Történetek

Tulajdonképpen mit is jelent ez a szó, együtt? Azt, hogy te és én örökkön örökké barátok maradunk? Együtt érettségizünk, együtt járunk főiskolára, egyszerre leszünk szerelmesek, és ha itt a vég együtt halunk meg? És mit is jelent az, hogy örökké? Hogy egymás kezét fogva állunk öregen és megtörten a hajdani férjünk sírja felett és elsiratjuk egy szebb egy jobb élet elmúlt napjait? Vagy az örökké csak annyit jelent, azt a pár évet, amíg fiatalok vagyunk egy városban lakunk, egy suliba járunk?...

Aki szereti az Odaát (Supernatural) c. sorozatot, annak ajánlom ezt a történetet. De aki nem ismeri, annak is.
(A két fivér karakterét nem én találtam ki, hanem a sorozat alkotói.)

És hát megérkeztünk a lényeghez Hölgyeim és Uraim! Bűnözés, lopás, csalás, és a legizgibb: gyilkosság! Nektek bizarrnak tűnhet a dolog, de ezek mint-mind megszokott dolgok itt New Yorkban. Ha az ember sétál valahol és elzúg mellette egy szirénázó rendőrautó, már meg sem áll csodálkozni. Vagy ha a nyílt utcán lövöldözésbe kezdenek – jó persze megijednek, és próbálják elkerülni a lehető legmesszebb a környéket és a golyó útját – de nem igazán hatják meg őket egy vérbefagyott halott ember...

A király megelégelte az ütlegelést, és egy tűzgolyót lőtt ki pofájából, ami eltalálta Tamika bal vállát. A lány felszisszent, és miközben a sebére fordította figyelmét, Zydar leteperte a földre, és éppen arra készült, hogy belehelyezze égő kardját. Megszólalt a vészharang fejében, és a gyilkos csapás ellen ügyesen elgurult. Kardja kiesett a kezéből, így azzal nem tudott támadást indítani, de úgy gondolta ideje bevetnie vámpír képességeit...

Egek, adjatok türelmet, adjatok bölcsességet, mely biztosít arról, hogy hallgatni művészet, hallgatni tudás és erő... Egek, adjatok türelmet, mielőtt késő lenne... Egek, adjatok toleranciát, adjatok képességet, mellyel megóvhatom a világot magamtól...

Elizabeth hangtalanul lépkedett fel a fedélzetre. A Nap már fenn volt az égen, és élesen világított a szemébe. A fedélzeten, lehettek vagy tizenöten, húszan…
Ijedten torpant meg, mikor minden szem felé fordult. Arca vörösre váltott, és legszívesebben visszament volna a kabinba, ahol senki sem láthatja… de nem fordulhat vissza…

– Üdvözlégy a Szükség Szobájában, Lily Evans. Nem, nem kellett volna válaszolnod ott lent, mert én egyáltalán nem akartam kérdezni semmit. Ma nem kaptál választási jogot.
–James… – suttogta áhítattal Lily. – Óh, James…
– Örülök, hogy ennyire kedvelsz, de csak mindent csak szépen sorjában, drága. Hát igen, a szerelmi bájital segít a legrosszabb helyzetekben is. – Rámosolygott a lányra, aki még mindig áhítattal bámulta, majd az asztalhoz vezette...

- Akkor gyors leszek - azzal helyet foglalt a cseresznyefa íróasztal előtt álló, piros fotelbe. A szobán nem nagyon látszott, hogy egy hadvezér lakik benne. A rideg kőfalakra néhol fáklyák voltak akasztva és helyet kapott a Castle zászlaja is. Az asztal mellett egy baldachinos ágy állt, fehér függönnyel és fehér takaróval. A szobában helyet kapott még egy könyvespolc és még egy hatalmas láda is. A másik oldalon egy erkélyre nyílt ajtó...

- Szia apa, beszélni akartál velem.
- Susi, gyere be, ülj le! Mindjárt végzek - és aláfirkantott egy papírt.
Susi nézelődött, bár már sokszor járt itt. És gondolatok cikáztak át az agyán, hogy mi lehet az a fontos dolog, amiről az apja beszélni akar vele.
- Tehát. Ma érkezik Stephen Bleyerd, utoljára 10 éve találkoztatok - szólt az apja, és letett a kezében lévő tollat.
- Igen?! - kérdezte a lány értetlenül.
- A lényegre térek, ő most 26 éves, és elég sok...

A Kapitány belökött egy súlyos faajtót, és belépett, maga után húzva Elizabethet. Az ajtót kulcsra zárta, a kulcsot pedig zsebre tette, és leült egy székre, ami egy nagyobb faasztal mellett állt. Az asztalon térképek, papírok, rengeteg körző, nagyító, és egyéb kellék hevert.
A férfi hátradőlt a széken, karjait összefonta a mellkasán, lábait pedig felrakta az asztalra, és onnan nézte a lányt, aki hátát, az ajtónak vetette...