Életem a múltben a jelenben és a jövőben: 2. rész: Bejelentés eg

Másnap anya keltet fel, és leült az ágyam mellé:
- Szia kicsim, hogy telt az éjszakád? Láttam, telihold volt, tudtál aludni? - kérdezte aggódva azon, hogy aludtam eleget.
- Neked is jó reggelt, Anya, nem volt gond az alvással - mormogtam holt álmosan, mint egy zombi kimentem a fürdőszobába. Amint belenéztem a tükörbe, majdnem sokkot kaptam. Két hatalmas karikát leltem a szemeim alatt. Na jó, mondtam magamba. Felöltöztem, és leültem reggelizni. Megreggeliztem, és anya már a fürdőszoba felé mutatott.
- Oh! Persze fogatmosás - és már cammogtam a fürdőszoba felé.Utána már nyílt a zár, és belépett egy vörös hajú, idősebb nő, a nagymamám, aki mindig nagy tisztelettel néztem rá.
- Sziasztok gyertek, készen vagyok, veszlek titeket mindenfelé.
Én, mint egy automata gép felpattantam a puha fotelból, megfogtam a táskámat, és indultam lefelé a lépcsőn a garázsba. Beültem a kocsiba, de meglepődésemre most anya is beült velem, és mentünk a suli felé...
A sulilba anya is velem jött, csak ő valahogy a tanári felé vette az irányt. Bementem az osztályba, egy hangos határozott "Jó reggeltel" köszöntem mindenkinek, majd padom felé irányultam. A csajok, mint egy csorda úgy rohamoztak meg, de mindegyik csak nézett rám érdekesen, majd Fanni vette a bátorságot, nagyot nyelt, majd megszólalt:
- Szia Kriszti, hallottuk a hírt, hogy mi történt, csak szeretnénk együtt érezni veled.
- Jaj csak ez van, semmi gond csajok, csak rosszul esett! – mondtam, és nagy kő esett le a szívemről, azt hittem, hogy baj van, és én kis aggódós rendesen aggódtam.
Becsöngettek, mindenki némán vigyázba állva. Elkezdődött az óra.
Óra után anya benézett a terembe és kihívott magához:
- Szia kicsim, beszéltem igazgatóval, tudod, hogy miről. Most megyek dolgozni, szia! - adott egy puszit az arcomra, és ment sietve a munkába. Ezután minden hét így telt, hosszan, unalmasan, és meglepően furcsán...