és addig szorította volna, míg vér nem serken ki belőlük. Szótlanul bólintott és megpróbált lépést tartani vele, ahogy a koncertterem felé haladtak. Felmerült benne, hogy hiába kerül be a csarnokba, a több ezres tömegen nem fog tudni átjutni.
- Hé, várj! – kiáltott utána – mi az ára, hogy a VIP helyre kerüljek?
- Kicsit sokat akarsz, nem gondolod? – az őr máris azon gondolkozott, hova is tudná vinni a lányt, ahol ne zavarják meg őket. Eszébe jutott a biztonságiak liftje, ami közvetlen a VIP folyosó mellett van, ha benyomja a stop gombot, nem fogják tudni lehívni a liftet. Végül is a koncert még nem kezdődött el, senki sem akar majd ott közlekedni – Gyere – szólt a lánynak, és érezte, hogy az imént kielégített farka ismét mocorogni kezd. Nem is merte remélni, hogy ma este két ingyen numerát is kaphat. Otthon, minden eshetőségre felkészülve bevett egy serkentő bogyót és most áldotta a szenteket, hogy az útjába keverték ezt a lányt. A túl nagy méretei miatt nehezen talált magának nőt, és már kezdte unni az önkielégítést.

Amikor odaértek a lifthez, a biztonsági kártyával bezárta az ajtót, és megnyomta a stop gombot. Minden további nélkül nyitotta kis sliccét, lökte térdelő helyzetbe a lányt és erőszakolta bele a szájába magát. Keményen kezdte dugni a száját, nem igazán érdekelte, hogy a lány nem nagyon kap levegőt, vagy, hogy a farka érinti annak a torkát. Markolta, húzta a haját, élvezte a szerencsétlen felett gyakorolt korlátlan uralmát.

A férfi majdnem megfulladt a hatalmas faroktól. Öklendezett, ahogy az őr szinte a torkáig letuszkolta magát. Igyekezett minél intenzívebben szopni, hogy minél hamarabb vége legyen ennek az egésznek. Kezdte átértékelni saját tetteit. Nem egy alkalommal kényszerített ő is ilyen helyzetbe lányokat, és el sem tudta képzelni, hogy ez ennyire megalázó és fájdalmas tud lenni az áldozatnak. Megfogadta magában, hogy ha ennek a képtelen helyzetnek vége lesz, és visszakapja a saját testét, soha többet nem tesz ilyet senkivel. Megpróbál majd élvezetből szeretkezni a kiválasztottjaival, azoknak is élményt szerezni. Feltéve, ha túléli ezt az estét.
Érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán, keverednek a szájából kifolyó nyállal, hogy aztán egyesülve cseppenjenek le a földre. Az őr szinte brutális módon dugta a száját, érezte, hogy felreped az ajkai sarka a nagy farok feszítésétől. Fájt a fejbőre, ahogy a hatalmas kéz beborította a fejét és tépte a haját. Mikor úgy érezte, nem képes már tovább nyitva tartani a száját, az őr egy rándulással elélvezett, szorosan tartotta a fejét, hogy még csak véletlenül se tudja kivenni a szájából a farkát. Ha nem akart megfulladni, kénytelen volt nyelni, az őr hatalmas adag ondót fecskendezett a szájába. Nem akart abbamaradni a lüktetés, a fémes, keserű ondó betelítette a száját, nem tudta elég gyorsan lenyelni, így kifolyt a száján, végigcsorgott a nyakán. Újra öklendezett, hányinger kerülgette. Az őr végre megkönyörült rajta, elengedte a fejét és kihúzta magát a szájából. A férfi köhögve, köpködve próbált magához térni, sokkolta a tény, hogy egy férfi élvezetének az ízét érzi. Ez olyan élmény volt, amire soha nem volt kíváncsi, még annak ellenére sem, hogy ő maga is ilyen brutális módon szerette a szexet.
Az őr megvárta, míg rendbe szedi magát, örült, hogy ilyen jó kis ringyót szerzett magának.
Kinyitotta az ajtót és egy VIP szalagot tekert a lány csuklója köré, majd elirányította a kiváltságosok folyosója felé.

