Történetek

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

Már fogtam az ollót, hogy „szájat” vágjak a zacskónak; miközben az üvegtálat a közelembe helyeztem, és kiborítottam a mogyorót.
Legnagyobb megdöbbenésemre, nem csak azt.
A halom tetejére, egy halovány, vastag só réteggel borított, lyukas lebeny is rákerült. Gyorsan letéptem a kéztörlőtekercsről néhány lapot, és azzal fogtam meg az idegen testet. Megfordítottam a tenyeremet, és szétnyitottam az ujjaimat. Nem akartam elhinni azt, amit láttam. A sokktól, majdnem összeestem. Ahogy...

A Roxfort Expressz már bent állt a vágányon. A piros mozdony dudált és pöfékelt. Felnőttek és diákok ácsorogtak a peronon egymástól búcsúzkodva és ígérve, hogy mihamarabb küldenek majd levelet. Csak a közelebb állókat lehetett felismerni a vonat füstjéről. Gyerekek indultak, hogy csomagjaikat felpakolják valamelyik fülkébe. Elsősök szomorkodtak az elválás pillanata miatt. Szülők lehelték utolsó búcsú puszijukat gyermekeik arcára. Nem fognak találkozni karácsonyig...

- Jó reggelt – köszöntem Gwen-nek, aki szerintem már két órája a konyhában sündörög. Már kitapasztaltam, hogy ez a szokása, elég aktív a csaj és pont apa ellentéte. Apa barna hajú, barna szemű, középkorú kissé zavarodott elméjű pasas. Író a szentem, habár ilyen hiányos memóriával nem értem, hogy tud egyáltalán egy mondatot értelmesen leírni, mindenesetre megjelent már egy csomó könyve és szégyenszemre egyet sem olvastam el. Unalmas társadalompolitikai tartalmú ömlengések a nemzet hanyatlásáról...

- Üljön le, kérem, mindjárt bejön valaki, és felveszi a vallomását!
Leültem a kemény és hideg székre, és vártam. Vártam. Vártam, és már-már azt hittem, hogy megfeledkeztek rólam, amikor is bejött egy pocakos, kopaszodó, idősödő férfi, művelt egy alak, mosolygós, ami alapból nem volt baj, de ebben a szituációban eléggé bántóan hatott.
- A bűn feladja önmagát – mondta mosolyogva. – Na, akkor mondja csak el szépen, lassan, kimérten, hogy mit csinált! – leült velem szemben,...

Szeretek a reggeli ködben sétálni. A nap sugarai átszűrődnek a felhők habos fodrai között és káprázatos fényjátékkal örvendeztetnek meg. A házak közt egy kistestű macska szalad végig az utcán, mintha fiatal lány lenne, aki éjszaka kimaradt a tiltás ellenére kedvesével és még a szülők ébredése előtt belopózna szobájába...

Ahogy gondolkodom halk puffanásokat hallok a fal másik oldaláról.
- Fegyverlövések.
Előkaptam a gyűrűket, és megpróbáltam bejutni a központi hálózatba. Nem volt könnyű, mert elég biztonságosra csinálták, de mintha valaki már járt volna előttem, mindenfelé elszórt töredék forráskódok voltak a programban. A tűzfal nem is működött. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért egyszerűen csak az összes ajtót kinyitottam, tekintet nélkül arra mi van mögöttük.

- Maga tizennyolc éves. Hogy tudna felnevelni három gyereket is? Miből tartja el őket? Ha talál munkát, ki főz, mos, takarít utánuk? Ki… – türelmetlen kézmozdulattal fojtottam bele a szavakat, tudtam, hogy elég udvariatlan voltam, de nem érdekelt.
- Nem vagyok már gyerek! – csattantam fel. – Majd én mindent megoldok, maga meg törődjön a saját dolgával. Mondani könnyű, hogy nem fogom tudni megcsinálni, de akkor válaszoljon, maga mit tenne a helyemben? Nincsenek rokonaink, küldjem...

A Vacuum Industry Co. egyike a minimum 1000 csillagközi felderítő hajónak, amelyik tombdium reményében ugrándozott a téridőn át. A Bali-szigetek luxusűrhajóin kívül a többi ország és cég gyakorlatilag selejtes, rozsdás bodegákkal képzelte az eredeti tőkefelhalmozást, ráadásul olyannyira kevés volt a képzett munkaerő, hogy szinte bárkit felvettek bármilyen posztra, amire csak jelentkezett. Tulajdonképpen azon múlt ki milyen pozícióba került, hogy mekkorát tudott hazudni...

- Mit csinálsz itt egyedül ilyen későn?
A lány kicsit megijedt, így szó nélkül sétált tovább, lépteit szaporábbra véve.
- Várj, kérlek, ne félj, nem akarlak bántani. Csak meglepődtem, hogy egy ilyen fiatal lány, ilyen későn, így egyedül...
- Köszönöm, de nem kell aggódni miattam.
- De én akkor is nyugodtabb lennék, ha elkísérnélek - arra gondolt, ha a lány megint nemet mond, akkor továbbáll. Meglepődésére, és a lány szerencsétlenségére Anne ezt felelte:
-...