A boszorkány - Hatodik fejezet

Anne a hátán feküdt, és nézte, ahogy a kandalló fénye táncol a plafonon. Élete legszebb óráin volt túl. Cliff olyan boldoggá tette, mint még senki. Mikor a fiú megkérdezte, hogy hol aludjon, és ő azt válaszolta, hogy az ágyában, Cliff a keze után nyúlt, és magához húzta. Fejét a keblére hajtotta, és boldog sóhajjal markolt bele a fenekébe, aztán az ölébe vonta, és hosszan, édesen megcsókolta.
- Nagyon tetszel ám nekem! – és megint forró csókban fonódtak össze. Aztán felkapta a lányt, és vitte.
- Hová? – kérdezte.
- Tessék? – értetlenkedett a felhevült lány.
- Hol alszol?
- Ott, szemben – mosolygott fel a kék szempárba Anne, és kis teste már előre remegett az élményektől. Cliff pedig vitte, ölelte, csókolta. Lefektette az ágyra, majd ledobálta magáról a ruhát, aztán Felhajtotta Anne szoknyáit, és örömmel látta, hogy nem hord bugyogót. Gyűlölte a hosszúszárú fehérneműket. A széttárulkozó combok közé hajolt, és belecsókolt Anne nedvesedő ölébe. A lány kéjesen felsikkantott.
- Szereted így?
- Igen – lihegte a lány és szemérméhez vonta kedvese fejét. Cliff a csípője alá nyúlt, és megemelte, aztán száját a kis barlang bejáratára tette, és nyelvét mélyen beledugta, majd fölfelé nyalintva, rászívta magát Anne duzzadt csiklójára. Úgy szopta, mint gyermek az anyja emlőjét. Anne alteste hamarosan vonaglani kezdett, és már majdnem elment, mikor a fiú felállt, nyakában a lány lábaival, és merev szerszámát betolta. Anne levegő után kapkodva, elélvezett.

A fiú mosolyogva nézett le rá, aztán lassan mozogni kezdett. Anne nedves öle kellemesen csúszott, így teljes hosszában be tudta járni, hatalmas gyönyört okozva ezzel magának is, és a lánynak is. Közben kibogozta a lány blúzának kötőjét, és szétnyitotta. Kibuggyantak a kis mellek, a bimbói úgy meredtek az égnek, mint két szarvacska. Lehajolt, és felváltva szopta őket. Anne kezei a lepedőt markolták a gyönyörtől. Nem akart sírni, mégis potyogtak a könnyei, aztán Cliff ránehezedett, és gyorsabb ütemre tért át.
- Még, még – kiáltotta a lány, és belekapaszkodott kedvese fenekébe. A fiú zihálni kezdett.
- Ne, még ne – könyörgött Anne, mire a fiú pár pillanatra leállt, aztán újra kezdte. Anne sosem tapasztalt ilyet. Tom is és Billy is kedvét töltötte rajta, csak kevésbé törődtek vele, neki milyen jó. Persze, utána megkérdezték, de az első a saját örömük volt. Elöntötte a lányt a hálával teli boldogság, így még jobban élvezte. Aztán sosem érzett kéj öntötte el a kis testtét.
- Igen, igen! Ez maga a Mennyország – sikította, aztán megérezte Cliff magját magában.

Csak feküdtek egymás mellett, és nézték a plafont. Anne teste még égett a fiú által okozott hevülettől.
- Nézd, olyan a fény vibrálása, mintha lányok hajladoznának tánc közben – szólalt meg Cliff.
- Igen, mint András napkor a búcsúban.
- Ott láttalak először egy éve. Akkor te is a többi lánnyal táncoltál.
- Akkor még az anyó is élt – szomorodott el Anne.
- Ma nagyon bátran viselkedtél ott a faluban.
- Pedig rettenetesen féltem. Ha nincs Billy, agyonvertek volna.
- A sírásó? Az a tisztátalan a szeretőd? – emelkedett a könyökére a fiú.
- Miért tisztátalan? – kérdezte Anne csodálkozva.
- Mert aki halottakkal foglalkozik, az tisztátalan. Bűnben él.
- De valakinek ezt is meg kell csinálnia – háborodott fel Anne.
- Igen, de akkor is az. Nem csoda, hogy a fiából pékinast faragott.

Anne sírni kezdett.
- Mi a bajod? – csodálkozott el Cliff, mire Anne mindent elmesélt neki.
- Akkor, lehet, hogy ma ide fog jönni.
- Nem, vasárnap nem – szipogta Anne.
- Van még fűtött szobád?
- A szemközti.
- Átviszem oda a ruhámat, ha kopognak, én átmegyek oda. Nem akarom, hogy egyenlőre tudjanak rólunk. Így jobban megtudhatom, hogy készülnek – e ellened valamire.
- De, én nem akarok együtt hálni többet Billyvel. Téged szeretlek.
- Csak pár napig tarts ki, aztán elviszlek innen az én falumba.
A lány csodálkozva nézett rá. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar magához akarja venni Cliff. Azon az estén már másodszor öntötte el a hihetetlen boldogság. Cliffhez bújt és belecsókolt a mellkasán lévő szőrbe. Szerette a puha, szőke szőrzetet.
- Várj egy kicsit – tolta el magától a fiú, és felkelve összenyalábolta a ruháit, és átvitte a másik szobába, aztán visszafeküdt Anne mellé. Ő pedig átvetette a lábát a férfi derekán, és a mellére feküdt. Meztelen testük melegítette egymást.
- Igaz, hogy csak felöltözve szabad szerelmeskedni? – kérdezte Anne.
- Butaság – simogatta Tom kedvese hátát.
- Előbb, én félig fel voltam öltözve.
- És, jobb volt úgy?
- Nem – rázta meg a fejét Anne. – De, veled, azt hiszem, bárhogy jó lenne.
- Miért érdekes ez?
- Mert Tom is, és Billy is azt mondta, hogy meztelenül bűn. Meg a pap is ilyesmit prédikált.
- Ha szeretsz, akkor meztelenül, meg felöltözve sem bűn. A pap meg jobb, ha hallgat. Tőle ugyan agyonverhettek volna a templom előtt.

- És, az hogy van, hogy először Tomot szerettem, aztán az apját, most meg téged?
- Ezt, látod kicsi madár, nem tudom. De, nekem az a lényeg, hogy most engem szeretsz.
- Nem félsz attól, hogyha odaadom magamat Billynek, megint őt fogom szeretni?
- De, nagyon. De, másképp nem tudom elintézni, hogy magammal vigyelek, csak ha megzsarolom. Veszett az az ember, még Tomot is agyoncsapná miattad.
- Honnan tudod?
- Tomtól. Ő mesélt rólad, meg az apjáról, hogy milyen tűz ég mind a kettőjükben miattad.
Anne ismét sírva fakadt.
- Mit tettem, mit tettem! Pedig az Anyó megmondta, hogy nem szabad.
- Most már, mindegy. A baj megtörtént. Kicsit azzal vezekelsz majd, hogy lekötöd Billyt.
Lenyúlt Anne hasa alá, és kicsit megemelte, aztán a lány legnagyobb örömére, magára húzta.
- Most, pedig mozogj. Szeress úgy, ahogy Te akarod. Anne pedig mozgott, és olyan ügyesen csinálta, hogy Cliff hamarosan zihálni kezdett. Annéban is elindultak a kis hullámok, és sikongva élvezett el újra együtt kedvesével.