A férfi összetört testtel lépkedett a néptelen folyosón. Hallotta a koncert hangjait, azt is érzékelte, hogy a zene mennyire más, mint akkor, amikor ő játszik. Csodálatos volt az ének, szívbe markoló, a lágy dallamokkal kevert rock zene nem is hasonlított arra, ahogy ő szokta előadni. Hallotta a közönség ovációját, és borzalmasan sajnálta magát, hogy nem lehet részese ennek az élménynek. Remélte, hogy a lány ugyanannyira vissza akar térni a saját testébe, mint ő a magáéba, sajnálta már, hogy ennyi fájdalomnak tette ki őt. Mindent megfogadott magában: mindent helyre fog hozni, szanatóriumban fogja elhelyezni a lányt, ahol majd rendbe hozzák tönkretett testét, és biztosítani fogja a jövőjét, gondot fog rá fordítani, hogy semmiben se szenvedjen hiányt, amíg csak él. Csak lenne már itt és cserélődnének vissza végre! Nem vette észre, hogy hisztérikusan zokog. Alig tudta vonszolni a fájdalomtól meggyötört testet, nagy nehezen odaért a folyosóra vezető ajtóhoz. Úgy ahogy rendbe szedte magát, letörölte a könnyeit, végigsimította a haját, hogy ne legyen annyira zilált a külseje, nagy levegőt vett és belépett az ajtón. Egy újabb biztonsági őr fordult feléje, meglepődött a lány állapotán, de látta a karszalagot a csuklóján így továbbengedte.

A lány szinte sokkot kapott saját testének látványától. Nem tudta, hogy jutott be ide a férfi, hiszen tudta, hogy neki nem volt pénze egy újabb VIP jegyre, most mégis ott állt utolsóként a sorban. Nem is hasonlított két nappal ezelőtti önmagára: a haja fénytelen és kócos. Az arca beesett, szeme karikás, szája felrepedt és bedagadt. A férfi olyan tartásban álldogált a többiektől elkülönülve, ami nagy fájdalomról tanúskodott. A lány el sem tudta képzelni min mehetett keresztül a két nap alatt, de ahogy így végignézett egykori testén, nem is akarta megtudni. Ebben a pillanatban döntött: nem akar visszatérni a saját életébe. Az énekes bőrébe bújva korlátlanokká válnak a lehetőségei, az ő pénzét felhasználva nagyon sok emberen segíthet, mint ahogy ezt már meg is tette ma délelőtt. Nem akart újra csöndes és jó kislány lenni, nem akarta újra érezni a fájdalmat, amit a férfi okozott neki, tudta, hogy valószínűleg nem fog tudni normális kapcsolatot kialakítani senkivel, mert nem fogja tudni elfelejteni az erőszakot.
Odasétált a férfihez és biztonságos távolban megállt.
- Csak egy csók – nyögte ki a férfi, és elborult a tekintete, ahogy meglátta a lány tagadó fejrázását. Az eddig is benne lakozó őrület most kiszabadult és átvette a józan ész felett az uralmat. Őrjöngve vetette rá magát a lányra, megpróbálta kihalászni a táskából a kést, hogy legalább leszúrhassa, de nem volt rá ideje. A biztonsági őrök lefogták, és elrántották az énekestől.
- Az az én testem, az ott én vagyok, elrabolta a testem, segítsetek, hogy visszakaphassam!! – sikítozta hisztérikusan, emberfeletti erővel vonaglott az őt lefogó őrök kezei között. Valahonnan előkerítettek egy orvost, aki nagy adag nyugtatót nyomott belé. Rohammentő érkezett és egy elmegyógyintézetbe szállították kivizsgálásra.

A lány figyelte, ahogy a mentősök elvonszolják sokszorosan meggyötört és kihasznált testét, ahogy küzdenek az elmebeteggel, aki valaha ő volt, majd saját szenvtelenségén is meglepődve dúdolni kezdte a Nightwish egyik dalát: End of all Hope.


Epilógus …

„Információink szerint elmegyógyintézetbe szállították azt a beteg nőt, aki a tegnap esti (--------) koncert után rátámadt az együttes énekesére. Táskájában a személyes iratain kívül egy gyilkosságra is alkalmas kést találtak, valószínűleg merényletet tervezett a népszerű énekes ellen. Az orvosok véleménye szerint az esemény előtt átélt többszörös nemi erőszak miatt bomlott meg elméje, nagy valószínűséggel soha többé nem lesz normális. Az énekes interjút adott, és megfogadta, hogy figyelemmel fogja kísérni a szerencsétlen nő életútját, speciális szanatóriumban fogja elhelyezni, ahol majd rendbe hozzák tönkretett testét, és biztosítani fogja a jövőjét, gondot fog rá fordítani, hogy semmiben se szenvedjen hiányt, amíg csak él.
Legfrissebb híreinket hallották, most pedig időjárás jelentésünk következik…”