Életem a múltban a jelenben és a jövőben: 5. rész : Boldogság? K

Február 22. napján végleg kimondták a válást. Istenem, amikor megtudtam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Sírtam volna, mert végülis megcsonkított családba fogom élni életem többi részét. De nevettem volna, mert végre mindenki, aki ebbe a családba él, és megvan a maga dolgával, nem kell mással foglalkoznia.

Épp a neten szörföltem egy fóruma amikor felmerült egy kérdés: Boldogság? Én mintha rutinos lennék ebbe boldogtalanság műfajba egyből rávágtam a válaszom: Köszönöm nem. Kiléptem az oldalról, mert nem akartam kérdészuhatagba keveredni.


Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Csak csönd és téli sötétség ragadta el. Kimentem. Nem volt ki senki csak reggeli és egy levél, ami így szólt:

Drága Krisztikém!
Ma hamarabb kellett bemennem. Tudod, hogy mi a dolgod, de ha nem emlékszel, akkor elmondom: öltözz fel rétegesen (hideg van). Reggelizz meg. Fogmosás! Tudom, hogy szereted elsumákolni.
Vigyázz magadra és minden jót: Anyu

Jó hát legyen gondoltam magamban és a reggeli dolgok elvégzése után elindultam suliba. Ott fura némaság és kedvetlenség fogadott. Ennyire megártott a tél? Nem csak ma osztják ki a félévi eredményünket. Ilyenkor mindenki izgult, ezért ennyire lehangolt a hangulat. Hú már csak pár perc és sorra kerülök az édesded tanulmányi eredményemmel.

- Krisztina - mondta hangosan és tömény szigorérzette a tanárnőm.
- I..igen - szóltam és berezengtem az idegességbe
- Hmmm! Hát Kriszta ez egy erős bizonyítvány de van rajta csiszolni.

Hú én ott annyira megkönnyebbültem...