Történetek

A szellemvilág létsíkját észlelő emberek, úgy látták jónak, ha az egyszerűbb emberi lelkek védelmére létrehoznak egy testvériséget. Az általános tagok az őrzők. Közéjük bárki bekerülhet. Tudatuk összetettebb, lelkük nehezebben elcsábítható. Felettük állnak a reményhozók. Az ő feladatuk az őrzők képzése, megtalálása, segítése és az egyszerű halandók felszabadítása, egy gonosz lélek uralma alól...

- Tudjuk, hogy nem kutya vagy. Változz vissza Sirius black, hogy szemtől szembe láthassunk! – parancsolt egyikük ellentmondást nem tűrően.

Tudják?! De honnan a fenéből?! – tettem fel magamban a kérdést.

Haboztam. Erre a kentaurok válasza sem maradt el. Büszkén felszegett fejjel előrébb léptek még szűkebbre zárva ezzel a kört...

Ah, hol vannak hát az évek? Hol vannak az ölelő karok? Hisz a dalok azt dúdolták, hogy lesznek! Ott kint! Hol vannak hát? Mond, hol vannak? Én miért nem érthetem? Miért lettem, ha mennem kell? S miért csak suttognak köröttem? Hangosabban!! Hallani akarom! Tudom már, tudom jól! De még vagyok, még én is Árny, s Fény is vagyok, még ragyog a szemem. Döcögve hullott le a porszem. Talán, talán már nincsen? De, de még van. Még vagyok, és még Idő is van. Lassú, örök folyású idő, mondták régen......

Reszketni kezdett, s mikor egy száraz ág megreccsent a lába alatt, a talaj beszakadt alatta. Egy régi csapdába esett, amit évekkel ezelőtt ástak az akkor itt élők. A gödör legalább öt méter mély volt, és néhány méter széles.
A lány nyöszörögve próbált felállni, de törött lábába bele nyílalt a szúró a fájdalom. A feje is hasogatott, s pici patakban fojt halántékán lefelé a vér, felkarcolt bőrén, a seb szélein földnyomok voltak...

Géza felökleli, és a falhoz csapja. Tomi erőt vesz magán. Két kezével, teljes erővel ütlegelni kezdi Gézát. Az ordít. Elkapja Tomi kezét, és eltöri három ujját. Tomi ügyet sem vetve a sérülésre. Ökölbe szorítja kezét és behúz egy hatalmasat Gézának. A gonosz gyerek elesik. Szájából vér buggyan ki...

S megint máshol, valaki végre leteszi a fejét kemény ágyára, s arra gondol, hogy még egy nappal kevesebb ebből a szenvedésből, könny lepi el a szemét, de tudja, bármily szürke is egy pillanat, egy nap, mely a végtelen időben csak egy apró homokszem, jön majd egy másik, egy szebb másik, mikor majd jó lesz, mikor majd meleg lesz, mikor majd szerethet. S őt is elringatja az álom, örökkévalónak tetsző messzi földre, s vágyik rá, hogy maradjon ott örökre...

Másnap reggel Dia szörnyű lelkiismeret-furdalással ébredt fel a kórházi részlegben. Azon törte a fejét, vajon Sanyi mit csinálhatott az éjjel.
Délutánra ismét esett az eső. Dia végre elszabadult a gyógyítóktól, s gyorsan magára öltötte a varázstani öltözékét, és sietve elindult órára. Menet közben kibámult az esőáztatta ablakokon.
Az ég dörögni kezdett, s villám világította be a sötét eget. Dia az ajkát harapdálta. Mi lesz Sanyival? Most is ott kószál a viharban? ...

Elolvasom »