Adattároló III.

A fejem, gondoltam magamban, mikor kinyitottam a szememet. Minden sötét volt. Majd hirtelen valami rázkódást éreztem, és csúnyán bevertem a fejem.
- Na, ez az én formám. Találkozok egy jó csajjal, és egyből elrabolnak.
Pár pillanat múlva éreztem a hasamban, hogy lefelé haladunk, ami nem lepett meg, ha a nevemet tudta, csak tudja, hogy mi a foglalkozásom, és ha tudja, akkor nagy bajban vagyok. Valahogy nincs kedvem elpatkolni, most, hogy éppen visszajöttem a halálból. Még egy ilyen húzás, és már bérletet válthatok a kórházban.

Az autó megállt, a kerekek egy kicsit nyikorogtak, mintha gumin állt volna meg. Egy kis zöttyenés után az autó motorját kikapcsolták, és a tűsarkú cipő kopogását hallottam, amit valószínűleg a kisasszony visel, aki megspékelte az italomat.
Halk kattanás mellett pattan fel a csomagtartó, ami a legcsekélyebb mértékben sem volt „elsőosztálybeli“ utazóhely.
- Üdvözlöm.
- Meglehet én vagyok kicsit régimódi, és nem tudom, hogy ez hogy megy manapság, de felvilágosítana mi okból is kábított el a bárban?
- Nem volt időnk elmagyarázni a dolgokat, és maga egy fontos személy a tervünkben.
Végignéztem a hölgyeményen, elég csinos volt, de azért józan maradtam, bár pár pillanatra azért elkalandoztam.
- Khm.. Lajos, Uram! Meg kellene szerintem pár dolgot beszélnünk, és nem a kinézetemmel kapcsolatos dolgokat.
- Ó, hogyisne! - ráztam meg a fejem, majd az arcába néztem. – Akkor kezdjük például azzal, hogy miért raboltak el, és hogy kik maguk.
- A válasz nem fog tetszeni, de egy szeparatistákból álló csoport tagjai vagyunk, akik szeretnék, ha a háborúnak a lehető leghamarabb vége lenne.
- A háború vége jó ötlet, de milyen módszerrel szeretnék ezt elérni, mert hogy ha csak odaáll, és elkezd jópofizni „velük“, szerintem nem sok sikerben lesz része.

A csaj bólintott egyet, és egy melák állt mellém, majd egy kicsit megsimogatta a gyomorszájamat az öklével, de csak úgy érzéssel, hogy két percig a földön fetrengtem.
- Az egy dolog, hogy csevegek magával, de nem engedem, hogy packázzon velem.
Lehet, igaza van, mert ha így fojtatom, talán valami eredetibb kínzómódszert talál ki.
- Akkor csak, hogy tudja, minket nem érdekel a testi épsége, az sem érdekel minket, hogy most egészségesen, vagy tolókocsiban fog innen távozni. A lényeg az, hogy ki kell fejlesztenie egy pajzsot, ami képes megvédeni az űrhajót a fekete lyuk gravitációs erejétől.
- Bocsásson meg, az űrhajót? És itt hol van a háború befejezése?
- Lajos - mosolyodott el a nő, majd folytatta –, nem gondolkodott el azon, hogy vajon a háborúban miért nem vesznek részt az űrhajók, vagy talán azt, hogy a prominens emberek eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket?

Jó kérdés, ez tényleg elgondolkodtató volt, hiszen kézenfekvő lenne, hogy minden lehetséges fegyvert bevetve harcoljunk az ellenség ellen.
- Látom nincs ötlete. Megmondom miért van ez így. Magasabb körökben a Földet már leírtak. Nincs itt semmi keresnivalónk, ideje továbbállni. Figyeljen csak!
Megfordult, elővett egy távirányítót, és az ujjával bökött egyet.
- Ismerős képek?
- Ez nem az Anoptherion?
- Ügyes fiú! Ez a második Föld, ezek a képek a háború kitörése előtt készültek, és most figyeljen!
Újból kattintott egyet, majd ugyan azt a képet láttuk.
- Látja a különbséget?
- Nem éppen, majd a gorillára néztem, hátha megismétli az előző mozdulatát.
- Rendben, és most?- egy kattintás után egy thermoszkenner felvételét láttuk, azonos dátummal.
- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben.

