Szüzek horrora szélessávon, grillcsirkével és ütvefúrósgyilkossa

Avagy kritika és vaskos irónia
Avagy hülyék pedig vannak
És bocsáss meg, Kedves Olvasó, amiért a hitelesség kedvéért sem írok helyesírássi hibákkal hemzsegőn.

- Te, Adalbert!
- He? – kaptam a választ Adalberttől, életem párjától és szerelmétől, szüzességem ötpercmúlvani gyilkosától. Fantasztikus a pasas, én mondom. Legalább tizenhét éves, az intelligenciahányadosa megegyezik a cipőméretemmel (pedighát nem vagyok egy jeti, én a kis tizenöt éves vörös bombázó D-s kosárral és darázsderékkal, vagyok vagy harminc kg), arról nem is beszélve, hogy habár még nincs e téren tapasztalatom, azt bizton állíthatom, hogy a szerszáma van vagy negyven centi. Ugye, a szüzek álma ő.
- Mennyi az idő?
- Mittomén.
Ettől a reakciótól elöntött a vágy, a kéj és persze a dagály is, mert épp a Balaton partján feküdtünk. Hogy az csak a tengeren van? De hát a Balaton nem a magyar tenger?
Hogy hogy kerültünk ide? Nos, mi sem hétköznapibb és valószínűbb, mint ami megtörtént.

Seholsepusztai lány vagyok, nem kifejezetten kívánatos, de a suliban mindenki meg akart dugni, meg a postán is, és a kocsmában is, ahol táncolok. Ugye, iskola után. Valaki gyorsétteremben süti a húspogácsát, valaki szórólapozik, én meg ketrectáncos vagyok, hát nem tökéletesen realisztikus? De persze még szűz vagyok. Az igazi nagy-nagy szerelmemmel akarom elveszteni az ifjúság világát jelképező, betonkemény, zsákvászonvastag szűzhártyámat. Hja. Hát nem romantikus?
Egy unokatesóm osztálytársa szüleinek keresztfia látott egyszer valakit messziről, aki ismert egy srácot, akinek a húga barátnőjének a tanára véletlenül pont látta azt a filmet a tvben amit én is, és így esett, hogy a fia fociedzőjének szomszédja felhívott és meghívott engem ide nyaralni. Persze rögtön igen mondtam, hogy is ne tettem volna? Ma este a helyi legmenőbb überzsírkirályszuperfasza diszkóban csörögtünk, amikor Adalbert megszólított. Épp rettentő szexualitást sugároztam magamból ritmikusan tekergőző testmozgásommal, mikor hirtelen elémperdült, megrántotta a szemöldökét, és azt mondta: „Hrmm!”. No, most már mindenki tudhatja, hogyan és miért jutottunk idáig.
- Na mi lesz, – kérdezte most – meddig várunk még, te kis kurva?
Nagyon felizgat, ha lekurváznak, komolyan!
Elég sok pornófilmet láttam életemben, így tudtam, mi következik most: lehúzza a sliccét! Így legyen ötösöm a lottón! Azonnal előkerült a méretes, hatalmas, gigantikus, máris mereven ágaskodó elsődleges nemi jellegének fő jele. Azonnal a számba vettem tövig, és miközben a makkját nyalogattam, érzékien morzsolgattam borostás golyóit. Éreztem, ahogy lüktet az egész, és tudtam, máris el fog menni. Nem akartam, hogy megelőzzön, így hát gyorsan levettem a nagyon feszes bőrnadrágomat és a szoknyám alá nyúlva könyékig magamba merültem annak reményében, hogy némi önkielégítéssel megelőzhetem Adalbert orgazmusát. Természetesen így is lett. Hirtelen éreztem, hogy végigrázkódik rajtam a forróság és a nedv, és vadul elélvezek háromszor egymás után. Nyilván Adalbert is megérezte ezt torkomon, mert ő is azonnal számba lövellte megközelítőleg egy liternyi örökítőanyagát. Ettől persze megint el kellett mennem.
Miután mindent lenyeltem, felült. Mármint Adalbert. Magához húzott, és levette a farmerom, meg a kis rózsaszínű ehető tangácskámat. Medencéje mellé térdeltem, míg ő a fenekem markolva magára húzott. Már majdnem bennem volt, de akkor hirtelen megállt. Én is éreztem: valami útját állja. Nem habozott, azonnal kihúzta kőkemény félméteres szerszámát, amin nem volt egy szál szőr se, olyan férfias volt, és egy feszítővassal gyorsan átszakította a szűzhártyámat. Kicsit fájt, de élveztem is. Aztán, mint mikor a pornóforgatáson a külföldi rendező csak annyit mond: „Béla, intenzív”, Adalbert is teljes gőzzel elkezdett sorozni. Legalább negyven másodpercig bírta, ezalatt én is vagy ötször elélveztem. A legutolsó volt a legjobb, mert akkor éreztem meleg ejakulátumát lüktető belsőmben és attól mentem el. Éljen, éljen hurrá.

