Sohasem

Sohasem...

Aznap este is üres volt a postaláda. Kómás, hideg, sötét éjszaka volt, olyan mint a többi. Mézéskalács illata járta át a szobákat, a befagyott kertvárosi ablak fényét csak 1-2 munkából hazaérkező ember árnyéka törte meg. Cipőjük hangosan koppant a jeges járdán. Egy sorsforduló volt, másoknak egy átlagos érzés. A bárpultnál pár részeges alak az utolsó körét kérte ki, késő volt már. Az éjszaka átsuhant az emberek tudatán, de egy család életét kettétörte az a nap, ami ezután következett. Egy késő esti harangszó, mely átitatta a néma utcákat egy kis hangulattal, de utána mindenki már az új napot látta a csillagfényes éjen.

- Kész vagy drágám? - mondta egy boldog család apukája

- Persze! - mondta a feleség.
- Akkor induljunk! A taxi mindjárt megjön.
- Jól van.
- Szevasz kislányom. Vigyázz magadra, 4 nap múlva jövünk, kb. délután 5 körül.

És a lány arcáról sugárzott az összes szeretet, amit eddig kapott.
Szerény, szótlan lány volt, akinek bár megvolt minden pénzzel megfizethető értéke, mégis üres volt a lelke. Kapott bár az élettől minden jót és rosszat, mégsem tudott kiadni magából semmilyen érzelmet, inkább elfojtotta őket. Ahhoz túlságosan zárkózott volt. A hétvégi parti túl zsúfoltak voltak számára, inkább otthon maradt és olvasott vagy gondolkodott kicsit egy-két merengő zenére. Az osztálytársai, a barátnői nem értették. Szép volt, kíváncsi szemű, babaarcú lány ártatlan, gyermekded mosollyal. 15 éves volt, előtte volt még az egész élet. Ideális lány volt bárki számára, egyetlen hibája zárkózottsága volt.
A szülei 4 napra Torontóba mentek üzletet kötni. Késő este szállt fel a gépük. Mindent megtettek lányukért, sokat dolgoztak. Jólmenő vállalkozást irányítottak. Vadiúj Mercijük kint hevert a garázsban, pár hónap alatt keresték meg az árát. Mindig mosolyogtak, a családi viták náluk ritkaságszámba mentek.
Egy jó üzlet reményében hagyták egyedül lányukat, akiben maradéktalanul megbíztak.
Egy dudaszó borította fel a kertvárosban uralkodó, szinte már nyugtalanító csendet. A taxi hangja volt.

- Drágám, indulhatunk!
- Rendben.
- Kislányom, vigyázz magadra! Mondta az anyuka, hangjában az összes szeretet és féltés, amit egy anya csak érezhet.
Elmentek, elvitte őket egy taxi, akkor volt ez a szeretetteljes család utoljára így együtt. December 10-e volt, a karácsony hangulatát már az ablakok villogó fényei is jelezték. A taxi elment, a kerekek alatt ropogott a frissen lehullott hó.

A lányban furcsa érzés uralkodott, egy megmagyarázhatatlan hangulat. (Az előérzetekről olykor nem lehet eldönteni, hogy jók, vagy rosszak.) Sokáig figyelt, míg a taxi indexének fénye végleg el nem hagyta az utcát. Egy szép nagy német juhász vigyázta a házat. Hűséges kutya volt, szerette mindenki. Ugatott egyfolytában, ahogy soha nem szokott. Nyugtalan volt! A kutyák hamarabb megérzik a bajt, mint az emberek. Mintha valaki, vagy valami figyelné a házat kívülről. A lány elaludt.

Másnap ugyanarra az ugatásra ébredt, mint ami előző éjjel álomba kísérte. Nyugtalanító volt, és mivel szokatlan is, így gyanús. Repültek a percek tétlenül az örökkévalóságba. Hideg, zúzmarás reggelre virradt, szép volt, mint a többi. Töltött magának egy pohár vizet, pár korty kilöttyent. A lánynak remegett a keze. Mióta? Nem tudni, talán mióta a szülei elmentek. Tudta, hogy az egész ház az övé, elhívhatná a barátnőit, vagyis inkább osztálytársai voltak neki, mint barátnői. Tudta, hogy bármit megtehet, amit eddig nem, mégsem mert semmit sem tenni. Az ugatás kívülről egyre idegesítővé vált számára. Tudatát lassan elnyomta a nyugtalanság, és a furcsa előérzet. A lány lelkében tombolt mindazon öröm és fájdalom, ami soha nem kerülhetett felszínre. Kezdte elveszteni gondolatait és az egész öntudatát. Bekapcsolta a tv-t. Szokás szerint semmi nézhetőt nem talált, csak maga elé meredve bámult a képernyő felé órákon keresztül.

Kiment megnézni a kutyáját - menetrendszerűen- , megetette, majd ő is ebédelt. Pár falat ment csak le a torkán, többet nem tudott enni. Belenézett a tükörbe és teljesen más látvány fogadta, mint eddig. Piros arc, zavart tekintet és félelem volt leolvasható az arcáról. Felment a szobájába olvasni. Gyakran olvasott, rengeteg időt töltött könyvek között. A falióra hangosan ketyegett. Az eddig megszokott hang azonban idegesítő zaj lett számára. Fél öt körül járt, a nap pont akkor ment le. A sugarak vérvörösre festették a falakat, a lány arcát, a könyv lapjait. ... még nincs vége...