- Egy gond van csak a mesével, hogy ezt azért elég nehéz lenne eltussolni.
- Látom nem ejtették a fejére. Nos, itt jön a képbe maga. – kattintott még egyet, és az egész teremben kigyúltak a fények, majd egy hatalmas tolóajtó csúszott el. – Amennyiben hajlandó nekünk segíteni, akkor hatalmas pénzösszeg ütheti a markát.
- Nem értem hova akar kilyukadni, de folytassa nyugodtan.
- Itt van ez a szérum. Ha ezt beadjuk magának, akkor 12 óránként be kell vennie egy szérumot, vagy különben meghal. Summa-summárum. Azért nem jelzett semmilyen szkenner a kimenő hajók miatt, mert azok még nem mentek el, és hogy pontosítsunk csak 15 év múlva fognak elindulni.
Majd egy kis terpeszállást vett fel, csípőjét kinyomta, és a szája sarkán megjelent egy kis mosoly.
- Na jó, azt mondja, hogy a jövőbe látnak?
- Igen, megvan a technológia, de korlátozott mennyiségben. Mit gondol, honnan tudtam, hogy hogyan találjam meg? Honnan vannak ezek a képek, és egyáltalán honnan tudunk arról, hogy maga az erőterekkel foglalkozó kutatás feje.
- Egyszerű, kémek, ami manapság nem is olyan meglepő! - köptem oda a választ, és a nő bólintott egyet a gorillának. – DE!- erre megállt a két lábon járó szekrény- érdekel ez a szerkezet, akár mit is terveznek, benne vagyok.
- Lényegében a világ 3 legnagyobb cégének támogatását élvezzük, akiknek mindenekfelett a profit a céljuk. És a legnagyobb biznisz az élet, ki ne fizetne meg mindent azért, hogy nyugodtan élhessen. De ennyit elég arról, hogy kik vagyunk. Inkább bemutatom a csapatot, akivel dolgozni fog.
- Csapat? Szóval nem vagyok itt egyedül?
- Nézzen be az ajtón. – mutatott a hátam mögé, ahol a tolóajtó volt, amiről teljesen megfeledkeztem.
Egy óriási laboratórium volt, mindenféle csúcsmodern eszközökkel felszerelve, és telis-tele volt sürgő-forgó emberekkel. Ahogy ezen csodálkoztam egy szúrást éreztem a nyakamon.
- Üdvözlöm a Társaságnál.- majd a csaj a kezembe nyomott egy cigarettatartót. - Egy hétnyi dózis van benne, ha nem működik együtt, meghal, ha szökni próbál, meghal, ha a külvilággal próbál kapcsolatba lépni, szintúgy meghal.
- Gondolom ez volt a szerződés kisbetűs része. Akkor mi a feladatom?
- A maga csoportjának feladata az erőtér létrehozása, ami képes féreglyukak meglovaglására, és emellett alcázóberendezésként is szolgál.
- De tudhatná, hogy én nem értek a jelzavaráshoz, és az ehhez kapcsolódó dolgokhoz,
- Itt jön a képbe a csapat. – A csaj a kezembe nyomott egy PHDDt. – Itt rajta van mindenkiről az adat. Röviden 4 tagú csapat lesz, Pier, Rose, Motoi és maga. Feladatuk ennek a gépnek a megtervezése. Továbbá a hajó adatait is megtalálhatók a PHDDn.
- Értem, mennyi idők van erre?
- 6 év, nincs ráhúzás. Ha nem sikerül, akkor az üzletnek vége, és meghalnak, szóval ajánlom, húzzanak bele. A támogatással ne törődjenek, sem az eszközökkel, amit kérnek, megkapják. Most menjen aludni.
- De..
- Ez nem kérés volt, hanem parancs. Egyébként én vagyok a létesítmény vezetője, ha valami problémája lenne, keressen fel nyugodtan.
Majd egy kis villanás volt, és eltűnt.

Teleportáció, gondoltam magamban, ez akkora hülyeség, mint a jövőbelátás, vagy az amit pont most csináltam. Holnap majd meglesem a csapatot, ki milyen, remélem, végzünk ezzel. A gorilla útbaigazított a szálláshelyemmel kapcsolatban. Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon miért is fogadtam el a nő ajánlatát, mi keresnivalóm van azon a bolygón. Nem tudtam még, de ahogy a képeket nézegettem olyan fura érzésem támadt, hogy muszáj odajutnom.