Azt persze említenem sem kell, hogy itt még nem hagytuk abba. Elsétáltunk a legközelebbi kilátóig, és ott megest levetkőzve Adalbert felmászott én meg vártam. Felvettem a közismert és gyakran használt általános „két-bokám-a-fülemnél-és-közben-jobbra-tekeredve-balra-fordulat-égnek-emelt-hátsó-fertállyal” nevű pózt. Mint már mondtam volt, vártam. Nem kellett sokáig, Adalbert ugrott. Eleddig érintetlen ánuszom (művelt vagyok, nem írom le a segglik szót) azonnal kitágult és engedte belecsusszanni a termetes férfiasságot.
- Te vagy a legszűkebb és rugalmasabb és izgatóbb, akivel valaha keféltem.
Ennek a bóknak nem tudtam ellenállni: Rögtön magasabbra meresztettem ülepemet. A csúcspontokat már nem is számoltuk, annyi volt.
- Mennyünk haza – indítványozta, mikor végeztünk.
- De hát én Ritkaröcsögőn lakom, és az messze van.
- Hozzám.
Így hát felszálltunk a volánbuszra, amin legalább három percig utaztunk, ami idő tökéletesen elég volt a buszsofőr és egy részeg pasas orális kielégítésére, egy kiskutya letaposására valamint egy kései néni szatyrának véletlen kiborítására, amiből zöldbabok garmadája bugyogott elő.

Miután sikeresen megérkeztünk bementünk a házukba, ahol persze a szülei nem voltak, mert ők elutaztak Hawaiira, ellenben a nappaliban ott ült az öccse egy lánnyal és a kutyájukkal, egy nagy rotival. Rögtön tudtam, mire készülnek, hát kiműveltem én magam pornókérdésben!
És akkor derült égből baltásgyilkos, beugrott egy baltásgyilkos! Felsikoltottam és erős önvédelmi és fajfenntartási ösztöntől vezérelt korpuszom józan eszem (jó vicc, hmm?) utasításait figyelmen kívül hagyva felvágtatott az emeletre. Én meg mit tehettem volna mást? Vele(m) együtt trappoltam és a habos kisestélyim ingerlően és izgatóan lobogott bokámnál. Biztos azonnal megkívánt a pasas, azért jött utánam. Mielőtt kirontottam volna az erkélyre még láttam amint leszúrja Adalbertet és az unokatestvérét, de a lányt csak megszaglássza és nem bántja. Hja, mindig a szüzek élik túl.

„Hörr, vau, vau, morr.” Gondolta a kutya. Szükséged van, Kedves Olvasó, némi segítségre, hogy lefordíthasd eme nyakatekert és összetett gondolatsort (igen, nagyon furmányosan átváltottunk a kutya szemszögére, hogy ő legyen az E/1 elbeszélő), amit készséggel meg is adok. Figyelj jól, Kedves Olvasó:
„Morr morr… és még meg se etetnek, csak idecitálnak ebbe a csúszósaljú dobozba a nagy kutyaházban és elémülnek arra a puha valamire, amire nekem nem szabad felugranom. Adrenalin szagát érzem meg valami büdöset a szuka hátsó lábai közül. Nem értem, miért akarnak engem ide, hát látom, hogy kiskutyát akarnak csinálni, nem vagyok én buta!
No, ez jól jött. Megjött ez a másik valaki, aki a gazdámnak hiszi magát és ad enni! Ad enni… ugye? Nem ad. Szukával van, ilyenkor sose ad egyik se. Hörr. Vagyis morr. Vagy nem tudom.
Hopp, ez érdekes, jött még valaki. Remélem, megetet. Nem. Idegen. Valami nyeles szerszámmal. Nem értem miért visítoznak annyira. Az egyik ordít, rám néz, és az idegenre mutat. Mit akar? Nem értem. Nem is érdekel, nem adott tápot. Kong a tálam!
Ez a férfi a kutyák védőszentje! Megbünteti őket, mert nem adtak enni! Igen, igen, ez az! No ez a kis szuka itt maradt. Nem érdekel, megnézem a tálam.
(Itt hiányosak az adataink, hiányzik a gondolat.)
Üres. Visszajöttem megnézni, mi ez az izgató szag. Vér. Meleg hús.
(Itt megint nincs semmi percekig).
Mi ez a hang és szag? Valaki szárazat szór a tálamba! Rohanok!
(Rohanás, rohanás, befordulás, szilvafát kikerüljük)
Nohát, ez az első szuka! Igazán kedves, nagyon kedves. Simogatja a fejem evés közben. Na ha jön vissza a szerszámos kutyavédangyal és őt is meg akarja büntetni, akkor jól megmorgom, hogy ne bántsa! Elvégre olyan ijesztő vagyok…
(Itt megszakad a gondolatmenet és csak erős koncentráció érzékelhető, valamint egy-egy összemosódott foszlány, mint például: „tele a szám, mit is kell ilyenkor tennem?”)”