Történetek

A világ folyékony.
Csontváry Marika erre akkor jött rá, amikor szervezetében hatni kezdett az a magát csiperkének álcázó bolondgomba, amelyet a kaland kezdetén az arcába tömött. A gomba gonosz, de tréfás kedvű toxinjai máris kapcsolatba léptek a nő gerincrostjaival, és hozzákezdtek képzeletvilágának drasztikus átalakításához...

A törp fejszéje hirtelen kékre változott és befagyott. Ádám meglepődött, majd megszólalt.
- Mi ez?! A te fegyverednek van ereje?!
- Azt hiszed, hogy csak a tiédnek van? Ez a fagyott fejsze.
- Honnan tudsz rólam és a lángoló kardr... - fejezte be volna a kérdést, de az ellenfél türelmetlenül rárontott...

- Jó napot kívánunk kedves utasainknak ezen a szép, meleg napon! Reméljük, jól utaztak, és reméljük, legközelebb is a mi viszonylatainkat választják. Őő... reméljük megfelelően oldott hangulatba kerültek ahhoz, hogy stresszmentesen betérjenek állomásunk üzleteibe vásárolgatni egy keveset... őőő... ezek az üzletek még nem épültek meg, de természetesen azon cégek birtokában vannak, akik a mi Támogatóink... a szponzoraink...őőő...olyan vállalatok, akikből még nem halt ki a társadalom iránti...

A rövid beszélgetés után Apocalypt nekiállt eltüntetni a repedéseket a lángoló kardon, de valami megzavarta a mágikus auráját. Erősebben próbálkozott, de egy lüktető sötét energia blokkolta a tiszta varázsenergia-áramlást, ami elengedhetetlen feltétele a varázslásnak. A mágus megpróbálta megkeresni a blokkolót...

Marika felállt, és kicsit arrébb ballagott. Itt már sűrű fenyves kezdődött. A nő fintorgott, és a fenekéhez nyúlt, hogy kiráncigálja onnan a bugyiját. Reggel kakált, és nem törölte ki rendesen. Büdösnek és kissé igénytelennek érezte magát.
Délután négy óra volt. Nyár és napfény terült szét a tájon.
Egy pillangó röpte villant az üres égen át.
A rét felől egy alak közeledett. Sándor volt az, a nyúlőr. Két megnyúzott nyufit cipelt izmos vállain. Odament Marikához,...

Pár nappal a lovag legyőzése után, a varázskard birtokosa, Ádám, megindult, hogy legyőzzön egy trollt, aki városokat rombolt le. Szerencséjére egy kalandor, akit a troll sebzett meg, megmondta, hogy merre van a barlangja. A célja elérésének érdekében át kellett mennie a legveszélyesebb erdőkön, a legmeredekebb hegyeken és a legvadabb folyókon. Pár óra múlva elért a lény lakhelyéhez...

Lajos, a vár lovagja egy szép napon elindult az erdőbe megfelelő ellenfelet keresve. Eddig ugyanis senki nem tudta legyőzni őt. Hirtelen kiért egy rétre. Volt ott egy nagy szikla, amin egy ember ült. Volt rajta szürke páncél és volt egy hosszú kardja a földön, pont mellette. De ez az ember csak ott ült, és bámulta maga előtt a szép, zöld füvet...

"Hol vagyok? Mi ez a sötét? Hol van Manhattan?" kérdezte, egy fiatal lány. A sötét, kormos hely megrémisztette a fiatal lányt, akinek utolsó emléke egy autó volt, dudaszó, majd egy sikoly... "Hol lehetek..?" - kérdezte magában.
- Hahó... - szólt elhaló hangon a feneketlen sötétségbe.
Meglát egy ajtót, s arra veszi az irányt gyorsított lépésekkel, mert minél hamarabb el akarja hagyni ezt a feneketlen sötétséget, csak a nagy piros ajtót látta meg, amin egy...

- Ön Julius Dreamer, Roll-ból, a Gilla folyó partján Phoenix-től nyugatra, nyolcvan mérföldre…?
- Igen, de nem értem mi ez az egész?
- Nagyon egyszerű, a központi számítógépünk havonta kisorsol valakit, aki a cégünk által szervezett utazások egyikén ingyenesen résztvehet.
- Na de, mégis hány fő részvételével, mennyi időre…?
- Nos, a bemutatóink harminc másodpercesek, az utazások tíz kerek perc és egy főre szól a lehetőség.
- Mi van? Maga viccel velem? Tíz...

– Azt a vernyogást nem nevezném éneknek. De túl hangos volt, igen. Ez egy munkahely, fiam, itt nem szokás a kiabálás, hőbörgés. Pláne, ha az én bisztrómról van szó – felelte Mr. Hyde, az én szócskára helyezve a hangsúlyt, csak, hogy tudjam hol a helyem, és biztosítson róla, mennyivel jobb nálam csak azért, mert itt van neki ez a szaros kajálda, és én csak egy dolgozó vagyok.
– Értem, uram! Több ilyen nem fordul elő! – feleltem engedelmesen. Istenem, add, hogy egy napon ő dolgozzon...